Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-06-07 / 68. szám
2. oldal „Komáromi Lapok li?3. junitia 7. zik. Az autonómiától azonban sem Kramár dr. ékesszólása, sem magyarócsáriása nem térítheti el a szlovákokat. A DÉnÉitiQsw MM\ú mtín A minisztertanács a napokbm foglalkozott a Hospodársky Urad azon javaslatával, hogy a gabonakontiügens még hátralékos részét természetben is be lehessen szolgáltatni. A minisztertanács a »Hospodársky urad« ezen javaslatát elfogadta és az utóbbi most körrendeletét intézett az összes megyei és ipari hivatalokhoz, melynek főbb rendelkezéseit azok fontosságára való tekintettel az alábbiakban közöljük : Azon mezőgazdák, akik az 1921—22 évi gabonakontiDgensükkel még hátralékban vannak és akik minden be nem szolgáltatott métermázsa gabona után legalább 100 koronát kötelesek fizetni, a hátralékot természetben is ki egyenlíthetik és pedig a következő feltételek mellett: minden 100 borona kártérítés után 100 kg. búzát kell baszolgáltatniok, melyért 50 koronát, avagy 50 kg. búzát és 60 kg- rozsot, és ez^ri 25 koronát kapnak. Ezen ár csak egészséges, száraz és tiszta, őrlésre alkalmas u. n. merkantil minőségű gabonáért értetődik, amely súly szerint nem tartalmaz több mint 3 százalék idegen anyagot, illetve tisztátalanságot, mely nem magából a gabonából ered. A gabona átvételével a »Vykupny Syndikat pré Slovensko« Pozsonyban van megbízva, mely az átvételt saját bizományosaival fogja eszközölni. Ez a rendesés csak 1923 juniu3 végéig érvényes ! A Hospodársky Urad végül felhívja az összes járási hatóságokat, hogy az ily ügyeket a leggyorsabban intézzék el oíykép, hogy f. é. junius végéig az egész akció véglegesen rendezve legyen. fl tanítók fizetésrendezése úgy hajtódik végre, hogy a tanítók fizetését egyszerűen beszüntetik. A komáromi községi iskola 19 tanítója közül 9 kapott fizetést, a katolikus elemi iskola 5 tanítója közül 2, az apácák közül pedig hétnek összesen 200 (kétszáz) korona fizetést utalványozott a tanügyi refe rátus. De senki se gondolja, hogy az utalványozott fizetések valami magas összegek voltak, megnyugtathatjuk a közvéleményt, hogz ezek a fizetések 60—240 korona közt mozognak. Őszintén mondva, nem értjük a fizetésrendezésnek ezt a módját, mely a rendezést a megszüntetéssel kezdi el; ha a mütőorvos a beteg lábát úgy operálná meg. hogy azt tőből levágja, mindenki jogosan botránkoznékmsg rajta. A demokratikus elvnek a megcáfolása az, amit a tanítókkal müveinek. Négy esztendő alatt a tanítókkal szemben az állami jóindulat hőmérője a forr és fagypont közt száguldozott. 1919—1920 ban a tanítót a keblére ölelte az állam, mint a kultúra legértékesebb tényezőjét. A következő évben kezdődtek a nosztrifikációs követelések, a hőmérő higanya gyorsan sülyedt lefelé. A múlt évben még jobban esett a higanyoszlop, az év végén már C3ak a felemelt illetmények egy részét kapták s a nosztrifikáeiós vizsgát egyre jobban szorították. Most a fagy pontra szállt az állami jóindulat velük szemben: fizetés nincsen. A felfogadott munkást a munkaadó tartozik minden hét végén fizetni. A kormány ez elöl a kötelezettség elöl ki tud térni akár egy hónapra is ? Hol vannak a tanfelügyelők, akik ilyenkor sikraszálljanak a tanítókért? A régi átkos rezsim alatt kevés volt a tanitó fizetése, ez igaz ; többet érdemeltek volna fontos munkájukért. D 3 nem volt arra eset, hogy akiutalt illetmény egy napra is elmaradt volna. Hogyan képzeli azt el az állami tanfelügyelöség vagy annak felettes hatósága, a tanügyi referátum, hogy fizetés nélkül, üres zsebbel és üres gyomorral lehet jókedvvel és vidáman tanítani? Hiszen ez egy abszurd feltevés, munkát, jó munkát követelni a fizetetlen tanítótól. Ne hivatkozzanak a bürokráciára sem, ismerjük annak minden hibáját, hiszen nap-nap után közigazgatásban, adózásban, katonaügyben, rendészeti ügyben kell kerülgetnünk, így nem lehat tanügyi adminisztrációt csinálni, mert ez a közigazgatás csődje. Aki nosztrifikációval, a sokat hánytorgatott illetőséggel, mindennel rendben van, egy szép reggelen nem | kap fizetést. Miért és hogyan ? Talán rosszat ; álmodott felőle a tauitói likvidatura egyik j hivatalnoka vagy az állami tanfelügyelő ? A fizetési kimulatásokSiól egy csomó nevet törül- j nek, miért, milyen elv- k, milyen reudszer alap- \ ján, azt senki megokolni m-m tudja. A rend éj konszolidáló érdekében, amelyért mindenki dolgom, ilyen esetesünk nem ■ volna szabad előlorduluiok, mert ezek csak « kompromi tál ják az államin tózméwyeket, ami az j állam érd kéb n elkerülendő volna. Rokkantbiztositás. Ery rokkant >gy isilíeti tag kért fel ban- j nüaket az alábbi sorok közlésére: A társadalom jólétén*« legekö- feltétele az, hogy unnak minden egyes, de leg fők ép teremtő munkát végző rétege a mindennap* élet bármilyen válságai között i- tisztességesen megélhessen. Ez az alapja a társadalom béké jének és ennek az eszmének a magvalósítása a legfontosabb feladat. A társadalmi élet is a fejlődé * törvényei- j nek van alávetve, A fokozatos fejlődés és előre- \ haladás törvénye nem ismer akadályokat, nem ] tűr korlátokat. Az emberiség fejlődésének történelme tanulságosan szemlélteti a fejlődés fokozatait. Megmutatja azt &z utat, amelyet, az ember megtett a kezdetlegesség állapotától a mai napig, amikor a műveltség terjedésével, életszükségleteinek fokozódásával nap nap után újabb és újabb olyan intézmények létesülnek, melyek mindenike egy-sgy fontosabb f dadát megvalósítására hivatott. Bármily las3U volt is a fejlődés, a haladás soha nem szünetelt s minden újabb vívmány egy-egy lépéssel elő .bn ' vitte a jobbra, a tökéletesebbre való törekvést. ; A mindennapi élűt ráakparancsoita követelései elöl kitérni nam lehet; azok kielégítést követelnek. A meglévő intézmények a fejlődéssel együtt állandóan javítást, fejlesztést kívánnak s e téren nincs megállás; minden jó még jobbra, minden hasznos még hasznosabbra törekszik. a rokkantbiztositás eleinte alig néhány embert érdekelt. Később mindinkább többen voltak és állandóan szaporodott — amint a fejlődés ezt követelte — azon emberek, később tömegek száma, amelyek az élet követelései nyomásának hatása alatt a rokkantbiztositás kérdését társadalmi problémává emelték. Még élénken emlékezhetünk egyletünkkel szemben, úgy az érdekeltek, valamint a hivatalos körök részéről tapasztalt közönyösségre, meg nem értésre, nemtörődömségére, sok esetben antipátiájára. Mennyi ideig tartott, mig a közönyösség és a meg nem értés jegét világos célunk meleg sugara felolvaszthatta és az emberek nagy tömegének csatlakozását előidézhette. Ma már ezen tu! vagyunk és mivel az szociális szükségletté vált és ma már sok ember előtt szemléltető példája van egyletünk áldásos működésének, gyorsabban emelkedett a rokkantbiztositas ama kérdések sorába, melyeknek megoldását az állam is kénytelen magára vállalni. Akik nem a fejlődés szemüvegén nézik a dolgok menetét, azokban némi idegességet okoz az állam által magvaló-dtandó rokkantbiztositás kérdése. Erre azonban semmi ok sinci. Akik komolyan veszik az elaggott muukásról való gondoskodást — mint egyletünk — csak öröm; mai láthatják, hogy ime az állam maga is magáévá tette a nemes cél szolgálatában való munkálkodását. Reánk nézve nagy elégtételül szolgál arokkantbiztositás kérdésének anemzeigyülésben való tárgyalása és törvénnyé emelése. Sokan egyletünk visszafejlődését jósolják, holott éppen egyletünkben tehettünk azon tapasztalatokra szert, melyekből egyletünk fejlődését kell várnunk a rokkantbiztositás törvénybe iktatásától. Miért? Azért, mert minél nagyobb tömegekben ébresztik fel a szociális biztosítás iránti érzéket, annál inkább számolhatunk tagjaink ] szaporodásával. Erre a következtetésre úgy I jutunk, hogy ha megvizsgáljuk egyletünk tag- i jainak foglalkozás szériát osztályozódó rété- i geit, úgy látnunk kell, hogy tagjaink túlnyomó l része az olyan munkásokból, alkalmazottakból í sorakozódott, melyek valamely formában nyugdíjra, avagy rokkantságra akár az államnál, akár a községnél, avagy magánvállalatoknál már biztosítva voltak. Ha tehát az állami rokkautbiztositást kiterjeszti« olyan rétegekre is, melye« eddig annak híján voltak, úgy ennek csak az lehet a következménye, hogy ezen rétegekben öreg napjaikra való gondoskodás iránti érzék kifejlődik és arra fognak törekedni, hogy az állami biztosításból élvezhető jár ulékokhoz még egyéb közösségből is járandóságokat nyerhessenek, melyek együttvéve megközelítik a megélhetéshez szükséges minimumot. Igen kívánatos volna és ezt minden szempontból sürgősnek és szükségesnek keli tekinlenünk, hogy a rokkantbiztositás mellett biztosittasék a terem .ő inunké lehetősége is. Mert annál fokozottabb módon lehet szolgálni a rokkantak biztosítását, minél jobban vau adva az egészséges és az élet derekán lóvó emberek foglalkoztatására vaió lehetőség, hogy a teremtő munkából felhalmozódó javakból nagy részt lehessen a munkában elkopottak és elfáradtak részére nyújtani. Ha az életerős és teremtő ni uns ár a képes emberek állandó és folytonos foglalkoztatasát biztosíthatják, akkor, a rokkantbiztositás és az azzal járó terhe« elviselése könnyű lesz. így és ily módon, úgy a rokkantbiztositás törvényes formába való öntésé, valamint & munkanélküliségnek megszüntetése hatványozottan hozzájárulhat egyletünk fejlesztéséhez. Addig is, amíg ezek valóra válnak, mindenkinek kötelessége, a magunk . elé tűzött nagy cél érdekében már most, amikor ezen kérdések megoldásával van tele a levegő-, egyletünk részére a tagok gyűjtését a legintenzívebben szolgálni. Beiratkozás minden hó 1 ső és 3-ik vasárnap az Ipartestületi székházban-Egy rokkant. MISEK. — Lapunkat elkobozták. Lapunk legutóbbi számát a komaromi rendőrség az ügyészség utasítására elkobozta. Az elkobzott számból második kiadást adtunk ki. Az elkobzás tényétől a komáromi államrendörség az aiábbi értesítést küldte dr. Gaal Gyula felelős tószer készítőnknek : , Tek. dr. Gaal Gyula szerkesztő urnák A „Komáromi L tpok“ junius hó 5 én megjelent 67. száma példányait „Magyalország követelése a kisautamtai szemben“ cimü iikk miatt elkoboztattam. Tudomásul vétel vegeit. Komárom, 1923 jun 5. Hyza Gusztáv rendőrségi tanácsos. — Egyházkorüloti közgyűlés. A dunáu-| inneni ref. egyházkerüiet folyó hó 6-án Balogh Elemér püspök és Szilassy Béla kerületi tó-; gondnok együttes elnöklet« mellett Poaaony- I bau tartotta tavaszi rendes közgyűlését. A közgyűlésen résatvsttek a komáromi egyházmegyéből Tóth Kálmán, Gyalók&y László esperesek, Erdélyi Pál dr. egyházmegyei gondnok, dr. Gaál Gyula kér. főjegyző, dr. Mohácsy János kér. főügyész, Gállfy Géza, Mórocz Mihály, dr. Kiss Jenő tanacsbirák, Vargha Sándor, Csiba Imre, Soós Károly, Fülőp Zsigmond és Kovács Alajos egyházmegyei képviselők. A közgyűlést megelőző napon egyházkerületi bíróság tanácskozott. — Uj vizsgálóbíró a komáromi törvényszéken. Dr. Rieder Gyula tablabiró, a pozsonyi törvényszékhez való áthelyezése folytán hétfőn átadta hivatalát dr. P&rout Alajos uj vizsgálóbírónak. A távozó vizsgálóbíró tiszteletére bucsuünnepélyt rendeztek kartársai és barátai. — Jönnek a színészek. Már hatalmas szinlapok hirdetik a hirdető oszlopokon és táblákon, hogy Komárom és vidékének színházszerető közönsége nagy kulturesemény előtt áll. Két napra idejön hozzánk vendégszerepelni Szlovenszkó egyetlen magyar színtársulata, a pozsony—kassai színtársulat, hogy két estén át felcsendüljön Thália félként papjai és papnői ajkairól a magyar szó. Reméljük, Komárom és környékének magyarsága tudni fogja kötelességét a magyar színészettel szemben és a nehéz gazdasági viszonyok dacára is támogatni fogja a magyar színtársulatot. Hiszen mind-
