Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-02-20 / 22. szám

2 oldal.

19 I. február 20.

Emlékszik még rá? — Hogyha egyéb nem is A nótája tán még jut eszébe:

— Hires Komárom be van véve!“

S mintha csak most volna, mintha gyerek lennék, Kél róla szivemben sok mosolygós emlék,

Yigan járom újra a falut nyomában,

Katonásdit játszunk, mink, édes vidáman,

D ott tüzel köztünk egy öreg indulón,

Sirva fakad, amint odaérne:

— „Hires Komárom be van véve!“

Tudj’ az Isten, honnan szakadt a falunkba, Azelőtti sorát tán maga sem tudta,

Hi a játszótársat becsültük csak benne,

De a nagyok előtt mintha több is lenne, Csodátosképpen ók sose nevettek A Hója cikornyás énekére:

— „Hires Komárom be van véve!“

Sót szegény jó apám — az Isten nyugtassa — Neki a falatja felét is odaadta,

Bs-bevitte egy-egy kancsó borocskára Szegény rongyos Hóját — a belső szobánkba,

S ott — csak én hallottam mély álmélkodással, Együtt sírta vele nagy kedvébe:

— „Hires Komárom be van véve!S most, hogy az öcsémtől a levelet kaptam, Szegény öreg Hóját biz én megsirattam,

S a kis fiaimnak félig meseképpen,

Azon nagy időkről beszéltem, — beszéltem,

— Ők már imádságként mondják majd a nótát Amelynek bizony haj! az a vége:

— „Hires Komárom be van véve!*

Szabolcska Mihály.

(1902. Vasárnapi Újság 49. évf., 1902. 25. szám, 395. lap.)

Talán a régi öregek még emlékeznek a nóta többi részére is. Lehetetlen, hogy Komárom és környékére ne jutott volna ez az ének > az 1849-iki kapituláció után a Bach korszakban. i Sajnos, hogy Kiss Gyula, Tuba János, Beöthy Zsolt már nem élnek, ők bizonyára emlékeztek még erre a régi nótára. Ha az 5 életükben kerül a kezünkbe ez a Szabolcska vers, érdeklődtünk volna náluk. Ők azonban már elnémultak és igy más öregek tudhatnak erről a nótáról felvilágositást adni.

Mindenesetre kíváncsian várjak az esetleges felvilágosításokat.

| Dr. Madurkay Miklós |

1854—1923. ^

A komáromi katolikus egyháznak gyásza van: volt lelkipásztora dr. Madurkay Miklós nyugalmazott plébános Komáromban, a városi közkórházban, hol súlyos és menthetetlen bajára keresett enyhülést, vasárnap reggel 3 órakor kiszenvedett.

Dr. Madurkay Miklós 1854. dec. 4 én született Bagotán, Komárommegyében, iparos szüléktől, akik a tehetséges fiút papnak szánták. A komáromi kis gimnáziumban végezte az alsó osztályokat, amikor az esztergomi szemináriumba felvették kispapnak. Tanulmányait azntán ott folytatta és fejezte be a theologiai doktorátussal. 1881. junius 29 én szentelte Simor Jáno3 hereegprimás áldozópappá.

Mint káplán Ipoiynyéken, Selmecbányán, Nagyölveden és a Pozsony—Virágvölgyi plébánián működött rövidebb ideig, adminisztrátor volt Bartsfüss, Stomfa és Csataj községekben, ez utóbbi helyen lett azután plébános és ott 7 évig működött; 1903 ban Vágkereszturra került, ahol 14 évig plébáuoskodott. 1916-ban a komáromi plébániát foglalta el és itt működött 1921. májusáig.

A városi életbe nehezen illeszkedett bele, ez a működési kör idegen volt neki. Több gyermekkori ismerőse és barátja él neki Komáromban, akik a komáromi plébániát ajánlották neki. Erősen terhelt örökséget vett át, hosszabb ideig adminisztrátorok intézték a plébánia ügyeit és igen sok tennivaló volt úgy a hitélet, mint a szociális működés terén. E feladatokba, melyek egészségi állapotával nem álltak arányban, belefáradva, régen foglalkozott azzal a gondolattal, hogy visszavonul a nyugalomba.

Egyházi hatósága erre módot adott neki, 1922 junius havában nyugalomba vonult. Ezt

»Komáromi Lapok*

szülőfalujában, Bagotán akarta eltölteni, ahova a gyermekkor édes emlékei kapesolták. Régi betegsége azonban kiújult és rohamosan aláásta egészségét. Hasztalan keresett gyógyulást fürdőn is, az már nem használt, régi veBebaja elhatalmasodott és orvosai tanácsára kórházi kezelésnek vetette magát alá. Itt halt meg csendesen, volt híveitől elbúcsúzva, békén, az igazak hitével lelkében.

Dr. Madurkay Miklós fiatalabb éveiben a függetlenségi pártnak volt erős és harcos hive.

A komáromi plébániát is ennek a pártállásnak köszönhette. Jó egyházi szónok volt. Egy ideig Pozsonymegye törvényhatósági bizottságának is tagja volt. Komáromban közéleti szereplést nem fejtett ki és kizárólag papi funkciónak élt.

Az elhunyt plébános temetése holnap reggel lesz a Szt. András templomból 8 órakor, mely után holttestét Bagotára szállítják.

Elhunytáról a katolikus autonom egyházközség az alábbi gyászjelentést adta ki:

Komárom város r. kát. autonom egyházközsége mély megilletödéssel jelenti, hogy volt lelkipásztora főtisztelendő dr. Madurkay Miklós nyugalmazott plébános nr Komáromban, 1923 febrnár 18 án hajnali 3 órakor hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ismételt felvétele után, Istenének akaratában megnyugodva visszaadta lelkét Teremtőjéuek. — Dr. Madurkay Miklós szül. 1854. dec. 4-én Bagotán, Komáromvármegyében. Áldozópappá szenteltetett 1881 jun. 29-én. Segédlelkész gyanánt működött: Ipolynyék (1881). Selmecbánya és Nagyölved (1883), Pozsony- Virágvölgy (1884); adminisztrátor volt: Barsfüss (1883), Stomfa (1884), Csataj (1885); plébános: Csatajon (1886—1903), Vágkereszturon (1903—1916), Komáromban (1916—1921), nyugalomban Bagotán (1821—1923). — Megboldogult néhai plébánosunk lelki üdvéért az ünnepélyes engesztelő szentmise áldozat és azt követőieg holttestének beszentelése kedden, február 20-án, délelőtt 8 órakor lesz a Szent András főtemplomban, temetése pedig ugyanaznap délután megy végbe Bagotán a r. kát. sirkertben levő sírboltban. Adj Uram örök nyugodalmat neki és az örök világosság fényeskedják neki! Komárom, 1923 február 18. A komáromi r. katr. autonom egyházközség.

A Debora kabaréestélye.

— A Dalegyesület helyiségében február 17-én. —

Kulturális ifjúsági egyesületeink között rövid idő alatt elismert nevet vívott ki magának a Komáromi Debóra Leányegyesület, mely társadalmi téren is áldásos humanisztikus tevékenységet fejt ki. Nemes céljainak megvalósítására a kultúra eszközeit használja fel, melynek talentumos művelőivel nívós estélyeket rendez s mig egyrészt a közönségnek igaz élvezetet nyújt, másrészt jótékonycélu munkásságához anyagi támogatást szerez. Mindenképen dicséretes éa elismerésreméltó az a törekvés, mely ez egyesület fenkölt lelkű, ideális gondolkozása tagjait vezeti.

A népszerű egyesület az idei szezonban kabaréestélyre gyűjtötte össze a közönséget, mely a február 17-én tartott előadáson zsúfolásig megtöltötte a nézőteret. A Dalegyesttlet nádor-utcai helyiségeiben tartott kabaréestély a teljes siker jegyében folyt le és méltóképen sorakozik az egyesület által eddig rendezett előadásokhoz. Nívós műsor, kitűnő játék jellemezte ezt az estélyt is, melynek tehetséges szereplői a műkedvelők mértékén jóval felül álló előadást produkáltak.

Harsányi Zsoltnak „Az oroszlán“ c. kacagtató rémdrámája vezette be a műsort, melyben Kádár Uns (Szulejka), dr. Kluger László (Schwimmer) és Rosenbaum Miklós (Stallmeister) hangolták jó kedvre a hallgatóságot. Weisz Katus, Kiss József és Barkas Imre legbájosabb költeményeit szavalta el annyi megértéssel és kifejezöképességgel, hogy a közönség az elragadtatás tapsaival tüntette ki a kedves előadót. Weil Ilus és Rosenbaum Miklós párjelenete sem tévesztette el hatását, mindketten zajos tapsokat arattak jól átgondolt játékukkal.

A műsor legvidámabb száma következett ezután. Szőke Szakáll nagy sikereket ért „Vonósnégyes“ c. kacagtató helyzetekben bővelkedő aprósága került színre pompás együttesben. Dr. Kluger László (Salgó I.) és Kertész Imre (Salgó II.) kabinet alakítást nyújtottak, előbbi

ugyancsak elemében volt, de az utóbbi diszkrét játéka is teljes sikert ért el. Kádár Huh, Weisz Kató, Scbäffer Irén, Rosenbaum Miklós, Fleischer Jenő és Barta I. ügyesen illeszkedtek a kitűnő összjátékban, mely a közönségnek igazán vidám perceket szerzett. A közönség az előadókat szűnni nem akaró tapssal halmozta el, amire teljesen rá is szolgáltak.

Szünet után Kértész Imre, az estély fáradhatatlan főrendezője szellemes konferánszot tartott e szerelemről, amelynek ötletein jól mulatott a hallgatóság. Majd a műsor egyik kiemelkedő száma következett: Kayssler Ferdinánd „Gong“ cimü drámája, mely idegrázó jeleneteivel nagy hatással volt a közönségre. Az izgalmas darabban Kellner Uns (Gerda) elegáns és teljes illúziót keltő játékával aratott nagy elismerést, Fleischer Jenő (Niels) a férj szerepét nagy drámai erővel játszotta meg, gondos tanulmányra és megértésre valló, a részleteket is híven visszatükröztetö alakítással. Dr. Kugler László az orvos szerepében figyelemreméltó játékot produkált, úgy látszik, hogy komoly szerepekben is jól használható erőt képvisel. A darabnak és az előadásnak igen nagy hatása volt a közönségre, mely feszült figyelemmel hallgatta végig, hogy azután kitörő tapsokkal percekig ünnepelje a talentumos előadókat.

Kádár Ilus Petőfinek Felköszöntés cimü bordalát szavalta el sok tűzzel, teljes elismerés mellett. A műsor zárópontját a Mintagimnázium c. énekes tréfa képezte, melyet Stern Endre (tanár) és dr. Kluger, Kertész és Fleiseher adtak elő ötletesen, állandó kacagásban tartván a közönséget. A kis darab egyveleg-zenéjét áz előadáshoz Weil Ilus szolgáltatta művészi készséggel.

A nagysikerű kabaré műsora után tánc következett, melyből a leányegyesület nagyszámú bájos tagjai ugyancsak kivették részüket. Az estély rendezése körül elismerésreméltó érdemei vannak Kertész Imre jogszigorlónak és Brüll Irén egyesületi elnöknek, kik az egyesület lelkes gárdájával karöltve igazán a legnagyobb önzetlenséggel fáradoztak a kedves emlékezetű estély szép sikerén.

I

Útlevél uisumol

minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. Didéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, mintán hetenklnt háromszor megy küldönc Prágába

eljárási díj 25 korona.

am; kászló Zsigmond

Bratislaua (Pozsony) Széplak-n- 12. sz.

— A ref. egyházból. A komáromi református egyházmegye esperese Borza Zoltán komáromi ref. segódlelkészt a perbetei ref. egyházhoz helyettes lelkészi minőségben, Dukon Béla perbetei s. lelkészt pedig a komáromi ref. egyházhoz s. lelkésznek rendelte ki.

— A csallóközi és csilizközi ármentesitő társulat választmánya folyó hó 17 én választmányi ülést tartott a társulat komáromi székházában Bartal Ferenc társulati elnök vezetése alatt nagyszámú választmányi tag részvétele mellett. A választmány az elnök előterjesztéseiből és Bálint István m. tan., igazgató jelentéséből örömmel és megnyugvással vette tudomásul, hogy a társulat védtöltései mindenütt jó karban vannak, a február elején beállott hirtelen és nagy áradásnak, mely óriási ártömegével a védiöltéseket igen erős próbának vetette alá, mindenütt ellentállott, úgyhogy gátszakadás sehol sem történt. Elismeréssel állapította meg a választmány azt is, hogy a társulat egész személyzete és tisztikara az áradás egész ideje alatt a legnagyobb éberséggel és megfeszített mun-