Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-07-29 / 90. szám
11*22 lulius 29 5,/,'i!".*rAwj Ltöpok* 3. o.Uial. tesen nem nézi jó szemmel ezeket a gyűjtési akciókat. így a Slovensky TyzdenDik nekitámad a nemzeti párt vállalkozásának, azt írva: nem lehet helyeselni, hogy már a politikai pártok is Összeszedjék az amerikai honfitársak nehezen megszerzett dollárjait, mert ezeket csak az egész nemzet számára szabad igénybe venni, könyvtárak, nemzeti épületek és müvészházak részére. A szlovák nemzeti párt orgánuma, a Národnie Noviny véres maliciviával ad vá!aszt erre a cikkre s iöbbek között a következőket Írja: — Tehát a köztársaság negyedik évében nincsenek nemzeti epüieteink, művészeti intéz ményeiuk, mer' ezekre nincsen pénzünk, szegényék vagyunk, kevés adót fizetünk, kevés állami hivatalnokunk van, nem jut semmire, Amerikába kell mennünk koldu!ni, hogy az amerikai szlo vakok az ő vérveritékes dollárjaikon áilitsanak nekünk könyvtárakat, hivatali épü eteket, művészeti intézményeket (amolyan csehszlovákokat)! Te tengerentúli szlovák, hallottál már ilyen csehszovák vadságot? A szlovák nemzet rogyadozik az adóterhek alatt, a földműves reggeltől szürkületig dolgozik s nincs a falvakban nép könyvtár, hiszen k>p »ingyen« korindnylapokaf, amelyek a csehszlovakizmusról trombitáinak neki. Az államalkotó pártok a spiritusz filmil liékat saját céljaikra osztják fel, neked nii cs semmid, de van pénze az amerikai szlováknak, a szlovák nemzet szabad fiának, azt kell púmpoini, hogy ajándékozzon könyvtárakat, nemzeti épületeket stb., adakozzék mindarra, amit megteremteni a parlamentnek és a kormánynak lenne szent kötelessége. == A „Slovák“ cikke Srobár iskolapolitikája ellen. A »S ovák« hasábjain Kopa Majetov súlyos panaszt emel Srobár isko laügyi miniszter ellen szlovenszkói iskolapolitikája miatt és a vádak dokumentálására a következő esetet említi fel cikkében: A pozsonyi állami reálgimnáziom második osztályában 40 szlovák és 13 cseh tanuló volt. Ebben az intézetben, ahol kötelező tantárgy a szlovák és a cseh nyelv is, a 13 cseh tanuló közül egyetlenegy sem, a 40 szlovák közül 21 bukott el, tehat több. mint a szlovák tanulók 50 százaléka, bár az az előnyük is meg volt, hogy az anyanyelvűk a tanítás nyelve. Ha ehhez h zzászámitjuk még azoknak a számát, akik tanév közben hagyták el az iskolát, mert tanáraik mar előre kiadták nekik a »barmok az Urban« bizonyítványt, akkor az eibuktatott sziovák tanulók száma meghaladja az 50 szá zalékot. Szembehelyezi ezt a statisztikát a cikkíró egy másik statisztikával: a pozsonyi poigári fiúiskola második osztályában, ahol szlo- ; vák a tanító, 35 tanuló közül egyetlenegy bukott el és megállapítja a prágai centralista rendszer nyilvánvaló tendenciáját, ami a legsúlyosabb panaszokra ad okot Srobár iskolapolitikája elien. í^eg-y ver ja vitások és átalakításokat csak puskaművesnél készítessen, mert csupán ilyen szavatolhat a fegyver megbízhatóságáért, azért forduljon minden vadász SULOVSKY BÉLA puskaműveshez Bratislava, Köztársaság-tér 1 szám. 1 = A Hlinka-párí és a földreform Napjainkban, mikor a földreform kérdésé, — melyen a magyarság léte, vagy nem léte fordul meg — foglalkoztatja az egész magyarságot, meglepően és bántóan süvit beie ebbe a harcba egy hang, a Hiinka párti »Slovak« c. lapé. A »Slovak« ugyanis mig tiltakozik a cseheknek Csallóközben való letelepítése ellen, ugyanekkor azt követeli, hogy „különösen magyar határszéli területeken szlovák légionáriusokat kell letelepíteniMeglepő és bántó tz a hang azért, mert a szlovák néppárt az autonómia ügyében a magyarok támogatását, keresi, a keresztényszocialista párttal szövetségre is lépett s igy legalább is furcsának találjuk azt a »barátságot«, mely a »felebaráti szeretet« nevében követeli és elősegíti a magyarság tönkretételét. Az már igen mindegy annak a földönfutóvá tett magyarnak, hogy az ő földjét cseheknek, vagy szlovákoknak adják, — igy is, úgy is halálra van Ítélve, kenyerétől van megfosztva, — ezért tehát követeljük, hogy magyar földön csak magyarok kapjanak földet: a magyar föld a magyaroké! a bankemberek, ha szerelmesek. Éppen ilyen volt, amikor nekem kezdett udvaroiui, „Drága leánykám !“ — nekem igy irt. De mindegy, azért majd megtudom én, hogy ki az az olcsó asszony, akit drágának titulál a férjem. És akkor jaj neki! De mondd csak Éva, hitted volna ezt az én férjemről ? Azt hittem, hogy ez az ember oiyan hü hozzám, mint egy cet. Éva (most már megint szép rózsaszinű az arca s mosolyogva kérdi): Miért épen cet ? Blanka (vállat von): Hiszen tudod, tanultuk, meg a Brémhben is olvastam, hogy a cet nagyon hű a párjához. Nem is csodálom, egy olyan monstrum! . .. De a férjem se Adonisz és mégis .. . Szörnyűség 1.. . Egészen magamon kívül vagyok. Azért is jöttem hozzád drágám, hogy elsírjam a bánatomat. (Különös, hogy ez az Éva nem érzi, mennyire Inra a hátán az uj pongyola. Igazán megérdemelné, hogy ne szóljak neki, miért nem pofozza meg azt a haszontalan, fuser varrónőt, ha ilyen el szabott rongyot akar nyakába varrni — gondolja magában a szép, megcsalt asszony,) És éppen én, én érdemeltem ezt a férjemtől, aki olyan hűséges, engedelmes felesége voltam mindig ! — panaszolja fennhangon a csinos mártír. Éva (kissé idegesen, csaknem gyűlölködve nézi a barátnőjét és anélkül, hogy meggondolná, mit tesz, kissé gúnyosan, éles hangon kérdi): És a kis Károly ? Blanka (őszinte csodálkozással): Miféle „kis Károly?“ Éva (érzi, hogy ostobaság atpit tesz,_ de nem tud uralkodói magán, annyira sérti barát»«a önérzetes, fénhéjizó viselkedése): Legújabb flörtöd, a kjs ij^nagy. A „csípős,.szőke gyerek“ aki mindjárt elpirul, mint egy ártatlan haj áaon, Eipa és a feli Éli. Irta: Turáni. A nacionalizmus mint a világtörténelem egyik legnagyobb mozgató faktora, vájjon veszített e erejéből a demokrácia és az internacionalista szocializmus mai korszakában s e két látszólag vele ellentétes szociális irány vájjon meg tudott-e küzdeni eme, a régi, feudális világból valónak képzelt és gyakran annak mondott benső emberi tulajdonsággal?! Mert a nacionalizmus egy kitörölhetetlen emberi tulaj docság, vagy mondjuk, túlzásaiban emberi gyengeség, melyet a nemzethez tartozás hatalmas öntudata tart ébren s nem enged lomtárba tenni. Az ítéletet minden kétséget kizáróan megalkothatjuk : a nacionalizmus a népszuverénitás előtérbe lépésével csak növekedett mindinkább megnyilvánulásaiban s teljes diadalát, sőt pathológikus elfajulását ünnepelhette a párisi békeszerződések idején. Csak egy minden józan megfontolást nélkülöző, dühében hályogos szemű ha a kezed véletlenül hozzáér . .. (Mindig izga- ( tottabb) Akivel minden reggel, — ha a ííu , nincs szolgálatban — találkoztok a ligetben, } a Vajdahunyadi vár mellett, közel a jáki templom gyönyörű kapujához. A tó partján sétáltok, hattyúk ringanak . • . mámoritó jázmin- és orgonaillat leng És nagyszerűen lehet merengeni a régi magyar dicsőségről egy uj szerelem izgatóan kellemes hullámai között... Meg a főhadnagy, aki a déli korzón hűséges lovagod és a kapitány, akivel délután szoktál találkozni ■valamelyik divatos cukrászdában. Blanka (elképedve hallgat, aztán szinte dadogva védekezik): Hát téged mi lelt ? Én idejövök hozzád vigasztalásért és te . .. (Hirtelen, idegesen.) Hát persze, hogy találkozom néha ismerősökkel... véletlenül. Az uram egész nap az ügyei után futkos, nekem is kell valami szórakozás. Éva (keserűen, szinte öntudatlanul beszél): És este, mikor halálosan fáradtan hazatér és most már ő is szeretne egy kissé — szórakozni a feleségével, te elkergeted magadtól, hogy fáradt vagy, hagyjon, ne zavarjon. Blanka (már gyanakvóan figyeli a barátnőjét) : Honnan tudod te ezt ilyen jól ? (Hirtelen) Talán bizony te vagy az a „drága asszony !“ Miért ne lennó(?l özvegy vagy és barátnőm vagy. Mi más életcélja lehet egy fiatal özvegynek, mint az, hogy minél előbb tönkretegye a barátnője — házasságát is. Éva (kissé észretér és már jóval nyugodtabban): Te félreértesz engem. Én csak arra akarlak figyelmeztetni, hogy ha egy feleség apoyira zokon veszi a férje ártatlan (áyomatékkal) egészen ártatlan levelezését, akkor 5 maga is óvakodjék az ilyen olcsó szerelmi társaság nacionalizmusa lehetett képes arra, hogy egyszerűen piros ceruzát véve kézbe, az átpártolt hü csatlósok megjutalmazása végett átrajzolta Európa térképét; népeket, népek évszázados, sőt évezredes kapcsolatait tépte széjjel, anéltü! azonban, hogy egy pillanatra is valamivel jobbat, vagy legalább komoly érvekkel indokolható államalakulatot tudott volna létrehozni. Eme párisi piros ceruza békét akart készíteni Europa népei számara, anélkül, hogy e népek bármelyikét megkérdezték voina óhajáról s igy alkották meg két balkézzel a mai Küzépeurópa államait, melyeknek egyik részét agyon amputálták, másik részét pedig életrehozták egy nagy születési hibával. Eme nagy születési hiba a kisebbségi kérdés, mely valamennyi utódállamnak eleinte tűzzel vassal letagadott, de ma már az egész világ által ismert és tudott kelevénye. S eme kelevéuy elintézh«-tősége, gyógykezelése — mint mindén születési hibánál — annál nehezebb lesz, mennél inkább öregszik a torzszü ött. Feltűnő, hogy mind a három utódállam, melyek jelenleg a kisentente szövetségét alkotják. demokratikus, szocialista, majdnem a kommunizmussal kokettáíó cégér alatt a legsúlyosabb elnyomásban részesítik kisebbségeiket, a békeszerződések megfelelő cikkelyeinek jóindulatú gondoskodása dacára. Pedig e kisebbségek számaránya tekintélyes s az államalkotó nép hatalmát egységes front mellett könnyen illuzórikussá tehetik. Romániának meglehetős erős román többsége van ugyan, de Erdély másfélmillió magyarsága, félmillió szászsága, Dobrudzsa bolgárjai, Bukovina és Besszarábia úgyszólván kizárólag ukrán és orosz lakossága majdnem 40 százalékos kisebbséget jelentenek, hogy Toroutál szerbjeiről meg ne feledkezzünk. Jugoszlávia, mely a délszlávok ábrándját szeretné reprezentálni, szintén különböző felfogású és etnográfiái tekintetben is elütő népek kongiomeráíuma. A szerbeknek úgyszólván nincs is többségük, mert az erős horvát, szlavón, dalmát, macedón, bosnyák, montenegrói népslem s hozzá a bácskai magyar és német lakosság legalább is egyenlő erejű az uralkodó néppel. Csehszlovákia pedig direkt prototípusa az Ausztria mintájára festett népáliainnak. A csehek Dem is többség, ha 6 milliós számukkal szembeállítjuk a köztársaság 4 es fél millió németjét, 2 millió szlovákját, 1 millió magyarját, fél millió ruthénjét, a lengyeleket nem is említve, kik szintén néhány százalékát teszik az összlakosságnak. Az osztrák-magyar monarchia helyébe van tehát állítva három ngyanolyan hibával ellátott uj állam s a komikus az, hogy tulajdonképen állami létüket a fenti nagy állam csatározásoktól. Én nagyon jól tudom, hogy te csak értéktelen aprópénzzel fizeted az udvarlóidat. Da a legnagyobb kincs is elfogy, ha túlságosan gyakran váltogatják — aprópénzre. Blanka (idegesen): Szóval te a férjemet védelmezed ! Gyönyörű ! Nem elég, hogy a férfiak csináltak maffiát ellenünk, szegény aszszonyok ellen, hanem még te is, asszony létedre ezeknek a csirkefogóknak fogod a pártjukat. Ez már mégis hallatlan!... Éva: Én csak az igazságnak fogom a pártját. Mert én tudom, hogy a férjed szeret téged. (Önkéntelen sóhajjal) Talán jobban, mint ő maga is hiszi. Hogy néha megkíván egy kis lelki táplálékot, szellemi felfrissülést, az csak természetes, miután le nem vagy hajlandó ilyen szórakozásban részesíteni. Én nem ismerem azt az asszonyt, akinek a férjed irt. Blanka (merőn nézi, gúnyosan): Nem ismered ? Éva (visszanézi csak olyan mereven és határozottan mondja): Hát jó, én ismerem azt az asszonyt, akinek a férjed irt. És megnyugtathatlak, hogy soha többé nem fog neki Írni. Mert az ilyen gyöngéd, tisztán szellemi barátság érzékeny, mint a delejtü, azonnal elferdül, ha valami zavaró hatás jön közbe. Éz tehát rendbe van. Do ha te igazan meg akarod tartani a férjedet, akkor igyekezzél kevésbbó a leikeden viselni (finom gúnnyal) a hadsereg jólétét. És igyekezzél többet gondolni a férjed nyugalmára és — szórakoztatására. Blanka (most már nagyon dühös. És elhatározza, hogy semmi szín alatt nem figyelmezteti a barátnőjét a — pongyolája szörnyű nevetséges hibájára, felállt és jéghidegen mondja): A leckét köszönöm. Bár meglehetősen különösnek .J T I
