Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-06-30 / 78. szám
4. oldal. »Komáromi Lapok« 1923. junius 30. Kath. Egyházi Énekkar, az Iparoskor Dalárdája és a Komáromi „Egyetértés“ Munkásdalárda egyesitett férfikara. 2. Petőfi dalok (Fürdik a holdvilág...), Előadja a Komáromi Ref. Ifj. Egyesület vegyeskara Nagy Lajos karnagy vezetésével. 3. Mozart: A vihar. Előadja a Róm. Kath. Egyházi Énekkar férfikara Molecz Tivadar karnagy vezetésével. 4. Hoppe Rezső : Daloljatok ! Előadja a Komáromi iparoskor Dalárdája Tóth Géza vezetése mellett. 5. Magyar dalegyveleg (Bánatos a falu népe...). Vegyeskarra szerzetté Molecz Tivadar. Előadják: a Dalegyesület, a Róm. Kath. Egyházi Énekkar, a Ref. Ifj. Egyesület egyesitett vegyeskara a szerző vezetésével. Szünet. 6. Szentgály: Három magyar dal. Előadja a Dalegyesület, a Kath. Egyházi Énekkar és a Ref. Ifj. Egyesület egyesitett vegyeskara Molecz Tivadar vezetésével. 7. Noseda Károly: Katalinpusztai nóták. Előadja a Komáromi „Egyetértés“ Munkásdalárda Krausz Mór vezetése mellett. 8. Molecz Margit—Molecz Tivadar : Rám borult az őszi alkony.. Előadja a Róm. Kath. Egyházi Énekkar vegyeskara. 9. Révfy Géza: Balatoni rege. Előadja a Komáromi Dalegyesület férfikara Molecz Tivadar karnagy vezetésével. 10. Stoibert E.: Esti dal. Előadja a Dalegyesület, Kath. Egyházi Énekkar, az Iparoskor dalárdája és az Egyetértés Munkásdalárda egyesitett férfikara Molecz T. vezetésével. III. Este 9 órakor zártkörű táncvigalom. Az ünnepélyre a Dalegyesület meghívja az összes kulturális egyesületeket és testületeket is, a monstrehangversenyre falragaszok szolgálnak meghívóul. A hangversenyre belépődíjak : személy-jegy 5 kor., diák-jegy 3 kor., a táncestélyre személy-jegy 5 korona. A Dalegyesület vezetősége mindent elkövet, hogy jubileumi ünnepélye méltó legyen a jelentékeny évfordulóhoz, melyet általános társadaimi ünneppé kíván tenni az által, hogy a jubileumot a dal ünnepévé avatja. flz iparosok figyelmébe. {A komáromi ipartestület felhívása) Vettük az alábbi sorokat : A kereskedelemügyi minisztérium a kerületi kereskedelmi és iparkamarának véleményezés végett megküldötte a Szlovenszkóban és Podkarpatska Rusban szerzett ipari jogosultságoknak a cseh-szlovák köztársaság másik részében való gyakorlását és az oda való áthelyezését szabályozó törvény tervezetének irányelveit. Ezen törvénytervezet szerint oly iparosok, akik Szlovenszkó területén képesítéshez kötött ipart önállóan űznek, iparukat a Cseh-, Morvaország és Szilézia területére áthelyezhetik, ha alávetik magukat az ottan előirt segédvizsgálatnak, vagy igazolják, azt, hogy iparigazolvány alapján képesítéshez kötött ipart legalább 10 évenát űztek. A kereskedelmi iparnak 5 éven át való igazolása követel tetik meg. Csehmorvaországi és sziléziai iparosok Szlovenszkó területén kézmű, kereskedelmi vagy engedélyhez kötött ipart űzhetnek, amennyiben megfelelnek ezen területeken érvénnyel biró feltételeknek. (Ezen területen a két évi segéd idő igazolása követeltetik meg.) A kamara felhívására a komáromi ipar* testület a következő véleményt adta: A törvénytervezet mig egyfelől szigorú feltételeket szab a szlovenszkői iparosoknak Cseh ország felé gravitálásának, másfelől utat nyit, előnyt és kedvezményeket a cseh, morva és sziléziai iparosok szlovák területen való érvényesülésének. Cseh-, morva és sziléziai területekről Szlovenszkóban letelepedett iparosok s kereskedők versenyét az itteni ipar és kereskedelem máris súlyosan érzi, ha ehhez még könnyítéseket helyez a törvény kilátásba, ez a szlovenszkői ipar és kereskedelem tönkretételét célozza. A fejlettebb cseh ipar a Csehországban érvényesülni kívánó szlovenszkői iparosnak teret nem enged. Vele a versenyt felvenni amúgy sem képes. S igy nincs ok rá, hogy iparosaink csehmorva- és sziléziai területeken való kezdeményezéseinek szigorú feltételek felállítására gátat vessenek. Nem az erős cseh, hanem a legyengült szlovenszkői iparnak van szüksége védőintézkedésekre a bevándorló iparosok versenye ellen. Az a véleményünk, hogy ezen kérdés megoldásánál, ne az osztrák ipartörvény, hanem az 1884. évi magyar ipartörvény 56. §. határozmányai legyenek irányelvül elfogadva, mely nem sérti sem az egyik, sem a másik terület kereskedelmi és ipari érdekeit és nem allit fel feltételeket a képesítés igazolása szempontjából. És amely határozmányok szerint az iparüzlet áthelyezésénél a képesítés igazolása helyett az eddigi iparigazolvány bemutatása elégséges. Komárom, 1923. junius hó 28 án. Boldoghy Gyula ipart, elnök. Az 1763. évi nagy földrengés. — Szomorú évforduló. — Százhatvan éve annak, amikor Komárom népét rettenetes elemi csapás érte, a nagy földrengés, mely elpusztította a város épületeit, templomait, sőt emberéletet is követelt. Szomorúan emlékezünk vissza erre az eseményre, mely elődeinket sújtotta, s mely gyászos betűkkel van feljegyezve a város történetében. A pusztító földrengés részleteiről több egykorú följegyzés maradt fenn és e följegyzések közül a Nedecky család levéltárában talált egykori leírás szerint a következőkben vethetünk visszapillantást a szörnyű emlékü% eseményre. „1763. jun. 28. sz. Péter s Pál apostolok vigélyén kevéssel öt óra után reggel a föld első megrázkódtatása Komáromban oly nagy volt, hogy a tetőkről a cserepeket és a városban több kéményt levert és mindkét várőrségben megrongálta a házakat. Ezen rázkódtatás fél percig tartott; körülbelül tizenöt perc múlva a föld ingadozott, mi két percnél tovább tartván, oly nagy volt, hogy sok kéményt részint a háztetőkre, részint az utcákra döntött, a többit megforgatva és elválasztva az alaptól ledobta, miáltal esésközben nagy veszedelemmel fenyegetett. Erős falakat dobott le, másokat pedig annyira megrepesztett, hogy kijavithatatlanokká lettek; úgy megrázta a lakosokat is, hogy kik váratlanul el nem temettettek, haláluk óráját jelen lenni vélték. A jezsuiták uj templomuk tornyait, melyek igen erősen voltak építve, négy igen szép bécsi művel készített és kifestett kupulával (mint nevezik) ledobta és magát a templom kriptáját, mely kelhalmi márvánnyal volt kirakva, egy helyen áttörte; a mellékes kápolnákat két félen és az egész épület főfalát szétszakította, (a residentiát) három emeletes épületüket, mely alulról egészen föl erős boltozatok alatt volt, sajnálatukra a bennlakóknak beszakasztotta. Ehhez csatolt régi sz. Andrásapostol (odaeum) kápolnáját, mely ájtatoskodásra volt berendezve, levetvén homlokzatát, megrepesztvén szentélyét és tornyát, a hivek ájtatoskodására alkalmatlanná tette. Ugyanez a sors érte aranyszáju sz. János templomát is, melynek erős magas tornya ledőlt, áttörvén a szentély boltozatát és Venczel János jezsuita atyát, éppen midőn misézett, omladékkal beborította, aki mégis Isten segedelmével fején több sebekkel tetézve megszabadult és orvoslás alá került; a nép közül is némelyek az omladék, kövek és sziklák által eltemettettek, de kiszabadításukra gond fordittatik, (tehát aznap Íratott ezen értesítés). A sz. Ferenc-rendűek és Trinitariusok templomai hasonló szomorú sorsban részesültek. Amaz a bolthajtás leszakadása által több embert eltemetett, kik számát, mig ki nem ásatnak, nem lehet tudni; a tornyát pedig, mely egynéhány évvel ezelőtt erős anyagból épült, most átlátszóvá és roskadozóvá változtatta. Ezen két rend kolostorát is igen megrepegette, ugyannyira, hogy a sz. Ferenc-rendi atyák bizonyos Fervert bank-praefectus kertjében, a Trinitarius atyák pedig a magukéban a szabad ég alatt laktak. Ugyanezen sorsban részesültek a jezsuiták is, kik minden más lakóhely hiányában a régi residentiájuk kertjében az ég alatt, sátor alatt laktak és a plébániai teendőket itt végezték; az isteni szolgálatot pedig a magistratus által szomszédságukban deszkákból összeszegeztetett kápolnában végezték. A városi kórház, mely még egészen nem volt kész, a sz. Anna kápolnával nagy repedésekkel megromlott. Ebben a sorsban részesült a József kórház is, kápolnájának kivételével. A városház tornya órájával együtt a piacra levetve, többeket agyonütött; szóval majd minden épület kőhalommá változott, .mig estéiig több rázkódtatások következtében az omladékokat is széthányván, a veszedelem csak nagyobbodott. Az isteni gondviselés kegyelmének köszönhető, hogy az egyházi férfiak közül, kettőnek megsértésével egy sem halt meg; a világiak közül többen lettek eltemetve, megsértve és megcsonkítva, kiknek számát a következő napok fogiák felderíteni. A föld a város több utcáján megnyílt, leginkább a Dunához közel, a Vágdunánál kénköves vizet, aztán finom hamuszinü és barna homokot hányt ki. Sokan félelmükben a Duna hajóira menekültek, hogy megszabaduljanak, de a földindulás itt is viz-hullámzás alakjában rettegtette őket. A városhoz közel levő várban, a vigély előtti nap 10 órai estvéjén a sáncok úgy száraz, mint vízzel tölt árkáiban kényköves kigőzölgés tört ki, de ez csendes és meleg volt. Az idő ködös volt és fergeteggel fenyegetett, tizenkét órától éjjel egész reggelig kisebb földrázkódások és csekély eső vétetett az őrizet által észre. Azon második, fenn leirt hatalmas megrázkódtatás kevéssel fél hat óra előtt reggel a régi várban olasz stylben épült kőtornyot három haranggal a templom hátuljára dobta le. Egy hitküldér atyának lakását egészen lesújtotta, ötét magát is egy kevéssé megsértette. Albert szász főherceg is kevés idő előtt kinevezett gubernátornak több ezer forint költséggel a bécsi műértők által épített és ékesitésekkel megkezdett lakháza annyira elromlott, hogy többé használni nem lehetett, hacsak újból fel nem fog építtetni. Ugyanilyen sorsban részesültek nem régen igen erős anyagból készült, cs. és kir. roppant nagy élelemraktár, valamint a többi nagyobb-kisebb várépületek is, minden más kisebb várlakóházakkal, katonatanyákkal, melyek mind a földre téríttettek. A bástyák mind épen maradtak, kivéve az utolsót, mely Schantz Bastion-nak neveztetik és a győri s Vágduna összefolyásánál létezik; mert ez középen alólról föl egy jó hüvelykujjra megrepedt és a tetejétől mérve három lábra leülepedett, mi által történt, hogy az igen erősen épült, nagy és szegletben létező őrház az árokba dőlt. Az uj vár épületeiről mindazt lehet elmondani, mit a régiről irtunk. A templom, kiesvén hátul falai, nagy romlást szenvedett. Ugyanitt a föld több helyen leszállt, hidjai leszakadtak; és az erőd árkában, mely Infant- Schantz-nak neveztetik, a fenn leirt második rázkódtatás (mely legnagyobb volt) vége felé egy kar-szélességben sárga színű, kénkőszagu láng látszott kitörni, mire zavaros viz és kénszagu homok vegyest oly nagy mennyiségben ömlött ki, hogy rövid időre három-négy láb magasra betöltötte az árkot; miután ezen erősségben a katonák sátorokban helyeztettek el, ugyancsak ilyen sátorba tétetett a Szentség is. Ilyen nagy nyomorúság közepette el lehet gondolni, hogy a komáromiak mennyit könnyeztek és jajgattak. Mi — Írja a jezsuita atya — ámbár mindenünnen félelemtől környezve, az utcákon szét széllyedt népnek vigasztalással és örömmel voltunk szolgálatjára; ehhez járult, hogy sokan a vagyonosabbak közül is egész napot éhen voltak kénytelenek tölteni, mert a kenyér és élelem mindennel együtt mi szükség volt, eltemettetett; azért többen nem szegény sorsú emberek, férfiak s asszonyok kenyérért hozzánk fordultak, kiket amennyire ezen nyomorúságos időben lehetett, iparkodtunk segíteni. 29. és 30. júniusban több, de enyhébb rázkódás volt.“ II ip mi lepdakk mllaga. (Uj magyar zeneszerzőt fedeztek fel Budapesten. | — Beöthy László nyomban leszerződtette. — Egy feleség, aki felfedezteti férjét.) Vasárnap délben művészi esemény játszódott le a Király-szinházban, Beöthy László igazgató szobájában. Egy uj magyar zeneszerző játszotta el szorzeményeit és olyan sikert aratott, hogy nyomban szerződést kötöttek vele három operettre. A legújabb színházi szenzációnak története van, amelyet a következőkben mondunk el : Néhány héttel ezelőtt Beöthy Lidia, Beöthy László leánya levelet kapott Losohczy Lajosné aláírással. A levélben Losonczyné elmondja, hogy az ura zseniális zeneszerző, de olyan szerény és olyan élhetetlen, hogy nem tud zöldágra
