Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-05-31 / 64-65. szám

4. eld&l.

»Komaromi i^apok«

1923. május 31.

tudott, azt jórészt annak a kedvező geográfiái elhelyezkedésnek köszönhette, amellyel a tér- j! mészet megáldotta. A kereskedelem, az ipar, \ a földmivelés a gazdasági élet szövevényes ut- ; jait teremtette meg Komárom városa körül, í amelynek életet, vérkeringést adó artériái a i Dunamentének jobb és baloldalán ágyazódtak | be. A gazdag termésű csallóközi rónaság, a fő j vasúti vonalakkal érintkezésbe került kereskö- \ delem, a nyersanyagokat könnyen beszerző kisipar, a Dana medrének két oldalán kereshetett és talált elhelyező piacokat, épen azért, mert a Dunántúl kultúrában előírni*dottabb vidéke szükségletének fedezésére természetes termelő és kikészítő gazdasági impériummá fejlődéséhez maga a természet adta bőven adományait.

A sors.rendelésében bármily önmegtagadó megnyugvás sem tudja azonban pótolni a természetadta és évszázados forgalom által kiépített ' kereskedelmi, ipari és gazdasági kapcsolatokat. í Ha a közgazdaság vámtörvényeit a politikumok ■ mellékvágányaira terelik, mintahogy a nagy vi- jj lágválság erre példákat mutatott, a kormáuy- í zás szerveinek kell pótolnia azokat a tenné* , szetadta feltételeket, amelyek nélkül életerős, t termelő és fogyasztóképes gazdasági élet fej- \ lődéséra számítani oly tévedés lenne, amely > százados kulturfejlődést dobna a megsemmisülés örvényébe. A komáromi gazdának, keres- { ködének, iparosnak a he.-yi piac csak kis kört jelentett a maguk gazdasági tevékenységében, s hogy ez mennyire igaz, legjobban és ma- | gunkra nézve legkeserübben igazolja az a körülmény, hogy más, a határtól távolabb .eső l városok, községek fejlődésével szemben Komá- jj rom város közgazdasági osztályai a tönkrejutásnak valóságos iskolapéldáit nyújtani kénytelenek.

Éppen ebbe a válságba sodort helyzetben nyeri magyarázatát Komárom város adózó polgárságának az a kérelme, hogy vele szemben a pénzügyi kormány méltánylást gyakoroljon. Különösen érzékenyen érinti Komárom kereskedőit, gazdáit és iparosait a leg- i utolsó időben kivetett vagyondézsma. Tndatá- j ban vagyunk annak a kötelességnek, mely min- i den kereső polgárra hárul, de a tulságig fo- 1 kozott terhek lerovása elótt polgári önérzetünk által mérsékelt panasz szavunkat felemelni jogosnak tartván, annak meghallgatását és helyzatünk méltányos megítélését követelni el nem mulaszthatjuk. Midőn a gazdasági válság legkatasztrófálisabb idejét éljük, uai, komáromi kereskedők, gazdák és iparosok az adók legnagyobbikát s taíán legigazságtalanabbját, a vagyondózsmát és vagyonszaporulati adót megfizetni képtelenek vagyunk.

Akkor midón a gazdasági konjunktúra évében bevallott vagyon után a legválságosabb időben kerül a vagyondézsma kivetése aktuálissá, a pénzügyi kormányzatnak magának is számolnia kell azzal, hogy az 1921, évi vagyonik mai relációban csak fikciók, amelyek pénzbeli értéke ma leróhatl&n.

A legnagyobb nyomatékkai kell rámutatni arra az eltolódásra, amely a gazdasági értékek árában az utolsó másfélév alatt beállott és a keresetképtelenné vált polgárok ezreit szedi áldozatni. Az adózó polgárságnak még megmaradt vagyona ma alig áll egyébből, mint oly értékekből, amelyek produktivitása a forgalom általános megakadása következtében a minimumra szállott. A vagyondézsma mélyen belenyúl a vagyon gyökerébe különösen ott, s a vagyondézsmában érdekelteknél ez a réteg a túlnyomó, — ahol a dézsma összegének kifizetéséhez, tezaurált vagyonok rendelkezésre nem állanak. Bármennyire elismerjük az államrezan által magyarázott annak a törekvésnek jogosságát, hogy az uj állam a régi monarchia feloszlásából ráeső terheket kiegyenlíteni akarja, a gyakorlat által igazoltan állítjuk, hogy a vagyondézsmával, a kormány által is állandóan hangoztatott gazdasági válságban, fellendülésre a beszedendő milliók sem fognak jótékony hatást gyakorolni. A vagyondézsma eredeti céljától a gyakorlatban nagy eltérés mutatkozik, mert a dézsma liqnidálásánál nem a felszaporodott pénzbeli vagyonok, hanem az adózóknak a keresete terheltetik meg. ngy hogy az adózásnak ez a formája a gazdasági forgalomban nélkülözhetetlen, úgyszólván napi szükségletet képező és éppen a magas valuta következtében napról-napra esökkenő forgalmi tökét támadja meg. A teljes pénztelenségben sínylődő

ipar, kereskedelem és gazdálkodás pedig ezt az áldozathozatalt megtenni képtelen.

Komárom város adózó polgársága ezért a j kővetkező kívánságokat terjeszti a kormány elé: jj

1. A vagyondézsma-törvény megváltoz- ! tatását.

2. A vagyonszaporulati adó eltörlését.

3. A vagyondézsma kivetésénél a már í: megállapított vagyonérték revízióját.

4. Minden értékpapírnak fizetési eszközül f

felhasználhatását. :

5. A hadikölcsön kötvényeknek elismeré- - sét és annak a vagyondézsma fizetésénél felhasználhatását.

6. A vsgyondézsma fizetésének legalább I 15 évi időtartamra kitolását kamatmentesen. \

7. A vagyondézsma fizetésére kötelezettek ■ keresetképességének a legteljesebb figyelembe- ) vételét.

8. A vagyondézsma első részletének 5%- í ban való megállapítását oly módon, hogy az a ]S kitűzött SO napos határidő helyett, a felebbe- jj zés elintézése után váljék esedékessé.

A vagyondézsmára vonatkozó kérelmen > kívül ki kell, hogy f-jezzük azt a gazdasági j helyzetünk által bőven magyarázott kivánsá- j gunkat, hogy

1. Komárom város adózó polgársága a \ pénzügyi kormányzat részéről az összes adó- j kötelezettségek teljesítésére legalább 5 évre j terjedő türelmi időt uyerjen, hogy a teljesen : eltolódott forgalom következtében a várva-várt ' gazdasági fellendülés idejére legalább raegma- j radt üzleti forgalmi tőkéje megmaradhasson. |

2 Kérjük továbbá, hogy a pénzügyi kor- jj mányzat hasson oda, hogy a különböző cimü - adók egységesittessenek, mert az adók tömke- j legében és számításaiban biztos alapokra he- < lyezkedni akaró kereskedő, gazda, iparos tiszta :> képet nyerni nem tud adózási kötelezettségeiről.

Amidőn e kérelemmel a kormányhoz fordulunk, tudatában vagyunk annak, hogy a kormányzat részéről kü.önleges elbánást várunk. Megindokolja az előbb hangoztatottakon felül ; ezt az a különleges helyzet, amelybe Komá- í rom város összes lakói, különösen a forgalom- ; ból élő szabadkeraső pályákon levők ezrei ke- j rültek. Az áliamérden megvédése ellentétben j nem állhat az állam élő organizmusát alkotó j adózó polgárság érdekével, sőt csakis az állam- j : gazdaságban legfontosabb Szerepet betöltő j > gazdasági osztályok megerősödése lehet az ál- \

: lám belső és külső konszolidációjának, vágyó- |

• nosodásának, kultúrában elhaladásának alapja 1 - ég záloga.

Minket nem vezetnek semmiféle politikai ;

I célok előadottaink körül, de a minden vágyó- | ? nnnkban való pusztuiásnnk adja kérő szaván- $ kát ajkunkra, hogy amig nem késő, mentő se- i gitséget kapjunk.

Abban bízva, hogy a kormányzat a va- jj lóságnak hű képét festő ezt a memoraudumun- | kát komoly belátással veszi mérlegelés tár- { gyává, s megértve panaszainkat, az adózás : következtében leszegényedett polgárság törne- f gein méltányos intázkedésekkel sürgős segit- | séget nynjtand.

Jelen memorandumunkat egyidejűleg meg- | küldjük az összes magyar politikai pártoknak, jj és gazdasági szervezeteknek hathatós támoga- s tás céljából.

Komárom, 1923. május 26,

Lelkes éljenzés fogadta Ivdnfy előadó magvas beszédét és mindent felölelő határozati javaslatát, amelyhez dr. Gaál elnök a vitát megnyitotta.

Elsőnek Fiilöp Zsigmond, a Népbank igazgatója szólt a javaslathoz a Kereskedők Testületé nevében. Beszédében rámutatott a vagyondézsma és a még terhesebb vagyonszaporulati adónak aránytalan, a méltányosságot teljesen figyelmen kívül hagyó, a valódi helyzettel egyáltalában nem számoló kivetésére, mellyel az érdekolt j osztályokra igen súlyos terheket hárítanak. A I vagyondézsma törvény végrehajtása lehetetlen,

Imert nem számol azokkal a lehetőségekkel, melyek a leküzdhetetlen gazdasági krízis folytán állandó változásoknak teszik ki az adóg zókat, az értékek stabilizálására képtelenek és l csak a vagyon-eltolódások előidézésére aikal- i masak. Már pedig ezek a jelenségek az adózók I teherviselőképességére nagy befolyással vannak,

! annyival is inkább, mert azok a mai gazdasági életben úgyszólván máról-holnapra állanak elő. De figyelmen kívül hagyja azt a körülményt

is, hogy a kivetett vagyondézsmának behajtása épen a vázolt okoknál fogva illuzóriussá válik és a minden oldalról megterhelt adózó teljesítőképességén hajótörést szenved. Beszél a gazdasági krízis áldozatairól, kik azokból az osztályokból kerülnek ki, amelyek a legjobb adóalanyokat adják az államnak. Maholnap az életlehetőségek feltételei is megszűnnek a súlyos szolgáltatások teljesítése miatt, melyek teljesen kimerítik a polgárság erejét s ha az a bizonyos hót bőr teóriája a gyakorlati, magyaiősulásban továbbra is érvényben mRrad, rövidesen elkövetkezik bt idő, hogy egész Szlovenszkó csődbe kerül. A jelek máris szómorusn mutatkoznak úgy az ipar, a kereskedelem, mint a gazdaság tereD. Pangás és haldoklás mindenfelé, & munka szünetel, a forgalom a minimumra csökkent, a vásárok elnéptelenedtek, egyedül a csődbíróságok részére vaD itt bőséges munkaalkalom a fizetésképtelenségek és kénydzerbgytízsógek elintézése körül.

Látjuk, hogy Szlovenszkó iparát leszerelik, a kereskedelemre nézv.j sincs kedvezőbb kilátás. Meggyőző szavakban ecseteli a kereskedők mai helyzetét, az általános Uzlettelenséget, a munkás élet megtakarított vagyonának felemésztödéeét és a szomorú kilátásokat, melyek a kereskedő, iparos és gazda jövőjét bizonytalanná teszik, amikor a polgárok ezreinek aggódva kell gondolni arra, hogy a még hátralevő napjaikban képesek lesznek e a mindennapi kenyeret előteremteni.

És ha a mi spseiális helyzetünkre tekintünk — folytatta a szónok — mely a legsiralmasabb egész Szlovenszkóban, ha rágondoinnk arra, hogy fennek a városnak fVjlödésreképes részét leamputálták az egészséges törzsről, ha megállapítjuk, hogy a jobbparti városrész lekapesolásával e város ütőerét vágták ketté, ha figyelembe vesszük azt, hogy Komárom mnnden időben a Dunántúlra grayitáít és gazdasági, ipari és kereskedelmi kapcsolatai délfelé találtak és eresztettek mély gyökereket a régi Magyarország gazdasági talajába és ha szemben mindezzel, most számba kell vennünk a mai, lassú haldoklásra kárhoztatott csonka Komáromot, akkor, tisztelt nagygyűlés— valóban nem iehet csodálkozni, ha e város polgársága teljes töokrejutottsága következtében arra kényszerül, hogy megmaradt erejének elszánt határozottságával az utolsó pillanatban fölemelj tiltakozó szavát és egyértelemmel állást foglal a reá nézve teljesíthetetlenül terhes vagyondézsma-kivetések ellen.

Mert az a kérdés, hogy fizetőképességünkben telj esen kimerülve képesek vagyunk-e még oly fizetéseket teljesíteni, melyek egy sokkal kedvezőbb gazdasági helyzetre támaszkodó értékeléseken alapulnak s amelyek a vagyoni leromlás mai idejében existenciális létét teszik koekára az adózóknak ? Mi ismerjük kötelességünket az állammal szemben, azokat a legteljesebb lojalitással igyekezünk teljesíteni, de joggal várhatják el az államtól is azt, hogy polgáraival szemben a méltányosság álláspontjára helyezkedjék.

Egy tönkrement város elszegényedett polgársága joggal számíthat arra, hogy vele méltányosságot gyakoroljanak. Az itt egy begyült érdekképviseletek impozáns állásfoglalása legyen üeuepólyes tiltakozás kifejezése és hallják meg szavát közeiben és távolban mindazok, akik sorsának intézésére hivatva vannak s akiknek nem lehet kitérni a segítségnyújtás elöl. E kérdésben egyetlen elvnek szabad érvényesülni : hogy az államnak teljesítendő szolgáltatások egyedül és kizáróan csak a teljesítőképesség erejéig és arányában fizethetők meg ! Ezt az eivet fejezi ki az előadói javaslat és ezért a Komáromi Kereskedők TestUlete nevében a javaslatot elfogadja éa elfogadásra ajánlja.

A szónok fejtegetését nagy tetszéssel fogadta a nagygyűlés.

A lelkes éljenzés után Boldoghy Gyula az Ipartestület elnöke ragadta meg a szót, aki élénk helyeslés mellett az iparosság helyzetét vázolta és a határozati javaslatot ebben az irányban kívánta kiegészíteni.

A Ház- és Telektulajdonosok nevében dr. Alapi Gyula egyesületi alelnök vett részt a vitában, rámutatva a háztulajdonosok sérelmeire és főképpen a vagyonszaporulati adó nagy igazságtalanságára akkor, amidőn a háztulajdonosok házaikkal szabadon nem is rendelkeza

§

C

c

*