Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-05-05 / 54. szám
84. számi Iagyv«nne|yedili évfviyam. Szombati 1928. május 9. KOMABOHI LAPOK KOMÁROMMEGYE1 KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. £!48zetS*l ár c*eh-«**ováí«; értékbe« í Helyben ée vidékre postai szétküldéssel: %égs évre 80 K, félévre 40 K, Hísgyedévr© 20 K. Külföldön 160 Ke. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYŰL* őr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 20., hová agy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak sth. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. E^yes *zám ára s SO fillér. Szerkesztő: SAHÄMYAV JÓZSEF dr. Megjelenik hetenkint háromszor: ked^i csütörtökön is szamkatei nevezte a német kormány jóvátételi jegyzékét, melyet a szövetséges hatalmak és az Egyesült Államok kormányaihoz inté- ’ zett. A jóvátételi jegyzékben Németország j 80 milliárd arany márkát ajánl föl, mint j a versaillesi békeszerződés alapján általa j teljesítendő' összes pénzbeli és dologszol- j gáltatási fizetési kötelezettséget, mely tel- | jesitő képességéhez van szabva, de a j melyet csak külföldi kölcsön nyújtásával ! képes megfizetni. Biz a magva a tárgya- I lások alapjául előterjesztett jegyzéknek. | Franciaországnak erőszakos akciója l a Ruhr vidéken nem járt azzal az ered- i ménn’jel, melyet tőle várt. Január tizen- j egyedikén vonultak be a franciák a né- j met területre, hogy ilyen módon szerezzék | meg maguknak azt , a jóvátételt, melyet < az addig követett tárgyalási rendszertől j hiába vártak. Az elmúlt több hónapi idő alatt beigazolódott, hogy a franciák roszszul számítottak, mert a megszállás folytán az eddig kévéséit jóvátétel helyett, úgyszólván, semmit sem kaptak. Minden tárgyilagosan gondolkozó ember előtt nyilvánvaló lett, hogy előbb vagy utóbb, de visszakell térni az abbahagyott tárgyalások folytatásához, ha valóban a jóvátételi kérdésnek megoldása a cél s nem valami rejtett politikai és gazdasági terv, melynek a jóvátétel csak takaróköntöse. A két fél eddigi magatartása annyira merevnek mutatkozott, hogy voltak már olyanok, akik a békés megegyezés reményéről is lemondtak. Az okos angol intelem azonban nem maradt figyelmen kívül és a németek a passziv rezisztencia további föntartása mellett ugyan, de végre is bölcs belátással még egy kísérletet tettek a békés megegyezés megteremtése felé. így született meg a jóvátételi jegyzék, melyet joggal lehet a leggondosabb előkészítés munkájának nevezni, ismerve a németek alaposságát. Maga a jegyzék semmi meglepetéssel nem szolgált, annál többet vagy kevesebbet sem Németország barátai, sem ellenségei nem vártak. A barátai tudják, hogy Németország többet nem képes fizetni, az ellenségek pedig ennyire számítottak, mert ez messzire elmarad attól, amit ők Németországból ki akarnak szorítani. Azonban a jegyzék határozott hangja bizonyos fokban meglepetést keltett, mert a német kormány e jegyzékében is méltó marad ahhoz a nagy nemzethez, amelyet képvisel és amelynek megalázott sorsán segíteni szeretne. A német kormány mikor ismételten a béke hívének vallja magát, féltő gonddal vigyáz arra, hogy egyetlen egy szavából se lehessen gyengeséget kiolvasni, fölemelt fővel nyújt békejobbot, de nem esik kétségbe, ha esetleg visszautasításban lesz része. A német kormány kiemeli jegyzékében, hogy eddigi álláspontja mellett kitart, ami azt jelenti, hogy a Ruhrvidék megszállását a versaillesi szerződés megszegésének tekinti, azért a passziv ellentállást sem szünteti meg addig, mig a megszállás tart. Jóvátételi ajánlata megjelöli azt a végösszeget, melyet fizetni képes, de a jegyzék szövegéből azt lehet kiérezni, hogy ez az összeg tulajdonképen még fokozható is lenne. Végső akkordjaiban a német nép békeszeretetének ünnepies kijelentése csendül meg, mely minden áldozatra kész, feltéve azonban, hogy az a legteljesebb kölcsönösségen alapszik. A jegyzék sorsa előre sejthető volt. A kérdés az volt, hogy megértik-e a franciák a jegyzék intencióját és elfogadják-e a tárgyalások alapjául? A francia lapok már előre azt írták, hogy a francia és belga kormányoknak a legridegebben el kell utasítani a németek ajánlatát s a közvéleménynek ezen állásfoglalásával szemben egy-két radikális hang figyelmeztette csak a kormányt arra, hogy Franciaországnak nem érdeke a javaslatnak minden tárgyalás nélkül való elutasítása, ez azonban csak kiáltó szó lett a pusztában. A francia minisztertanács kimondotta, hogy a német jegyzék elfogadhatatlan! Pedig az elfogulatlan vizsgálat megállapíthatja, hogy a jóvátételi kérdés végletekig való kiélesilése előreláthatatlan újabb komplikációkra ad alkalmat, mélyeknek hátrányos voltát egész Európának éreznie kell. A németek a békét akarják, a jegyzék az újjáépítés müvét szolgálja, elutasítása azonban csak a védelmi harc további kiélesedésére vezet és mindkét félre nézve oly belső megterhelést és megrázkódtatást idézhet elő, mely az egész világra nagy veszedelmet zúdíthat. Minthogy a franciák nem fogadták el még a tárgyalás alapjául sem a németek javaslatait, nagyon könnyen az a föltevés merülhet föl, hogy Franciaország nem a jóvátételre törekszik, de az annexióra, akkor azonban könnyen megeshetik, hogy olyanokkal találja magát szemben, akik eddigi akciói előtt szemet hunytak ugyan, de további lépését saját érdekükben meg fogják akadályozni. A német jegyzék az egész világ feszült figyelmét fokozottabb mértékben ráirányítja a franciákra, kiknek további magatartásától függ a világ békéje. = Megszűnt a csehszlovák határzár. A határincidönst'k ügyében megtartott vizsgálatok befejezést nyertek. A vizsgálat bebizonyitolta, hogy a legtöbb határincidensben az igen könnyen elvéthető határ a legfőbb hiba, ami a békeszerződés hiányos voltára enged következtetni. A csehszlovák sajtóiroda jelentése szerint a határincidens megvizsgálása a csehszlovák kormányra nézva megnyugtató eredménnyel járt és ezért a szlovenszkói minisztérium megkezdte a csehszlovák—magyar határ szabaddátételét abban az irányban, hogy a budapesti csehszlovák követség május 3 tói a magyar állampolgároknak ismét a szokott módon ad vízumot a csehszlovák köztársaságba. A régi vízumok, amennyiben még érvényesek, szintén használhatók. Ez szerint tehát az április 22-ón életbelépett határzár csütörtökön, déli 12 órakor megszűnt. = Az utódállamok centralizmusa életképtelen. Scoius Viator, aki a napokban érkezett Szíovenszkóra, cikket irt a zágrábi Obzorban, melyben kritikát mond Jugoszlávia belső politikájáról. E bírálatában foglalkozik a szerb-horvát-szlovén állam mostani válságával, amely szerinte katasztrófálisan végződhetik és azt mondja, hogy annak a több Ízben hangoztatott szándéknak végrehajtása, hogy a horvát kérdést erőszakos eszközökkel, diktatúrával vagy amputációval oldják meg, nyílt megvallása volna annak, hogy a jugoszlávok faji egységének eszméje tökéletesen csődöt mondott. „A centrálízmus abban a formájában, ahogy most valamennyi utódállamban megvalósítják, súlyos kórság és az én véleményem szerint nem is vihető keresztül.« íme, Scotus Viator, a szlávok nagy barátja is ilyen nyilatkozatra fakad, amikor az utódállamok centralisztikus politikáját vizsgálja. Vájjon megfogadják-e az illetékes kormányok ezt a véleményt, hogy idejében megfontolják még, mennyire veszedelmes az a rendszer, amely a tüzzelvassal való centralizációt szolgálja s mely az országaikban lakó nemzetiségek életét végpusztulással fenyegeti. = Magyar miniszterek Párisban. Bethlen István gróf magyar miniszterelnök Kállay Tibor pénzügyminiszterrel Párisba utazott, hogy a francia kormányköröket felvilágosítsák Magyarország súlyos gazdasági helyzetéről és a külföldön fölveendő kölcsön megszerzéséhez az utat biztosítsák. A táviratok szerint a ma. kúrák oítÜBon. 4000 előtti korszakba vezethető vissza az ©v IGMÁNDI KESERiuVIZ képződésének és hatékony alkatrészeinek összeérési folyamata a föld gyomrában, (felfedezve SCHMIDTHAUER A. által az 1863. __ évben) s mint ilyen páratlan természetes gyógyszere a gyomor-, bél- s egyéb belső betegségeknek. — Kapható minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. —■ Rendszeres adag reggelizés előtt fél pohárral. ................................. • ■== Az „IGMÁNDI“ nem tévesztendő össze másfajta keserűvizekkel. ■■■ ■ ■. ,
