Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-04-28 / 51. szám
2. oldal. »Komáromi Lapok« 1923. április 28. gyarország sulyo3 pénzügyi helyzetét és megteremtsék egy később fölveendő kö'csöa előfeltételeit. = Uj Népszövetség alakulásáról olvassunk a Times-ban és ezúttal Dem a civilizált európai hatalmak geDfi egyesülésének reformjáról van szó, hanem a csendes óceáni államok népszövetségének megalakításáról szóló tervről, amelynek élén Ausztrália áll. Célja mindazoknak a problémáknak megvitatása lenne, amelyek a pacifista törekvéseket a legkisebb mértékig is veszélyeztethetnék. = Pasics visszalépése. Jugoszlávia eddigi miniszterelnökének, Pasicsnak a kormányzás éléről való visszalépéséről imák a lapok. Belgrádi jelentés szerint a jugoszláviai parlamenti i krízis fordulóponthoz ért, amenayiben Sándor király véglegesen elfogadta Pasics visszalépését, kit napokkal előbb a horvátországi események miatt lemondott kormány hslyébe kinevezendő uj kormány összeállításával bízott meg. A király aválsá megoldásáról a radikális miniszterekkel folytatott órákig tartó tanácskozásokat. A tanácskozások eredménye valószínűleg az lesz, hogy koalíciós kormány alakul, melyben a radikálisok és a klerikális szlovének fognak helyet foglalni. Egy ilyen összetételű kormánynak százhatvau főre tehető többsége lesz a parlamentben. = Remén miniszterjárás magyar lobogó alatt. Florescu román igazságügymiaiszter múlt vasárnap Székelyudvarli9ly.m járt, ahol részt vett a libsrális párt nagy népgyűléséu. Udvarhelyvármegye székely községeinek lakossága nagy számban vett részt e népgyűléssn. A székelyek román és magyar nemzeti szinü zászlók alatt vonultak fel a miniszter fogadására. A népgyűlésen beszélt a miniszter is, aki többek között a következőket mondotta: Sajnálom, nem beszélem a megye túlnyomó többségének a nyelvét. Sajnálom, mert szeretem anyanyelvémat, de becsülöm azokat, akik megtartották szokásaikat és anyanyelvűket. Mikor igazságügymiaiszter lettem, azt mondottam, hogy hivatalokban az állam nyelvét kell használni, de otthon, az ntcán, az iskolában és templomban mindsnki anyanyelvén bsszéljan. Azért jött — mondotta, hogy igazságot hirdessen és a testvériességet ápolja. Ennek mintegy külső megnyilvánulásaként tekinti azt a tényt, hogy az alőtte lengő zászlók között szépen megfér a román nemzeti színek mel-Hagymássy hazajön Párisból. Irta: Tartallyné S. Ilona. A nagy diófa áthajlott a szomszédék kertjébe s mióta kitavaszodott, Pisti minden szabad idejét ott töltötte az áthajló ágon. Pompásan lehetett ott tornázni, himbálódzni s az volt a legfontosabb, hogy a Pistiék verandájáról nem lehetett oda látni. így aztán szabadon „tréningeit“ Pisti s a nyaktörő mutatványok nem ejthették kétségbe az édesanyját. Az utóbbi időben azonban uj mulatsága akadt ott Pistinek. A szomszédék tornácát nézte, az ott jövő-menő embereket, a kertet s a rendezetlen udvart és mindent, ami egészen más volt, mint az övék. A szomszéd ház egy asztalosé volt, ezt régen tudta Pisti, mert iskolából kijőve, e ház előtt vitt el útja s gyakran olvasta a nagybetűs cégtáblán : VÁRNAI KÁROLY épület- és bútorasztalos. Egyébként nem törődött a házzal és lakóival, de egy idő óta érdekelni kezdte a más emberek másforma élete, különböző tennivalói és a sok tarka furcsaság, ami elvonult előtte az udvaron. Ott inasok vannak, kiabáló segédek, egy totyogós néni és rekedtes hangú öreg. Az lehet a Várnai bácsi, mert annak iegmurcosabb a köténye: És egy leányuk is van az asztaloséknak. Tulajdonképen ez kényszeritette Pistit a diófaágon végzett „expedícióra“, mert egy idő óta ez a titokzatos lény minden nap délutánján lejön a kert végébe, a Pistiék diófájának árnyékába és ott nézi az eget. Igaz, kézimunkát, meg könyvet is szokott magával hozni, de azok hevernek mellette, ő maga hátradől a pad támlájára és az eget nézi. Messze, messze néz, talán túl az égen is és mindenen. A szemei nagyok és kékek. Pista kis fiú volt ugyan, de pár nap múlva mégis csak bosszantotta s belemart öntudatlan lett a piros-fehér zöld is. Kijelentette, hogy kötelességét teljesítette csupán, mikor visszaállította a megszüntetett székely bíróságokat. fcntartotta, a magyar kormány azt a felszólítást intézte a köztársaság kormányához, hogy a bizottság kiküldésére való tekintettel mielőbb szüntesse meg a megtorló intézkedéseket. A csehszlovák határzár. A haidrzárt változatlanul fenntartják. — Benes dr. külügyminiszter nyilatkozata. — A magyarok mindenkit beengednek. Kiutasítások Komáromból. A csehszlovák kormány tudvalévőén elfogadta a magyar kormány azon javaslatát, hogy a határineidens dolgában közös döntőbíróság állapítsa meg a valódi tényállást. Azonban az eddig tett összes intézkedéseket továbbra is föntartotta és így a határzár az összes* átkelő helyeken továbbra is érvénybeu marad. A magyar határőrség mindazokat, akik érvényes igazolvánnyal akarnak Magyarország területére lépni, a határon átengedi, a komáromi hídon a csehszlovák őrség által átengedett csehszlovák polgárok szabadon mehetnek át Magyarországba. Magyar állampolgár azonban legfeljebb csak a csehszlovák külügyminisztériumtól nyert vízummal lépheti át a csehszlovák határt. A föntartott retorziós intézkedések között az elrendelt kiutasítások foganatosíttattak. Komáromból kiutasították Mórocz Emiliáu bencésszékházi fönököt, Gosztonyi Nándor bencés fögimnáziumi tanárt, Erdős Vilmos, a Komáromvidéki Hitelbank igazgatója és Váradi Béla kávóháztulajdonost. Kiutasították & járás területéről Horner Árpád intézőt, Malcomes Béla- földbirtokost Klein J*nő dr- ügyvédet és Józsa Árpád gutái r. kath. káplánt. A Komáromból kiutasított polgárok pénteken, április 27 én délelőtt vették át a kiutasító-végzést. A kiutasítás ténye a városban érthető izgalmat és megdöbbenést keltett mindenfelé. Kiutasítások történtek Poszonyban, Kassán, Érsekújváron és más városokban is. A csehszlovák kormány elfogadta a magyar kormány azon javaslatát, hogy a való tényállást egy magyar és egy csehszlovák részről kiküldött vegyes bizottság állapítsa meg s e megállapodás értelmében már legközelebb kiszáll a helyszínen egy háiom magyar és három csehszlovák tagból álló bizottság. Minthogy a csehszlovák kormány ezen hozzájárulás ellenére a határzárra és a kiutasításokra vonatkozó elöz*tes retorziós intézkedéseket továbbra is A képviselöház külügyi bizottságának ülésén Benes dr. külügyminiszter nyilatkozott a külpolitika eyges kérdéseiről. Magyarországra vonatkozóan a miniszter megállapította, hogy két év óta a határon különléle incidensek fordultak elő és ezek az incidensek kétfélék: egyrészt gyanús elemek kisebb nagyobb csoportjainak cseh-szlovák területre való betörései voltak rablási célból; másrészt azonban az incidíusek komolyabb jellegűek és a határmenti péuzügyi és esendőn őrjáratokat érték. — Őrjáratainkat — mondotta Benes — azzal a szigorú utasítással láttuk el, hogy nem szabad provokálniok, valakit magtámaUutok, valakire rálőciök stb. A másik részen azonban tapasztalataink szeriut eddig egesz más eljárást kövattek. Az utolsó néhány hónapban négy incidens fordult elő és a legutóbbi küiönöseu elítélendő, mert egyik határőrünket ernbsrtsleu módon 19 szuronyszurással megölték. Minden egyes incidens után j gyzéket küldtünk a magyar kormánynak és rendesen azt a választ kaptuk, hogy a mi embereink provokálták. — A esdi kormány hajlandó és kész u ezeket az ügyeket józan és barátságos módon megoldani, — mint a liématurtzagi incidensek esetében is történt — ragaszkodik azonban ahhoz, hogy ártatlan emberünk megöléséért megfelelő elégtételt kapjunk es vegre minden megtörténjék a lutármeuti lakosság érdekében a rend és nyugalom biztosítására, különösen akkor, ha az incidenseket a hivatalos személyek gyűlölködése okosza. A magyar kormány azzal a kérelsmmsl lópatt fel, hogy bizottságot nevezzünk ki az események végérvényes megvizsgálása céljából. A csehszlovák kormánynak kezében vaunak ugyan a vizsgálat során tclmarült bizonyítékok, de azt Hiszem, hogy a legutóbbi eseményt közös bizottságnak is meg kell vizsgálnia és a kormány ezen. elfogadta a magyarok javaslatát és nézete szerint Helyes volna, ha ez az intézmény legalább bizonyos ideig állandó működésben maradna. Ezeket a határmenti lövöldözéseket nem tűrhetjük tovább, mart azokból előbb-utóbb nagy konfliktus keletkezhetik és teijes lehetetlenség, hogy ne jussunk végre helyes határmenti viszonyba, hiúságába az a semmibevevés, mellyel a lány elnézett mellette. Bár éreznie kellett, hogy ott van, s hallania a fa mozdulásait, mégsem nézett oda. Egyszer sem. Elhatározta, hogy valamiképpen magára vonja a lány figyelmét, s a következő napon már kora délután felült a diófaágra, hogy olt legyen, mikor jön a lány. De nem jött, hiába várt. Szomorú lett. Mikor bement a lakásba, még édesanyja is megkérdezte: — Mi lelt Pisti? Talán szekundát kaptál ? Szó nélkül surrant el, nem felelt a kérdésre. Másnap sem ült a pádon a leány, mikor Pisti odament, de ott volt kézimunkája, a könyve és egy képeslevelezőlap. Pista megkapaszkodott a lábával a diófaágba és lecsüngette a fejét, úgy nézte meg a lapot. Furcsa idegen bélyeg volt rajta és idegen bélyegző. Kis megerőltetéssel el is olvasta: — Páris — és fellobbanó melegség gyűlt végig a testén. Páris, Páris... ennek a nagy idegen városnak az idegensége valamiképpen rajta vo t a leányon is. Legalább is most úgy érezte Pisti. Ez a leány belekapcsolódott a nagy messzeségbe s talán azért nagyok és kékek a szemei... és fehér az arca... A címet nézte csak meg még. Nagy ákom-bákom betűk voltak, talán divatosak: „Várnai Erzsébet kisasszonynak“. A fiú ennyit olvasott el s felhuzódva megkapta két kezével az ágat és ráült. Jött a leány. Lassú, óvatos lépésekkel jött s könnyedén elnyúlva, mint a cica. Igazán szép leány volt. Gesztenyeszinü haja rendezetlen fürtökkel köritette arcát. Pistinek nagyon dobogott a szive. Hátha megtudja, hogy megnézte a lapot, Páríst. De most sem nézett Pistire, hanem leült a padra, mint ahogy máskor tette. A lapot vette a kezébe és beletette a könyvbe. Aztán elkezdte a nézést. — Most odanéz... Párisba néz, egész bizonyosan oda... — gondolta Pisti. Azután leszakított egy diófa-levelet, hosszan beszivta illatát és — iedobta. Most dobogott mégegyszer a szive! És különös öröm egett benne, léiig kinyílt a szaja a várakozás izgalmában. A diófalevél odaért, ahová küldte: a leány hajára, onnan az ölébe esett, a lustálkodó fehér kezére. A leány felnézett. Bosszúsan, s mégis mosolyogva. Pisti megelőzte a szóban : — Bocsánatot kérek, de véletlenül tettem. Ne haragudjék, Erzsiké kisasszony. — Honnan tudja, hogy engem úgy hívnak? — Megláttam azon a lapon, a melyik Párisból jött. — Tudja-e, hogy illetlen dolog a másnak szóló írást megnézni ? Miért tette ? — Véletlenül láttam meg, én csak a bélyeget akartam megnézni. Olyan érdekes az a bélyeg. Én szeretnék bélyeget gyűjteni, de nekünk nem járnak ilyen idegen levelek. — Nekem sok ilyen bélyegem van. Hagymássy sok ilyen levelet s lapot küld Párisból. — Ki az a Hagymássy ? — A vőlegényem. — S ő Párisban lakik ? — Most igen, de nemsokára haza fog jönni, o műlakatos és oda ment, hogy a tudását tökéletesítse. Jöjjön le ide és közelebbről is megnézheti a bélyeget. A kis szőke fiú csupa izom teste pár pillanatig ott himbálódzott a faágon, aztán egyenesen a leány elé ugrott. — Szemző István vagyok, másodikos reálista. A leány a kezét nyújtotta neki és ő mélyen meghajolt, mint egy kis lovag s szőke haja a lendülettől homlokába hullt. — Üljön le — mutatott a leány maga mellé a padra. brződött a hangján, hogy örül e kis barátnak. Nem volt eddig kivel megosztania a magányt és kis semmi szókat mondogatni, apró, ostoba kis bizalmasságokat, melye-
