Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-01-16 / 7. szám
1921. január 16. Európa romlása. Nitti volt olasz miniszterelnök könyve. Olaszország volt miniszterelnöke, Nitti. aki ebbben a minőségében is a mérsékelt és megértés politikáját szolgálta, rövidesen könyvet ad ki „Európa romlása“ címmel. A könyvet Nitti fiának és a hősi halált halt minden olasz emlékének ajánlja, akik abban a hitben áldozták fel életüket, hogy a népek szabadságáért harcolnak és a győző és legyözöttek között egyenlően igazságos békét szerzik meg. Külföldi lapok máris hoznak részleteket a méltó feltűnést keltő műből, amely éles kritikája a háború utáni európai politikának, a jóvátóteli bizottság működésének, a Rajnavidéket megszálló hadsereg túlkapásainak. Nem hagyja érintetlenül egyetlen egy mai európai állam politikáját sem, s meleg érdeklődéssel festi a megcsonkított, megbénított, halállal vergódö legyőzött államok és népek szomorú sorsát. A fegyverrel győztes Itáliának volt miniszterelnöke nem sajnál egy-egy könyvet a „gyűlölt Ausztriáért“ a megértés és rokonszenv hangja csillan ki soraiból Magyarországért, csalóka eszmék járszalagjára fogott éhező orosz népért és az igazság kicsúfolásával kiuzsorázott Németország sorsáért. A könyvből az alábbi részleteket közöljük a „Mauchester Guardian“ nyomán: A szerződések és a szövetségesek ígéretei. A legyözöttek ki vannak fosztva, de a volt szövetséges: Oroszország is, a győzők kizsákmányolásának tárgya lett volna, a nyersanyagokra szerzett komcessiók, megszerzendő külföldi hitel révén, ha a kommunista kísérletekben kifáradt bolsevista kormány az orosz nép szabadságát az idegeneknek hajlandó lett volna eladni. De hogyan is bízzék Oroszország az antantban, midőn látta és látja, mit tettek Németországgal minden ünnepélyes Ígéret dacára. S ha még hasznára lettek volna az erőszak eszközei a győzőknek! Da hiszen Németország megbéklyózásával tönkretették egész Európa gazdasági életét. Ma Európa apró rivális álla moeskák játéka. Az angol ipari termelés 51 százaléka kivitelre szorul s & hajók tétlenül vesztegelnek kikötőiben, dolgos munkáskezek pihennek, mert nincs vevő. Az Egyesült Amerikai államok a béke éveiben is 2—3 milliárd dollár hitelt nyújtottak Európának, ma, látva az öreg Kontinens népeinek egymással, egymás ellen meg nem nyugvó küzdelmét, bizalmat vesztve fordulnak el tőlük. Németország fo gyasztása 40-'60 százalékra sülyedt. Franciaország adóssága ma 300 milliárd és egyre emelkedik még. A francia népbe belegyúrták azt a gondolatot, hogy a németek fogják fizetni az állami kiadásaik felét. Németországnak ezzel szemben (miután minden erőforrásától úgyszólván kifosztatott) a költségvetése alig éri el a megszállás költségeire fordítandó szükségleteire Olaszország hatalmas áldozatokat hozott és mig gazdasági erőforrásai sokkal kisebbek, mint Franciaországé, pénzügyei rendbehozásánál több eredménnyel mun kálkodott, dacára annak, hogy egyharmada kiadásainak uj kölcsönök, adósságok utján nyer fedezetei. Olaszországból 1918 ban 872 ezer ember vándorolt ki, ebből 376 ezer Amerikába, 110 ezer Argentínába, 90 ezer Schweicba, 83 ezer Franciaországba, 82 ezer Németországba, 39 ezer Ausztria Magyarországba, 32 ezer Brazíliába stb. Ugyan hová küldheti ma ki It&íia felszaporodott emberanyagát, midőn munka-, kereset hiány miatt széles e világon minden iparállamben a gyárak állnak. Pedig Olaszország öconomiai háztartásában felesleg lakosságnak külföldön elhelyezése a belső rend s a termelés normalizálása szempontjából természetes szükségesség. Valamennyi európai állam indemnitása deficittel zárul; régi éri ékek 100—1000 százalékos sülyedést . értek már el s Európa fogyasztása egyharmadra sülyedt. A hábo:u előtt egy Ausztria Magyarország volt, hol bizoDyons nemzeti torzsolkodások kaptak lábra, ma nemcsak Közép-Európában, de a Balkánon is nj Ausztria- Magyarországok keletkeztek. A múló napok Európa sülyedését mélyítik. Nemcsak gazdasági, intellektuális, de ami a legrettenetesebb, morális dekadencia terpeszti ki szárnyait Európa népeire. A műveltség terjesztése helyett mintha erőszakos eszközök romboló munkáját látnők. Két—harmad léize az egyetemeknek bezárták „Komáromi Lapok“ kapuikat. Az a katonai paradoxon, amelyet ma látunk, a háboiu előtt hihet- tlennek tűnt fel, ma realizálva van, Franciaországnak ma több a fegyverben álló katonája, mint Németországé volt a háború előtt, midőn ez utóbbi csak magát védte a hatalmas orosz és francia hadsereg ellen. A győzök ma folytatják öldöklő katonai felszerelésük gyarapítását a legyözöttek, a fegyvertelenek ellen ? ! Európa mindaddig nem nyeri vissza a békéjét, mig az erőszak mekamizmusa, melyet a rosszakarat és tudatlanság hajt, diadalát ülheti. Mivel az erőszak békéje nem tudta megteremteni az életképességet biztositó békét, az j igazságot és szolidaritást kell helyére helyezni, j Európa nyugalma nélkül niiics világbéke és ennek a békének előfeltétele, hogy & megszálló hadseregek visszarendeltessenek és minden állam szuverenitása respektáltassék. A franciák izoláltsága. ! Franciaország lakosságának száma egy harmaddal kevesebb, mint Németországé. Har- j mine év alatt körülbelül a felére esik le ez arány, mert bármennyire pusztítja a német népet a megalázás, az erőszak, sz egyetlen kompakt ethikai organizmusa Európának. A németek kétszer harcoltak nagy győzelemmel Franciaország ellen: 1815-ben és 1870 ben, de egyik esetben sem igyekeztek tönkretenni sem a francia gazdasági életet, sem a francia nemzetiségi egységet. Azoktól a nemes tradícióktól, amelyek franciaországot a történelmi múltban vezették, 1919 óta szabadulni kiván; a feje fölött terjengő fekete sors befolyásolja Ítéletét, csak a fenyegető félelemre gondol és épp3n azt felejti el, ami a maga létének is egyetlen alapja: a nyugalom, a béke. Az idegen nyelvet beszélő népek nem a francia tradíciók örökösei, azok csak elpusztitói lehetnek annak. Ha az angol példán okulva, felhagyna a bosszú politikájával, msg tudná találni azt a kapcsolatot azokkal az államokkal, amelyek ma már a belátás politikáját szeretnék alkalmazni a legyőzőitekkel szemben is. Mert ma hatást nem ismerő pusztító munkájában magára maradt. Franciaország mindeddig nem változtatta mag álláspontját a német jóvátétel ügyében. Csökönyösen ragaszkodik a versaillesi békéhez és a jóvátételi bizottsághoz. Abban reménykedik, hogy az antant által létrehozott gazdasági és politikai zűrzavart a maga önös hasznára tudja fordítani. Loucheur javaslatában a német magánvagyon elkonfis&álásával akarta a győztes államoknak különösen nehéziparát olcsó haszonhoz juttatni. Mig egyik oldalon azon fáradozik, hogy az entent-közi adósságok egymásközt töröltessenek, másik oldalon Németországból hihetetlen összegeket akar, kicsikarni jóvátétel címén. Az erőszaknak ez a tombolása tartja vissza egyelőre az Egyesült Államokat is attól, hogy az európai ügyekbe beavatkozzanak, mert — miután a a verseiilesi béke ratifikálásához sem járult hozzá — bár az európai fogyasztás csökkenése milliárdos veszte, égeket jelent, a politikai borzadalmak zűrzavarát komoly lépésre felhasználni sem akarják. Épp igy el sem fogadja Amerika a német jóvátételi eifogadványokat, mert az entente adósságait mindegyik féllel küiöa-külön kívánja rendezni, Látva a legkeserübb erőszakot, amellyel Franciaország a vérveszteségben megrokkant Németországgal szemben viselkedik, a növekvő hadseregeket, melyek töméntelen pénzt emésztenek, Amerika nem hajlandó az adósságok elengedésére. Amerika nem követelt területi engedményeket, gyarmatokat, privilégiumokat, de az európai győztesek & legyőzőitek teljes kipusztitásáig akarnak győzelmükben vájkálni. Amerika újabb hitelek adása által csak a jelen áldatlan helyzet folytatását segítené elő, azért hitelforrásait Európának mindaddig meg nem nyitja, mig az erőszak politikája — akár az egész európai gazdaság pusztulása árán is — végét nem éri. Ugy e azt hittük, hogy most 1923 at kell Írnunk, mert annyi idő telt el Krisztus születése óta ? Ebben a hiedelmünkben azonban egy kicsit csalódtunk. Ezt a tévedésünket Székely István dr. budapesti egyetemi tanár bizonyítja be „Krisztus születésének éve és a keresztény i időszámítás“ című most a Szent István T. ki* adásában megjelent művében. Krisztus születé- ' sének éye nemcsak történelmi dátum, hanem a keresztény időszámításnak is kiinduló pontja és a megváltás kezdete, központja. A legtöbb ember, mikor azt mondja, hogy Krisztus után az 1922. évben élünk, természetesen azt. véli, hogy Krisztus születése óta valóban pontosan 1922 év telt el. A tudományos időszámítás azonban kimutatta, hogy időszámításunk nem felel meg pontosan a történelmi eseményeknek, melyről nevezik s Krisztus születése óta nem 1922, hanem több, négy, öt, hat évvel több idő telt el. Az első keresztényeket inkább a vallásos tanok érdekelték, mint a vallási szempontból közömbösnek látszó időszámítás! adatok. Az egyház ekő' századaiban a hívek az uralkodók éveivel, a világ teremtésétől, vagy Róma építésétől stb. kiinduló különféle korszakokkal számítottak még az egyházi életben is. Mikor azután a hatodik század első felében Dionysius Exigeus apát az időszámításban Krisztus születési évét akarta az időszámítás alapjává tenni, kétséget kizáró adatok már nem álltak rendelkezésére s igy megtörtént, hogy kiinduló pontjában, Krisztus születése idejének fixirozásábau néhány évvel tévedett. Ez a téves számítás Nagy Károly idejében került forgalomba Nyugateurópában, azután fokozatosan elterjedt, a középkor folyamán lassanként minden más keltezést háttérbe szorított és idővel a keresztény népeknél általánosa« elterjedt évszámítás lett. A keresztény ókortól kezdve az utóbbi időkig igen sokan, nemes..k teológusok és történészek, hanem csillagászok is foglalkoztak Krisztus születése évének kérdésével. A Megváltó születési évének m-gállapitásábin Székely István kiindul Herodes király uralkodásának illetve halálának évéből. Mivel Jézus az evangélium szerint Heródes napjaiban született,, még pedig a király életének vége felé, igen fontos annak a megáilapitása, hogy melyik évben halt meg Heródes, Kutatásai során, melyeken szakszerűen végigvezeti az olvasót, a szerző számításba veszi a Heródes halálát megelőző holdfogyatkozást, azután Heródss fiainak uralkodási idejét, nevezetesen Autipas nevű fiának pénzeit s arra az eredményre jut, hogy Heródes Róma építése után 750 ben halt meg és Krisztus születése ennélfogva 750 elé esik (az elfogadott időszámítás szerint Kr. u. 1. = 754. Róma épitése után.) Egy másik fontos kiindulási pont Jézus születési évének megállapításában a szentirá-nak az az adtía, hogy hogy „ama napokban (Jézus születése idején) rendelet méné ki Augusztus császártól, hogy összeirassék az egész főid kereksége. Ez az első összeírás lön Quirinustól, Szyria helytartójától.“ Ezzel az adattal kapcsolatban Székely kutatja, hogy Augusztus rendezett abban az időtájban, midőn Jézus született, összeírást, cenzust, melyre Lukács értesítése vonatkozk&tik, aztán viágosságot igyekszik deríteni arra, bogy a szent,írásban említett Quirínius helytartó tartott-e Palesztinában cenzust 750 ben, vagy a rákövetkező években, tehát kevéssel Jézus születésének évét megelőzőleg. Mi a magunk részéről a Róma alapítása utáni 749 az az Krisztus előtti 5. év mellett foglalunk állást. Erre mutat a legtöbb történelmi adat s ez az év, ha nem is mentes minden nehézségtől, Dem is áll egyetlen hiteles adattal sem kiegyenlitfeetetlen ellentétben. Ö az élet s a halál. Jegyzetek Petőfiről. Irta: Kosztolányi Dezső. Kiskőrösön múltkor leszálltam. Sokszor jártam ezen a vonalon. Most állapodtam itt meg először. A kis parasztfiu, ki a bérkocsi bakján ült, meg se várta a szavam, egyenesen vitt a házhoz, az ő házához, mint olasz, vagy francia idegenvezető a város egyetlen székesegyházához. Tengelyig merült a kerék a zöld sárba. Város, melyet látok, vagy falu, vagy puszta, nem tudom. Csak azt tudom, hogy ez a föld nyár és délibáb nélkül fáj. Toraácos kunyhócskában ocsúdok fel s a szobában, melynek ai&csony gerendájába belsverem a fejem. Éles szegénység,szag: a búbos kemeuc3 mészszaga, a földnek, szövetnek, a rothadó fának a szaga. A múzeumban ezt nem érezni. Hiába, a muzeum épitői nem olyan ügye________ 8. eLUl.
