Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-02-24 / 24. szám
?s»23. február 24 Kom áront! Lapok 5. oldal. zására vár. Ellenálló ereje ezen megkísértenél megtörött és elfogadta a felkínált főrabbi állást. Amidőn leköszön a komáromi izraelita hitközségben betöltött főrabbi állásáról, szent kötelességének tartja a képviselőteslibettoirden tagjának szírébe vésni a főrabbi állás betöltésének szükségességét, nehogy a megkezdett mnnka, amelyen oly serényen, kitartással és buzgalommal fáradozott, fennakadást szenvedjen. Többek közül c-ak kettőt kíván kiemelni: az egyik a Talmud-Tóra iskola alapítása, amelyhez szükséges anyagi alap megvetését nemesszhű adományokból megteremtette s szilárdan hiszi, hogy a további adományozások az ő eltávozásával sem fograk rnegsíűnri. A másik a világháborúban elesett komáromi zsidó hősök emlékére állítandó emléktábla, armly fényesen igazolná azon vád tarthatatlanságát, hogy a zsidóság nem vette ki a részét a háború áldozataiból. Kijelentette, hogy amire az emléktábla elkészült, készséggel ajanlja fel szolgálatait annak méltó leleplezésére, amit a képviselőtestület lelkes éljenzéssel fogadott. Majd megemlítette, hogy templomi búcsúbeszédét március hó 4-én d. e. 11 órakor tartja a nagytemplomban; március hő 9 én szándékozik Komáromból távozni és 11-én lesz a pécsi beiktatási ünnepélye, amelyre kedves szavakban hívta meg a Jtt pviseiőte-tület tagjait. Ezután hálás köszönetét, fejezte ki a komáromi izr. hitközség elöljáróságának és képviselő-testületének, ame’y irányában oly kimondhatatlan szeretetet és ragaszkodást tanúsítóit. Végül könnyekig megható szavakban fejezte ki háláját a jeleuvoli édesatyjának, kö.-zönelet mondva azon nagy áldozatokért, amelyeket érdekében végtelen szeretettel hozott. Az elhangzott beszedet a kép viselő testüket kitörő éljenzéssel fogadta. A megismétlődött, éljenzések csillapu'tával Mi'ch Dezső, bilk, elnök emelkedett szólásra, aki azzal kezdte beszédét, hogy fö öregesnek tartja hosszasan szólani azon fájdalmas érzésről, amit a főrabbi lemondása nemcsak a kép viselő testület, hanem a hitközség tagjaiban is kiváltott. Már hetek óta beszélik a városban felekezeti különbség nélkül, hogy a főrabbi képtélén lesz ezen csábitó meghívásnak elleunállni. Egy fiatal pap, aki éppen c-ak betöltötte a 25. évet, oly pozícióba emelkedett, amely után hiába sóvárogtak hosszú működésre visszatekintő, ugyancsak nagy kvalitású lelkipásztorok. Azonban, ha csak egy visszapil antást vetünk azon — sajnos — rövid idejű itteni működésére, amelyben fölülmúlt minden hozzáfűzött reményt és várakozást, be kell látnunk, hogy ezen emelkedés & Gondviselés jutalmazása. Es ha van valami, ami a fajdalmunkat enyhíteni képes, úgy az a szilárd meggyőződésünk, hogy szeretve tisztelt főrabbink Pécsett, a kultúra egyik neves gócpontjában nemcsak hitközségének, haDem az egyetemes zsidóság érdekeiért is fog küzdeni. Majd a képviselő testű et nevében hálás köszönetét fejezte ki a főrabbinak azon fáradhatatlan, lankadatlan ténykedéséért, amit hhközségünkben a hitélet minden ágának fejlesz té?e és mélyítése tekintetében kifejteni szives volt. Gyümö’csöztesse nagy tudását, mély vallásos érzését, nemes emberi gondolkozását agy, amint azt a szive sugallja. A képviselő-testület az elhangzott szavakat frenetikus tapssal és éljenzéssel fogadta és határozatiig kimondta, hogy ezen ülésről felveendő jegyzőkönyvről kivonat késíitendő. amelyet egy kü'döltség a főrabbinak át fog nyújtani. A főrabbi megható szavakban megnyilvánult köszöneté után Wolf Gyula a templom gondnokság nevében fejezte ki őszinte, szívből fakadó köszönetét a főrabbinak azon törekvó seért, melyet az istentiszteletek magasztos emeléséért kifejteit, valamint azon felejthetetlen, mély értelmű, eszmékben és fordulatokban gazdag beszédekért, amelyekkel az ájtatos hallgatóságot elbűvölte és magával ragadta. Hacker Richárd, amidőn végtelen fájdalommal tudomásul veszi főrabbinknak körünkből való távozását, ugyanakkor egy örömérzés lopódzik szivébe, hogy rajorgásig szeretett főrabbinkat ily négy megtiszteltetés érte. Teljes tudatában volt már az ő megválasztatásakor, hogy ily nagy képzettségű férfiút csakhamar egy őt méltán megillető pozícióba fognak juttatni és csak arra kéri a főrabbit, hogy szeretettel gondoljon vissza azokra, akik őt oly bensőséges szeretettel övezték. Dr. Weisz Miksa elmondta, hogy amidőn tudomásunkra jutott a pécsi főrabbivá való megválasztatása, a képviselő-testü'et rendkivü'i ülést tartott, ahonnan testületileg felkeresték a főrabbit, hogy állásában való maradásra felkérjék. A főrabbi akkor 14 napi halasztási időt kért és igy reményteljes érzéssel távoztak, hogy megtartja a komáromi főrabbiságot. A meglepetés, a fájdalom, amellyel tudomásul kell vennünk főrabbink távozását, csak növekedett s kéri a főrabbit, hogy ezen magas pozíciójában, amelyhez Isten áldásának kisérését kívánja, képviselje az összes zsidóság érdekeit, amelyekért felekezetűnk halhatatlan mesterei és hősei oly sokat küzdöttek. Goldschmied Vilmos keresetlen szavakkal előadja, hogy még gondolatban sem akart foglalkozni azon lehetőséggel, miszerint rajongva tisztelt főrabbink állását fel fogja cserélni. Azonban ha megfontoljuk azon majdnem összehasonlíthatatlan pozicióemelkf dést, úgy büszkeség tölti el szivünket, mert körünkből kerü t Magyarország második főrabbi állásába. A főrabbi az elhangzott felszólalásokra kü’ön külön magasszárnyalásu, szívből fakadó szavakban reflektált,, majd megkezdődött egy hosszabb ideig tartott bizalmas, kedves társalgás, amely után az egybegyűltek emelkedett hangulatban elhagyták a nagy gyűléstermet. iM 3-i mEée ss l-fa nasira a Horvátlpféle étteremben elsőrendű művészek felléptével lesz tartva. — A kitünően összeállított műsor után Parkettámé. Elsőrangú cigányzene minden este. Terített asztalokkal, leszállított étel és italárakkal. Szaiiadii«ei! Belépődíj nélkül! Szabadiioenet! Minden szombaton és vasárnap nagy művészestély szabad bemenettel. A mélyen tisztelt közönség látogatását kérve Teljes tisztelettel Horváth István 109 étterem és szállóiulajdonos. Milyen kizterlstii miM a Ml — A háztulajdonosok egyesületének közlése. — Több háztulajdonos azzal a panasszal furdalt Eíypsfilrttünkhöz, hogy a szorosan vett házbér jövedelmet teljésen felemésztik az adók és közterhek, sőt olyanok is vannak, akik azt állítják, hogy a házbérbevétclra határozatán ráfizetnek. Tudomás vételül az alábbiakat közöljük a bérlők védelméről szóló törvény nyomán, amely 1922. év május hó 1 tő! egész 1923. év április hó 31 tg van érvényben. Az 1914. év augusztus 1-én fizetett házbér felemelését a kis lakásoknál 40%, a nagyobb lakásoknál 60% kai engedi a törvény, de az imslés, ha. megtörtént is, a törvényben megengedett újabb emelést biztosit a háztu lajdonosn&k és pedig 1922. év május hó 1-töl, ha még ez nem történt meg, még vissza menőleg, a kővetkező kiadások címén: 1. Községi pótadó különbözet az 1914. év és 1923. év között. 2-. Országos betegápolási pótadó. 3. Házbérfillér. 4. Csatornadíj. 5. Tartozások kamatkülönbsége. 6. Jövedelemadó bizonyos része. 7. Általános jövedelmi pótadó stb. 8. Amortizált kölcsönkamatok többlete. Az ezekből előállott kiadási többlet pontosan százalékos »lapon kiszámítandó és a házbéren kívüli összegben Írandó ki egy külön összegben. Ha a házban több lakó van, aránylagosau osztatik meg, da még a háztulajdonos lakása után is kirovandó, továbbá, ha a házon nagyobb befektetés, vagy nagyobb javítások eszközöltetnek, szintén felszámítható a fenti módon aráaylagos törlesztésmódon bizonyos értékre és ezt a felszámításokat minden birói beavatkozás nélkül tartoznak a bérlők elfogadni, mert ezs az 1922. évi 130. sz. törvény biztosítja a háztulajdonosok részére. A törvény kimondja és biztosija a háztulajdonos azon jövedelmét, ami 1914. évben megvolt és pedig 1922. évi május hó 1 töl még visszamenőiig is (idézett törvény 12. §. 2. bekezdése) Jogosult a háztulajdonos felszámítani ezeket a mellékkiadósokat abban az esetben is, ha a lakást 1914. évben átalány összegben (csatorna, vizdij, stb. beleértésével) adta bérbe. Tehát a lakótól követelheti az általa fogyasztott vizdij at, »mi Jakrészére esik, a csatornadíjai, háxbérfillért, az adótöbbletet, a tartozások kamattöbbletéből és az épület javításából aránylugosan a lakrészek száma szerint elosztott részletet. A Darányi liget. Eltűntek a Darányi liget fái, bokrai a hídfeljáró két oldaláról. Keressük a szemeinkkel, valahányszor arra megyünk, de bizony csak a feltúrt fö det, a gödröket találjuk ott, amik a kiszedett fenyőfák helyén maradtak. Áldozatul esett a két kis ikeriiget a kiköíőépitéanek. Úgyszólván csecsemőkorukban érte őket a halálos ítélet, mert a ligetek, parkok életében busz-huszonöt esztendő bizony csak csecsemőkornak számit. Nem csoda, hogy lassan fejlődött a liget szón a kaviccsal töltött talajon, amit a kiä* dunai köpart és vasiul építésekor, a kilencvenes évek közepén hordtak oda. Ezért iéUette, óvta őket a jó Domány János, akkori polgármester, úgy, hosy sokáig senkit sem engedett a két kis liget területére lépni. Kedvenc i voltak, a város fotogra iájaj nak nevezte őket. ‘'Akkor még arrafelé fordult arccal a város.) Hadd nöjjenek a buxusok, hátid erősödjenek a rózsafák! Igaza volt, csak ilyen dédeIg-téseel lehetett ott ligetit teremtem. Később sztán, mikor már vapy húsz évesek voltak az ikrek, nem lehetett tovább zár alatt tartani őket. Eta liget, hát had örüljön benne a közönség. Föltárultak a kapuk — ; vagy talán elhordták téten tüzelőnek ismeret: len tettesek. De bizony nem sokan mentek oda sétálni. ; A komáromi publikum nem szereti igazán a ; levegőt. Az „angliát“ meg a szigetet sem ; kultiválja annyira, mint leh'-tne. Igaz, hogy I kicsiny volt biz ez a kettévágott park. Mos- i toha gyermeke maradt ez a publikumnak min; dig. Tíilán nyáron hajléktalanok éjjeli szállásul 1 vagy nem válogatós hadfiaknak szerelmi légyottokra alkalmas volt. Egy esetet tudok csak, hogy egy fiatal ! házaspár ott sétált egy időben, Ez is hivata- 1 los iratokból került elibém, egy kihágási ügy ; aktáiból. Olyan volt ez az akta is, mint a többi száz és ezer. Közömbösen vettem a ke; ztmbe. Csakhogy amint kibontottam, kiesett í belől© egy összenyomott sárga Marechal Nil I rózsa. Egy kis napsugár a közigazgatás leg! sötéttbb zugában. A tényállás, amit az iratokból kibogoztam, ezzel a „mellékelt“ rózsával, mint bűnjellel volt összefüggésben. Egy meleg júniusi dóleiőttön — valami ünnepnap lehetett — egy fiatal iparos vagy munkás sétálgatott jó reménység előtt álló feleségével a Darányi liget kisebbik felében. Az asszonyka hamar elfáradt, hát leültek egy padra. Szemben velük így rózsafa mosolygott. Illatos, csábító rózsák a gályák közt. Az egyik még csak bimbó, a másik éppen feslőben, a harmadik kifejlett teli szépségében. De mind sárga, mind formás, mind illatos. Egészen bóditó az illatuk még ott a padnál is. El is bcditotta az asszonykát. MámoroB lett a vágytól, hogy azt a rózsát megfoghassa’ hogy az övé lehessen, az orrához emelhesse, a keblére tűzhesse. — Fiam, szakítsd le nekem azt a rózsát — suttogta az urának. — Mit gondolsz ? — tiltakozott a férj. — Itt nem szabad semmiféle növényzethez hozzányúlni. Mi lenne, ha mindenki azt vehetné el itt, amit akar? Tilos, punktum.
