Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-06-16 / 72. szám
4. oldal. »Komáromi Lapok« 1923. junius 16. közbe is leért ez a cimtábla átfestetési akció. ■ Némelyik kereskedő és iparos eleget tett a rendeletnek, sokan azonban agy tértek ki e rendelkezés elöl, hogy csak a cégtulajdonos nevét Írták ki a cégtáblára és az üzlet, vagy iparág nemét és az árucikkeket pedig nem, onnan, indulván ki, hogy a vevöközönségnek elég egy pillantás a kirakatra és tisztában van, hogy miféle üzlet előtt áll. Ma már a legkisebb falusi szatócsnak is van kirakata és a kirakatra vetett első tekintet feleslegessé teszi, bogy a venni szándékozó az o'ddltáblák felírásait silabizálja. A kereskedelem és az ipartörténet nem tud egyetlen egy esetet se felmutatni, hogy kirakattal biró hentes üzletben valaki jegygyűrűt akart volna vásárolni és hogy az ékszer üzletben prágai sonkát vagy magyar szalámit kerestek volna. Tehát ha a cégtulajdonos neve fönt kivan Írva, (amely minden nyelven egyforma) teljesen a magánpassziója a cégnek, hogy oldaltáblákon kiirja-e és miiyen nyelven, hogy itt mi kapható. Az egész világon az illető kereskedő és iparos magán ügyének tekintik ezt és a magyarellenes körök által kitartott és sugalmazott sajtó által annyira befeketített Magyarországon, ahol szerintük a nemzetiségeket elnyomják és a zsidókat megölik,, még ott is, igy különösen Budapesten most is lehet látni német, zsidó, héber, szlovák, horvát stb. feliratú táblákat. Ugyan kinek szúrna az szemet ? Da nálunk, ahol mindig akadnak fölfelé föltűnni és ezzel karriért csinálni akarók, még a magyar föliratokban is nagy veszedelmet láttak és nem támaszkodva semmi törvényre és rendeletre, a saját hatáskörükben indítottak hadjáratot a magyar feliratok ellen és az amúgy is a tönk szélén álló, sőt nem egy esetben tönkrejutott, kényszeregyezségekkel és csődökkel küzdő kereskedelmet és ipart még azzal is sújtották, hogy uj ciintáblákat Csináltassanak s a régieket átfestessék. Végre azonban az igazság, a jog és a törvény ezen a téren is derengeni kezdett és a prágai közigazgatási bíróság legutóbbi Ítélete véget vet minden magyar felirat elleni hajszának. Az eset a kővetkező: Rábely Miklós rimaszombati papír- és könyvkereskedőt rendőri feljelentés alapján ezelőtt két évvel 200 kor. pénzbüntetésre ítélte a rimaszombati zsupán, mert kirakatában csupán magyarul volt feltüntetve a „könyvkereskedés“ megnevezés. Rábely g) ... Nagyon gyakran ballagott ittas fővel végig a falun Aszaló István. *»- Egyszer aztán, hogyan hogyan se, részeg állapotban betévedt a felesége portájára. Julcsa asszony csak összecsapta a kezét s valósággal úgy húzta be a megtért bárányt a konyhába. Igaz, hogy a bárány részeg volt s lehet, hogy a bortól inkább farkas lakozott benne, de Julcsa asszony örömén ez már semmit sem változtatott. «M — No, csakhogy megjött valahára. Főzök is ám olyan vacsorát, hogy a király is megeheti. Bort is teremtett az asztalra Julcsa s ha a vacsora nem is, de a bor ottmarasztotta Aszaló Istvánt. Leült és ivott keményen. Julcsa asszony ezalatt olyan birkapörköltet készített, hogy az éneklő madarak is elkábultak az illatától. Aztán szépen megtérített s odatette a pörköltet az asztalra. — Egyél lelkem uram egy kis vacsorát. Aszaló István maga elé húzta a tálat, meg eltolta, aztán beleturkált nagy kényesen s az asztalra vágott. — Hallod-e Julcsa, nem jó ez a pörkölt! Julcsa váltig erősítette, hogy de jó az, csak^egyék. Aszalóban lobbot vetett a szesz. — Ne feleselj velem, te pergő rokka, mert£a falhoz váglak! De hát mért nem jó a pörkölt ? — Mért? Azért, mert nem tettél bele zöldpaprikát! ÍStofcjv.i— Julcsa asszony égre-földre esküdözött, hogy tett bele. — Mit ? Hát én hazudok ? — Hát talán én ? — Hazudsz, kutyavér! — Hazudsz te! Istvánban most fölrobbant az alkohol. Amilyen csendes ember volt józan korában, felebbezésóre az ü*y a prágai közigazgatási bij ósághoz került* mely a tegnapi napon kézbesített döntésében a pénzbüntetés megfizetése alól Rábely Miklóst azzal az érdekes indokolással mentette fel, hogy mindenki oly nyelven Íratja ki cégfeliratait, amilyen nyelven neki tetszik. így a prágai közigazgatási bíróság. Mit | szóinak ehhez azok a cégek, amelyek az át- jj festéssel költségbe verték magukat és mit szól- S nak ehhez azok, akik a magyar feliratokat | tűzzel-vassal ki akarták irtani?? Sok a kéménytűz. ÍA kéményseprők nyilatkoznak. — Honnét ered. ) a kéménytűz? — A tűzveszélyes építkezés. — S A külön díjazások. —- Miért nincs a kémény- * seprőknek hatásági telefonja ? — Ki hát a felelős?) Szombati számunkban szóvá tettük a váró- j sunkban újabban olyan gyakori kéménytüzekat. Még cikkünk meg sem jelent s máris a kultúrpalotában jeleztek keméaytüzet, szóval cikkünk megírására alapos okok késztettek. A kóménytüzekre nézve a Kaubek cég jj személyesen, a Bokrossy cég levélben keresett fel bennünket. A Kaubek cég kijelenti, hogy az ö kerületében nem volt kéonénytűz. A cég hibáz- ! tatja azt az újabb eljárást, hogy a kémény- jj tüzekhea nem rendelik ki a kéményseprőket. !j Azelőtt hivatalbél volt a. kéményseprőknek te- ) lefonjuk és a kéménytüaekhsz csak Őket hívták j és a tűzoltókat nem. A> kéménytüzet ugyanis j nem szabad eloltani, hanem engedni kell, hogy j égjen ki egészm, mert az eloltott kémény újra j ki fog gyulladni. És végtére is a kémónysep- j rők jobban el tudják olíaui a tüzet, nem viz- i zel, ami a kéményben, kárt és szennyet okoz, » hanem a'ul meggyujtott kénnel. Komáromban ] igen sok tűzveszélyesen épített kémény és ház | van, amit első sorban a kéményseprők vesznek j észre, de ők hiába jelentik fel a hatóságnál, 1 annak semmi foganatja sincs. A Kaubek cég fenti nyilatkozatára az a megjegyzésünk, hogy az tényleg bevezethető lenne, hogy a kéményeiknél a kéményseprők és a tűzoltók asszisztálása és óvóintézkedése mellett engedjék egészen kiégni a kéményeket. Azt azonban, hogy a kéményiűzhöz csak a kéményseprők vonulj inak ki és a tűzoltók ne, olyan eszeveszett bolond volt részeg fejjel. Fölugrott. Megkapta a tál pörköltet s a falhoz vágta. Julcsa elsikitotta magát s a söprű után nyúlt. — Takarodik ki innen, részeg, izgága, moslék! És neki a söprűvel az urának. A másik pillanatban azonban a söprű nyele Aszaló István kezében volt s olyan táncot járt Julcsa asszony hátán, hogy egy hónapig is kék foltok maradtak a furcsa tánc nyomán. — Az én házamban én vagyok az ur! — Mondta Aszaló István és kifújta magát. Julcsa a padkára borult, ott zokogott. Aszaló bement a szobába s lefeküdt, akárcsak régente, mikor munkától fáradtan tért haza. Reggel aztán igen elcsodálkozott. Hogyan került ő ide ? Gyorsan felöltözött. Julcsa aszszony már fönt volt, meg is fejt s a konyhában serénykedett. Készítette a reggelit s mikor Aszaló István kilépett, olyan nyájasan mosolygott rá, mint a mézes hetek alatt. — Jó reggelt. Kialudta magát az én uram ? — Hejnye, — gondolta Aszaló — ez a : régi Juli- Próbát kéne vele tenni. Odasomfordált melléje s megcsipte, mint régen. Juli nem ütött a kezére, hanem odasimult hozzá. Aztán boldog remegéssel mondta: — Nagyon megvertél az este, te rossz ember! Aszaló elcsodálkozott. Aztán elgondolkozott, hogy mit is csinált az este. Végre ráeszmélt és átölelte Julcsa derekát. — Nem én vertelek meg, hanem a bor. De nem iszom többet, ha te se főzöl többet — sárgarépát. nem lehat elfogadni, mert a kéményseprők nincsenek állandóan készenlétben, mint a tűzoltók és lovak, fogatok sem állanak rendelkezésükre a gyors megjelenésre. Bokrossy kéményseprő cég hozzánk inté- 39tt leveléből közöljük az alábbiakat: Tekintetes Szerkesztőség! Én a más kerületében végzett munkákért nem felelhetek, de miután az én kerületem van leginkább megcíbálva, ezt szó nélkül nem álhatóm. Pihegóben most semmi féle kéménytüz nem volt (de volt a Tolnai-utcában. Szerk.), Jókai utcában m^g a kémény nem égett, ott a füstölő égett. S annak, hogy az meggyulladt, a tulajdonos az oka, mert éppen két éva annak, hogy tisztíthatta, mert azért külön díjazás jár. Különben az egész olyan tűzveszélyes, hogyha mindén héten meggyulladna, sem volna csoda. Miből támad a kémónytűí? Abból támad, hogy a takaréktűzhelyt nem sepretik, mert az nem kőtelező s meggyullad a takarékíüzhely csövében a korom s onnan meggyullad a ftistvezató csatornában levő korom is, mert ezért is külön díjazás jár, ezt sem sepretik s ezáltal természetes, ha a kémény minden hónapsán van is seperve, akkor is meggyu lad. Nagyon sok helyen ha füstöl a takarék tűzhely, egyszerű dologoak tartják, egy darab papirost mnggynjtani a kémény aljában, hogy a benne megszorult levegő kimenjen s meggyullad a kémény. Akkor a maguk tattjét palástolják, egyszerűen ráfogják, miért nem jön a kéményseprő, meghazudtolják azt, amit beírnak a munkakönyvba. A kéményseprők, akik oly pontosan fölszedik kéményseprési dijakat, a tűzhelyek és kémények tisztogatásában is oly pontosak-e? Említettem fenutebb, hogy a takarék tűzhelyek takarítása nem kötelező, sőt jobban kifejezzem magam, egész hónapi munkám alatt 10 drb. takarék tűzhelyet sem sapartetnok, A kémények tisztításáért a magam kerületében megmerem a munkakönyvét bárkinek mutatni. S az egész városban nincs 100 drb. ház, amely ne lenne tűzveszélyesen építve s ki ennek az oka, azt tessék megkeresni. De ne mindég a kéményseprőt minden bajnak az okozójául kitenni. Tisztelettel özv. Bokrossy Lajosné kéményseprő mester. A fenti levélre az a megjegyzésünk, hogy a munkakönyvbe bt irt adatokkal egyáltalában nem lehet igazolni, hogy a kéményt jól seperték-e vagy sem? mert kevés kéménytulajdonos ért ehhez a munkához. A tulajdonos mit tehet mást, beírja a könyvbe, de ezzel még nem ismerte el, hogy jól seperték-e ki as kéményt. Ez éppen olyan, mint mikor a gyereket megverik s amig a gyerek bömböl, addig kényszerítik, hogy kérjen bocsánatot és kő. szönje meg, hogy megverték. Muszájból meg- i teszi a gyerek. így vagyunk a kéménysepréssel is. Beírjuk a könyvbe, mert muszáj. Átn- i bár leghelyesebb volna azt beírni, hogy a kéményseprő itt járt, de hogy jól sepert-e, azt tessék szakértővel megnézetni. Erre ksllene néhány tűzoltót kiképeztetni, hogy meglepetésszerűen megvizsgálnák a kéményeket. A fenti levélnek az a része saját maga alatt vágja a fát, hogy a rosszul tisztított tűzhely és füstvezetöböl gyullad meg a kémény. Hitzen akkor a kémény is rosszul van tisztítva, mert a puszta kémónyfal csak nem gyullad meg, hanem igenis a le nem kapart korom. A fenti két nyilatkozatból azonban az is látszik, hogy nagyon is súlyos mulasztások terhelik a hatóságokat, tüzvészélyes építkezéseket engedélyeznek és ha a tűzveszélyes dolgokra figyelmeztetik is azokat a kéményseprők, semmi intézkedés nem, történik. Most tehát az illetékes hatóságon van a sor, hogy a kötelessége magaslatára álljon. Mi nekünk nem az a célunk, hogy akár a hatóságokon, akár a kéményseprőkön üssünk egyet. Célunk az, hogy elejét vegyük annak, hogy ez a koldusbotra jutott város ne égjen le, amire a múltban volt már szomorú példa elég. Tessék ha kell szabályrendelet módosítással elejét venni annak, hogy a tűzhelyek, a füstvezetö csövek tisztításáért is felelősségre lehessen valakit vonni. Azzal, hogy tűz esetén a tulajdonos a kéményseprőre és viszont tolja * a dolgot, igazán nincs megoldva a dolog. A
