Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-07-25 / 88. szám

iBegyireiiharmaidBlR éwf ©l^aspra 88« «sáni Kedd, 8822, Julius 25. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY I* O L I T IKAI L .A. F. t!5fi/eÍ38Í ár ei«h*»lovák értél) hen: Helyben és vidékre posta! szétküldéssel; £géí* évre 80 X, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes s*$*m ára i 80 fillér. i dili isis elkezdődött és szomszédságunkban folyik. A legnagyobb aggodalommal szemléljük ezt a műveletet, amely az elnemzetietle­­nités kétségbe nem vonható céljait szol­gálja és szinmagyar Csallóközünket akarja ettől a jellegétől megfosztani. Szociális reform álarca alatt a legrútabb és leg­szélsőbb sovinizmus szövi itt alakos játé­kait a magyar faj elnyomására és hát­térbe szorítására, gazdasági tönkretételére. Láttuk már a barsmegyei földosztá­sok körül, hogy a magyar jelentkezőket egyszerűen kisemmizik, jelentkezéseikre azt mondják, hogy elkéstek és más ne­vetséges ürügyeket találnak ki arra, hogy őket igényeiktől elüssék. A komárom­­megyei földosztások is ugyanerre a kapta­fára lesznek szabva. A júniusban közzé­tett földbirtok parcellázásról a helybeliek értesítve egyáltalán nem lettek. A jelent­kezéssel bizonyára ezek is el fognak késni, mint ez a trencsénteplici földhivatal prog­ramjában benne van. Van ennek a hivatalnak egy kiren­deltsége is itt Komáromban a megyehá­zán. Hivatalának ajtaján itt, ahol a la­kosság tiszta magyar, amellyel érintke­zésben áll, egy magyar betű sem olvasható és teljesen cseh felirat ékeskedik ott, úgy hogy az ügyes bajos föidmíves ember meg se találja. Már ez a körülmény is jellemzi ennek a hivatalnak minden ten­denciáját. Halljuk, hogy a földet igénylő ma­gyar rokkantak az ekeli és gadóci nagy­birtokok területéből birtokhoz jutni nem tudnak, ellenben csehek és szlovákok igen, akiknek befizetéseit a földbirtokhi­vatal elfogadta. Ez ellen az eljárás ellen a leghatározottabban felemeljük tiltakozó szavunkat és felhívjuk az összes politikai pártok vezetőségét a legsürgősebb közbe­lépésre. A megyei közigazgatási bizottság­nak rendkívüli közgyűlésen kellene ezt az ügyet tárgyalni, mert ennél fontosabb közérdeket • nem ismerünk; nem értjük, miért nem szorgalmazzák összehívását a bizottság tagjai ? Hát ez a magyar sors? Ezt érdemli a magyar nép, hogy saját földjét, melyen ezer éven át volt úr, amelyet vérével és verejtékével áztatott évszázadokon át, ki­húzzák lábai alól ? Ez a föld a mienk és annak i3 kell maradnia: ehhez másnak, mint magyarnak joga nincsen; ez a játék, ami itt folyik, a békeszerződés legflagrán­­sabb megsértése, a kisebbségi jogok kí­méletlen és durva legázolása, amelybe belenyugodni annyi volna, mint saját halálos Ítéletünk aláírása. ÄUPSTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GÁÁL GYULA dr Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. JJ-ÍI.1ÜTM­1 ..............1---1M Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ptádoi’-«. 26 hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton — A Kisgazda és Kisiparos Párt és a földreform. A magyarságot teljesen mellőzni akaró csehszlovák földreformra vonatkozólag a Kisgazda és Kisiparos Párthoz nagyon közel álló helyen a következő nyilatkozatot hallottuk: Az Országos Magyar Kisgazda Földmives és Kisiparos Párt a legerélyesebben foglal állást a magyarságot teljesen mellőző csehszlo­vák földreform ellen a patt lapjaiban, gyülé­­seken. Gyűléseit sünien tartja, amelyeken föl­világosítja a népet, hogy mily' n magyar ellenes akció folyik a földreform állarca alatt. Most vasárnap is két gyűlést tartott Csallóközben. Ezenkívül a földosztásra szánt uradalmakhoz legközelebb eső községekben (Csicsón, Ekéién, Dunoujfalun stb.) összegyűjtötte a földet igénylő magyarságra vonatkozó adatokat, hogy a föld­hivatal ne álihasson elő azzal a dajkamesével, hogy azért osztotta fel idegeneknek a magyar földbirtokot, mert magyar földigénylők nem jelentkeztek- Ezzel ezentúl nem véclekazhetik már a földhivatal, mert a jelentkező ivek nagy garmadáit nem hazudhatja le. Azt is le kell szegeznünk, hogy sok föld­­birtokossal kétszínű játékot űznek egyesek. Ha kipattan a tiíoi, hogy valamelyik uradal­mat föl fogják osztani, akkor rendeseu meg­jelenik egy ügyvéd, vegy annak megbízottja és hivatkozik arra, hogy neki roppant befolyása van és neki módjában van a földparcellázást megakadályozni. Sajnos, mindig akadnak hiszé­keny emberek, akik felülnek és busá3 össze­geket fizetnek a közbenjárónak, aki a magas összegen kívül azt is kiköti, hogy a birtok körül le kell szerelői minden fölparcellázási mozgalmat, földigényösszeirásokat, hogy a fi­gyelmet el lehessen terelni onnét. A helyzet aztán az, hogy nem egy esetben rossz szemmel nézi az ilyen félre vezetett, hiszékeny földbirtokos, ha a Kisgazda és Kisipaios Párt megfujja a vészkürtöt, hogy emberek, vigyázzatok, a falu­tokban levő uradalmat föl akarják osztani, de teljesen ki akarnak titeket, mint magyarokat az osztásból hagyni. Ma már azonban a Kis­gazda és Kisiparos Párt inkább magára veszi a tulajdonos ódiumát és igen is a fölosztásra szánt uradalmak körül lakó magyarság között gyűjti az adatokat, hogy kinek van föidigénye. Szomorú tapasztalatok szólnak a mellett, hogy a magas közbenjárót hiába pénzelte le a tu­lajdonos s hiába némitott el minden földigény­lési fölszólalást, a birtokot fölosztották magyar jelentkező híján cseheknek és szlovákoknak. Szóval ezek a szomorú tapasztalatok is igazol­ják a Kicgazda és Kisiparos Párt akcióját, hogy a magyarságot fölrázza nemtörődömsé­géből és hangos szóval tiltakoztatja a magyar­ság százezreit a magyarságot mellőző földreform ellen. = Szlovák panaszok. A szlovák keresz­tényszocialisták legutóbb népgyülóst tartottak Eperjesen, ahd az egyik szónok Kniha János mondotta többek között a következőket: — Kér­dem! Föl vagyunk szabadítva? És tényleg sza­badok is vagyunk? (Közbeszólások: Dehogy va­gyunk.) Előzetes szerződésekkel, melyeket szlovák és cseh tényezők Moszkvában, Clevelandban és Pittsburgban kötöttek, biztosították nekünk a szabadságot. Azonban a trianoni békeszerződés­ben Szlovenszkó önállóságáról és önkormányza- ■ tárói említés sincsen. A gazdasági elnyomorítás- * ról nem beszélek, csak Szlovenszkó elözönlésére rámutatva kérdezem: ki áll csaknem az összes hivatalok élén a közigazgatásnál, bíróságnál, közép és felsőiskoláknál, vasútnál és postánál, i a katonaságnál és csendőrségnél ? (Közbeszólá­sok: Csehek.) Ki tölii be a hivatali állásoknak legalább 80 százalékát?! Milyen szellem, milyen beszéd uralkodik Szlovonszkón, miuden, de min­den fölött ? 1 Idegen nyelvet és szellemet kény­szerítenek ránk, a nyelvet a csehszlovák közös­ség köpönyege alatt. Szlovenszkó szabadságának megteremtői Amerikában és Oroszországban nem ilyen szabadságról és felszabadításról álmodoz­tak! Hol van a szlovák törvényhozó parlament? Hoi van a szlovák Önálló közigazgatás és bíró­ságok ? Hol a tisztán szlovák közép- és felső­iskolák ? Hol Szlovenszkó fiai és lányai érvé­nyesülésének elsősége? Hol van Szlovenszkó gazdasági érdekeinek védelme? Vájjon a szlo­vákságnak az alárendelt űzetett szolgálatokhoz nincsenek elég megfelelő és megbízható erőik? íme. a mi szabadságunk! íme a boldogság! Élvezzük azt a testvéri szeretet agyonölését, mely százezreket kónyszeritett a Morva mögül ide, hogy minket az ő pokrokát (haiadó) szellemükkel műveljenek. Ugyancsak ezen a gyűlésen Fedor Miklós szepesmegyei párttitkár a szlovák sérel­mek kapcsán felemlíti, hogy a tanítóságnak a csehek előtt vizsgát kell tenniök. Folytatva a szlovák kulturális kérdésről való előadását, fel­említi, hogy lopásért biróilag elitéit egyének is vaunak a tanári testületben. A legnagyobb meg­botránkozás hangján beszél a korrupcióról, mely a »fejétől bűzük a hal« igazsága szerint fertőzi meg közéletünket. (A jelenlevő hatósági kikül­dött ismételten félbeszakítja a szónokot a szó megvonásának, sőt a gyűlés feloszlatásának ki­látásba helyezésével. A szónok erre a demok­rácia elvének alapján erélyesen követeli, hogy adatokkal igazolható tényállásainak megtételében a hatóság ne akadályozza.) A nagy néptömeg maga is felzuduit a hatóság indokolatlan aka­dékoskodása miatt és viharos kiáltásokkal kö­vetelte a beszéd folytatását. A szónok tudomásul veszi a hatósági közeg fenyegetését, de az igaz­ság kimondását magától elvitatni nem hagyja. = A magyarság tiltakozása az iskolaügyi Jogtiprások ellen. Az »Országos Magyar Kis­gazda, Földmives és Kisiparost párt« Érsekujvári osztálya és az »Országos Keresztény Szocialista párt« érsekujvári szervezete a város széles kör­nyéke szervezeteinek a bevonásával Érsekújvá­ron az »Aranyoroszlán szálló« nagytermében folyó hó 30-án délelőtt fél 11 órakor összevont rendkívüli közgyűlést tart. A gyűlés tárgya a magyar iskolaügyi sérelmek megállapítása s azok orvoslása tárgyában való határozat hozatal. A gyűlés hatalmas megnyilatkozása lesz a szlo­­venszkói magyarság rendithetlen egységének, másrészt azon tettekre kényszerítő elkeseredés­nek, melyet a milliónyi magyarság lelkében a kormány balkáni iskolapolitikája korbácsolt fel. — A hű barátság vége. Közismert tény, hogy a Csehszlovák kormánykörök, különösen az uj köztársaság keletkezésekor mennyire kér* Kedtek a kommunistákkal. Akkor még a magyar kommunista is jó volt nekik. Most már persze a magyar akkor se kell nekik, ha kommunista is. A kommunizmusra most már nincs nagy szüksége a köztársaságnak, csak a kezdet kez­detén kellett a kommunista barátkozás a ma­gyarság ellen. Most aztán rz fáj egyes politikai köröknek, hogy a kommunizmus melegágya a szovjetkormány finom háláját még tovább is szövögetni akarja Csehszlovákiában. A „Pravo Lidu“ egyik legutóbbi számá­ban Becbyne prágai szociáldemokrata képviselő éles cikkben támadja az orosz szovjetpolitikát. A cikk éle különösen Noztovenko, a prágai

Next

/
Oldalképek
Tartalom