Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-07-22 / 87. szám

2 oldal. „Komáromi Lapok" 1922. juliu« 22. hirdetésére, minthogy a prágai parlament jog­ügyi bizottsága döntött már a mszinszkói választásokat illetőleg és azt az őszra tűzte ki Eddig más pártnak nines még tudomása a ‘ képviselőválasztások kiírásáról, de egyiket sem fogja készületlenül találni, mert mindegyik párt, különösen a Kamiuszky-féle földmivespárt már hónapok óta sorozatos népgyüléseket tart az autonom terület falvaiban. A képviselőválasz­tásokat heves küzdelem fogja megelőzni és mint értesülünk, a prágai parlament tagjai lesznek a vezetők. Az elöcsatávozások már csak azért is hevesek lesznek, mert a képvi­selőválasztások eredménye képet fog nyújtani a bizonytalan időre tervezett szőj Kiválasztások kimeneteléről is. = Szlovenszkó költségvetése egymilliárd dal passziv. A „Pravo Lidu“ Írja: Az ez évi költségvetés szerint a Szlovenszkóra fordított kiadások 4 702.508,000 K ra rúgnak, amig a bevételek teljes összege, mindössze 3,762.775 000 K. A költségvetést túllépő kiadásokkal együtt Szlovenszkó passzívája az egy milliárd koronát is túlhaladja. = Azért mi mégis magyarok maradunk! A newyorki magyar zsidók egyesülete, a »Fe­deration of Hungarian Jews, in America« har­madik: conventióján a gyüléstermet teljesen megtöltötték a delegátusok. Altman A , a con­­ventió bizottságának elnöke üdvözölte a megje lenteket és komoly munkára buzdította a con­­ventió tagjait. Frankel Dávid rabbi magas3zárnyaiásu imával nyitotta m g a 'conventiót. Kérdezte, hogy van-e joguk a Magyarországból kivándo­rolt zsidóknak magukat továbbra is magya­roknak vallani, mikor most odahaza tagadják a zsidók magyar voltát és a béke úgy szétszag­­gatta Magyarországot, hogy most egyikünk egy­szerre Romániából, Csehszlovákiából vagy Ju­goszláviából származik. — A felelet erre a kérdésre az — foly­tatta Frankel rabbi mélyen megindult hangon, — hogy ma egyek vagyunk szétszaggatottságá­­ban is az egységes magyar nemzettel, mert testvérek voltunk és vagyunk s apáink és nagy­apáink sírjai ott vannak együtt a magyarok sír­jaival. Mi nem azonosíthatjuk a magyar nem­zetet, a magyar népet azzal a töredékkel, amely káros politikájával megássa a mi anyánk, Ma­gyarország sírját. Arra kérem Ö löket, imád­kozzanak velem együtt a Mindenhatóhoz, hogy Magyarország mihamarább a régi fényében, egy boldogabb életre támadjon fel, mikor olyan vezérei lesznek, min' voltak Kossuth, Petőfi, Eötvös és Jókai személyében. Hiszem, hogy Széchényi mondása beteljesülő prófétai jöven­dölés: »Magyarország nem volt, hanem lesz.« A lelkesedéssel és meghatottsággal foga­dott ima után dr. Büchler Sámuel tartotta meg elnöki beszámolóját, majd felolvasta Harding elnök sürgönyét, melyben az elnök szívélyes szavakkal elismeri a magyar zsidóknak Ame­rika fejlődése terén szerzett nagy érdemeit és a legjobb kiváaatait küldi a conventional — Ugyanilyen értelemben szólalt fel Hylan polgár­­mester képviseletében Mr. Benton, Perlman kongresszusi tag és még többen. = Az angolok után a franc''ák. Az már nem szokatlan dolog, hogy a békeszerződés által agyoDCsonkitolt Magyarország mellett az angol képviselöházban mind több é3 több föl­­szólaiás történik. A nagy magyarbarát Newton lord főlszólalásai Magyarország érdekében eléggé ismeretesek. Newton lordon kívül most egy újabb magyarbarát képviselő tűnt föl az angol alsóházban. Ugyanis az alsóház egyik utóbbi ülésén Wedgewuod képviselő a magyar kérdést újból felvetette. Hangsúlyozta, szemé­lyesen tanulmányozta és ismeri Magyarorszá­got. Kérdi a kormánytól, nem volna-e helyén, hogy végre megadják Magyarországnak az ál­landó gazdasági konszolidáció lehetőségét a békeszerződés kemény feltételeinek kiküszöbö­lésével. Vigyázni keli, nehogy Magyarországot a teljes pusztulásba döntsék. Minthogy kérdé­seire nem kapott választ, Wedgewood újból felszólalt és kijelentette, minden alkalmat megragad, hogy a kormányt a magyar kérdés­ben nyilatkozatra kényszerítse, mert nem sza­bad olyan politikát követni, amelynek követ­kezménye volna, bogy Magyarország is osz­tozzék a más, nagy veszedelmek előtt álló or­szágok sorsában. Wedgewood beszéde az alsóházra erős benyomást tett. Az „Intranzigeant“ jelentése szerint a jóvátételt bizottsága németjóvátétel végleges rendezésével foglalkozva, tárgyalni fogja a magyar jóvátételt is, mely eddig csak ideiglenes elintézést nyert. Minthogy Magyarország az élőállat-szállí­tásokat teljesiti és ezzel tanujelét adja jó­szándékának, remélhető, hogy a jóvátétel in­tézésénél ezután nagyobb előzékenységet tanú­sítanak irányábau. Az angol alsó házban elhangzott magyar barát fölszólalásoknál sokkal meglepőbb egy francia képviselőnek különös érdeklődése Ma­gyarország iránt. Saget, Belfort képviselője s a francia radikális párt tagja, julius 22-én Magyarországra utazik. Utazásának céljáról a MTI párisi tudósítójának kijelentette, hogy Szerelem. Irta Bartóky József. Az öreg Martin mester régi gyékénfonásos karszékében üldögélve sütkérezett a kút mellett. A szivattyus-kut, mely bizonyára a legelső ilyen kút lehetett a Ferencvárosban, szinte büszkél­kedve állt a tavaszi napsütésben, magábaroskadt vén gazdája mellett. A kút, bár megcsökkent erővel, még bírta a munkát, az ember meg régen letette már megfáradt kezéből a szer­számot. Martin mestert nem bántotta ez a hetykeség; hiszen nem is látta már a kutat, csak tudta, hogy ott van. A uyolcvanhét esz­tendős öreg szemek alig-alig láttak már vala­mit, hanem azért az összetöpörödött aggastyán a házban, s a kis udvaron el-eltipegketett még erre arra, hiszen minden úgy maradt, mint valaha volt, az utcára pedig valami húsz esz­tendő éta évenként csak egyszer az „anyus“ halála napján lépett ki, akkor is csak éppen hogy kitipegett a kapu elé; ott a fia s menye felsegítették a konflisba s úgy mentek ki a temetőbe. Hátul a műhelyben vigan folyt a munka. Sűrűn kattogtak a kalapácsok és a fiókos szek­rényekre, almáriumokra s tabernákulumokra régi minták után karikás rézhuzókat, kulcs­pajzsokat s vereteket csináltak. Lám, — gon­dolta olykor az öreg mester — az én időmbeli régi bútorok, régi veretek megint divatba jöttek, de divatba jön-e még v dalia a régi csendes és egyszerű élet s az elmúlt időknek elhagyott sok kedves szokása? Nehéz léplek kopogtak végig a kapubol­tozat alatt. Mire az öreg feleszmélt, már ott állt előtte valami hivatalos ember Írásokkal. — Mariin urat keresem. — Odahátul van a műhelyben. — Az idősebbik Martin ur? Éa azt kere­sem, öreg. — Eogem? Hiszen én húsz eszten­deje átadtam már legidősebb fiamnak . . . — Hát kérem az irás idsb. Martin István­nak szól. — Nekem szól? Nekem? ! — Igen kérem, tessék, itt van! A hivatalos ember átadja az Írást az öregnek. A reszkető kezében zizegett a papiros. — Éi> nem tudom már elolvasni! Nsm látom a betűt. Hiába adja nekem. Mit akar­hatnak én velem? — Hát kérem, semmi veszedelem nincs benne, csak az van ebben az Írásban, hogy a 17 ik parcellából ki kell venni a holtakat, mert elmúlt harminc esztendő és ha .. . Itt a hivatalos ember visszavette az öreg kezéből a hivatalos Írást, belepillantott és aztán tovább mondta: — Es ha Martin ur nem vált uj sírhelyet feleségének, született Vas Erzsébetnek, akkor mindenféle hivatalos és félhivatalos megbízás nélkül, a magyar kérdést kivágja tanulmá­nyozni, hogy független és elfogultságment-as tapasztalatokat szerezzen és parlamenti tevé­kenységét a trianoni béke alkalmazásának kér­désében e szerint irányíthassa. Különösen a határmegállapitások ügye érdekli. A jóvátétel problémája. — Két szenzációs nyilatkozat. — A német jóvátételi probléma Angliában és Franciaországban minden más politikai kérdést egyszerűen lejárat a maga súlyával, az államférfiaknak, a sajgónak, sőt a politizáló \ nagyközönségnek a jóvátétel úgyszólván a ■ mindennapi eledele. Azt kell gondolni, hogy ! már nem lesz többé lehetséges ezt a kérdést apró engedmények árán, úgy mint eddig, a napirendről levenni, hanem ezúttal kenyértö­résre kell kerülni a dolognak a két szövetsé­ges között, akiknek köszönhető, hogy ez a kérdés egyáltalán létezhetik és akiknek köszön­hető, hogy nem tud kimerülni. Erről a jóvátételi kérdésről ma mindjárt két olyan nyilatkozat fekszik előttünk, amely­nél gyilkosabb ítélotet nem is mondhattak volna erről a problémáról, amelyről Franciaország úgy látszik még mindig nem akarja elismerni, hogy keresztülvitele fizikai és morális lehetet­lenség. Nitti volt olasz miniszterelnök. „A jóvá- I tétel gyilkos félreértése“ cimmsl^a Berliner t TageblaUban értekezik erről a témáról, Shaw | Bernét pedig egy interjú keretében intézi el 1 a jóvátételt, a tőié megszokott szellemességgel. Nitti, cikke bevezető részében kifejti, hogy a jóvátételi kérdés, amely mély örvényt hasított. Európában, uj összeütközésekkel és erőszakosságokkal fenyeget, sőt újabb össze­omlás oki is lehet. Hogy a kérdés ekként alakult, főképpen annak tulajdonítható, hogy tévedések eredménye, amelyek nemcsak a tömegek politikai iskolázottságáról, hanem sok kiváló államférfin tudatlanságáról is tanúskod­nak. Ez érthető, de semmiképpen sem igazol­ható. Mindaz a megegyezés és fenntartás, amely a ma érvényben levő szerződések alap­jául szolgál, teljes megtagadása ama elveknek, j amelyeket Wilson hirdetett és az antant annak I idején felállított. A szerződésekben foglalt több I követelés csak abban a szándékban leli ma­­j gyarázatát, hogy a német egység életforrásait | el akarták dugaszolni. Példaképp:n fölemlíti, hogy Németországtól előbb színtiszta német a többiekkel együtt egy sírba teszik azt, aki megmaradt az illetőből.. . Az öreg mester hallgatta, csak hallgatta, amit a hivatalos ember beszélt, aztán fakó kis arca eltorzult, basüpp >dt szemeiből megeredt a könny s hangtalanul sirt. A kézbesítő nem tudta, mihez kezdjen. Szerencséjére a műhely ablakán véletlenül kitekintett az ifjabb mester, kijött, átvette az Írást s a hivatalos ember odább állhatott. — Csillapodjék, édes apám — vigasztal­­gatta az öreget az ifjabb mester, ki már maga is olyan hatvan körüli ember lehetett. — Csil­lapodjék apám, hiszen majd eligazítom én ezt a dolgot. Ez csak olyan beszéd és ha fizetek, akkor nem bolygatják meg az „anyus“ sírját. Az öreg lasanként elcsendesedett, szemei­ben felszáradtak a könnyek ; hanem azért lel­kében nagy keserűséggel gondolt azokra, akik az anyus sírját fel akarják bontani. Rettenetes még elgondolni is, hogy megzavarják siri nyu­galmát annak, aki mig élt, maga volt a sze­retet, a jóság, az áldás s aki mikor meghalt, úgy feküdt szaliden mosolyogva koporsójában, mintha az örök álomban is azokról álmodnék, akiket olyan nagyon szeretett. Igen, igen: szép haja úgy volt lesimitva tiszta, uyilt homlokára két oldalt, mint ahogy miadig viselte a haját, az orcáin még látszott az a két kis gödröcske, mely lánykorában is olyan kedvessé tette mo­kúrák otthon. Reggelenként fé!Pf*r s c hi m i d t h au e R-féie ___22____________ ígmándi keserüvtz, melegítve éhgyo­morra mint ivókúra bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. m. étvagy és emésztéshiány, felfúvódás, gyomorhurut, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkövéredés, agyvértódulás. vérbőség stb. ffrjc* Sole esetben elegendő már néhány evőkanállal is. 532

Next

/
Oldalképek
Tartalom