Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-05-31 / 64-65. szám
1923. május 31. »Komáromi LapokM 3. oldal A polgárság és a vagyondézsma. Az adófizető közönség impozáns állásfoglalása a vagyondézsma ellen. Nagygyűlés a városházén. — Saját tudósítónktól. — —máj. 28. A komáromi adózó polgárok május hó fo- Jy&mán vették kézhez a vagyondézsma és vagyonszaporulati adókra vonatkozó fizetési meghagyásokat. Már a kivetési tárgyalások folyamán, melyre az érdekelt felek meghívást nem nyertek, amint egyes kivetések eredménye ismeretessévált, horribilis összegekről szóló hírek jöttek forgalomba, amelyek nagy izgalmat keltettek az adózó közönség körében. A vagyondézsma kivetése általános nyugtalanságot idézett elő és az elöértekezlet, mely ebben az ügyben a városházán lefolyt az érdekeltségek bevonásával tiltakozó nagygyűlés megtartását határozta el a vagyondézsma és a vagyonszaporulati adó ellen. Annak ellenére, hogy a nagygyűlés magtartásának időpontja csak szombaton, lapunk ntján közöltetelt a közönséggel, óriási közönség jelent meg a gyűlésen úgy, hogy a városháza termében több száz főnyi közönség szorongott és igen sokan kiszorultak a tanácskozás terméből. Az elnöki asztalnál dr. Alapi Gyula polgármester helyettes, dr. Gaál Gyula nyug. polgármester, lapunk főszerkesztője,Boldoghy Gyula ipartestületi elnök, Fried Jenő, a kereskedők testületének elnök, Dosztál Jakab, az Iparoskör elnöke, Nagy Mihály, a háztulajdonosok egyesületének emöke, Ivánfy Géza előadó, Fülöp Zsigmond a Népbank igazgatója, Csepy Dániel ügyvéd és mások foglaltak helyet. Dr. Alapi Gyula polgármester helyettes, az elöértekezlet elnöke nyitotta meg a nagygyűlést és rövid szavakkal vádolta annak összehívására vonatkozó okokat. Örömmal állapítja meg a polgárság impozáns megjelenéséből, hogy élénk érdeklődést tanúsít életbevágó kérdései iránt és sorsának intézését kezébe veszi. A nagygyűlés elnökéül dr. Gaal Gyula nyug. polgármestert, jegyzőkul Kelemen Ferenc, Móroei Lajos és Vértessy Kálmánt ajánlja. Dr. Gaal Gyula elfoglalva az elnöki széket, a következő beszéddel nyitja meg a tanácskozást : Midőn a tisztelettel üdvözölt polgárság akaratából az elnöki széket elfoglalom, első kötehangon esdekelt valaki : — Jöjjön velem . .. Minden a magáé ... Selyembe, bársonyba öltöztetem ... A gyerekeit is ellátom ... Nem való magának ez az élet. Csak nem akar itt tönkremenni, elsenyvedni? Úrnő lesz .. . gazdag, ünnepeit... Szeretem... jöjjön velem ! — Nem sségyeli magát az ur?! . . . Becsületes asszony vagyok... Az uram négy évig verekedett a fronton, mig az ur talán itthon henyélt vagy dőzsölt... Takarodjék innen I — A férfi még kérlelni próbálta, de az asszony olyau határozottan ismételte meg az elutasítást, hogy végre is — elment. Ehhez még el kell mondanom, hogy a szép asszony férjének idegeit tönkretette a háború s állandóan gyötri, kínozza a szépséges asszonyt, aki többet sir, mint eszik. De könnyei között is a legszebb női lény marad a föld kerekségén!.. Most a hatodik gyerekét várja és a múltkor egy idegrohamában véresre verte az ura. Az asszonyok eicaöndesedve gondolkoztak a mesén. És az egyik végül igy szólt: — Nagy szamár az a szép asszony I A másik szelíden sajnálkozott. A harmadik, egy vidám, csacska asszonyka pajkosan fecsegte: — Na, én nem tudom, hogy az ő helyében más asszony mit tett volna, különösen ha csakugyan olyan csinos volt az autós gavallér. A festönő komolyan mondta: — Én értem azt az asszonyt és sajnálom. Mert becsületesnek, kötelességtudónak lenni igen szép, de bizonyos körülmények között nehéz feladat. Annál jobban becsülöm ezt a szépséges teremtést! És ha látom, mindig egy ismeretlen szerzőnek kissé naiv, da bájos versikéje jár az eszemben: Tükröd mindig a legszebbet mulasson Ki szép is, jó is, az a — legszebb asszony! lességem megállapítani azt, hogy e város gazdasági élele összes tényezőinek, a gazdasági érdekeltségeknek teljes képviseletében itt megjelent polgárság összehívóinak intenciói szerint is, tartózkodva minden politikai kéidás elegyítésétől, elkerülve a politika területének érintését, kizárólag azon célból gyűlt e helyen össze, hogy rámutasson anyagi bajaira, hogy a létért folytatott nehéz küzdelemben gazdasági helyzetünk siralmas leromlása által testén ütött spbeit feltárja, hogy a minden polgárt természeti jogon megillető kérvónyezós utján keresse sérelmei orvoslását. Nem kell erőteljesebben kiemelnem, hisz mindenki tudja és érzi, hogy minden gazdasági tevékenység, minden termelési ág sorvasztó vál ság súlya alatt szenved. Ez a válság általános Szlovenszkóban, de városunkban fokozottabb, érezhetőbb és nyomasztóbb határszéli helyzetünknél fogva. Iparunk megbénult, nincsenek megrendelői; kereskedelmünk sínylődik, pang, elvesztette fogyasztóit. A háztulajdon jelen megkötött helyzetében csak nyűg és teher, jövedelmet nem nyújt; A nem rég irigyelt gazda elégedetlenül tekint vissza az elmúlt idők gazdasági jobbléte után. A megé hetésre elégtelen kereset minimumra csökkentésével szemben a közterneknek a teherbírási képességet meghaladó hatványozódása már eddig is feljajdulást váltott ki az egész vo- j nalon; de amit az állam a most kivetett dézs- ! maadó és vagyonszaporulati adó cimén ma kö- , veteí az elviselhetlensógig agyonterhelt polgá- j roktól, az a gazdasági élet teljes felborulását, elmaradhatatlan csődjét jelenti, mert elveszi a jobb időkben megtakargatott tőkék egész összegét az adófizetőtől s ezzel megszünteti az életexistenciák mellett az államfeantartó adóalanyokat. A mikor most megrendült gazdasági létünk jövő kialakulása által élénkbe vetített kép hatása alatt kíméletet, enyhítést, életet akarunk kérni a sorsunk felett rendelkező felsőbbségünktől, bizalommal fordulok e gyű lésünk minden tagjához, hogy tárgyalásunk eredményes lefolytatásához a polgárság értékét kidomborító, megnyilatkozása súlyát emelő komoly magatartásával hozzájárulni s engem a rendfeutartás felelőségteljes munkájában egyénenkint támogatni szíveskedjék ! Majd átadta a szót ivánfy Géza előadónak, aki nagy készültségre és munkára valló előadásban vázolta a polgárság gazdasági helyzetét, az általános gazdasági válságot és Komárom kivételesen szerencsétlen helyzetét, melyet most betetőz a vagyondézsma kivetése, majd előterjesztette a határozati javaslatot, amelyet egész terjedelmébe itt közlünk: Úgy politikai, mint szociális kihatásaiban az állam valamennyi polgárát sajtó gazdasági válság, amely a rövid ideig tartott s alig egy esztendő tartamára szorítkozott látszólagos föllendülés nyomába jött, az 1922. és 1923. években a létalapjukban megtámadott szabad kereseti foglalkozásból élők százezreit a legnagyobb aggodalommal tölti el. Az a meggyőződésünk, hogy az állam minden részéből ez alatt a két esztendő alatt a lakosság részéről felhangzott és a közigazgatás legalsóbb szerveitől a legfelsőbb fórumokig szóban és írásban tudomásra adott panaszok eleddig is hü képét festhették auuak a nyomasztó állapotnak, amelyből kiutat keresui és találni 'a rólunk, felőlünk, s velünk rendelkező kormányszerveknek az áilam konszolidációja érdekében elsősorban kötelessége. A termelés, a közvetítés, a fogyasztás rendjének első feltétele az állampolgárok kereseti lehetőségeinek, az életfenntartásnak oly biztosítása, amely az egész világon keresztül sajtó gazdasági válság adottságait a közigazgatás minden ágában gyakorlati irányban veszi figyelembe. Mindeddig a legnagyobb keserűséggel tapasztaltuk, hogy az a loyalis állampolgári viselkedés, amelyről államférfiak nyilatkozni többször el nem mulasztották, éppen a nyilatkozat tevők részéről az adó terheit viselő lakossággal szemben a méltányosság, sokszor az igazságosság határáig sem terjedt a gyakorlatban, s nem nyilvánult meg jobb belátás azokra a döntő, letagadhatatlan érvekre, »melyekkel a esödök és kéuyszeregyezségek szomorú statisztikája el nem tagadható módon szolgált. Nem mulaszthatjuk el, hogy ne mutassunk rá a pénzügyi kormányzat rendelet* i állal az állam tekintélyére, az áll&mgazdaság helyrehozhatatlan kárára fejlődő arra a nivelláló folyamatra, amely a még évekkel ezelőtt lói kereső, tehát biztos adó alanyokból, magasabb kulíurigényeket tápláló, tehát az állam kulturfokát emelő egyes kereseti ágak képviselőit úgyszólván a proletáriátus lömegébe sodorta és sodorja. Hogy a haladás jelszava, a konszolidáció hangoztatása, mennyire ellentétben áll a kihűlt kazánok fölé meredő gyárkémények intő ujjmutatásával, a munkátlanságbau elcsendesült kisipari műhelyek dolgos kezet nem foglalkoztatható szerszámaival, az üzleti kötelezettségeit erején felül tisztességesen teljesíteni akaró, de a forgalom megbénulása következtében a terhek súlya alatt görnyedő kereskedő valóságos helyzetével szemben, tudva azt, hogy mindez mm ismeretlen a kormányzás előtt, bővebben fejtegetui feleslegesnek tartjuk. f Az az áldozathozafal, amelyet a szlovenszkói, különösen a határmenti kereskedelem hozott a valóságos öncélúvá vált államérdeknek, oly nagy, hogy annak ellenértékét követelnie ennek a kereskedelemnek önmagával I szemben erkölcsi kötelessége. A komáromi ke- I reskedók a katasztrófáiig gazdasági válság következtében nemcsak a keresked lemben nélkülözhetetlen társadalmi rend bázisát veszítették el, de családjukat a nélkülözés útjára látni kényszerültek. A teljesítőképesség legvégső határáig jutott ez az osztály s a békeévek szorgalmas munkájának gyümölcse helyett a nyomor, a nélkülözés polipkarjai feszülnek feléje. A többi társadalmi osztályok vagyoni leromlása, a gazdasági életbe belekapcsolódó egyéb kereseti ágak képviselőinek tönkrejutása j a legbiztosabban megalapozott, a legszolidabb, ; a legnagyobb körültekintéssel és valamikor ; tekintélyes tőkével rendelkező kereskedő házak pilléreit rázták meg, s ennek következményeit legelőször az a kormányzás érzi meg, amely a rendszeres adóbevételek előirányzásában a legerősebben megterhelhető adóalanyok megcsappant, de el is maradt adóit a legkétej sebb követelések tétele alatt jegyezheti be. A mezőgazdaság helyzete hasonló a ka, reskedelemével. Hiába hangoztatják azt, hogy a gazdatársadalom a háború alatt minden jó; ban duskálkodott. A nagybirtokos csak ngy, j mint a kisgazda legnagyobb része, ma sz«m| melláthatóan súlyos bajokkal küzd, mert a j megtakarított tőkéjét felemésztette a drága ; beruházás, s ha a békeévekben felhalmozódott ! adósságát részben rendezni, részben letörlészj teni tudta is, ma, a hirtelen árzuhanások Lö: vetkeztében ugyanabba a bizonytalan, ‘tőkeszegény helyzetbe került, amelyből a pénzlő, ség illúziójából kikerülni látszott. A gazda j miuden megmaradt pénzét felemészti az adó; tartozása akkor, amikor bevételi kilátása csak I legprimitívebb életigények kielégítésére is alig J maradt. Legutoljára említjük meg a kisiparos speciális helyzetét. A kisiparosság megmentése érdekében semmi intézkedést mm tapasztaltnak. A kisiparosság legnagyobb része a háború alatt katonáskodott, vagy pedig katonai ^rdekü műhelyekben dolgozott. Az anyaghiány már a háború ideje alatt kényszeritette iparosainkat, hogy műhelyeiket beesnkják, s Komáromban évek óta az iparosságnak csak pusztulását jegyezheti föl az ipar története. Iparos i családok ott állnak ma már a munkanélküliek I között s türelmüket, anyagi, erkölcsi erejüket vesztve, az elégedetlenek táborát növelik ahelyett, hogy mint a béke és normális idők szá- i zadain végig, a tisztes munka, a kultúra és 1 haladás hordozói lennének. Nem volna teljes és hiányos maradna fel* t terjesztésünk, ha ki nem térnénk arra a kt- 1 lönleges helyzetre, amelyet Komárom az uj ; áilamalakutás óta elfoglal. Miut éltető forrá- I saitól megfosztott szervezet Komárom közgazj dasági élete a pangás és elhalódás jeleit viseli j magán. A gazdasági élet kiépítésének lehetőségét í megadta ennek a városnak természetadta fek' vése. Amit századokon keresztül teremteni
