Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-03-03 / 27. szám
1923. máreius 3. «Komáromi Lapok« 5. oldal. egyedül csak egy pálya van, hol a tehetség . teljes elismerést nyer, s megadják a teljes ;■ tiszteletet: a birkózók pályája. A birkózók j közt a legügyesebb, mindig a legelső és ezen * a pályán a kornak is meg ran a maga szabálya: a megöregedett birkózónak vissza kell vonulni, mig nem késő. Uj idők küszöbén állunk s Japánnak széles látókörű emberekre van szüksége. Az intelligens demokrácia mindig a legjobb módot nyújtja, hogy a legjobb tehetségek kerüljenek j a felszínre; az általános szavazati jog is ad némi jót. De mind ez csak kezdet. Az elégedetetleD, nyugtalan fiatal Japán még hallgatag, mikor azonban megszólal, más napok lesznek: az egész világ látni fogja, hogy a zürzavaiból egy uj világvezető bontakozik ki. Fordította: Csekes Béla _______________________________ref. lelkész. 2 egymásba nyíló bútorozott szoba együtt vagy külön-feülöu is kiadó Nádor utca 67. I. emelet. Misii Emilia Pili Síéi Budapesten a Hernád-utcábaD, töpörödött anyókát ápolnak, akire néma meghatottsággal ülik ránézni. Az idős nagyasszony, akit kora állandóan ágyhoz köt, közeli rokonságban van a hallhatatlan magyar költőnek, Petőfi Sándornak feleségével, Szendrev Júliával. Ő az utolsó Szendrey-leány, aki szemtől-szembe látta Petőfit, aki ismerte a költőt, mint udvarlót és férjet. A történelmi adatoktól eltérően, részben uj j megvilágításban rajzolódik elő Petőfi viszonya hitvesének családjához, amint azt Szendrey Julia j élő unokahuga, Szendrey Emilia, Müller Károly f özvegye elbeszéli. Most, amikor az egész ország- \ ban és a határokon túl is ünnepük a legnagyobb j magyar költőt, amikor szineíőadások kereteken, ; költeményekben és mozifilmen áldoznak Petőfi j zsenijének, már az aktuáiiás szempontjából is j érdekes megszólaltatni a költő egyetlen élő ro- i konát. Müller Károlyné, Szendrey Emilia a Hernád-utca 22. számú házában iakik vejénél dr. Kulcsár Ferenc ügyvédnél. A matróna hónapok óta ágyban fekszik, állandóan gyengélkedik úgy, hogy hosszabb beszélgetéssel nem lehet fárasz- ( tani. Ezért Petőfiről való emlékezéseiben dr. j Kulcsár Ferenc volt segítségére, aki megismételtette a betegeskedő nagyasszony általa családikor- \ ben már többször elmondott adatokat. Szendrey Emilia édesapja, Szendrey László, \ káptalani gazdatiszt volt a biharmegyei SzMacson í és testvéröcsse volt Julia édesapjának, Szendrey j Ignacnak. A két fivér gyakran találkozott egymás- l sa! és Julia hosszabb időt töltött Szendrey László házában, Szalaeson. Később, amikor Petőfi menyasszonya lett, Petőfi is gyakrabban megjelent Emilia szüleinél. Szendrey Ignác, mint ismeretes, nem szívesen vette Petőfi udvarlását és idegenkedett attól [ a gondolattól, hegy leánya a költő felesége legyen. , Egy napon aztán dühösen betoppant Szendrey j Lászlóéihoz. — Kis csomag volt vele — mondja Szendrey j Emilia — mintha pár napi tartózkodásra jött j volna hozzánk. Ideges volt és levert. Aznap eskü- \ dőtt Julia Petőfivel. Náci bácsi, amikor hirtelen | jövetelét kérdeztük, látható felindulással mondta : j — Most esküszik Julia azzal a csavargóval! s Júliát különben sem szerette az apja. — Exaltáit és excentikus leány — mondotta róla. | — Nem lehet vele bírni, nem lehet hozzá beszélni, j Egészen más vére van, mint nekem és a csalá- ; dómnak. Julia külöucködő természetének tulajdoni- j tóttá, hogy Petőfinek lett a felesége. Haragudott í rájuk, haragudott a házasságukra és éppen ezért : nem is volt jelen a házasságuknál. Azok a meg- ’ állapítások tehát melyek szerint Szendrey Ignác ' ott lett volna a leánya esküvőjén, a Szendrey- \ család élő tagja szerint nem felelnek meg a j valóságnak. Tény az, hogy az esküvő napján \ Szendrey Julia apja tüntetőleg SzeEdrey Lászlónál } volt látogatóban. — Szendrey Ignác nagyon makacs ember volt — folytatta a matróna — és leányának a | házassága után sem tudott megbocsájtani. Hasonló makacsság jellemezte Szendrey Júliát is, aki viszont a maga akaratából nem akart engedni és mindenáron ő akart győzni apja felett, így aztán az apa és leánya állandóan szemben j állottak egymással. Amint Szendrey nem látta szívesen Petőfit, , a költő sem szívelte apósát. Állandóan fumigálta és nem igen törődött I vele. Amikor beszélt vele, lehet mondani, hogy \ durva volt. Nyers természetét mindenképen érez- | tette vele. Nem tudott nyájas és kellemes lenni ; ahhoz, akiről tudta, hogy ellene van boldogsá- ) gának. Mert Petőfi nagyon szerelmes volt Júliába j és aki nem látta szívesen ezt a szerelmet, azt > ellenségének tartotta. Szendrey Ignác állandóan csavargónak, í könnyelmű léha embernek hirdette Petőfit, aki i elől Júliát zárt szobába rejtette el, úgy, hogy ? a szerelmesek eleinte csak a legritkább esetben ? tudtak találkozni. A gőgös Szendrey Ignác »C3a- ■ vargója« pedig tiineméuyes pályát futott be. : Talán, ha azt érezte és tudta volna Szendrey, megbocsájtott volna a szerelmeseknek. Szendrey Emilia azonban más véleményen van : . — Náci bácsi makacs ember volt és nem ; tudott volna sohasem megbocsájtani. Megható, amint az ősz matróna megemlé- [ kezik »Náci bácsiról,« akinek emléke még most is félelmetes tiszteletet követel, úgy, mint hajdan a leánygyermek lelkében. És a nagyasszony, akit hozzátartozói »Emmi néninek« hívnak, a betegágya elé most visszaálmodja a szalacsi Szendrey- s kúriát, ahol Náci bácsi haragja elő! titokban . találkozott Petőfi Sándor Szendrey Júliával. A Szendrey-kuriából később Népiskola lett, ahol a bihari isko ásfiuk kívülről mondogatták el Petőfi verseit. Petőfi emlékezete. I Ünnepély a főgimnáziumban. Előttem fekszik a holnap, vasárnap délután 5 órakor tartandó főgirnnáziumi Peíőf ünnepély műsora. Gazdag műsor. A legnagyobb változatosságot ígéri. Milyen énekben gyönyörködsz, kedves Olvasóm? Szólóban, duettben, vegyes- vagy férfikarban? Válogathatsz. Szereted az éneket magában, vagy zenekartól kisérve ? Megtalálhatod mindkettői. Petőfi gazdag, gazdagabb, mint bármelyik, nagy magyar költő. Géniuszának csiszolt gyémántja a legváltozatosabb színeket szórja, villantja. Itt a 3. számban a jó gyermek áll elénk: szeretetének vetélőjével szövögeti a jövő selyem-, arany ruháját: arról ábrándozik, mit vesz majd szegénysorsban élő szüleinek, ha meggazdagszik. Meg akarod tanulni, hogyan kell a szenvedéssel bánni, melyben mi most oly gazdagok vagyunk ? (tán egyetlen gazdagságunk!) Petőfi megtanít a „Nézek, nézek kifelé“ cimü költeményében. Petőfi apostol volt: a szabadság, a szeretet, az optimizmus apostola. (Ezek mind hogy > kellenének most nekünk!) Sas volt, de olyan, 1 melyik leszáll a földre, a pincelakásba, hogy j szárnyára kapja azt, kinek szárnyai nem tudnak j kinőni a sötét, penészes levegőben, kinek szárnyait letörte a szenvedés súlya. Petőfi leszáll, hogy forró keblére ölelje azt, ki eddig csak a gyűlölet keserű kosztján élt. A műsor 7. pontja egy munkásszobába visz. Egy kis fiú kenyeret kér, mert az éhség úgy fáj neki. De már csak egy darabka van még. Az apa kéri, hogy várjon holnapig. Azonban a fiú addig meghalhat, j Az apa nem tudja tovább hallgatni a kicsike j rimánkodását, oda adja az utolsó falatot. így most a család a rettentő éhségnek néz elébe. Mi azt várjuk, hogy az apa szörnyű átokra fakad Isten és társadalom ellen, hogy örök gyűlöletet, harcot hirdet mindkettő ellen. Egy pillanatra a keserűség vizei elárasztják szivét és zúgolódik az Isten ellen. De csakhamar le- j szikkadnak a vizek és feltűnik Petőfi apostol- j lelkének gránitpillérei: hite és szeretete. A zú- j golódás ajkán imádsággá finomul, a megsem- j rnisülni akarót megszállja az apostolok szeretet- ( lelke, a vértanuk önfeláldozó ereje. Kisírtuk magunkat, nevetni, jóízűen ka- { cagni szeretnénk. Hallgasd meg a 9. számot. ! Egy kovács azon tanakodik, hogyan szabaduljon a templomból, melybe a szerelemben vetélytársa a falu „lágyszívű“ kántora bezáratta. De ne csupán az eseményre figyeljünk, hanem arra is, hogyan, milyen nagy hangon adja elő Petőfi ezt a kisszerű tárgyat. A költő, kinek egyik legszebb vonása az egyszerűsége és természetessége, kigunyolja itten korának azon irócskáit, kik lelkűk tartalmatlanságát nagyhangú szólamokkal akarták palástolni. * Peíőfi szerette a természetet. Tanítójának, mesterének vallja. Sok költeményéből árad az ő csodálatos, érte való rajongása. Ha szabadi ilyennemü költeményei közt külömbséget tenni, úgy bizonyára az „Itt van az ősz, itt van újra“ cimü nyeri el a pálmát. Éles szemmel látja ennek a hangulatos időszaknak jellegzetes vonásait. Csend van, de nem a temetőnek, hanem a hálószobának a csendje, lassú, fáradt mozdulatok, ékességek levetése, nehezedő szempillák, halványuló színek, kialvó fények. A költemény olvasásánál úgy érezzük, hogy lélekzetünket is vissza kell fojtanunk. Ha Petőfit ünnepeljük, meg kell szólalnia szive azon húrjának, mely legtöbbször búgott fel: a szerelemé. A 11. szám a boldog szerelem boldogító élvezésében mutatja be. Amilyen érzést a természet, a föld legszebb, legdrágább kincsei a mi szivünkből ki tudnak váltani, azt mind megadja neki feleségéhez, Szendrey Júliához való szerelme. Az utóbbi két költemény oly finom, hogy csak női hang tudja őket méltóan előadni. Olyan gazdag Petőfi, olyan frissek ma is költeményei, hogy ünneplésén nem kell más költőt megszólaltatni. Őt akarjuk hallani, csak őt, az ő lelkének legkülönbözőbb színű és illatú virágait csokorba kötve akarjuk élvezni. A műsor csak egy számban szólaltat meg mást: Váradi Antalt. Petőfi életéből azt az izgató mozzanatot mutatja drámai előadásban, mely hidként köti össze pályájának rettentő szenvedéseit és ragyogó dicsőségét: a szenvedés, a nyomor, a betegség lélekharangja eláll és megszólalnak az élet, a diadal, a halhatatlanság húsvéti harangjai. És mindezeket a gyönyörű költeményeket, dalokat az ifjúság adja elő, az első osztályos kis gyermek után megszólal a szellemileg érő, komolyodó, fiatalember számba menő, már az élet kapuján dörömbölő nyolcadikos. Ki is tudná az örökifjú Petőfi lelkét jobban, igazabban megszólaltatni, mint az ifjúság? Ha kedves Olvasóm, a vasárnap szent és megszentelő hangulatát igazán érezni akarod szivedben, akkor a templom után siess a gimnáziumba ! I Llíleuél uisumoí minden államba a legggorsabban és legolcsóbban megszerzek. Didéki megbízásokat a leygyorsabban elintézek, miután hetenkini háromszor megg küldönc Prágába Üjárási dij 25 korona, cím: bászlő Zslgniond Bratisiaua (Pozsony) Széplak-n. 12. sz. ■ I Komáromi leveleli. Ugyan kérem! nem szégyenli magát kedves barátom, hogy a miatt panaszkodik, hogy nem tartozik a kimondottan szép, Adonisz férfiak közé és így bizonyára semmi sikere se lesz a nők körül, tőlük csak hideg közönyt, mellőzést várhat és remélhet. Hát azt hiszi kedves, helyesebben kedvetlen és elkeseredett barátom, hogy csak a kimondottan szép férfiak tudják meghódítani a nőket ? Az összes csúnya férfiak bizonyára hangosan tiltakoznak ez ellen. Szó sincs róla, van bizonyos női kér, ez az u. n. polgári leányiskola kora, a csitri kor, amikor csak a csinos férfiak hódítanak, de itt is tad számos kivételt felmutatni a történelem. Ezekről, illetve erről a típusról írták meg auuak idején azt a híres „A balga szűz“ cimü darabot. A gimnazista limonádéa kort leszámítva ugyan melyik férfi keseredik el azon, hogy a polgárista lányok nem bomlanak utánna ? Érdekes, hogy a fiuknál az úgynevezett kamaszkorban nem válogatós az először szerelemre lobbanó kamaszgyerek szív, hiszen
