Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-03-13 / 31. szám

ísgjw®Rnefl£e&!8is

31« is^wa«

Kedd* 9933- március 13.

— .. ... ■■ ■JnW.HMÜf ■H'll-Tr IT---KOMÁROMMEGYE1 KÖZLÖNY

PÖLITI ü .A. I LAPj

Olfeíós? ár eul»nä«y£k értékbe»;

Hstyfesa éé viáékra pasta! esélkHIdéssel: • . I

ím érre 80 K, fáié irre 40 K, aegyedlévre 20 £. : Külföldön 160 K6.

Egye« sxára ára t 80 fillér.

g8WtfggaasijgaiiaiigiaB5saiaaBggg5^^^^

1 Sitii litOÉÉ

tapasztalati tények állapítják meg, hogy a legdrágább gazdálkodás; ennek jellemző adalékát szolgáltatta a városi képviselőtestület legutóbbi közgyűlése, mely a városi munkások munkabérrendezésével foglalkozott. - í

Előre kell bocsátanunk, hogy a muri- j kásság bérének tisztességes és a város j mai szomorú gazdasági helyzetének meg- j felelő megállapítását a városi polgárság . képviselői sem ellenezték, sőt éppen ezek { hozták létre a bérkérdésben való békés ? megegyezést, ami azt bizonyítja, hogy nem f hiányzik belőlük sem a szociális érzék a j munkásság helyzetének felismeréséhez és j objektiv megítéléséhez. Ez az egyetértés jutott kifejezésre a városi tanács határo- ' zatában, melyet a főszámvevő előterjesz- j tett s amely a munkabérek megállapítását ' az érdeked munkásokkal való békés meg- ’ egyezés szellemében vitte keresztül és a j fizetés időpontjára vonatkozólag is meg- i áliapodást létesített.

Ámde a szociálista-párt, mely az ősz- ; tályharc alapján áll, tényleg harci párt, j mely a öékés megegyezésnek ugylátszik j nem barátja és harmadnap sutba dobja a tagjai megegyezésével és a párt vezetőjétől, aki ma a város polgármestere is, benyújtott egyeztető indítványt; egyes vér- j mes tagjai mitsem törődve elvi megálta- : podással, határozattal, tanáccsal és pol- ! gárrnesterrel, egyéni akciókat kezdenek, j utalványozgatnak a múlt évi átkos era- \ Jékű rezsim költségvetése terhére felelős- j ség-nélkül visszafelé, amihez természete- \ sen semmi jogcímük sincsen.

És haszontalan a szép szó, a kárle- 5 lés, az érvek, a kapacitálás a polgári pár- ; tok képviselői részéről, akik történetesen j ez alkalommal kisebbségben vannak, de \ holnap többségben lehetnek már: felvető- í dik ismét és újólag a hatalmi kérdés, a j diktatúra taktikája, az alkalmi indítvány- \ nak szótöbbséggel való keresztül erősza- j kolása. Nem akarjuk ismételni azt az j eléggé sokszor hangoztatott álláspontot, \ hogy városi gazdasági é3 vagyoni ügyek- ! ben éppen azok határozzanak, akik a vá- • rofei közterhekhez ma még nem járulnak, i de részünkről nem tartjuk egy elvi meg- ! állapodás felbontását pillanatnyi előnyökért j fair harci eszköznek azokkal szemben, j akik ezekhez a határozatokhoz az anyagi I szankciót kiizzadják. A polgári lakosság képviselői csalódottan voüják le a tanul- j Ságot a szocialista gazdálkodásról, mely \ osztály tudatos állapotából nem bir felül- j emelkedni a kötelező objektivitás magas- -ALAPÍTOTTA: TUBA JÁHOS.

FZíszerkíjyistS: GAÁL GsJULk de.

Szerkesztőség ét kiftdóhiratal: Nádorm. 33.,,

hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendői:, Kéziratokat nem adunk vissza.

Szerkesztő: BASAMYAY JÓZSEF dr.

Msplssik iielsÉÍBt Wmvu: csöiörtaköo és szn&fa

latára és kizárólag a munkásnak kiváti kedvezni, mig a többi társadalmi osztállyal nem törődik, meghagyva azoknak a korlátlan szabadságot arra nézve, hogy az ilyen gazdálkodáshoz kiizzadják azokat a bizonyos hiányzó tízezreket.

Mert a fedezet kérdésén bámulatos könnyedséggel sikianak keresztül a szocialista osztályharc csatavezetői. Az üzemek termelése nyereséggel végződik, olt. a fedezet; az üzemnek lehat nem a város összlakosságát, magát a város gazdálkodását, mint végcélt szolgálják, hanem egyszerűen termelik a városi munkások bértöbbleteit, ellenben a kölcsönök amortizációit például már nem termelik és a tisztviselők fizetéseit sem, tehát ezek az üzemek tulajdonképp nem is a városéi, így jutunk el a_szociáliő termelés marxi magaslatára, — a Kapitaüg, amely halálra itéii a mai gazdasági berendezettségeket.

Megköszönve ezt a szép kioktatást az adófizető polgárság nevében még azt a tanulságot kell levonni a pénteki vitából, hogy a szocialisták mértéke kétféleképpen mér a fizikai és szellemi munkás részére. Holott ez az álláspont éppen nem szociális, hanem egészen más álláspont. A kétkézi munkásnak megadnak mindent, ami megadható. Helyes: mi is ezen az állásponton vagyunk, , a város fizesse munkásait úgy, ahogy arra képes és létfenntartásukat igyekezzék biztosítani. A mi álláspontunk azonban ehhez azt is hozzáfűzi, hogy a szellemi munkást is meg kell fizetni munkájáért. Ezek a szegények szintén ki lettek fizetve a szocialista párt szónokai részéről és egy ké4 tárgvilagosabb hang kivételével kaptak olyan bírálatot, amit aligha lesznek az ablakukba és mindezt azért, mert a városi közgyűlés egy korábbi határozatához képest, amelyet ugyanez a párt segített meghozni, jogosan felvették elmaradt illetménytöbbleteiket.

Ezt az osztó igazságot a város szellemi munkásai és más alkalmazottai köszönettel lógják tudomásul venni, ez ambíciójukat, bizonyára megfogja erősíteni őket és fokozni a további szorgamás munkára. A szellemi munkának ez a tudatos lekicsinylése ejt bennünket gondolkozóba, akik minden munkát egyformán megbecsülünk és minden munkásnak meg akarjuk adni, ami őt megilleti, gondolkodóba ejt magának a szocializmusnak lényege és végcélja felől. Jó csak az lehet, ami jogos és igazságos is. Talán másképpen szólna az. ének és a dicséret is zengedezne feléjük, ha ezek a szellemi munkások a szociálista szekér rudja mellé fogatnák magukat és azt vinnék előre, a harcba osztályérdeken és

költségvetésen keresztül.

Így azonban a dicséret kizárólag a váro& fizikai munkásainak jutott, akik a csodálatos véletlen játékos kedvéből teljes számmal megjelentek a város zöld asztala melleit, hogy érdeklődjenek ügyük tárgyalása iránt és meggyőződjenek vezéreik osztályharcos bátorságáról és kíméletlenségéről, akik igy tehát a saját közönségüknek haza beszéltek. Ritka alkalom,' nem szabad elszalasztani. De el keli ismerni, a. rendezés fényesen sikerült, a rendezőnek vannak ötletei, amelyek eredetiek és újak, úgyhogy érdemes lemásolni azokat polgári használatra is.

Ez a színjáték, ami a városi képviseletben folyik, gondolkozóba kell, hogy ejtse a város minden közteherviselőjét. A szociálista-párt úgy látszik megfeledkezik arról, hogy az adózóképesség már összeroppant és ezért nem fokozható. Az adózó lakosságnak lehetetlen nem.látnia, hogy a szilaj paripák hova ragadják a város szekerét, mely ek gyeplői nem az ő kezeikben van. De miután ők is a szekéren ülnek, életösztönük szavára, létük érdekében is .a fékhez kell nyulniok, hogy a tempót lassítsák. Mert sajnosán kell megállapítania itt mindenkinek egyenkint és összesen: hogy az osztály harc és osztálygazdálkodás nem viszi előbbre a gazdaságilag lecsúszott és tönkrement város ügyeit semmiféle irányban sem.

I

Berzsenyi-JauositeJteefl

1865—1923.

A kulturp&lota tornyán gyászlobogót len• get a szél: nagy halottat gyászol, a palota ; egyik épiiőjét é:s azt, aki ebbe a palotába lelj két is vitt bale, aki azt a művészet igazi ott\ honává avatta.

Berzsenyi-Janosits József, romi az állam| építészeti hivatal főnöke 1910. évben került j Komáromba, melynek társadalmában cs&khaníar

• közkedveltségre tett szert-. A muzsikáiig embe] rek csakhamar szellemi rokonságba kerültek j véli', mert — bár ő szerényen mindig csak | dilettánsnak nevezte magát, — kiderült, hogy j a iogvérbelibh muzsikus és igazi vérbeli műj vész, akinek játékán és tudásán meglátszott, I hogy magától Liszt Ftrenclől tanult zongorázni.

Komárom város és vármegya közéletében | hamarosan előkelő és kivételes szerephoz ju• tolt, különösen a kulturális téri n, melyen tág

• feladatkör nyílt, meg előtte. Komáromban nem volt zenei ólat; az 1900 as évsk tlajén egy bátortalan kiseriet a zenebarátok körét lett volna hivatva megalakítani, de ez esak pár hónapig élt, addig, mig tervezőjét át nsm helyezték a városból. A helyzet tehát sdva volt: meg kellett a zenei életet teremteni. Ennek volt az úttörője Berzsenyi-Janosits, mint tré-i fásán szokta megjegyezni: ebben a „botfülü“

• városban. A Jókai Egyesület 1910. évben ala-