Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-07-29 / 90. szám
4. oldal. hibáinak köszönhetik s mind a három mégis ugyanolyan terheltséggel jött a világra mint j jogelődük. A történelem logikája azt gondol- < tatná az emberrel, hogy az uj alakulatok meg jj ismerve a múltat, sietnek berendezkedésűkben j kiküszöbölni mindent, ami a régi sémára emié- ] keztet s direkt irtózva gondolnak a szomorú j példára. De itt rövidlátó államférfiak útjába j álltak a történelmi logikának s amit Ausztria- \ ban elítéltek, azt ma hatványozott mértékben } akarják kipróbálni a most alattvalójukká vált j népeken és féktelen nacionalizmusuk nem ismer j határt a revanche eszméjének sokoldalú kimé- j lyitésében. A Duna medencéjének állami felosztása ! csakis az önrendelkezési jog önzetlen érvényesülése mellett volna elintézhető, domináló ki- « sebbségi kérdés nélkül. Mert hatalmi alapon í való feloszlása a területnek csakis bizonyos j egyensúlyozó tényezők közreműködésével intéz- j hető úgy el, hogy állandóan füstölgő lőporrak- ; tárhoz'ne hasonlítson Középeurópa. Egyensúlyozó tényező volt 1918 előtt a régi monarchia a maga nagy átfogó erejével, mely nagy gazdasági egységet alkotván, benne az egyes népfajok megtalálták anyagi elhelyezkedésüket s a Balkánnak puskaporos levegőjét nem engedte Középeurópa nyugodt, konszolidált légkörébe, j tehát őre volt, egy kultur Középeurópáuak. A j magyar állam erős agrár jellege, kapcsolatban ! az ipari Ausztriával, a Duna medence népjóié j tének fenntartója volt. Eme egyensúlyozó tó- \ nyező megszűntével a Balkán felvándoroit Középeurópa színpadára, mert nem volt hatalmi tényező, melytől kénytelen lett volna meghátrálni. Az egyensúlyt az entente lett volna hivatva kézbe venni, de egyéb érdekei fontosabbak voltak s a Parisban megrajzolt Középeurópa minden inkább volt, mint jogfejlődés és demokrácia eredménye. Kulturátianabb népfajok uralma alá helyezte a kulturáltabbakat s hogy a kisebbségi kérdést fontosnak tartották, . bizonyítja a kisebbségek tervezett védelme, j mely azonban nemzetközi jellegű szerződésekben lefektetve, akadémikus eredménynél egyéb- I nek sajnos — miként tapasztalhatjuk — nem í mutatkozott. A népszövetség s a népszövetségi j ligák, minden végrehajtó hatalom nélkül, csupán ; tudományos eszmecserék felvetői lehetnek s ; csupán a közhangulatra gyakorolt hatásuk szá- j mottevő, de a kisebbségek helyzetén enyhíteni nem tudnak. A kisebbségi kérdés 1918 után az entente diktátori hatalma alatt tekintélyt élvező utódállamok (kisenteute) országaiban erősebb megmozdulást nem válthatott ki. S a tapasztalatok is hiányoztak. Ma már azonban az egész i találom, hogy éppen te prédikálsz nekem erkölcsi-öl, helyes viselkedésről. Erre egy kitűnő közmondás van : „Aki más szemében meglátja a szálkát. . . stb.“ Éa hát megyek, de természetesnek találod, hogy ezek után nem kívánok barátkozni veled. És elvárom tőled, hogy megmondod annak az asszonynak, akit ismersz, hogy nem tanácsloffl neki, hogy az urammal továbbra is (gúnyosan) „ártatlan szellemi“ levelezést folytasson. Mert kénytelen lennék ezt az érzékeny, delejlű-szeriien gyöngéd barátságot alkalmatlan beavatkozással megzavarni... Megértettél ? Éva (büszkén végignézi): Miután nálam vagy, erre nem felelhetek úgy, ahogy megérdemelnéd. Isten veled! (Makacsul az ajtóra függeszti tekintetét.) Blanka (Bár valójában még nem óhajtotta ezt az izgatóan érdekes eszmecserét abbahagyni, a barátságtalan kitessékeléstöl megzavarodva megy az ajtó felé): Jó napot! (sietve halad át az előszobán, majdnem beleütközve a szobaleányba, aki csak az utolsó pillanatban tudta elvonni a fülét a — kulcslyukról.) ‘ Éva (magára maradva, kiveszi kebléből a levelet, elolvassa, nagyot sóhajt és apró darabokra szaggatva dobja a — papírkosárba.) Blanka (a kapu alá érve, gyorsan egy konflis után fürkész, hátha még idejében eljuthat — a korzóra, miután — sajnos — a Városligetből már lekésett. A kocsiban már egészen megenyhülten gondol jól megalázott barátnőjére. És nagylelkűen elhatározza, hogy megüzeni a sógornőjével, hogy jó lesz, ha az uj pongyolába egészen másik hátrészt szabat azzal az ostoba, ügyetlen — varrónővel.) »Komáromi Lapok« £922. julius 29. ! Fehérneműiéi kíméli ; !lllilll!lllllll!lllllll!lllllli;!lllllll!l!!l!lll!l!!l!!l!ll!!llillll!!l!lll!ll!!ll!l!l!!IIM ha mosásához csakis a Schícht-féle szarvasszappant használja. Valódi csak „SCHÍCHT“-náwel és „SZARVAS“-jeggyeI. yilág> közvéleménye tudatára ébredt annak, hogy itt hihetetlen igazságtalanságok uralmában lehet meggyőződni arról, hogy 18 óta visszafelé gördül az emberi haladás szekere. Az események lépten nyomon igazolják, hogy itt nem kultúráról van szó, s mig legalább 13 előtt minden nemzet saját kultúráját fejleszthette és alkotá sait le nem rombolták, ma az uj hatalom birtokosai nem önerejükből akarják azt felépíteni, hanem a műveltebb népek kultúrája alkotásainak elrablásával, vagy azok egyszerű lerombolásával. 18 előtt legalább szabad volt a tudomány szava, ma az is nemzetiség szerint szabad, vagy tiltott. Az iskolák, középületek, melyek a ma elnyomott kisebbségek alkotásai voltak, lefoglaltattak ; a ku turá'is emlékműveket barbár módon lerombolták s lépten nyomon pusztítottak mindent, arai múlt volt; pedig az mindig egyúttal emberi kulturerték is volt. S a jelenségek, melyek az uj államok belóletében mutatkoznak, kezdve a szoborrombolásokon egész a minapi prágai botrányig, mely e téren világrekordot jelent, mind oly eruptiv tünetek, melyek a néplelkek el nem aludt forrongására, elégedetlensegére következtetnek, de nem szociális, hanem nacioualis alapon. A konszolidáció ptdig — melyet már ötödik éve vár a világ Közepeurőpátói, csak nem akar elkövetkezni s könnyű megjósolni : nem is fog elkövetkezni. A mai állapot egyszerűen a fegyverek kényszere alatt tartott háboruközi állapot, melyet az erősen felfegyverzett tornán, jugoszláv és csehszlovák haderők állandó készenléte tart fenn. A nagyhatalmak általános lefegyverzési programmokat vetnek felszínre s szeretnének megvalósítani s Középeurópaban ugyanakkor nagy haderőket tartanak fenn a demokratikus, szocialista kormányu kis államok, mert félnek a lefegyverzett, megcsonkított, jóvátételi kötelezettség által megnyomorított Magyarországtól. De mellette saját belellenségeik képzelt sokasága sem engedi, hogy kezüket egy pillanatra levegyék a fegyverről. A kisebbségek többnyire feles százalék aránya persze tényleg respektálandó erő, csak1 az a kérdés taktikailag ajánlatosabbra a kisebbségek fegyver által való elnyomása, avagy a békés, egyenjogú élet. Mert vagy van félteni valójuk egy egyenlő békés élet alatt a kisebbségektől vagy nincs? Ha van, úgy a saját dominálni akaró voltuknak teljes lehetetlenségét jelenti, ha azonban nincs, úgy csakis merő rövidlátásból és dilettántizmusból származhatik. S itt találjuk a kisebbségi kérdés európai fontosságát, mert a középeurópai situáció a legalkalmasabb talaj a legnagyobb meglepetésekre. Ahol az uralkodó elem úgyszólván többség nélkül, csupán fegyverrel a kezében tad uralkodni, ott a béke csak műbéke, mely alatt polgárháborúk és egyéb háborúk üszke parázslik. S ne feledjük el, hogy Középeurópa ma a Balkán, hol sok kis állam ellentétes érdeke kiáltja világgá a párisi béke igazságtalanságait s igy egy-kettőre lángbaborulhat minden s egy világháború már indult el a Balkánról. A mai Középeurópa a legnagyobb háborús veszedelem Európára s növeli annak veszedelmességét az európai államok különböző érdekek szerinti sokféle szövetkezése, mellyel szemben állanak a legyőzőitek, akiket nyomoruk, a kényszerrendszabiilyok, megbénult gazdasági élet önkénytelenül a többiekkel szembenálló ellenséges táborba terel. A robbanó pont pedig Középeurópaban a kisebbségi kérdés leaz mindaddig, mig aquak tételes, a közmegelégedést legalább megközelítő megoldása meg nem történik. Európa barométere pedig vihar felé sillylyed: az osztrák főváros hihetetlen nyomora, melyen segíteni igazi akarat nélkül mindenki sz retne, a horvátok áilaudó elégedetlensége, a Slovak autonómia erőszakos késleltetése, Rithenau meggyi kolása a monarchisták részéről, a prágai parlament német cseh ütközete, az állandó jugószláv olasz ellentét stb. stb., mindmeg mnyi intőjel: »mégis mozog a föld.« A nagy entente és csat ósa a kiseateme örök. érvényűnek képzelt határai is csak emberi alkotások, melyen kérésziül fog gázolni a történelem vaslogikája. Nemzetek szándékos elpusztítása, eltörlése nem fog sikerülni s a kisebbségek ma az utód államokban mindenütt ezzel a tervvel találják: magukat szemben. Természetes, hogy e tervvel szemben a rendelkezésükre álló valamennyi eszközt igénybe veszik, hogy nemzeti életük töredékeit megmentsek s az uj államok beíéletébe.i dúl a harc, mely külföldre nézve is csak veszedelmes lehet. E veszedelem felismerése a nagyhatalmak részéről már megtörtént, számos esemény enged erre következtetni;Európa közhangulata is nagyot változott; csak a kis entente kormányai nem akarnak látni és hallani. A kisebbségek pedig, mindegyik államban számbeli hata.om—egyenlőre fegyver nélkül; az uralkodó nép pedig görcsösen markolja a fegyvert s úgy uralkodik, — pedig az ököl egyszer kifárad s akkor — a fegyver is kihull belőle s más veszi fel. . .. A harcot azonban még ki lehet kerülni, teljes egyenjogúsítás, önálló nemzeti élet, az államok teljes lejegyverzése a kitérő, melyre a történelem szekerét át kell váltani. Ez nem csak középeurópai, hanem európai érdek. Csallóközből Ukrajnába. (.A véletlen játéka. — Mit mesél egy zsákcimke ? — Hová fog ez vezetni ?) Bizony jó messze esik mitőiünk, Csallóköztől Ukrajna. Nem is hinné az ember, hogy ebben a zűrzavaros világban valaki, vagy valami megtudná tenni ezt az utat. De hát ez a föltevés csalóka, mert a valóság egészen mást mond. A véletlen játéka sokszor csodás meglepetéseket szerez. Egyik ismerősünknek véletlenül a kezébe került egy u. n. zsákcimke, amilyet a föladott gabonazsákokra szoknak kötni, amelyre a föladó és a címzett nevét szokták fölirni. Erről a címkéről aztán kisült, hogy egy prágai cég egyik csallóközi állomásról, a csallóközi gazdáktól maximált áron elrekvirált és az eliátotlanok lisztszükségletére fordítandó gabonát az ukrajnai szovjetköztársaságnak szállította el. 4 gazdák véres verejtékével termesztett, tőlük
