Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-06-07 / 68. szám
/ /* 1 f > 7/, isfifwsnnegyeiik évfalyanm* 68» «xá SP^g Csütörtök* 1923: junius 7. KOMÁ ROMMEGYEI KÖZLÖNY P O Ij l TIKA I L A P. £IMx«té«J ár c»«fo»asl«»vAk értékbe« t Hpíybt-a ás vidékr* pattal mtkVIdé&sel; ásás* írre 80 IC., «Iíttc 40 f, wflgyedérr« 30 Ku Külföldön 160 Kő. Eyy«i mám árat 80 fillér* Államalkotók és államellenesek, — jun 5. A szlovák néppárt képviselői Pozsonyban tartott gyűlésükön tiltakozó határozatot fogadtak el a legújabban lábrakapott megkülömböztetés: államalkotó és államellenes megjelölésekkel szemben. Államalkotóknak tartják magukat a kormánypártok, főleg a cseh-szlovák szocialisták, mig ezek az ellenzéken levő pártokat állandóan államellenesnek minősitik. Mivel ez az elég világos disztinkció nemcsupán a szlovák néppártra, de a többi ellenzéki pártra is vonatkozik, amelyek az autonómia alapjára helyezkedtek, jó lesz a mi oldalunkról is tisztázni a kérdést. A kormányt támogató pártoknak az a megjelölése, hogy csak ők az államalkotók, borzasztó tévedés, melyet csak a sovinizmus láthat igy. Minden sovinizmus bizonyos fokú lelki vakság, mely tisztánlátásától megfosztja az egyént és a tömegeket. Az államot az egy területen közös főhatóság alatt élő emberek összessége alkotja; ebben az államalkotásban benne van mindenki, aki ezen a területen él és dolgozik, munkájával vagy adójával az állam fenntartásához járul, vagy mig arra képes volt, járult. Ebből egyoldalúan kizárni embereket, tömegeket C;ak azért, mert a kormány tényeivel egyet nem értenek, nem lehet, erre senki jogot nem szerezhet, mert ilyenre semmiféle törvény nem ad jogot. Az államalkotók, akik magukat büszkén ezzel a jelzővel díszítik fel, helytelenül külömböztetik meg magukat, mert ők a kormányt összetévesztik az állammal. A kormány nem jelenti az államot és az állam soha és semmi körülmények közt nem azonosítható a kormánnyal, legkevésbbé az adóit esetben. Itt ugyanis még az is kétséges, hogy a kormánypártok a nemzet többségét alkotják-e ? Szlovenszkóban egészen kétségtelen, hogy az ellenzék van többségben, mert a szlovák néppárt, a keresztényszocialista párt, a magyar kisgazda és kisiparos párt, a jogpárt és a kommunista párt az ellenzéken vannak, ezekkel szemben a szociáldemokrata párt, a szlovák földmives párt a törpe minoritás. Nagyfokú elbizottság és önzés kell ahhoz, hogy állandóan államalkotóságunkat hánytorgatják a kormány támogató pártok tagjai, melyek ezzel meghazudtolják a demokrácia elvét és azt, amely nem ismer ilyen megkülömböztetéseket és fogalmilag kizárttá teszi a politikai osztályozásokat, alaposan kompromittálják. Egyáltalán egy problematikus többségnek ilyen türelmetlen magatartása nem illik bele a köztársaság keretébe, mely az ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Fős*«irk6s»tő: GááL GYOM d? Szerkesztő" BARANYAY JÓZSEF dr. alkotó munka alapján áll. A köztársaság dolgozó polgárai ha a demokrácia alapján állanak, meg nem külömböztethetők csak azért, mert kormánytámogatók vagy ellenzékiek, avagy azért, mert a nemzeti többséghez avagy a kisebbséghez tartoznak. Aki dolgozik vagy adózik, aki katonáskodik, aki a közrendet nem zavarja, az mind államalkotó. Az államellenes magatartás büntetendő cselekmény és $zzel pártokat, tömegeket megbélyegezni nem szabad. Ez a tünet, amellyel elégszer foglalkoztunk, jellemző arra az áldemokráciára, amely ellen mi, az igazi demokrácia hívei, mindig küzdünk. Ha az államalkotók minket az adózásból és a katonáskodásból kizárnak és azt magukra vállalják, akkor lehetne jogcímük az államalkotó szerepre. Mig azonban az állam részére a hihetetten adóterheket fizetjük és az állam védelmére katonákat adunk, addig jő lesz, ha a tisztelt államalkotók hátrább állanak az agarakkal. Nagyon furcsa volna, ha a választók megkérdezésea mostani ellenzéknek juttatna többséget s a mai kormány támogatók kisebbségbe kerülnének, az uj többség őket kinevezné — államelleneseknek. Ez a józan ésszel csakugyan nem volna megegyeztethető, de a politika, úgy látszik, veszedelmesen távolodik a józan ész szabályaitól. Bserkeszdüség ét kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová agy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik tietenkint háromszor: kellői csütörtökön is szombatos = tíauy változások a zsupareformma! kapcsolatban? Úgy látszik az illetékesek belátták végre, hogy a zsuparefortn mai formájában nem tarthatja magát. Kállay szlovenszkói utjának az lesz a következménye, hogy — mint jó forrásból értesülünk — a megyerendszeren sok lényeges, az életnek megfelelő váltóztatás fognak véglehajtani. El fogják elsősorban bocsátani a vármegyék hivatalaikból a sok fölösleges női munkaerőt és ehelyett a férfi hivatalnoki kart fogják jobban dotálni. VÍZUMOT útlevelekre és mindenféle útlevóiügyet megbízhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilfsverem der jüd. Hochschüler ans der Slovakei.M 252 Praha I., Postfach 620. Közbenjárás! dij vízumonként 20 korona. Kramár dr. sohasem volt a magyarok barátja, amiből egyáltalában nem csinált titkot, sőt amikor arra alkalom kínálkozott, a legvehemensebb kitörésekben eregette mélységes gyűlöletének nyilait a magyarok ellen, akikben szlovák testvéreinek elnyomóit látta. Csak a napokban tört ki újra a magyarok ellen Kassán, ahol a cseh nemzeti demokrata párt ülésén újból kifejezést adott érzelmeinek és amit az elfogult nemzeti gyűlölet ajkára adhat egy embernek, beszédében az mind a legkirívóbb módon nyilatkozott meg. Kramár dr. a csehszlovák politikában annak a frakciónak vezére, amely a legszélsőbb nacionalizmust képvisel, mely az eicsehesités politikáját vallja és a centralizáció legnagyobb hive. Egy nsgy nemzeti cseh állam ideálja lebeg előtte, amelynek a pánszlávizmus eszméjének teljes megvalósítása mellett az összes szláv népek egyesitese a végső célja. E politikának csinált propagandát már a háború előtt, ezt a politikát szolgálta a háború alatt, amikor saját vallomása szerint a front mögött destruáló munkát végzett politikai barátaival együtt a csapatoknál hogy Németország támadásait Oroszország ellen meghiúsítsa és ennek a politikának teljes érvényesítéséért szállt sikra a csehszlovák köztársaság megalapítása idejében is. Hogy a világháború reá nézve kedvező kimenetele politikájának is meghozta a várt gyümölcseit, az még kitartóbb munkára sarkalja, hogy arról az útvonalról, melyen a nagy szláv birodalom felé megindult, egy percre se térjen le, hanem mielőbb eljusson a végső célhoz. Azok közé tartozik ő is, aki magáról büszkén hirdeti, hogy fölszabadította a szlovák népet a »magyar elnyomás« alól és visszaszerezte számára a függetlenséget és szabadságot. Arról, hogy milyen izzó gyűlölet vezeti a magyarokkal szemben, nincs mit megjegyeznünk, leikébe ez annyira beivódott, hogy onnan semmi sem irthatja ki. Arról azonban, hogy szlovák testvéreit fölszabadította, sokkal hangosabban beszél a szlovák nép mai helyzete, melyet nem lehet rózsásnak nevezni, bármiként is összefüggésbe hozzák a szabadsággal és a függetlenséggel. Nem kell külön rávilágítani erre, a szlovák nép igazi vezérei egész világ előtt ismételten rámutattak azokra a megdöbbentő csalódásokra, melyek az Ígéretek és kötelezettségek nem teljesítése következteben a szlovákokat érte. Tudjuk mi is, hogy miként fest a nagy szabadság, melyet a pittsburgi szerződés az áliamalakitókra nézve kötelezővé tett, de amelyet még a mai napig sem élvezhet a szlovák nép, melynek autonómiája nincsen, iskoláiban cseh tanítók működnek, hivatalait cseh alkalmazottakkal tömték meg és az elnemzetietlenités politikája ellenük is olyan mértékben kíván érvényesülni, mint a köztársaság nemzeti kisebbségei ellen. Négy és fél évi kormányzás után a csehek nemhogy közelebb jutottak volna testvéreikhez, de inkább mély szakadékok támadtak közöttük és a szlovák nép elkeseredetten látja, hogy hiába reménykedett, »felszabadítóinak« Ígéretében, helyzete nem változott, régi vágyát el nem érte és saját ügyeiben nem intézkedhetik szabadon. Kramár dr.-nak a szlovák nép panaszait és sérelmeit nem sikerül megszüntetni, azért agitációs utján siet a szlovákok figyelmét ráterelni a magyarokra, akik ellen aztán szabad folyást enged gyűlölködő érzésének. Csalódik azonban a cseh nemzeti damokratapárt vezére, ha azt hiszi, hogy a magyarok aposztrofálásával a szlovák nép mai alárendelt helyzetét elviselhetőbbé teszi. Ötödfól év politikája éberré tette a szlovákokat, akik jól tudják, hogy a legfőbb kérdésben, az antonomia kérdésében, mely az igazi szabadságot hozná meg számukra, a magyarok részéről is támogatásra találnak, akik a közös sorsban sokkal inkább megértő lélekkel viseltetnek irántuk, mint cseh testvéreik. A magyarok ócsárlása nem vezethet már célhoz, a cseh nemzeti politikának híveit Szlovenszkón akkor sem lehet szaporítani, hogyha azt magara vezér kíséreli meg, mert a szlovákoknak a megígért autonómia kel), ettől pedig az a párt, mely a centralizációt irta zászlajára, még mindig fái
