Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-01-20 / 9. szám
1928 január 20. „Kom&romi Lapok * 8. oldal. ember ellen tör. Gyanúsítások, rágalmak, hazugságok mérges nyilai röpködnek a levegőben, sehol semmiféle vigasztaló, reménytnyujtó sugár. Itt Csehszlovákiában még mindég egy veszedelmes tömeg-lélektani jelenség uralkodik : a cseh nemzeti állam fiktiója, melynek fő megnyilvánulása, és elve: elnyomni minden más nemzetiséget köztük különösen a magyart, mert ha ez nem sikerül, a fiktio mint szappanbuborék fog széjjel esni. Az államnak közigazgatási, bírósági, kulturális és gazdasági berendezését és átszervezését mind ebből a nézőpontból intézik el. Nekünk magyaroknak csak kötelességeket Írnak elő, ellenben a jogok fogalmi köre már kiesett szótárukból. Kifelé büszkén hirdeti a Csehszlovák állam, hogy demokratikus, befelé azonban a legnagyobb sovinismus és abszolutizmus dühöng. Avagy demokratikusnak nevezhető-e az állam, amelyben többszöri Ígéret és kitűzött határidő ellenére a községi választásokat most már ötödik éve nem akarják, nem merik megtartani? Demokratikusnak nevezhető-e az áilam, mely az évszázados megyei és városi beosztást, autonómiáját az érdekeltek megkérdezése, sőt határozott tiltakozása dacára könnyelműen minden szakszerű tudás és előkészítés nélkül egy tollvonással megszünteti és az összes hatalmat egyetlen egy ember, a nagy zsupán kezébe teszi lé. Demokratikusnak nevezhet-e az a 13 millió lelkei számláló állam, melynek a hadsereg és fegyverkezés céljaira fordított kiadásai négyszer annyit tesznek ki most a béke korszakában, mint a 70 milliós nagy német birodalom ugyanilyen költségei a valódi béke korában ? Avagy demokratikus-e az az ország, melyben a sajtószabadságot lábbal tiporják, a tisztviselők rabigába tartását pedig oly tökétyre vitték, hogy még a nyugdíjas tisztviselő is csak a vezérpénzügyigazgaíóság engedélyével mehet át Magyarországra, különben elveszti nyugdiját, A folyton kavargó káosz és a belőle majd itt, majd ott fellobbanó vészes lángok idejében létfeniftartásunk parancsolóan követeli, hogy nem törődve a sivár jelennel, csak előre tekintsünk és felvértezzük magunkat a készülő események ellen. Ennek megbeszélése céljából jöttünk ina itt össze. Szerénytelenség lenne részemről ha én akarnám kijelölni az utat, melyen a magyarságnak haladnia kell és az eszközöket, melyek szükségesek a törvény és a béke szerződések által biztosítóit jogaink kivívására. De nincs is szükség az én irányításomra, mert a mi vezérünk aki egyúttal az összes itt élő, de nem a túloldalról ideszalasztott — magyaroknak is vezére, Szent-lvány József a rimaszombati körzet választmányi ülésén tartott hatalmas beszédében mindannyiunk helyett és mindnyájánknak beszélt. Elfogadom én is amit ő mond: „hogy nemzeti fejlődésünk és fennmaradásunk csak a keresztény demokráciára alapított világnézeten lehetséges.“ A magam részéről csak azt fűzöm hozzá, hogy a valódi keresztény etika anazarethi Istenember tanítása és a fatalisztikus gazdasági elmélettől mentes szociális világnézet között külömbség nem igen lehet, ha igyekezünk a kejeszténység nagy etikai értékét összeegyeztetni a socialis világnézet gyakorlati és gazdasági utiöréseivel. Ez az ut, amelyen pártunk eddig ualadott és ezután is mindég haladni fog. Fegyverünk pedig mindenkit egyformán megillető emberi jog, a törvény és az igazság, mely még soha alul nem maradt és mindég diadalmaskodott. Az elnöki megnyitó beszédet nagy tetszéssel és lelkes éljenzéssel jogadta az országos választmány s ezután Lukovics Ferenc országos pártigazgató lépett a szónoki emelvényhez, hogy közvetlen, meleg érzéssel teli beszédében a párt nevében hálás köszönettel adózzon elsősorban Szent-Ivány Józsefnek, a párt országos vezérének a párt és a magyarság érdekében kifejtett, mindenkor a legtisztább ideális célok elérésére törekvő, odaadó, áldozatkész munkásságáért, a kit működéséért a párt legteljesebb, osztatlan bizalmáról biztositott. Üdvözölte a párt nevében a magyar sajtó megjelent képviselőit, köszönetét mondott a testvér pártok képviselőinek megjelenéséért és szívélyesen üdvözölte a megjelent nemzetgyűlési képviselőket, a párt választmányát és a pártszervezeteknek tagjait, a vendégeket, Léva városát és annak polgárságát, melynek köszönetét fejezte ki magyaros vendégszeretetéért. Beszéde végén kijelentette, hogy az Országos Magyar Kisgazda, Földműves és Kisiparos párt, mint eddig, úgy a jövőben is, nemcsak a párt tagjainak, de az itt élő összmagyarság érdekeit fokozott mértékben fogja képviselni és addig, míg a magyarság minden biztosított jogát el nem ismerik, a törvény által megengedett minden eszközzel küzdeni fog. Bándy Endre esperes, a lévai pártszervezet nevében, mint annak elnöke, üdvözölte a gyűlést, majd Ntisch Andor a szepesi németek nevében jelentette ki, hogy az a nyolcszázéves tradíció, mely a szepesieket a magyarsághoz fűzi, a legnagyobb biztosíték arra, hogy ezentúl is testvéri szívvel tartsanak ki a magyarság mellett. A nagy tetszéssel fogadott szavak után Fizély Ödön megindító szavakban parentálta el a párt nagy halottját Hangos István szenátort, kit a múlt év tavaszán ragadott el a halál a párt mélységes fájdalmára. A kegyeleies beszédet a megjelentek állva hallgatták végig és az ^országos választmány elhatározta, hogy Hangos István szenátor emlékét a pártnap jegyzőkönyvében megörökíti. A jegyzőkönyvvezetők és hitelesítők kijelölése, a tagok megbízó leveleinek számbavétele és a tárgysorozat ismertetése után a pártnap rátért a párt nemzetgyűlési képviselőinek beszámolójára és nagy figyelemmel hallgatta meg Füssy Kálmán beszédét, ki az elmúlt évben kifejtett munkásságáról tájékoztatta az országos választmányt. A párt népszerű, érdemes képviselője beszámolójában foglalkozott azokkal a nehézségekkel, melyek a parlamentben működő hat " magyar képviselő munkássága elé állandóan akadályokat gördítenek. Ezek az akadályok azonban nem rettentik vissza őt attól, hogy minden ügyben, mely a magyarság érdekeivel összefügg, a iegkészségesebben álljon pártja és az összmagyarság rendelkezésére. Majd beszámolt a nemzetgyűlésen kifejtett működéséről, az ottani felszólalásairól és a különböző politikai, gazdasági és kulturális ügyekben tett interpellációiról. Megemlítette az egyes pártszervezetek részéről nyert megbízások elintézését és elismeréssel emlékezett meg arról, hogy a magyarság védelmében lelkes és őszinte fegyvertársakra talált a múlt évben is a német képviselőkben, kiknek nemzeti és gazdapárti árnyalatai a legnagyobb készséggel álltak minden olyan ügy támogatására, mely a magyarság el nem vitatható, szerződésben is biztositott jogaira vonatkozott. Erélyes szavakkal utasítja vissza azokat a törekvéseket, melyek az utóbbi időben a magyar egység megbontását célozzák. A magyar képviselők jövő feladatának vázolásával a párt tagjainak összetartását hangoztatta és legnagyobb készségét ajánlotta föl minden ügyben, mely a párt és a magyarság érdekeinek előmozdítását és védelmét érinti. A tetszéssel fogadott beszámoló után Szent-Ivány József képviselő tartotta meg nagyszabású beszédét, mely nemcsak beszámoló volt politikai működéséről, de egyben a legteljesebb helyzetkép is, a köztársaság területén lakó magyaiság mai szomorú viszonyairól. A minden aktuális politikai kérdést felölelő beszéd elsősorban a képviselő nemzetgyűlési működését vázolta, beszámolt a központi iroda létesítéséről és kitért a Prágai Magyar Hírlap alapítására, melyben résztvett és amelynek munkálatai eredménnyel végződtek a magyarság minden rétegében. Áttérve a politikai kérdésekre, azoknak a magyaroknak, kik elégedetlenkednek és aggodalmaskodnak, Széchenyi szavait hozta emlékezetükbe, ki azt mondotta: „Érzem, hogy mindaz, amit kezdeni akarok, sikerülni fog, ha nem is mindjárt, ha nem is általam.“ A legnagyobb magyarnak ebből a nyilatkozatából kiindulva, igy folytatja beszédét: — Mi keresztény lelkünk egész hitével tudjuk, hogy a magyar nemzeti ideálokért való küzdelmünk meghozza a sikert. Tántoríthatatlan meggyőződésünk, hogy az a világraszóló hazugság, melyet a magyar nemzetnek a háború fölidézésében való bünrészességéről a világba dobtak, hogy lehetővé tegyék a bosszút lihegő ellenségeink rettenetes békéjét, nem marad megtorlás nélkül és vissza fog ütni azokra, akik ennek a hazugságnak a védelme alatt a központi hatalmak vezető nemzeteit a romlásba, az elnyomatásba, a szolgaságba kergetik. Semmikor sem fogjuk egyetlen pillanatra sem feladni a reményét annak, hogy a magyar nemzet újjáéledése bekövetkezik, szabadsága visszatér és hatalma olyan lesz, amilyen megilleti a nemzetek mindegyikéi a civilizált világ bármely részében. Ez a reménységünk adja meg nekünk az erőt a küzdelmünk utján támadó nehézségek elhárítására. És ezért védelmezzük nemzetünk minden jogát, ezért harcolunk nemzeti életünkért és munkánkra nincs befolyással, vájjon annak gyümölcsei minekünk jutnak-e, vagy sem. Ne felejtsük el, hogy csak az a politikai küzdelem jogosult, amelynek önzetlensége kétségbe nem vonható. Vonatkozik ez különösen az idegen államokban lakó magyarok politikájára. Aki ma a közéleti munkát egyéni céljai, egyéni érdekei szolgálatába állítja és aki az általa elérendő sikerek élvezetéhez köti azt, hogy mely irányban haladjon, az nem érdemes arra, hogy bármily kicsiny szerepet töltsön be a közélet terén. A mi nemzeti politikánk útjait egyedül a komoly megfontolásból kiforrott meggyőződés mutathatja. Ezután foglalkozik a magyar nemzet történetével, annak eseményeivel és tanulságaival, melyeket meg kell szívlelnünk. A nemzeti egységet veszélyeztetik azok a széthúzások, melyek a történetünkben is oly sokszor hoztak súlyos csapást a nemzetre. Ki kell küszöbölni sorainkból a turáni átkot, különösen nekünk, nemzeti kisebbséggé degradált magyaroknak kell fönntartanunk és biztosítanunk a feltétlen összetartást, ha nem akarjuk teljesen kiszolgáltatni magunkat a fölénk Állított hatalom ellenséges politikájának. S mivel a nemzet fiai gondolkozásában való egység létrehozása nem valósítható meg máról-holnapra, állandó kitartó munkát követel tőlünk, hogy az uj magyar generáció, amelyik utánunk veszi kezébe a nemzet sorsának intézését, mentesittessék attól a hatástól, melyet gondolkozására a régi osztrák-magyar monarchiában fennállott közjogi politikai ellentétek okoztak. És ugyanekkor, amikor a nemzetben levő erőknek egységére törekszünk, uj szellemet, uj felfogást kell belevinnünk a legszélesebb rétegekbe is a velünk szomszédos nemzetek jogos kívánságai tekintetében. Soha sem szabad felednünk, hogy a jövendőnk csak szabad népek társaságában lesz lehetséges. Mi Csehszlovákiába kényszeritett magyarok, a legtisztább és legőszintébb testvériességgel kell, hogy teljesítsük hivatásunkat a szlovák nép nemzeti, kulturális és gazdasági szabadsága és jóléte érdekében. Ma a szlovák nép törekvéseinek erőteljes kifejezője a Szlovenszkó autonómiájáért való küzdelem, mert ez az, amely meggyőződésünk szerint leginkább szolgálja a szlovák érdekeket és azért keli támogatnunk, mert az autonómia kivívása az egész őslakosság gazdasági és kulturális életét, a centralizmus pedig a pusztulását jelenti. A beszámoló kimerítően foglalkozik Szlovenszkó és a történelmi országok mezőgazdaságával és rámutat a Szlovenszkőban a mezőgazdaság terén uralkodó szomorú helyzetre, mely általános pusztulással fenyegeti a lakosságot. E fenyegető pusztulás ellen az egyedüli védelmi lehetőség Szlovenszkó politikai és gazdasági önállósága. A mezőgazdasságnak és az ipar és kereskedelemnek egymásra való utaltságát megdönthetetlen érvekkel mutatja ki és a szlovenszkói ipar leszerelésének kérdését a maga teljes veszedelmességében bemutatva, arra a megállapításra jut, hogy az ipar fejlődése szorosan együtt jár az általános kultúra emelkedésével, a leszerelése pedig a kuítura sülyedésével. Az ipar, kereskedelem és a munkásság helyzetének bevezető ismertetése után áttér a szónok a kormány kulturális és közigazgatási politikájára és annak elnemzetlenitő tendenciáját élesen megvilágítja. Megállapítja, hogy Szlovenszkó őslakosságának túlnyomó része autonómista, de ezt a kormány nem akarja tudomásul venni és az egész politika, melyet a cseh kormányok űznek, a régi bécsi kancellár politikájára emlékeztet, mely szerint Szlovenszkói előbb el kell szegényiteni, hogy azután elnyomhassák. Foglalkozik a választások kérdésével és megállapítja, hogy mig a többi utódállamokban már az újabb választásokat is megtartották, addig a köztársaság területén még a községi választásokat sem tartja meg a kormány. Ezután megvilágítja a cseh kormány centralisztikus politikáját, mely nem éri el célját s amely még a koalíciós pártokban is bomlásra vezet. A nagy elégedetlenség, mely a nép széles rétegeiben úrrá lett, azzal a hatással lesz a kormányra, hogy az, akarata ellenére is, kénytelen lesz a választásokat újra kiírni. A pártnak 1
