Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-04-28 / 51. szám
1923. április 28 Komáromi Li ipoü“ 3 oictai amit már Németországgal, Ausztriával és Lengyelországgal elértünk. Ezeknek az ügyeknek véget keli vetni. Bizottságunk tagjait már kineveztük és a közös bizottság gyors munkáján múlik, hogy megtorló rendszabályainkat mielőbb megszüntessük. — Ezek a rendszabályok egyéb tekintetben nem érintik Magyarországgal szemben folytatott általános politikánkat, ellenkezően ezeknek az ügyeknek végleges elintézése csak meg fogja erősíteni mindkét félnek azt a szándékát, üegy valamennyi politikai és gazdasági kérdésben mielőbb megegyezésre jussunk. — Tiltakoznom keli azonban Daruváry miniszter urnák ama gyanúja ellen, hogy Magyarországot Európa előtt be akarjuk feketítem. Ellenkezőleg, arról van szó, hogy köztünk jó viszony, nyugalom és jó szomszédság álljon fenn. Be elsősorban rendnek kell lennie a magyar határon, hogy a helyi hatóságok ne zavarjak meg a kormány intencióit, amelyekről, úgy vélem, hogy a két állam közt igazi jó viszonyra törekszenek. Ha a rendes határforgalmat akarjuk, elsősorban rendnek és nyugalomnak kell uralkodnia. Amikor masíéi év alatt észszerű határmenti viszonyokat nem tudtunk elérni éa folyton oly jelentéseket kaptunk, hogy határőreink élete mindennap veszedelemben forog, ennek az állapotnak természetesen egyszer véget keli vetni. Ezért oly intézkedéseket tettünk, — és ez nem ellenséges aktus a szomszédos állammal sztmboü — amelyek az egész közvéleményt arra figyelmeztetik, hogy ezek az események igen komolyak és ennek a rendszernek véget kell vetni. A bizottság a külügyminiszter nyilatkozatát tudomásul vette. nemzetközi oinlvilmi löm. A gyermekvédelem fejlődése a különböző országokban a közös vonások mellett messzemenő differenciákat mutat. A legeihatározóbb befolyással volt a fejlődésre a mindenkori sürgető szükség. Az egyes országok gyermekvédelmi intézkedéseinek különbözősége igen termékenynek mutatkozott; az egyik nép a másikból értékes buzdítást kapott és adott is vissza miut ellenértékét. Mindinkább kialakult a kívánság, hogy a tapasztalatokat folyóiratok, kongresszusok által kölcsönösen kicseréljék. Távoli végcélul szolgált kért mások talán kinevetnék. A kis fiú leült. — Nekem vannak másforma bélyegeim is — mondta tovább a leány — van Münchenből, Berlinből, Bécsből s más helyekről is, mert Hagymássy mindezeket a helyeket bejárta. Itt is van két levél a zsebemben, ezekről odaadom a bélyeget, ha akarja. — Köszönöm szépen. A papát is kérni fogom, hogy hozzon nekem. Mert törvényszéki biró a papám, hátha oda is jönnek ilyen levelek. Sokáig beszélgettek e délután. A következő napokon Pisti várta a leányt s a szokott módon leszállt mellé. A leánynak jól esejtt az ámulat és a rajongás, mely a kisfiú tekintetéből feléje áradt. Sokat beszélt neki Hagymássyról, felmagasitotta alakját, előkelő allűröket s gazdag tudást ruházott rá. Felöltöztette és ragyogóvá tette a távollevő alakot, mint egy mesebeli herceget. Néha azonban belefulladt a szó s a behunyt szeme és egy titkolt sóhajtás fájdalmat sejtetett Pistivel. A kisfiú minden szép beszédet hallgatott, látta maga előtt a nagyszerű embert, a világjáró lovagot s naprólnapra jobban — gyűlölte. — Egyszer hazajön Párisból Hagymássy és elviszi Erzsikét innen a diófa alól. S nem küld több levelet sem, nem lesz több idegen bélyeg sem. És Erzsiké elmegy vele, mert Hagymássy biztosan szép ember — gondolta. Egyszer aztán meg is kérdezte a leánytól: — Mondja Erzsiké, milyen az a Hagymássy ? Szép ember ? — Nem. Nem szép. De okos ember, gyára lesz, ha hazajön. És szemmelláthatóan szomorú lett a leány. A kis fiúnak önkéntelenül átvillant az agyán, hogy talán nem is szereti Hagymássyt, Erzsiké Párist szereti, a „messzit“! Mert a „messzi“ az nagyon szép valami. Ragyogó és tarka csoda s Pisti sokszor gondolt arra, hogyha megnő, ő is nagy messziket fog bejárni. Pisti elköszönt Erzsikétől s akkor mintha j a gyermekvédelem egységes rendezése. Az első | nemzetközi gyermekvédelmi kongresszus 1913 ban | elhatározta egy gyermekvédelmi hivatal feláilij tását, azouban a világháború teljesen kizárta a | további együttműködést. Még az u. n. békeszerző! dések is csak lassan hozták meg az együttműködést. Épen gyermekvédelmi téren történtek meg az első lépések az emberi szolidaritáshoz. Először a semleges államok, majd később a volt ellenséges államok is megalakítotok azokat a hatalmas segilőszervezeteket, melyek a háború utáni nagy szükségben a gyermekek százezreit mentették meg. Ebből a munkából szerzett tapasztalatok vezették a Nemzetközi Gyermekvédelmi Egyesületnek, Genfben 1920 ban való megalapítására. Ez az egyesület jelenleg 17 ország szervezeteivel szoros összeköttetésben áll és a legutóbbi időben a gyermekvédelem egységes megszervezését tűzte ki a legsürgősebben megoldandó feladatnak. Egységes gyermekvédelmi törvényt a gyermekek Magna Chartáját akarja megalkotni, mely törvény a föld minden országának gyermekei részére a szükséges mértéket a védelemnek s nevelésnek magában foglalja. Hét cikkelyben foglalja össze a gyermekek »Magna Chartáját» a föltétlenül megkövetelendő védelmi intézkedéseket. Ez a védelem a születés előtti gondoskodással kezdődik és a csecsemő kis gyermekvédelmen át az iskolás gyermekek védelmével végződik. Leglényegesebb követelései a tervezetnek : l. cikkely. A sexuatis higiena tanításának bevezetése az összes iskolákban a tanuló korának és nemének megfelelően. A tanítási tervet a tanítók és szülők közösen állapítják meg. Házasságkötéseknél a felek felvilágosítása az utódok iránti kötelezettségekről. Klia;kák felállítása leendő anyák részére, kiknek orvosi kezelésre van szükségük. Megfelelő segéderők kiképzése, bábák szigorú ellenőrzése. Törvényes munkatilalom a szülés előtti és utánni hat hétre. Munkásnők, szükséget szenvedő asszonyok ingyenes ellátása szülés előtt és után, amig gyermekeiket szoptatják. Anyai tanácsadó és csecsemőgondozó intézetek létesítése. 2. cikkely. Klinikák létesítése a gyermekek fogainak, füleinek, orrának, szemének stb. speciális kezelésére, úgyszintén tüdőgyógyhelyek, testileg és szellemileg visszamaradt gyermekek részére menhelyek, üdülőtelepek felállítása. A tejellátás biztosítása. — Nyilvános játékUrek létesítése képzett játékvezetőnők vezetése alatt. 3. cikkely. Egységes gyermeknevelési és tanítási rendszer bevezetése. Ingyenes tanítás. Külön iskolák a nem normális gyermekek részére. Higiénikus iskolaépületek, játékterek építése. Rosszul táplált gyermekek részére iskolai étkezés. Egészségtan fokozott tanítása. 4. cikkely. A gyermekmunka eltiltása 14 éves korig. Az éjjeli mnnka eltiltása. 5. cikkely a bűnöző gyermekekkel foglalkozik és gyermekbiróságok felállítását, valamint a mindennemű fogságbüntetés mellőzését követeli a gyermekek részére. A 6. cikkely az állami gyermekvédelmi hivatalok felállításáról intézkedik. A gyermek a jövő ! Aminthogy a fenti kifejtett gondolatoknak nők a zászlóvivői, úgy minden asszonynak és anyának kötelessége, hogy ezeket megértőén terjessze és végső győzelemre vezesse. A községi adó kezelése. A községi adót is be kell az állampénztárba szolgáltatni. — Hónapok múlva utalják vissza. A községi háztartások csőd előtt. Az uj adótörvények szerint a községek csak az adók behajtásával, foglalkoznak és az adók kivetéséhez szükséges összeírásokat végzik, egyéb szerepük nincsen. Az adóbefizetés sekk lapok utján történik, de az 1000 koronán aluli adótételek (állami és községi adók együttesen) a községek pénztárainál fizetendők be. A községi pénztárak tartoznak az adók cimén befizetett összegeket minden hónapban meghatározott napon az állampénztárba beszolgáltatni. Tehát a községi adók is minden hónapban beszolgáltatandók az állami adóhivatalba. Az adóhivatal a nála nyitott adófőkönyvi számlákon egyénenként elkönyveli a befizetett összegeket és nagyon természetesen azokból elsősorban az állami tartozást elégíti ki s a fennmaradó összeget könyveli el a községi adótartozásra. így a községek, amelyek eddig az általuk kivetett és behajtott adóösszegek felett szabadon rendelkeztek, roppant hátrányos helyzetbe kerülnek. Mivel egy-egy adóhivatal körzetébe 30—40 sőt több község is tartozik és mivel a városok is község számba mennek, nagyon természetes, hogy az adóhivatalok ebben nem jártas és be nem gyakorolt tisztviselő személyzet hijján csak hónapok múlva végzik el az egyéni könykönnyeket is látott volna a szemében. Pistinek fájt az a fájdalom, mert nagyon sze- I rette a nagy leányt. Olyan meleg- és fehér volt, j illatos kezű és nagyon jó. És jóban voltak. A k lány sokszor azt is megengedte, hogy Pisti az ölébe hajtsa a fejét. Egy napon aztán sürgönyt mutatott Erzsiké Pistinek. Bécsből jött: — „Holnap délután érkezem.“ Ez volt a sürgöny tartalma. Másnap Pisti már délután két órakor ott ült a diófán és Erzsiké is szokatlanul korán kijött. Horgolást hozott és nagyon hallgatag volt. Pisti le sem jött a fáról, mert onnan akarta látni Hagymássyt. Erzsikének gyorsan csillogott a tű fehér ujjai között és nagyot nőtt a csipke. — Ma meleg van — mondta Pisti, csakhogy éppen mondjon valamit. — Anyukám habos kávét csinál uzsonnára és jégbe hüti. — Az nagyon jó — felelt Erzsiké s azután újra csak hallgatott. Pisti is érezte, hogy most nem jól esik a szó. Fél négy lehetett. Az asztalosék tornácán sietve végigment valaki és belépett a házba. Erzsikének megállóit a horgolótű a kezében. Csönd volt. Olyan nehéz, fullasztó csönd, melyre ijedt várás feküdt. Most nyílt az ajtó és a kert felé fordultak a siető lépések. Egy ember jött, akit Erzsiké mamája követett. Mosolygott. Pisti úgy látta, hogy még a nagy, kövér néninek a papucsa is mosolyog édes, örömes mosollyal. Az a valaki pedig, furcsa kis figura volt. Csöpp, hajlott emberke, beretvált arcú, nagyhajú. Kalapját a kezében himbálta. Vértelen arcán petyhüdt ráncokba futott a mosoly. És minden úgy lógott kis, sovány testén, mintha lekivánkoznék róla a divatos nyakkendőtől kezdve a sárga cipőig, az egész öltözék. — Hagymássy, — mondta a leány elsáppadva s didergősen összekoccant a foga. Pisti mozdulatlanul ült a faágon meglapulva, mint egy kis párduc. — Erzsiké, Erzsiké! — lelkendezett a jövevény rekedtes hangon s a leány keze után nyúlt. Ám, ő meg sem mozdult, mintha szoborrá vált volna. Az anyja fölrázó biztatással szólt: — Erzsikém! Hát föl sem állsz ? — Nem is örül nekem, kis leány? — folytatta Hagymássy — pedig már minden meg van a boldogságunkhoz. Hazajöttem Párisból, ahol azért voltam, hogy méltó legyek magához, a maga finom lényéhez. — Én .. . én . .. nem tudom ... de . . . — dadogott Erzsiké. — A gondolatom mindig itt volt kedves Erzsikém. A mama bólogatott. Erzsikének pedig kinosan rándult a szája s gyanúsan pirosodott az orra. Végül aztán sírásba fuló hangon kiáltotta: — Nem megyek! . . . Én nem akarok a maga ... — tovább nem mondta, de a fáról hangzott tovább, mint egy büntető szózat, a Pisti szava: — Nem megy! Nagy döbbenettel fagyott a szó ajkukra, Hagymássynak is, meg a mamának is. Nem volt mit tenniök, hát elindultak a tornác felé. A mama kezét tördelgetve sopánkodott: — tn tudtam ezt Hagymássy ur. Én mondtam magának, hogy hiába megy Párisba. Hiába . .. Mögöttük nagyot csapódott a diófaág. Pisti ugrott le róla: — Hadd menjen az a csúf ember. Jól tette, hogy nem ment — és lehajolva megcsókolta a nagy lány ölbehervadt kezét. Erzsiké mosolygott s megérintette ajkával a kisfiú homlokát.
