Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-04-21 / 48. szám
1923 április 21. „Komáromi Lapok.“ 5. oldal. élelmiszerek áránál ily merev megszorítást még az a. n. maximális árszabályok sem hoztak életre. Tapasztalhattuk, hogy a háborús évek során a gabona, a hús, a ruha, szóval a teljesen nélkülözhetlen fenntartási cikkek árai a valnta romlásával parallel emelkedtek, az élelmicikkek megszerezhetése gyakran még anyagi erőtartalék e etén is kérdésessé vált. Az élelmi cikkek ára a készlet szerint, sőt gyakran csak a spekuláció következtében 15— 30 szorosra emelkedett a békebeli árakhoz ké pest. Lépést tartva a közszükségleti cikkek áremelkedésével, a fizetések, bérek, szolgáltatások pénzbeli ellenértéké is emelkedtek, s ha nem is állott a háborús idő alatt a közszükségleti cikkek beszerzési áraival mindenkor arányban a fizetések mérve, éppen a közszükségleti cikkek emelkedése volt a fizetésemelések motiválásánál a vezető tényező. Megengedhető volt pl. a sok között, hogy a gabona ára a békebeli átlagos 20 koronáról 400 koronáig emelkedjék, holott a termelési költségen kivü! ebben is a tiszta földjáradék, mint tényező beuntfoglaltatik. Miért akkor csak a lakásbéreknél oly általános az a kifogás, hogy a háztulajdonos manka nélkül jut jövedelemhez? Ameddig kapitalisztikus berendezkedés van, addig nemcsak az ingatlan vételára, hanem annak forgalmi értéke is kifejezésre jut az ingatlan béreknél és ha áll ez a tétel az el nem használható mezőgazdasági ingatlanra, miért tagadtatik ez meg a 40—60 év alatt rendeltetésszerű használat mellett is elhasználható házbirtoknál ? Elméletben tehát egészen igazságtalan a házbérek alakulása, politikailag pedig éppen oly veszélyes, mint minden erőszakos belenyúlás a közgazdasági élet természetes körforgásába. Egy fizikai folyamatnál is mentői hosszabb ideig rekesztjük el annak természetes folyását, annál nagyobb a nyomás, melyet e mesterséges akadállyal szemben kifejt és annál nagyobb ereje van annak a visszatartott anyag- vagy erőtömegnek, mely a gáton keresztül tör. Éppen így van ez a szociális életben is és okos lakáspolitika megelőzni igyekszik, hogy a visszatartott és gátolt tömegerő gátszakadást eredményezzen. A lakáskérdésnek, mint szociálpolitikai problémának tudományos irodalma körülbelül 50 éves és ez idő alatt jórészben a munkásság lakásügyével foglalkozott s körülbelül nem tévedünk, ha állítják, hogy a lakáskéi dés a kormányok szemében ma is szociálpolitikai, népjóléti kérdés maradt. x Pedig ma már, ha nem akarjuk, a diiledezö házaknak állami vagy községi kezelésbe átvételét, hogy úgy mondjam kommunizálását, g ha nem akarjuk, aminthogy nem is akarhatjuk a házadó alap teljes negligálását és a városi ingatlantulajdonosok értékes társadalmának teljés depraváeióját, a házbérek alakulásánál többé nem jogi, hanem gazdasági szempontok szerint kell igazodni. Ha a javítási költségeket, melyek kissé avult házaknál a békebeli érték többszörösét is kiteszik, alig vesszük számításba, pasztán az adókiadásokat tekintve a házak mai forgalmi értéküknek talán egynegyed százalékát sem jövedelmezik. Egyéb vagyontárgyakban fektetett tökével szemben oly diszparitás mutatkozik tehát, amely végen dményben is arra ösztönzi a háztulajdonosokat, hogy ingatlanaiktól megváljanak, ami pedig semmiesetre sem lehet fiskális érdek. Semmiféle jogi vagy gazdasági berendezkedésnek nincsen jogosultsága, amely valamely stabil nemzeti értéket képviselő osztály kezéből kiveszi a vagyonát és azt eredeti megélhetési módjától eltérő ismeretlen és bizonytalan kísérletezésre kényszeríti. Már pedig a mai megkötöttség, a háztulajdonosok jövedelmének a minimum alá csökkentése feltétlenül ennek a vállalkozó szellemei rendelkező értékes társadalmi osztálynak oly elszegényedését fogja eredményezni, melyet sem kormányzat, sem más társadalmi osztály józanul nem követelhet. Hogy éppen csak egy társadalmi osztály maradjon jövedelem nélkül, mig a többinek jövedelmét a közszükségleti cikkek emelkedése legalább lássa tempóban követte, a pénzügy szempontjából öngyilkosság, mert értékes adóalanyok válnak adózásra képtelenekké. A kormányzat azzal, hogy a régi lakókat védi s azok házbérét emelni csak igen korlátozottan engedi meg, valósággal a jószerencsére bízza a háztulajdonosokat, mert hisz nem egy esetet említhetnénk, ha valakinek sikerült megszabadulnia régi lakójától, az uj lakónak már magasabb bért számíthatott föl. Hol van ezzel szemben a régi lakókkal szemben érvényesíthető 20 —60%-os béremelés előnye? Valakinek sikerült jó áron eladnia a házát, az érte kapott ellenértékét bizonyára magasabb kamatozás mellett gyümölcsöztethette, mintha vagyona a házban maradt volna. Hol van itt a kötelező, egyenlő megterhelés a szabaddá, forgathatóvá vált tökéé és a stabil házvagyoné között? Tekintve azt, hogy a háború után megszaporodott a lakástigénylök száma, uj házak építése normális adóviszonyok és szabad forgalom mellett esetleg spekulativ szempontból is erőre kaphatott volna. Az uj házak építése csaknem minden iparágot munkához juttatott volna, ami az általános munkanélküliség természetes lecsapolásához vezethetett volna. A mai adók a háztulajdonosokat oly terhekkel sújtják, amelyeket megfizetni képtelenek s az általános gazdasági pangás nemcsak fizetőképességüket tette tönkre, de vagyoni helyzetüket is igen kétséges helyzetbe hozta, s aligha állunk messze az igazságtól, ha állítjuk, hogy a lakásrendeletek, az adók már is odüjuttatják a gazdasági élet értékes tényezőit, a háztulajdonosokat, hogy adófizető kötelezettaégüknfk megfelelni egyáltalán nem tudnak. A bérek felszabadítása tehát nemcsak egy osztálynak, hanem a pénzügyi kormányzatnak is érdeke. (i- g) A községesités számokban. — A városi létszámcsökkentés. — A város községesitése folytán nagy változások állottak be a közigazgatás terén, amelynek egyszerűbb formáihoz kell visszatérnie a városnak, ami egyike a legnehezebb feladatoknak. A városi közönség egészen más, mint a falusi: a városi lakosság hozzá van szokva ahhoz, hogy minden ügyét és minden baját a városi tisztviselők intézték el. Mig a falusi ember a községházán csak akkor fordul meg. ha oda beidézik, vagy adót fizet, addig nézze meg bárki a városházát, a polgármesteri hivatalt,' száz ember ostromolja, segélyért, fáért, munkáért, illetőségért és százféle kívánságokért. A városi közigazgatás tehát komplikáltabb szerkezet, mint a községi és igy természetesen költségesebb is, mint az. Hogy miért, arra reámutattunk: sokan használják, soknak áll rendelkezésére, soknak ügyét intézi. Az első gondolat, hogy a város közterhein segíteni kell, azokat apasztani szükséges, azt az elhatározást váltotta ki talán az egész lakosságból, hogy a költséges szervezetet szükséges egyszerűsíteni és a város alkalmazottainak létszámát csökkenteni. A város már az 1921. évben is csökkent létszámmal dolgozott. A közéleimezés megszűnésével ezek a hivatalok személyzete feleslegessé lett, de a város több tisztviselője eltávozván állásából, ezek a helyek újból betöltésre már nem kerültek. így maradt üresen egy tanácsnoki állás, a főjegyzői állás, a főszámvevői állás, a levéltárnoki állás, az adófőkönyvvezetői állás, valamint több korosabb tisztviselő nyugalmazásával egyébb állások is, amelyek a városi háztartásra mar jelentékenyebb tehermentesítést mutattak. Ez még nem állott összefüggésben a közigazgatási reformmal, de annak hatása alatt történt és végeredményében több mint 100000 K megtakarítást jelentett a városi háztartásra. Az uj rezsim nagytakarítása ez év első hónapjaiban vette kezdetét és az még nem szűnt meg ma sem. Egyelőre a városházán és a rendőrségen történt meg a létszámcsökkentés és az még nincsen egészen végrehajtva egyik helyen sem; az egyes szakhivatalokban és az üzemeknél még erre nézve semmi intézkedés nem történt. Hogy a közönséget híven informáljuk a városházán történtekről, a következő számadatokkal világítjuk meg a létszámcsökkentés eddigi eredményeit. A központi igazgatásnál megszünteti a városi tanács a régi polgármesteri, főügyészi és egyik aljegyzői állást, egy irnoki, két végrehajtói, a kapusi, egy kézbesítői és egy becsüsi állást, ezek számszerű összege 170510 K A rendőrségi igazgatásnál a létszám apasztás a következőkben nyilvánult meg eddig (itt még a létszámcsökkentés befejezve nincsen): 2 rendőr állami szolgálatba lépett át, 7 végkielégítéssel elbocsáttatott, 4 más foglalkozási körbe osztatott be, egy rendőrőrmester nyugdíj áztatott és 2 tisztviselő áthelyeztetett, ez számokban kifejezve 238040 K A gazdaságnál, üzemeknél, javadalmaknál és a kórháznál történt elbocsátások révén megtakarítás 89792 K Összesen 498342 K csökkenést jelentenek tehát a város költségvetésében a létszámapasztás. Ezzel szemben a központi igazgatásnál uj állások szervezése címén, továbbá az állami munkakörökben alkalmazott szeméiyszaporitás, egy végrehajtói állás áthelyezés utján való betöltése címén kiadásul jelentkezik 188872 K összevetve a megtakarítással 170510 » mutatkozik kiadási többlet 18362 K A gazdaságnál, javadalmaknál, • üzemeknél és a kórháznál az elbocsátott alkalmazottak helyei betöltésére áthelyezett személyzet illetményei 50749 K Összevetve a megtakarítással 89792 » mutatkozik megtakarítás 39043 K Az elért megtakarítás a rendőrségi kiadásoknál 238040 K A gazdaságnál,uradalmaknál stb. 39043 > tényleges megtakarítás összesen 277083 K Ezzel szemben a központi igazgatásnál mutatkozik kiadási többlet 18362 K A nyugdijak és kegydijak előrelátható összege átlagos számítással 82400 > uj kiadások 100762 K Tehát a létszámcsökkentéssel elért kiadási megtakarításul jelentkezik az idei költségvetésben ez idő szerint 176321 K A közönség bizonyára csalódva fogadja azt az eredményt, mert nem ezt várta létszámcsökkentésről. Azonban valójában erre az évrsmég ennyi megtakarítás sem lehet, mert a végkielégítések címén a folyó év költségvetését 25377 K kiadás terheli meg, amely már tényleg kifizetésre is került. A város háztartását azonban más oldalról fenyegeti komoly veszedelem : a költségvetés folytán sok bevételi forrása megcsappant a városnak. Ezek közé tartozik a kövezetvám jövedelem, mely az állam részéről csak igen sovány kárpótlással van ellensúlyozva. Jövedelemcsökkenés állott elő az ingatlan átírási dijakban is, amely ae eddiginél sokkal kisebb részesedést biztosit a költségek részére. Komoly és fenyegető mozgalom gyanánt jelentkezik a polgárság adózó része részéröl a telek értékadó teljes eltörlése és a csatornadíj aránylagos igazságosabb kivetése iránt egészen elemi erővel megnyilatkozó törekvés, amely a városi háztartás egyensúlyát véglegesen befolyásolhatja. Rendkívül kötötté teszi a városi háztartás keretében folyó gazdálkodást a teljes állami gyámság, mely alá azzal került, hogy a községi adókat be kell az állampénztárba fizetni és az állam pénzügyi igazgatása csak hónapok múlva utalja azokat vissza, ami nagy elszámolásokat és óriási munkatöbbletet okoz és az állami bürokráciának újabb csökevényeit tenyészti ki. Elképzelhető, ha egy szerve szabotál egy hónapig a pénzügyigazgatásnak vagy szabadságon van, avagy megbetegszik, a község csak hosszabb idő malva jut ahhoz a jogos követeléshez, amely az övé, amely fölött jogo* sau és végérvényesen csakis maga rendelkezik. Az a tévedés : az uj rend szerint a község nem is rendelkezik teljesen a maga vagyonával, mert minden kiadásához a felettes hatóság jóváhagyására vau szükség. Ez a községi gazdasági önkormányzat mai kötöttsége. Egy három szobás lakás a hozzátartozó mellékhelyiségekkel azonnali beköltözésre kerestetik. Cim a kiadóhivatalban. .
