Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-04-21 / 48. szám

4. oldal. Komáromi Lapok“ I 1923. április 21. •^.■bzben azonban olyan hírek érkeztek Euró­pából Amerikába, hogy a jóvátétel mind köz­vetlenebbül fenyegeti Magyarországot és ezál­tal lehetetlenné teszi a rekonstrukciót. A szomorú hirek alapján a „New Brun­­swieki Magyar Újság“ szerkesztője, Fedik Ist­ván néhány hét előtt felhívást bocsátott ki lapjában, szomorúan ecsetelte azt a jöoőt, ami Magyarországra a jóvátétel folytán vár és fel­hívta Amerika magyarságát, hogy szüntesse be a pártharcokat és egyesülve minden erejét arra íerditsa, hogy Magyarországot jelenlegi j rettenetes helyzetéből megmentse és az ame- ; rikai államlérfiak segítségével a fenyegető jóvá­­tételi problémát megszüntesse. Fedák szcrkeaztö felhívása Amerika magyarsága körében pél­dátlan eredménnyel járt. A felhivá3 alapon először az amerikai magyarság egyik legna­gyobb és legtekintélyesebb tostűlete, a Tren­ton: Magyar Polgárok Társasköre foglalkozott a magyar jóvátétel kérdésével és a kővetkező határozatot hozta: A hadisarc Magyarország pusztulását je- j lentil Tiltakozzon ellene az amerikai magyar­ság ! Az ezeréves Magyarország testéből le- ■ vágták a lábakat és a karokat. Meghagytak ? egy csonka törzsöt a pusztulás, a nyomorúság ; örvényében. Most már ennek a csonka, tehe- ] tetlen törzsnek a csontjait is kiakarják szívni. | Az amerikai magyarság várt és várt, minden- j kit meghallgatott, aki Ígért, tőle telhetőleg er- | kölcsileg és anyagilag támogatott minden ak- \ ciót, mellyel a szegény sorsüldözött hazánkon > segíteni akart. De letelt a várakozás és tűre- \ lem ideje és itt van az idő, hogy a megmen- j tést saját kezébe vegye. Az amerikai magyarság csak erkölcsi segítséget tud adni, ha akar és megérti, hogy szülőhazája megmautése a saját érdeke. Ha az antant miiliárdokra menő hadis&rcot vet ki Magyarországra, úgy azok az értékek, amelyek itt koplalással eltöltött, gyöngyöző verejtékkel szerzett munkával lettek megszerezve, veszendő­ben vannak. Eltemeti azokat Magyarország gazdasági életének összeomlása. Sokat hangoz­tatott, de eddig alig bizonyított politikai erőn­ket csatasorba kell állítani. Harcoljon az amerikai magyarság minden szervezete a hadi­sarc ellen, mert nem más ez, mint egy legyő­zött, letiport nemzetnek tönkretétele, a melynek a földön Isten nem teremtett barátot, mert a vak gyűlölet megölt minden érzést a győzők szivéből. Halálra ítélték Magyarországot. A törvény a halálraítéltnek megadja utolsó kí­vánságát, szegény hazánknak ez nem engedte­tik meg, siket fülekre, bezárt ajtókra talál mindenütt. Az amerikai magyarság politikai testületéi fogjanak össze és közös erővel ko- j pogtassanak azoknak az ajtaján, akiket a ma- \ gyár szavazatok Washingtonba segítettek. Most ] az örök pusztulást jelentő sir széléről igyekez­­zünk a mi szegény hazánkat megmenteni. Mert ha az antant éhes gyomra követeli és beszedi a hadisarcnak nevezett miiliárdokat, menthe- ; tétlenül elvaszett Magyarország ós benne min- j den, amit ezer éve odahaza építettek és ami- ! ért mi itt évtizedek óta robotolunk. Tiltakoz­­zon az amerikai magyarság a világtörténetben páratlanul álló igazságtalanság ellen. Ne keressük, hol vannak azok az ameri­kai magyarok, akiknek nem volt merszük eddig hangosan szólani, mivel mostan, a tizenkettedik órában mindnyájunk kötelessége, hogy minden utat, minden módot ezen magasztos cél érde­kében felhasználjunk, tiltakozásunk — amely az igazság pilléreire támaszkodik — meggyőzze azt az Amerikát, amely vérével ós pénzével segítette győzelemre a hadisarcot követelőket. Amerika ne engedje ezeknek Európa térképé­ről levakarni az ezeresztendös, az emberiség kultúrájáért oly sokat vérzett országot. Ne aludjunk és ne vitatkozzunk azon, hogy ki kezdje meg a tiltakozást. Hangunkat ne egy­más letorkolására használjuk, de tele torokkal, egész tüdővel ordítsuk, hogy mi, amsrikai ma­gyarok nem engedjük, hogy hazánk néma szemlélője legyen a keselyük garázdálkodásainak, i Polgári körök külön-külön, vagy együttes ? akcióval világosítsák fel államaik szenátorait és képviselőit, hogy Magyarországra kivetendő hadisarc egyet jelent a magyar nemzet teme­tésével. Ezek előtt mégis csak számítunk va­lamit, ezek az emberek nem lesznek süketek, amikor egy szerencsétlen nemzet sikolyát tol­mácsoljak, mely nemzetet temetni készül az igazságtalanság. Most nincsen helye az érzé­kenykedésnek, mert kötelességet kell teljesí­teni, a legnagyobbat, a legszentebbet, most I kell megmenteni a pokol tornácára hajított g magyar lelket.“ így fejezi be Fedák István felhívását, jj amelyet az Ungváron megjelenő Buszinszkói : Magyar Hirlftp egyik utóbbi számából vettünk át. ; A Trenioni Magyar Polgárok Társasköre ezen felhívását megküidötte az összes többi amerikai magyar testületeknek és közzétette az eszme megpenditöjének, Fedák Istvánnak lapjában, a „New Brunswicki Magyar Újság“- \ ban. Az amerikai magyarság többi szervezetei j pártkülömbség nélkül óriási lelkesedéssel teszik f sorra magukévá a trsntoni magyarok határo- ’] zatát. A felhívás folytán Amerika magyarsága hatalmas demonstrációra készül a magyar jóvá- jj tétellel szemben. Az összes amerikai magyar 1 testületek szövetkezni fognak és igy akarják ) kényszeríteni Amerika szenátorait és képvisa- f lóit, hogy tiltakozzanak a magyar jóvátétellel jj szemben és az antantot kényszeritsék magyar- jj országi követeléseik elengedésére. A különböző í amerikai magyar körök most készítik elő az j amerikai magyarság együttes, hatalmas tilta- jj kozását, mely — agy lehet — történelmi je- jj lentőségü lesz nemcsak Magyarországra, hanem egész Középsurópára nézve. I Útlevél vlsumoí i minden államba a legggorssbbsn és leg­olcsóbban megszerzik. Didéki megbízá­sokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkint háromszor megg küldönc Prágába eljárási díj Z5 korona, cím: László Zsigmond Bratisiaua (Pozsony) Széplak-o. 12. sz. LlEí I Bratisls ■M s 1 fl megkönngitett érettségi. Annak az öreg urnák, aki ezen Lapok j 44 ik számában, saját szavai szerint irigységgel \ olvas az érettségi vizsgálatnak küszöbön levő 1 megkönnyítéséről, bizonyosan nincs gimnázium- ! ban tanuló gyermeke. Azt hiszem, soknak nevében Írhatom, hogy mi, szintén a régi időben érettségizett apák, csak sajnálni tudjuk most tanuló gyermekein­ket, éppen az érettségi vizsgának büszöbön levő megkönnyítése miatt. A tndománynak, műveltségnek és igy a I falsőbb oktatásnak nem szabad az államok • szűkkeblű, soviniszta gondolkodású kormányai- jj nak korlátái közé szorulnia. jj A gimnáziumi érettségi a legmagasabb j fokú tanulhatáskoz ajánló levél, beléphetési . bizonyítvány. Mint ilyennek egyetemes érdekűnek 1 kellene lenni, nemcsak az ország határain be- 5 lül, hanem kívül is. Az érettségi vizsgának küszöbön levő megkönnyítése nem fogja-e az itt tanuló ifjak érettségi bizonyítványát annyira könnyűvé tenni, hogy rálehet nyomatni ezt a két szót: belkörü használatra ? Az ilyen érettségi bizonyítvánnyal fel­veszik-e ifjainkat külföldi egyetemekre? De­mokratikus államban helyén való-e az érettségi bizonyítványnak hazai határok közé való szo­rítása ? A tetszetős látszat, a pillanatnyi előny félrevezetheti a felületesen gondolkozókat, de aki messzebbre szeret nézni, aki mélyebben szokott a dolgok következményeibe tekinteni, az aggodalommal látja a közoktatásügyi mi­nisztérium ezen njabb intézkedését. Szépnek, jónak tetsző dolog, hogy az érettségi írásbeli tárgyai csak a tannyelv, latin és egy élő nyelv és hogy elégtelen Írásbelivel is lehet szóbelire menni. Még tetszetősebb, hogy a szóbeli vizsgálat tárgyai a tannyelv, honi is­meret (történelem és földrajz) és matematika. Legnépszerűbb eljárás, hogy a latin nyelv meg­szűnik a gimnáziumi oktatás gerince, oszlopa lenni. Csak olyan tantárgy lesz, mely a foko­zatos kiküszöbölés uíján halad. Az ilyen érettségivel rendelkező ifjakbél majd bőven elláthatja a köztársaság pénzügyi, pósta, vasút, jegyzői, tanítói hivatalait, felve­hetik a honi egyetemekre, de felfogják-e venni a külföldiekre? A csak szűk korlátok között forgó honi történelem és honi földrajz, tannyelv és gya­korlati matematika legalaposabb tudása mellett is nem lesz-e lehetetlenné téve, hogy ifjaink különbözeti érettségi vizsgát tudjanak tenni, ha bánni célból külföldi egyetemeden óhajtják folytatni tanulmányaikat ? Persze, a mostani politikai felfogás sze­rint az már irredenta, aki külföldre akar menni tanulni, még In itt lehetetlenné van is téve továbbtanulásra azon a pályán, amelyre hiva­tása, tehetsége, kedve van. Felmerül az a kérdés is, hogy ha ennyire megkönnyítik a? érettségi vizsgálatot, akkor miért gyötrik azokat a gimnáziumi tanulókat azzal, hogy már harmadik osztálytól kezdve négyféle idegen nyékét kell tanuiniok? Ha a magyar tannyelvű gimnáziumokban írásbeli érettségi vizsgatárgy a német vagy francia nyelv, akkor a görög helyett miért naxn ezt teszik kötelező tárggyá? Szóval az egész tervezetből csak a kap­kodás, csak a bizonytalanság látszik, mely méltán fokozhatja a taníttató szülök aggo­dalmát. A pápai református főiskola pecsétnyo­­mójáb&n egy gyönyörű iombozatu, terebélyes tölgyfa van, alatta ez a felírás: Szabadon tenyészik. A felü'etesen gondolkozók megmo­solyogják ezt a jelszót, de mi tudjuk, hogy az a terebélyes tölgy csak úgy állhatott silent a századok nehéz viharainak, hogy gyökerei mélyen és messze elágaztak a főidben, az ár­nyékában nevelt Petófiek, Jókaiah, Taiczyk, Kerkápolyiak, Antal Gáborok becsületet sze­reztek tudományukkal a hon határain kívül is. Vágmelléki. ü ftiiilius és a latéskéiÉ. Schaefíle mondja, hogy a lakáskérdés törvényes szabályozása vau oly fontos, mint a muukásbiztoíitásé. Miqnel, hires német, szociál­politikus pedig azt állítja, hogy semmi sem oly veszedelmes a törvényhozás számára, mintha elmulasztja a kellő időpontot a lakásügy sza­bályozásánál. A lakásügyi kérdés komplexuma tuíajdon­­donképpen a háború utáni lakásínség követ­keztében vetődött fel, de nem szabad azt gon­dolnunk, hogy ez a kérdés azelőtt nem létezett. Legföljebb, maga a közvélemény, a törvényho­zás s a sajtó sem foglalkoztak vele oly inten­ziven, mint manapság. Pedig nincs az aktuális politikai kérdések között egy sem, mely annyira mélyen belenyúl nemcsak az állam, hanem egyes családok érdekébe is, mint a lakásügy. Mulasztás terheli a megfelelő intézkedések halogatásáért a régi háborús kormányokat, mert a teljes megkötöttség nem bizonyult helyénva­lónak akkor, amikor minden fontos közhaszná­lati cikk ára is hegymagasságig emelkedést. A lakásügyben elfoglalt egyoldaln. szociálisnak kikürtölt álláspont a lakó és háztulajdonos közt oly diametrális ellentétet szült, amelyet áthi­dalni nehezen fog tudni a lakótörvény egyoldalú kedvezéseinek porszemnyi lefaragása. Normális viszonyok között a kereslet és kínálat törvényei szerint a lakó mindig megfelelő áron megfelelő lakáshoz jutott és ennek regulativuma az a, városok nagysága szerint több kevesebb üres lakás volt, mely a háztulajdonosok túlzott igé­nyeivel szemben mintegy vastartalék szerepelt. A kötött rendszer mellett, ezzel szemben, a lakó oly privilégiumot élvezett, mely a ház­­tulajdonos szempontjából, de objektive véve is annál igazságtalanabb lett, mentői jobban rom­lott a pénz vásárló ereje. Állandóan hangoztat­ják, hogy a lakás közszükségleti cikket képez s a háztulajdonosokra nehezedő terheket min­denféle korlátozó rendszabályokkal már az el­­viselhetetlenségig fokozták. Hogy mennyire téves nyomokon indult a lakástörvények meg­­szerkesztője, nemcsak Csehszlovákiában, de valamennyi európai háborús államban, legjob­ban bizonyítja az, hogy más, a lakásnál még fontosabb közszükségleti cikkek, jelesül az

Next

/
Oldalképek
Tartalom