Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-02-24 / 24. szám
4. Gidai. „Komáromi Lapok* 19rS. február *24. zetiségi és osztályérdek kiegyenlítődésére még csak remény sem lehetett volna. A német pártok szövetségének bomlását nem lehet az egyes pártok, illetve az osztályérdekek ellentéteinek kirobbanásával magya- j rázni. A német agrár párt a szűk térre szoritott ellenzéki parlamenti taktika passzivitásából akar kilépni és abban reménykedik, hogy az adott helyzetben, amellyel mindenesetre gazdasági kérdéseknél számolnia kell, bizonyos akció ; cselekvési szabadságot kap a lelkiismeretfordulásban szenvedő Svehlától. A német iparos- ! pártnak február hó 20 án tartott gyűlése sem \ vár semmi jót a hatalmasoktól, mert ez a németséget mindig az állam ellenségeinek tartja. A német ipaross'ág fennmaradását, gazdasági és kultnrjavainak megőrzését csak úgy látja biztosítva, ha oly reálpolitikát folytat, amely a \ német iparos gazdasági existenciáját megerősiteni hivatott. Ez a reálpolitika nem fog a cseh = politika után futni, sőt a németséget és a né- l met egységet fogja megteremteni és a német nemzeti öntudatot erősíteni. Nem tudjuk, nem kaptak-e a német pár- j tok biztatást a kormánytól arra nézve, hogy parlamenti taktikájuk megváltóztatása esetén, j amely a külföld előtt nem a legszebb színben jj tüntette föl az „ egészséges“ csehszlovák par- j lamenti életet, helyet kapnak a kormányban. ’ Mert alig hihető, hogy éppen most, midőn a \ legantidemokratikusabb törvényt akarja a kor- í mány a parlamentre és a népre ráerőszakolni, ■ a hírhedt rendtörvényt, midőn állását börtön- j nel és egyéb szabadságvesztési módokkal akarja . biztosítani, szükségét érezr.é annak, hogy a német ellenzéket bársonyszék-Ígérgetésekkel csititsa el. A reálpolitikának a kormányból kell ; kiindulnia s abból a parlamentből, amelynek képviselőit a nép minden oktrojtól, minden erőszaktól mentes akaratából választotta. Nem a taktikát, hanem a parlamentet kell megvállóztatni s meg kell szüntetni azt az engesztelhetetlen gyűlöletet, amely az állam nem cseh polgáraiban csak adózó gépet és irredentát lát. ; Jókai, Asvay Jókay József hites ügyvéd és felesége Pulay Mária fia, Jókai Mór, 1825. februárius 18 án született, tehát múlt vasárnaphoz két esztendőre uj öröm, uj fény, uj dicsőség, uj kötelesség vár a magyarságra: Jókai születésének száz éves fordulója. Uj jubileumra kell készülnünk, Jókai centennáriumára. A magyar Pantheon gazdagságát semmi sem igazolja jobban és fényesebben, mint irodalmi, művészi üonepeink sűrűsége. Kultúránk távlatát az idő mélyíti, kiválóságát és sugárzó energiáját pedig azzal a hatással mérhetjük, mellyal a nemzetközi kultúrában magának helyei tudott biztosítani. Ha a világháború zajában és hullámainak zavaros árjában Szigligeti és Erdélyi János (1814), továbbá Tompa és Arany (1817) születésének százados fordulója mélyebb nyom és általánosabb hatás nélkül elveszett is, Petőfi és Madách centennáriumát már nemcsak Magyarország ünnepelhette meg, hanem az egész világ, ahol magyarok és művelt emberek laknak. Amazok, mert övék volt; emezek, mert a szellem útját sorompókkal elzárni nem lehet, mé’éókép áldoztak Petőfi és Madách emlékének. Jókainak közelgető ünnepe újra a világirodalomban elismert magyar költőnek nemzetközi dicsőségét fogja hirdetni s ezzel szemben Jókai nemzetének az ünneplés méltóságán és melegségén kívül, kötelessége is lesz. Jókainak egyik dicsősége, ami egyben költői hatását is méri, az, hogy regényeit a szó szoros értelmében rongyosra olvasták. Nem szólok én most az Arany ember, Új földesúr, Magyar Nábob stb. első kiadásairól, melyek annak idejében hihetetlen gyorsan elfogytak és azóta egyenkint és gyűjteményesen újra meg újra megjelentek. Ezekből eredeti, u. n. princeps-kiadást ma már a legnagyobb ritkaság a könyvpiacon találni, nyilvános könyvtáraink pedig kénytelenek az ily kiadású köteteket a legnagyobb kímélettel konzörváini. Jókai, mikor a Sárga rózsához a Hortobágyot végigjárta, maga emlékezett meg nagy gyönyörűséggel arról, hogy a karámban rongyosra olvasott regényeit a puszta népe oly féltékenyen őrizte, hpgy magának Jókainak sem akarták kezébe adni, annál kevésbbé megválni tőlük. Ha már a réji kiadásokat rongyosra olvasták s azok jóformán eltűntek a forgalomból, az újabb kiadásokkal sem állunk másképpen. Csak a legújabbal, a jubiláris Nemzeti kiadás köteteit kell megnézni. Még három tizede sem mait el azóta, hogy megjelent, egyes kötetei teljesen elfogytak, teljesen ép és tiszta sorozat alig kapható. Pedig el lehet képzelni, hogy az üzleti élelmesség eléggé gondoskodott arról, hogy Jókai közönsége megkaphassa, amit szeret és akar. < A nagy, olvasó közönségen túl, melynek elsősorban van szüksége Jókai könyveire, az irodalomnak is vannak igényei és kötelességei Jókai iránt. Igénye és kötelessége az, hogy egy teljes, rendszeres, megbízható és mindenkorra hiteles forrásul tekinthető Kritikai kiadást kapjon és adjon. Olyan teljes Jókait, a melyben az irók egyik fejedelmének ne csak ünneplő, hanem hétköznapi nyilatkozatai is meglegyenek s olyan hiteles Jókait, melyre stiliszta, oyelvbuvár, életrajzíró egyaránt nyugodtan számíthat. Tehát egy teljes és kritikai kiadás létesítését kell követelnük, oly monumentális Jókait, mely már külsőségeiben is jelezze és éreztesse azt a csodálatos munkásságot, melyhez fogható a világirodalomban talán nincs is. Magán vállalkozástól ezt várnunk nem lehet. A Nemzeti kiadás példája mutatja, hogy még olyan jubiláris és országos figyelem alatt álló vállalkozás is, mint az volt, kritikai számba nem jöhet. Annak idején volt ugyan olyan törekvés, hogy ez a vállalat ne üzleti, hanem irodalmi tekintetben gyümölcsöző legyen az irodalomra, hanem ez meghiúsult azoD, hogy a kiadó cégben sem irodalmi érzék, sem generozitás nem volt. A fődolog akkor csak az lett, hogy a nemzeti ajándékul szánt irói tiszteíetdij minél hamarább s minél gazdaságosabban összegyűljön. Mikor a kiadó cég egyik tagja a kiadás színvonaláról e sofok írójával tárgyalni kezdett, — az irodalmi érdeket hamarosan elejtette. így tör tént azután, hogy a vállalat még tipográfiái tekintetben sem állhatta meg a kritikát, annál kevésbé nézhető megbízhatónak, kritikai tekintetben teljesen értéktelen. Hát bizony ez szomorú igazság, még szomorúbb, hogy valóság. Jókait még egyszer kitenni egy magánvállalkozó irodalmát kirekesztő Ízlésének — nem szabad. Jókai a magyar nemzető s a magyar nemzetnek elsőrendű kötelessége, hogy ezt az istenadta talentumát és dicsőségét hozzá méltó kiadásban jelentesse meg. A külföldi irodalmak adnak példát, hogyan kell megbecsülni és kiadni a nemzet nagy Íróit. S ha mi nem számiihatunk Jókainak egy olyan fejedelmi Maecenására, mint a milyen a végleges Goethét kiadja, talán már ki is adta, számítanunk keli a magyar törvényhozásra, melynek Jókai hosszú időn keresztül tagja és egyik büszkesége volt. A cenlennáris ünnepnek első kötelessége, hogy a végleges, teljes és kritikai kiadást biztosítsa. Jól tudjuk, hogy ily monumentális munka két év alatt el nem készülhet, de itt nem a kész műnek kalendárium! megjelentetéséről lehet szó, hanem arról, hogy e mű megjelenhetóse, az ahhoz szükséges szellemi tőke és anyagi eszköz biztosítva legyen. Ha majd meg lesz az az irodalmikig és szakszerűen összeállított testület, mely a kiadás előrajzát, tervét, beosztását, terjedelmét, tipográfiái képét stb. lesz hivatva megállapítani és a megfelelő fóru> mok által elfogadott kiviteli terv alapján és kritikai szempontból kifogástalanul képes lesz a vállalkozást végrehajtani — csak akkor beszéljünk igazán Jókai eentennáriumáról. —rd— l@mjw Utleuél uisumoí minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszedek. Didéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, mintán hetenkint háromszor megg küldönc Prágába eljárási dij Z5 korona, cím: hászlő Zsigmond Bratislava (Pozsony) Széplak-i ÍIUIIU a. 12. sz. Tanítóképzőt Komáromnak. Az Országos Magyar Tanító Egyesület mozgalma. A Szlovenszkói Országos Magyar Tanitó-Egyesület, küldöttsége kereste föl csütörtökön délelőtt Csizmazia György polgármestert azzal az indítvánnyal, hogy az eddig oly sajnosán nélkülözött magyar tanítóképzőt Komáromban állítsák fal. Felesleges hangsúlyoznunk azt, hogy a magyar kultúrának ez a tanítóképző ma a legnagyobb követelménye, mert a magyar tanítók utánpótlását csak ez tenné lehatővé. Hogy magyar tanítóképzőt fel keli állítani, azt a kormány is érzi, mert ez neki olyan kötelessége, ame’y elől kitérnie nem iahst tovább. Hogy ezt & kultúrintézményt Komárom városa kapja meg, azt pedig az okolja meg, hogy az összes magyar városok közül Komárom vesztett legtöbbet, mert megszüntették megyeszékhelyét, elviszik törvényszékét és elvitték négy állami hivatalát. A tanítóképző felállításához a város, a polgármester válasza szerint, készséges örömmel nyújt kezet. I»az, hogy a város mai anyagi helyzete áldozatkészségét erősen korlátozza, mindazonáltal a város meg fogja a módját találni annak, hogy ezt megvalósitaassa. Az intézmény megfelelő elhelyezéséről kellene goodoskodnia a városnak elsősorban. Erre a célra elegendő városi épület áll rendelkezésére, amely vagy átépítéssel, vagy átalakítással erre a célra alkalmas lehet. A városnak nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy ezt a kulturális intézményt a magáénak mondhassa, mirt ez nagybani emelné a város kulturális színvonalát. Az intézményt feltétlen bentlakással kellene összekapcsolni, hogy az internátusbán a tanulók erkölcsi és egészségügyi felügyeletéről csak úgy történhetnék gandoskodás, mint a tanulmányi felügyeletről. A magyar tanítóképző érdekében megkell mozdulnia a város egész lakosságának és azért a kellő lépéseket az Országos Magyar Tanító egyesülettel karöltve és azzal párhuzamosan megtennie, hogy lépéseit ^siker koronázza. Az üggyel bizonyára a legközelebbi képviselőtestületi közgyűlés már foglalkozni fog és javaslatot fog tenni az iránt, mi módon volna ez a knlturáíis intézmény Komárom varos részére biztosítható. Dl. Misii Mi iái távozása. A komáromi izraelita hitközség képviselőtestülete f. hó 19 én impozáns ülést tartott, : melynek kizárólagos tárgya a főrabbi lemondása volt. Milch Dezső, hitk. elnök, meleg szavakkal üdvözölte a nagy szambán megjeleni képviselőtestületi tagokat, kifejtvén a nagy horderejű okot, amely a gyűlés egybehivására kény szeri■ tette. Majd átadta a szót a gyűlésen megjelent \ dr. Wallenstein Zoltán főrabbinak. A szónoki tehetséggel megáldott fiatal pap hosszabb beszédben ecsetelte a zsidóságnak világtörténelmi szerepét és hivatását, valamint annak eszméit és tanait, amelyeknek hirdetését és tanítását, az életben való megvalósítását rnű, bödésének céljául kitűzte. A talmud és midra»irodalom beláthatatlan mezejéről avatott kezekl kel összeszedett és kiválasztott gyönyörű viragmondatokból ékes koszorút font, amelyben, külön-külőn megjelölve a philosophia, a terrné- I szettudomány és a theologia eszmek őrét, a há- 1 rom tudomány harmonikus együttműködésének felséges képét mutatta be. Tanulmányának befejezése előtt neve a ; főiskola falain túl, szerte az országban ismereí tes lett s csak ennek tulajdonítható, hogy Ma| gyarország legfényesebb, legmagasabb kultúrával í biró hitközségei egymás után kínálták fal el' árváit főrabbi székeiknek betöltését. A székes- I fehérvári, debreceni és újpesti hitközség nevében meghívott kiváló férfiak több Ízben küldöttségis leg keresték fel, hogy rábírják a felajánlott fflj rabbi állások elfogadására, azonban szüleihez, i városához való szeretete és ragaszkodása miatt S mindannyiszor kitért a meghívások elől. Néhány j héttel ezelőtt Budapest után Magyarország legj nagyobb hitközsége, Pécs, felajánlotta a világ! háború első éve óta betöltetlenül állott főrabbi szókét, kifejtvén azon nagykiterjedósű hatáskört, melynek vezetése és irányítása egy arra hivatott nagy kvalitású lelkipásztor bölcs kormány.
