Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-02-24 / 24. szám
1923. február 24 . Komáromi Lapok“ 3. oldal. gégére lenni a közönségnek, a dézsm&ügyi fel- „ lebbezésekben ? Hí nincs tudom isa, szándékozik-e vizsgálatot elrendelni és kideríteni, mely hivatal rendelkezett ily értelemben ? S ha a sérelem valónak bizonyul, szándékozik-e azt, a sérelmes rendeletét, haladék nélkül való megsemmisítése által orvosolni ? A harmadik interpelláció a közoktatásügyi és népművelési miniszterhez szól az anyakönyvi kivonatok nyelvének kérdésében Beadják Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselő és társai. A pozsonyi iskolaügyi referatus 1922 dec. 13 án kelt 63227/ÍII. szám a. a nagyszombati Vikariatnshoz intézett átiratában azt kívánja : „hogy a felekezeti anyakönyvi kivonatok, amennyiben az állami hivataloktól elismertetnek, közokiratok, következőleg az állam nyelvén kell azokat kiállítani, mert ellenkező esetben az állami hivatalok nem vehetnék azokat figyelembe s vissza kellene azokat utasítani. Ezen rend» let helytállóságát kétségbe kell vonnunk: 1. Mivel rendeletet, csak poziliv törvény alapjáu adhat ki a kormány és nem a referatus. 2. Arra törvény nincs, hogy közokirat csak az állam nyelvén adható ki. 3. A kivonat természeténél fogva csak oiy nyelven Állítható ki, amely nyelven az anyakönyvi adat eredetileg bejegyezve van, mert a kivonatnak mindenben egyeznie kell az eredeti szöveggel. A kivonat hiteléhez megkivántatik, hogy abban sem nyelvi, de még helyesírási eltérés se legyen. 4. Az aDyaköny vvezatő nem hivatott hiteles fordítások közlésére, sem arra nem kötelezhető; különösen nem oly anyakönyvvezetö, ki az államnyelvet nem érti. 5. Polyglott államban minden nyelvet reklamálni kell. Ezt rendeli a trianoni békediktatumon alapuló 1919. évi 122 sa. nyelvrendelet 2 és 3 §-a. Ezek után tisztelettel kérdezzük: Vau-e tudomása fenti rendeletről? S ha nincs, szándékozik-e arról tudomást szerezni? Szándékozik-e intézkedni, hogy a trianoni békediktatum s azon alapuló 1919. évi 122 sz. nyelvrandelet közegei által respektáltassék ? * & — Csak firkál ? Semmi más ? — Semmi. — S megél belőle? Vagy azért kellett volna neki egy gazdag leány ? — S maga drágám, ki fogja mondani a legnagyobb hazugságot: — Azért... Vájjon csakugyan nem szeretett maga engem ? Valószínűleg nem ! Csak olyan ábrándozásféle volt ez, ami ifjúsága reggelén meglepi a fiatal leány szivét, mint a füvet a harmat. De jön a nap, a nagy, jó parthie és a harmat felszárad. Nyoma se marad. Nem tudok odahaza maradni! Oly izgatott, ideges vagyok, hogy menekülnöm kell magamtól, Ki, ki az utcára, emberek közé; korcsmába, kávéházba, ahol lárma, zaj van, ahol nem hallom, mint itt, az itthoni rettenetes csöndben, & szivem zakatoló dobogását. Bemegyek egy zenés kávéházba, hát kit találok ott? Deér Gabit, a poétát. Aki ugyan csak volt póéta, mert amióta árnak csapott föl, azóta nem ir. Gabi ur már be volt csípve. — Hidd el pajtás, csak az ivásért érdemes élni! — Te mondod ezt, a boldog, megelégedett ember ? — Csak inni kell, akkor boldog az ember De a nélkül ?. Undor az élet ! — Hát mi bajod lehet neked? Gazdag vagy; van szép kis feleséged .. . — És nincs becsületem! Kitartott koldus vagyok 1 A feleségem tart el! S még hozzá azt is tudom, hogy mást szeret. S vagyok olyan gazember, hogy szólni sem merek neki. Mert akkor elkerget. S mihez kezdjek? Meghalnék éhen, vagy inkább szomjan. így pedig mindig van egy kis konyakra valóm ... Hej, pincér, még egy konyakot!... Köszönöm Margitka, hogy őszinte volt! Legalább nem jntok a Daér Gabi sorsára .. . Szlovák ural a salak ellen. (Szlovenszkó elcsehesitése — A szlovák zsupánokat megfigyeltetik a csehek. — Mi lesz ezután ? — Kállay a jó szlovák.) Napról-napra elkeseredőtíebb hangok hallatszanak a szlovákok soraiból, hogy a csehek egyenesen arra törekednek, hogy Szloveuszkóban a vezetést kivegyék a szlovákok kezéből és aztán egész Szlovenszkót elcsehesitsék. Eonek a törekvésnek a feje Kolionits hires mondását szabadon igy fordította át : Szlovenszkót rabbá teszem, aztán koldussá és aztán csehhé teszem! Ami a rabbátevést illeti, azt az önérzetes és az önállóság, az autonómia után áhítozó szlovákság már befejezettnek tekinti. A koldussá tevést egész világosan bizonyítja a gyár, a nagy és a kisipar, a kereskedelem és a gazgálkodás teljes tönkretevése, illetve a pangásának mesterséges utón való elősegítése, Hogy pedig az elcsehesités se csupán a falrafestelt ördög, eléggé matatja a »Slovenská Narodná Jeduota« alábbi feljajduió cikke : »A csehszlovákok fejét áthatolhatatlan sötétség veszi körül. Nem látják, vagy nem akarják látni, mikép terjeszkedik a cseh imperializmus és centralizmus az egész vonalon, különösen most a zsupák reformjánál. Nemrégen gratulált Svehla Srobárnak és Hodzsának, mikor a közigazgatási reformot megszavazták : »A szlovákok már teljesen hatalmunkban vannak.« Srobár, mikor/a szlovák minisztérium átköltözködött Pozsonyba, rávette a szegény dr. Ivánkát, az akkori közigazgatási főnököt arra, hogy a hivatalnokok kinevezési jogát Szlovenszkó területére átengedjék a prágai kormánynak. Ez volt talán a szlovák népen elkövetett harmadik árulás, mert ezen időtől fogva Prága nélkül nem lehetett egy szolgát sem Szlovenszkón kinevezni. Ez a két csehszlovák kölcsönösen gyűlölte egymást, de a szlovák vér elárulásánál azonosak voltak. Azután Pozsony nyakára ültették dr. Eisensteint, ki nemcsak a közigazgatást akarta elcse - hesiteoi, hanem magát a zóíyomi zsupini székbe akarta ültetni. Micsura minisztersége alatt eljött a tiszteletreméltó szlovák Kállay. De milyen változás? Most a pozsonyi minisztériumban dr. Meznik tölti be Eisenstrin szerepét, ki már eddig annyira elcsehesitette a közigazgatást, hogy azt Kállay meg nem foszthatná cseh jellegétől akkor sem, hogyha ehhez módja lenne. De ehhez módja nem is lehet, mert Meznik a cseh imperializmusnak és centralizmusnak a beállított exponense. És ezt Kállay miniszter nem látja ? Kállaytól mint szlováktól mást vártunk, ügy látszik, mintha dr. Meznik lenne Kállaynak a főnöke. Miben áll a legújabb csehszlovák-cseh fogás ? Szlovák zsupánokat neveztek ki, de Nyitra és Liptószentmiklós kivételével eseh zsupáni tanácsosokat állítottak melléjük. Mi következik ebből ? Az, hogy ezek a cseh tanácsosok idővel elfoglalhatják a zsupáni székeket, hogyha a csehszlovákizmus Szlovenszkón a rolnikárok, szocialisták és legújabban a nemzeti demokraták segítségével elterjed. így mutatkozik a csehszlovákok árulása a szlovákok vérén. És várjatok, mi lesz még ezután és mi lehetne még, hogyha a Slovenská Národná Jednota nem állana őrhelyén. Mit szól mindezekhez a jó szlovák tiszteletreméltó Kállay és vájjon elfog-e következni az a rettenetes korszak, amikor őt is a csehszlovákok közé volnánk kénytelenek sorolni ? És mit szól ehhez a viszonyok szerint a legbátrabb és legkritikusabb zsupán, dr. Rumau, akitől erőszakkai elvitték tanácsosát, Bullát és rákényszeritettek egy cseh tanácsost és azt beszélik róla, hogy már őt is megfigyelik. Ezekről a dolgokról értekeztek a zsupáni tanácskozásokon s ne féljetek megmondani férfiasán azt, hogy a Slovenská Národná Jednotának igaza van. Ne szégyeljétek az igazságot, akárhonnan jön és törekedjétek a szlovák vért védeni és támogatni.» — Dr. Kállay Zoltán jogi szomináriuma Budapest, Andrássy-ut 8. és Szeged, Pallavicini n. 3. felelősséggel és biztos sikerrel készít elő bármely egyetem és jogakadémia összes jogi vizsgáira és az ügyvédi vizsgára. Jegyzetbérlet! Rekapituláció! Minden felvilágosítást szóval vagy levélben készséggel ad akár a budapesti, akár a ' szegedi igazgatóság. 77 IHltií 3 Mii Ült. Az osztrák-magyar monarchia összeomlása után s a csehszlovák állam megalakulásával a parlamenti életben a sors közössége egy táborba hozta a magyar és német nemzeti kisebbségeket Ami ma a kisebbségeknek a parlamentben és a parlamenten kivül, a gazdasági és politikai jogok harcában közös frontot parancsol, az úgyszólván csak védelmezése a már, az önállóság idején élvezett jogoknak. A nemzeti kisebbségek elégedetlensége a demokratikusnak kikürtölt centralizmus ellen könnyen egy táborba hozta azokat, akiket azelőtt nemcsak nemzetiségi, de a nemzetiségi kérdésen belül osztályellentétek is szétválasztottak. Impozáns jelét adta a Csehszlovákiába beosztott három és fél millió német egységességének az a Szövetség, amely a német nemzeti, a német szocialista, a német demokrata, a német keresztényszocialista, a német gazda-, iparos és a függetlenségi demokrata pártárnyalatokba tömörült lakosságot egy táborba tömöritette a cseh centráiizmussal szemben. Mint a német lapok arról hirt adnak, ez az egység széttöredezés veszélyének van kitéve A parlamenti taktika, amely megbonthatatlan pártegység erejével hangos tiltakozó szavát hallatta a kisebbségi jogokat nem sokra becsülő koalíció ellen, aligha fog nyerni erőt abból a törekvésből, amely a német pártok Szövetségét látszólag osztályérdekek kedvéért szétrobbantással fenyegti. A német pártok kebelében folyó ellentétes nézetek, s a német egységes front összetartására való törekvés azonban tulajdonképen egy tisztulási folyamat, amely a polisikai dogmákat a szükségszerűségekkel akarja összhangba hozni. Mindenki elismeri a megrettenheíetienü! néző erőszakkal bátran szembeálló s a német nép érdekeit védő német nemzeti párt parlamenti szereplését s a politikai útvesztőből kiutat kereső német gazda- és iparospárt taktikáját élesen biráió nemzeti pártnak kirohanásai Spina dr. képviselő és Zuieger szenátor ellen tulajdonképen kérdés a német néphez, a csehszlovák centralista törekvésekkel szemben elfoglalandó oly álláspont kialakulására, amely jogfeladás nélkül a hataibii erőelosztás mai igazságtalanságai mellett a lehető legtöbb előnyt tudná a sudétanémetségnek úgy politikai, mint gazdasági téren biztosítani. A német egységes parlamenti frontnak részekre és mint látjuk bizonyos gazdasági osztályok érdekei alapján részekre szakadásánál nem csak a gazda, illetve iparos érdekek hathatósabb megvédelmezése, ez osztályok számára szerzendő jogok biztosítása játsza a főszerepet, hanem a csehszlovák kormánybao, vagy a kormány mellett aktiv tevékenység inaugurálása. Az egyesült ellenzék, amelyhez politikai céljaira való tekintettel a Hlinka párt is tartozik, a csehszlovák államnak, mint nemzeti államnak negációjából merit erőt, s küzd a nemzetiségi állam kialakulásáért. Maga a ténykedés, magában ez az állásfoglalás már akliv részvétel a politikában, mert parlamenti eszközökkel, a békeokmányokkal és a csehszlovák alkotmánytörvénnyel kezében igyekszik a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének minden erejét a centralizmus szájize szerint, magyarázott kisebbségi jogok megvédésére fordítani. S mert maguknak a kisebbségeknek, mint néptömegeknek a legelemibb létfenntartási érdekeik megoltalmazása és biztosítása az egyetlen aktiv ténykedésük, az összeségnek, mint állami egységnek az uralkodó és törvényszerkesztő jelenlegi többségnek úgy bel mint külpolitikai értelemben aktiv részvételre kilátása nem lehet. Az államkormányzat vitelében egyes tekintetben irányító, módosító, javító, ösztönző vagy visszatartó, mérséklő befolyására bár mód van adva a parlamenti képviselet által, a brutális és a való tényállást nem igazoló, mert koalíción felépülő többségi akarat minden igyekezetét meghiusitja. A csehszlovák parlament ellenzéke tehát a mai körülmények között nem az az aktiv tényező, amellyel a valódi és hamisítatlan parlamentárizmus minden alkotmányos államban komolyan számolni igyekszik. Ha a parlamenti életben mindenkor a többségnek erőszakos akarata jutott volna érvényre, ha az ellenzék véleménynyilvánítását annyira semmibe sem vette volna, mint a csehszlovák parlament koalíciója, akkor soha nem-
