Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-03-03 / 27. szám

4, otäal

„Komáromi Lapost

1923 Március 3.

hiszen ntolsó üzenetét irta minekünk két héttel a halála előtt:

— Csak a testemet adom a földnek...

Hogy mily szép elmélkedése volt a Halálról, bizonyítja Répássy János volt irodalmi professzorához 1909, február 4-én irt alábbi következtetése:

— Az ember a Halál órájában csak rövid ideig eszméletlen. Mindenki ott vAn a saját temetésén és látja, hogyan temetik. Azontúl sokáig óit marad a gyászoló házban. Kivált, ha családja maradt hátra, kiket szeret. Kiséri őket, védi őket sugalmazások ellen, sugalmazások által. Hogy hetvenedik életévét nem éri meg, ugyancsak Répássyhoz Írja 1904. jnnuár ' 31-én — annak hatvanadik születésnapjára:

— Én hogy megérjem, nem hiszem ős j nem fogom érezni a magasságnak ezt a szivet érintő magasztos fuvalmát.. .

Szebb Dapon nem temethették volna el soha mint Mindszentek napján, m*rt amikor már koporsójára dübörgőit a föld, abban a pillanatban ünnepelte a halál ... És kegyeletesebb, szentebb sírhelyet sem kaphat egy magyar j író sem az egri várnál. Miadszenty Gedeon talán egyik versében Gárdonyi sírjának szánta j e sorokat:

Ide ötlik & szent kereszt,

Ide ötlik a kápolna.

így szép a hit és honszerßlem.

Egymás keblére hajolva . . .

Gárdonyi dérvirágos sírjánál egy hatméteres tölgykereszt. Da halottak napjára már sirpalota áll helyébe. Dobó Íródeákjának sirpa- j lotájáról senki sem irt volna kegy elettel jesebb j szózatot a magyar néphez, mint dr. Kálnoky j István, Eger város aranytollu főjegyzője. \ Mondván:

— 1922. évi nov. elsején, halottak else- - jén, frissen hányt sirhalma domborodik az egri várban, a Bebek-hástyán.

áestfc — A setétkapu és az ókapu, amely ne- i gyedfélszáz évvel ezelőtt elszántan állta százezernyi ozmán hadnak szilaj zivatarát, csendesen kitárult, hogy hódolattal köszöntse a magyar égboltra fölszállott legújabb csillagot: Gárdonyi Gázát.

— Dobó István világraszóló, hősies küzdelmeinek tanúja, a mohával borított, a vadrepkénnyel befutott, omlatag egri vár, amelynek vérrel, könnyel és verejtékkel öntözött kövei hősiesség és hazaszeretet világraszóló vitézségét hirdeti, lakójává fogadta a nagy Regöst, az „Egri csillagok“ halhatatlan szerzőjét.

— Frissen fölhányt rögös sirhalmára elhoztuk a szomorú örökzöldjét: meggyujtottuk elszállt lelke előtt a halhatatlanság lobogó szövétnakét, de még nem építettük fel a szent sir fölött a kegyelet kápolnáját!

Eaélkül pedig Gárdonyi Gézának mindannyian, akik magyaroknak valljuk magunkat, adósai vagyunk.

Dr. Trakk Géza egri polgármester közlése szerint Gárdonyi felállítandó mauzóleumára előreláthatólag hat millió korona nemzeti adományra volna szükség. Tervezet szerint az építkezés májasban kezdődik, hogy Gárdonyi sirpalotájábau Halottak napjára már felgyújthassák az örök mécsest.

II lelki m országából.

Az „Osaka Mainichi“ angol nyelvű jap'n újságban Jei Theodora Osaki japán urhölgy a kővetkező érdekes levelet Írja:

Azt mondja a példabeszéd: „Aki a holdra céloz, magasabbra tud lőni, mint az, kinek a bokor célpontja“.

Örülök, hogy a Mainichi utján mondhatom, hogy az élet örökös fejlődést, szünetnélküli haladást jelent, ha a világegyetem isteni elméjével öszhaugban munkálkodunk. Az újév napján nincs oly nagyszerű munkaterv, nincs oly magas törökvés, mit a Mainichi mint célt, melyet megvalósítani óhajt, maga elé ne tűzhetne.

*

Múlt ősszel, mikor Osakat meglátogattam, elcsodálkoztam szép utcáin, nagyszerű épületein. Egyik este azt hittem, Londonban vagyok. Másnap reggel azonban, mikor a megszámlálhatatlan gyárak kéményeiből emelkedő füst tömegeit láttam, mely a városra nehezedett s elhomályosította a nap fényét, befeketítette a

lakosok otthonait, a mi még ennél is rosszabb, megfertőztetta a levegőt, amit az emberek beszívnak, — elszorult a szivem, hogy mily gyenge Osaka népe, különösen a nők gondossága, körültekintése, ami ezt megszüntetné! Ruskin azt mondja, hogy az otthon nem tölti ki a nő munkakörét, mart a köz iránt is van kötelessége, a mi nem egyébb, mint a házi munkájának kibővítése. „A nőnek nemcsak az otthonát kell rendben tartani, kényelmessé, kedvessé tanai, hanem egyúttal kötelessége neki is, mint az állam tagjának arra törekedni, hogy az államban is rend, békesség és szépség legyen. A nőnek az ö háza kapuin belül a rend központjának, a megpróbáltatás balzsamának, a szépség tükrének kell lenni; hasonlóképen ugyanazokat kell képviselnie az 6 háza k&puiu kívül is, ahol nehezebb rendet tartani, nagyobb a nyomor, ritkább a kedvesség. Ez a 19 század egyiic legnagyobb Írójának bizonyság tétele.

ügy értesültem, hogy 0 lakában negyven különböző nőegyesület van. ügy szeretném, ha ! az Osaka Maiehini lap közvetítésével s bafo- ! lyásával a különböző női klubok együtt mű- j ködnének a célból, hogy Osaka városát a bi- ; rodalom legszebb, legrendezettebb s lagerköl- : csösebb városává tegyék.

A város gyönyörű folyó mellett fekszik, a segítésnek, rendezésnek ezer módja lesz, ha a közvéleményt e célra mozgásba hozzák, ösztönzik. Az újításnak első lépése az legyen, hogy a gyári kémények ezen pokoli füst öntését, a mi az emberek tüdőit egész napon át megmérgezi, megszüntessék. Ez keresztülvihető, ha a kéményeket füstfogó készülékekkel látják el. Ezen újítás nagy kiadással jár, de később gazdaságilag is kifizetődik, mert esen módszerrel a füstöt hasznos meleggé lehat átalakítani. Az angol törvény megtiltja, hogy Londonnak 18 kilométer körzetében füstölgő gyári kéményeket épits°nek.

Fogjanak össze Osaka hölgyei abban a nemes törekvésben, hogy városukból, a hol otthonaik vannak, eltüntessenek mindent a mi rut, a mi lehangoló, a mi piszkos és necsak a külső, hanem a szellemi, erkölcsi környezetüket is tisztítsák meg. — Ugyanaz az író, akire előbb hivatkoztam, ezt is mondja: „Ezen a földön nincs oly szenvedés, nincs oly igazságtalanság, nincs oly nyomorúság, amelynek vétke a nőket ne terhelné.. A férfiak, kik az élet harcában érzéketlenekké, kishitüekké válnak, mások szenvedésein át.siklanak, de a nőknek észre kell azt venni; egyedül a nők azok, kik a fájdalmat teljes mélyében átérezni tudják s kitalálják annak orvoslását“. — Ugyancsak ő mondja: „Nincs oly háború a világon, sem pedig oly igazságtalanság, amelyért ti nők ne volnátok felelősek, nem azért, miatha ti idéz; tétek volna eló, hanem azért, mert meg nem ! akadályoztátok“. Ez az iró a jóltevésnek mi- i csoda végtelen látókörét tárja a nők elé ! Hídsko i Inewye asszony, ki mostanában tért vissza

■ földkörüli utjáoól, nagyon fájlalja azt, hogy a ; japán nők nem érdeklődnek eléggé a közjó i iránt. Ö isz&hasonlitva országunk nőit más müveit

országaival, úgy találja, hogy a mieink messze elmaradtak azoktól

Az a szokás, hogy a menyasszony útjába virágokat szórnak, nemcsak azt jelenti, hogy útja, melyen jár, virágok tömegétől puha, kellemes s illatos legyen, hanem azt is, hogy a

■ jó asszonynak útja valóban virágokkal van jj telehintve, de a virágoknak az ő lábai nyomáu j kell fakadni a jómunkákkal, nyomorusóg gyó; gyitásával, igazságtalanságok megszüntetésével | s a szenvedés könnyítésével.

Remélem, hogy a Maiehini utján egye? sülét fog alakulni, hogy Osaka városát külső j képében és erkölcseiben tisztítsák, rendezzék, jj szépítsék; e nagyszerű nemes muukábau kérem az í osakai nők különböző egyesületeit, hogy együttműködjenek. Törekedjenek arra, hogy Osaka minta város legyen és akkor neveik fenmarad’ nak a történelemben s a birodalom évkönyveiben örökké megemlékeznek róluk. Kérem, hogy a Maiehini újság kezdje meg a nemes munkát s hogy milyen sikerrel munkálkodunk, legyen annak bizonysága már az 1923 esztendő.

*

Nehéz idők előtt állunk, miuden japánnak ezzel tisztában kell lenni. Nagy felelősséget vetettek Japán vállaira, amikor öt keleten a hatalmi egyensúly fentartásával bízták

meg s ez a felelő íség évről-évre növekszik. Az elvállalt kötelezettség teljesítése mindig újabb és újabb nehézségeket von maga után. ügy vélem, hogy a következő 50 esztendő lesz a japání állambölesesség igazi próbaköve.

Japán most a belső ujraszervezksdés keresztutcán áll. Mi lesz a fiatal Japán programja, mellyel a megváltozott politikai,' gazdasági viszonyokkal megbirkózni kíván? Ez a kérdés felveti az alkotmány átalakítását, a tőke s a munka, az egyén és az állam viszonyának rendezését. Azok az elvek s rendszerek, melyek az újjáalakulás viharos napjaiban újak s kitűnők voltak, már elavultak. Az 1878-iki reformokat már túléltük. Az njravaló rendezkedés napja elkövetkezett.

Azt szoktuk hinni, hogy mindig voltak nagy embereink, kik e nehéz viszonyokkal megfcüzdöttak. Da tényleg igy volt-e ez? Volt-e olyan államférfink, aki előre látta volna, hogy a nép a nemesebb po itikai és társadalmi berendezkedésével mindinkább elégedetlenkedni fog? A szó szoros értelmében voltak-e igazi vezetőink? Nem inkább c«ak úgy sodródtunk, amint vezettek bennünket? Eddig az idő szövetségesünk volt, földrajzi fekvésünk nagy mértékben segítségünkre szolgál, de elkövetkezett az a kor, amikor többé sem az időre, sem a földrajzi fekvésre nem sz&mUhatuuk.

Az elkövetkező n,diéz napokban Japánnak előrelátó vezérekre van szüksége. Nem szabad többé C3ak úgy háuyóduunk, előrelátóknak kell lennünk. Tisztán kell látnunk azt a nyers igazságot, hogy az elmúlt 50 év alatt mindinkább aprólékos külsőségekbe merültünk, sokat veszítettünk széles látkörünkböl, mellyel rendelkeztünk.

Azt mondhatjuk, hogy a belföldi ügyeink rendezésénél sokkal fontosabb a külíüldi diplomáciai feladataink megoldása. Japán sorsa attól függ, hogy milyen viszonyban lesz a külfölddel, diplomáciai tárgyalásait siker vagy sikertelenség koronázza-e. Japán területi kicsisége, természeti kincsekben való szegénysége, stratégiai fekvése a diplomáciában igazi államférfiúi bölcsességet követel. Japánnak a külországokkal való tárgyalásaiban egyetlenegy ballépést sein szabad tenni.

Úgy a belföldi, miut a külföldi feladataink megoldásánál a vezérszerep életbevágó és ez a tény felveti azt az igen fontos kérdést, hogy hol s miképen találhatók meg az igazi vezérférfink?

Mint a költö, úgy az emberek vezetője nem mindenki lehat, arra születni kell. Nem lehet megjósolni, hogy az igazi vezetők honnan fognak előteremni. Arra azonban rá tudunk mutatni, hogy mik gátolják a* igazi vezetők megjelenését s mit kell tennüuk, hogy ezen akadályokat elhárítsuk.

Az első ok az öregkor iránti túlhajtott nagy tisztelet, ami a fiatalabb éles elmék szabad fejlődését gátolja. Az emberek felelősségteljes állásokba csak akkor tudnak, jutni, mikor már erejük és képzelőtehetségük hanyatlóban van s ennek az az eredménye, hogy Japánban mindinkább erősödik a konservatizrnus. Ha meggondoljuk azt, hogy Pitt Vilmos 24 éves korában Anglia miniszterelnöke volt s Bryan Vilmos, mikor az Egyesült Államok* elnökének jelölték, csak 36 éves volt, a japán államférfiak öreg kora mindinkább szembetűnővé válik.

A második akadály a mi politikai rend| szerünk. A képviselőház gyöogcsége s ennek > következtében a bürokratizmus ereje az örö| kos egyforma munkával az ország kiváló ellj méit megfojtja s a legjobb tehetségeket középszerűvé sülyeszli. Attól tartok, hogy a gép* szerűen végzett szellemi munka kiszívja a japán nemzet vérét.

Harmadszor az igazi vezetők megjelenését az újságírás meglehetős lanykasága okozza. Lángelméjü fiatalemberek a napilapokban kifejtett nézeteikkel nem tudják megnyerni az egész nemzet tiszteletét s azáltal megfelelő hatalomhoz nem juthatnak. Igaz, hogy a feudalismustél csak 60 esztendő választ el, amikor nem tűrték meg a közvéleménynek semmiféle megnyilvánulását; erős közvéleményt, mely a kormány tetteit ellenőrizze, egy éjjel nem lehet teremteni. De az a meggyőződésem, ha az újságírás nem lesz hatalmasabb, intelligens vezetőkre nem tudunk szert tenni.

Egy cinikus egy Ízben azt mondotta,