Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-02-24 / 24. szám
6 oldal. »Komaromi inapck« 1923. február 24. — TJgy szeretném. Hiszen nem látja meg senki. Nem jár most itt egy lélek sem. — Nézd, ott a lilalomtábla. Megbüntetnének. Még talán be is csuknának. Bizony & tilalomtábla azt hirdette, hogy aki a növényzetet nem ki átéli, az kihágást követ el és ennyi meg ennyi napi elzárásra átv<őztatható x korona pénzbüntetést kap. A férfi igyekszik elterelni felesége gondolatát a rózsáról, majd további sétát indítványoz, de sikertelenül. Az asszony egyre türelmetlenöbbül követeli a rózsát, úgy, hogy a férj gondolkodóba esik. Hátha az asszonynak baja lesz? Hátha a kis jövevény sínyli meg? Inkább elszenvedi ö a büntetést. Odamegy a rózsafához és megfogja az egyik bimbót. — Ne azt, hanem azt a teljeset, — szól az asszony örömmel. Olt van a kezében, szívhatja az illatát, amíg betellik vele. Nem sokáig tart a boldogság, mert a rendőr figyelte messziről az egész jelenetet. Neki kötelessége eljárni hivatalában. Nam érzeleghet. Parancs — parancs. Természetes domg, hogy odajön. Tagadni nem lehet, nem is akarják. Felírja a neveket, foglalkozást, lakást, aztán elveszi a leszakított rózsát — bűnjelnek. — Ezt ne vegye el — szól a férfi könyörgöm — Most már elveheti. Elég volt, mondja az asszony s kielégülten, boldogan áli fel, férje karjára támaszkodva elhagyja a ligetet. Egy pillanatig sem sajnálja most már a bűnre csábitó rózsát. Betelt az akarata, teljesedett a kívánsága, elmúlt a kinzó vágy, most tehát már nincs értéke a rózsának. Cmk a férfi mondott még annyit, hogy no, ez alighanem drága rózsa lesz ! A többi aztán a rendes utón pörgött le; följelentés, idézés, tárgyalás, büntetés. Azaz nem nagyon gyorsan pörgött .bizony le az ügy, mert mikorra tárgyalásra került, akkor már a vádlott boldogan jelentette ki, hogy nem bánja, ha megbüntetik is néhány forintra, szívesen megfizeti, mert tegnap ép, egészséges fia született. Olyan, mint a nyíló rózsa. A kapitány kiszabta a büntetést, de az enyhítő körülményeket s a büntetlen előéletet mérlegelve, fölfüggesztette egy évre a büntetés végrehajtását. így került az ügy a városi tanácshoz a felfüggesztés jóváhagyása végett. Ez volt nekem az első kihágási referádáin. Emlékszem rá, hogy még akkor is illatos volt az az őszszenyomott rózsa, mikor kiesett az aktából. Kis szobám tele lett illattal tőle. De arra is emlékszem, hogy a büntetés felfüggesztése hatályos volt, mert az egy év letelt anélkül, hogy az örök Éva, az asszony ismét rózsát akart volna szakittatni, az asszonyért vétkezni mindig kész Ádám által. Bizonyosan nem volt úgy dispouálva. Most már nincs semmi a rózsából, rózsafából, de az egész ligetből sem. Talán csak én áldozok az eltüat liget emlékének fájó szívvel ezekben a sorokban. Szikra. II Mz- és íÉbiuiouli izgatna. — A telekértékadó ellen foglalnak állást. — Kifogásolják a vizdij mai kivetését és kezelését. — A csatornadíj rendezését követelik. — A Ház- és Telektulajdonosok Egyesülete nevében Nagy Mihály elnök vezetése alatt, dr. Kamrás József ügyész, Rózsa István titkár és Tuba Lajos választmányi tagból álló küldöttség jelent meg tegnap a város polgármesterénél, ahol a következőket kérték: Elsőben a telekérték adó eltörlését, melyet a ház- és telektulajdonosok igazságtalannak tartanak, mert ennek vagyondézsma jellege van, az ingatlan átlaga meg nem adóztatható, hanem csak annak jövedelme. A telekértékadónál pedig az üres telek ép úgy adózik, mint a beépített. A háztulajdonosok egyesülete mozgalmat indit a vizdij mai kivetése és beszedése ellen, mert a vizdijat az állam, mint bérjövedelmet — megadóztatja. Azt kívánják, hogy a vizdijat a fogyasztókra, tehát a lakókra vesse ki a város és azt közvetlen tőlük, tehát a fogyasztóktól szedje be, Amig a mai helyzet tart, a beszedett vizdij után a háztulajdonost megadóztatja az állam, ami a legnagyobb igazságtalanság, mert így a háztulajdonos nemcsak állami adót (házbéradó) fizet a vizdij után, de városi pótadót is. Követelik a háztulajdonosok a csatornadíj arányos kivetését, illetve azoknak az utcáknak, ahol csatornázás nincsen, ez alól való mentesítését. A csatornázási szabályrendelet teljesen elavult és ennek teljes revízióját kívánják. Bár nem a várossal szemben hangzik el ez a követelés, ami teljesen jogosult és méltányos, hanem az állammal szemben, azt kérik a háztulajdonosok, hogy az adókat ne hárofn év múlva vessék ki és visszamenőleg szedjék be a városi háztulajdonosokon évekre, hanem évenként és minden év első harmadában történjék meg az adók előírása az adókönyvecskékben is, hogy az adókkal mindenki tisztában lehessen. A háztulajdonosok a kereseti és jövedelem adó létminimumát a házakra is kimondani kérik. Ha az állam 6000 K jövedelem minimumának adómentességet biztosit a kereseti jövedelemnél, ennek azokra a tulajdonosokra való kiterjesztését kérik, akiknek a házuk minden hasznot hajtó jövedelmi forrásuk, amiből élnek. Csizmazia György polgármester meghallgatta a háztulajdonosok kívánságait és kijelentette, hogy amennyiben ezeknek megoldása a városi képviseletre tartozik, ott elő fogja terjeszteni. A küldöttség tagjai ezután beható eszmecserét folytatott azok fölött a bajok fölött, melyeket ma minden háztulajdonos érez, tehát a város polgárságának az a tekintélyes része, amely a város súlyos közterheit viselni kénytelen. Közönség kóréból. Vettük az alábbi sorokat: A Komáromi Lapak tekintetes Szerkesztőségének Komárom. Tisztelettel kérem, hogy a csütörtöki számban leközölt hivatalos nyilatkozatra e választ a megsértett utasok nevében leközölni szíveskedjék. Ha a Komáromi Lapok „Éjjel szuronyok között“ cimű cikke esetleg alkalmas lehetne arra, hogy a közhivatalok iránti bizalmat megingassa, ű*y a minisztériumi nyilatkozat teljes egészében nyíltan, leplezetlenül elénk tárja, hogy a hivataloktól semmit se várjunk, tehát még igazságot se. A mi igazságunk a napnál is fényesebb, amely bizonnyal a felhők mögé bujt szégyenében, mikor azt elolvashatta egy hivatalos nyilatkozatban, hogy „az utasok a saját felelősségükre szálltak fel a vonatra". Nemi Igen tisztelt Referens Úr, mi nem a saját felelősségünkre szálltunk fel a vonatra, de jogunk és igazságunk tudatában. A vasnti jegyet megváltottak, útleveleink rendben voltak, a motozáson átestünk, vájjon ki. merészel ezek után minket abban megakadályozni, hogy családi otthonunkba vissza térjünk? Talán bizony egy fiatal vámtiszt, akiben túltengett a hatalmi vágy ? Mi, akik becsületesen megfizetjük adóinkat, mi, akik orvos létünkre közkatonák is tudunk lenni szükség esetén a köztársaság nagyobb dicsőségére, nem engedhetünk egy tappodtat se azon legelemibb jogunkból, hogy az éjszakát családi otthonunkban és ne a szabad ég alatt töltsük. Nem politikát, de igazságot kérünk és elégtételt. Vagy talán odáig sülyedtek volna a viszonyok, hogy egy fiatal vámtisztnek akkora hatásköre volna, mint pl. a Ruhrvidéket megszálló generaliiszlmusnak ? Még a katonaságot is mozgósítani tudja? Pedig igy kéll lenni, mert a hídfőnél parancsnokló főhadnagy egészen nyersen kijelentette, hogy a vasúti állomásról jött a parancs, mely szerint oda civil a lábát be nem teheti. Már pedig, hogy ez a parancs kitől jött, a vámtiszt urtól-e vagy mástól, ezt nem tölüuk kell kérdezni. Erre feleljen az illető ur és ezt nyomozza ki a hatóság. Azonban erre azt hiszem, egészen hiába várunk. A hivatalos nyilatkozat a vámtiszt arat menti, az utasokat okolja „igen objektiven“ és végül a katonaságot állítja oda bűnbaknak. Tudva, hogy az könnyen tisztázza magát. A katonaság mindig nagy hatalom volt. Ez azonban nem elintézés, mert igenis meg vagyunk arról győződve, hogy a vámtiszt ur volt a hibás. Nemcsak a hallottak és látottak alapján — a motozó ijő megérkezése — hanent az államrendőrségnél kapott felvilágosítás alapján is. Ha az a fiatal vámtiszt nr csak néhány percet vár, mig & magyar hidfö parancsnok a hidra felmegy, nem történt volna meg az incidens. Minden szabály szerint történt, csak az illet ö vámtiszt ur volt ideges. Kultnrállamban az ilyen ideges uraknak hivatalos hidegvizes zuhanyokat rendelnek vagy levegő változást, a nyilatkozat után azonban azon se csodálkoznánk, ha kitüntetést kapna, „az ellenség előtt tanúsított bátor magatartásért“. Az ellenség pedig mi volnánk, az utasok, békés adófizető csehszlovák állampolgárok. Komárom, 1923. febr. 23. Dr. Polony Béla. Komáromi levelek. I. Levél Faunhoz. Kedves Faun! Igaza van, a hozzám irt leveléből csak a megszólítás szól nekem, az sem egészen, ha szigorúan vesszük a dolgot. (Pardon! Nagyságos Asszony, én Kedves Szép Szóke Asszonynak címeztem és ezt ön meg is érdemli. Faun.) Ami az njság mögé hnzódó férjemet illeti, fi bizony haragudott a gyanúsításért és megígérte, hogy legközelebb vagy ir, vagy megcibálja a Faun füleit, szóval nem szorul az én toliam védelmére. De tudja, sok olyan dolog akad, amit nagyon szeretnék tndni, mért van ez igy és nem máskép? Elhatároztam tehát, hogy megkérdezem a tapasztalt Faunt, aki egyaránt ismeri a nőket és férfiakat, hátha ő megtudna ezekre a kérdésekre felelni? Hát itt van mindjárt az első, sok asszonyt érdeklő kérdés: Miért kívánja minden férfi — itt azt hiszem, nincs kivétel — miért kívánja, hogy fit becsapják? Ne gondoljon semmi rosszat, nem úgy gondoltam*, nem megcsalást értettem, hanem becsapást, hízelgést, ferdítést, egy kis hazugságot, egy adag macskatermészetet, kertelést, ravaszkodást. Mért nem szeretik a férfiak, ha feleségeik őszintén, nyiltan beszélnek velük mindég? Sok esetben egyenesen megkívánják a kertelést, ravaszkodást. Például, ha az asszony igy szól: — Nézd kedvesem, ez a kalap már olyan öreg és annyit volt ki és be forgatva, hogy egy jóizlésü asszony igazán nem csúfíthatja el magát vele, végy másikat 1 A férj válasza a legtöbb esetben: — Nekem ebben a kalapban nagyon tetszel, mással nem törődöm! De ha az asszony nagyokat kacag sétáról hazajövet, ruhája feltevése közben, a férje kivánesian kérdi: — Mit nevetsz? — Képzeld, mit hallottam! K*né azt mondta G-nének, hogy fogadni merne, hogy én az idén ismét egész nyáron ebben az ízléstelen szarka fészekben fogok járni, mert nekünk sem pénzünk, sem úri emberekhez illő Ízlésünk nincs! Hát nem nevetséges ez ? Csak az mondhat ilyet, aki nem ismeri agy az éu Mucuskámat, mint én, stb., stb. Ilyen tónusban folytatja a menyecske még vagy egy negyedóráig, a férj összes képzelt jó tulajdonságait dicsérve. Dd másnap büszkén sétál, Ljén az „eredmény“, az uj kalap. Hát az a férj, aki főnek-fának dicsekszik, hogy milyen olcsón vásárol az ö kedves neje; olykor pedig titkon feltámad lelkében a gyanú és nem alaptalanul, vájjon önagysága nem pótolja e titkon elcsent pénzzel a bemondott őszszeget? Hát kedves Faun! ez az a csalás, amire én gondolok, ilyen és ezekhez hasonló forog, hogy ne mondjam, közkézen a nők között ezer és ezer alakban. De hányszor kell komolyabb dolgok eléréséhez is ilyen kicsinyes eszközökhöz folyamodniok, ha eredményt akarnak elérni a csökönyös férjjel szemben. Azonban akadnak olyan nők is, akiket őszintéknek, öntudatosaknak teremtett a Mindenható és ezek nem tudnak sehogy sem boldogulni, mert utálják a hizelgést, kertelést, a tettetést, a színlelést. S ha néha m-gkisérlik is, feleuton meghátrálnak és bevall&nak, elmondanak mindent. Vagy ha legyőzve igazi énjüket, fondor-
