Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-10-28 / 128-129. szám

2. oldal.

„Komáromi Lapok*

19,?2. október 28.

rnházási számla jövőre kedvezőbben fog alakulni, mint az idén, mert az előállítási kiadások alacsonyabbak lesznek. Az átmeneti háború ntáni intézkedésekre az idén nem vettek föl semmit a költségvetésbe, holott erre a célra a folyó évben 733 millió kellett. Ha a kiadásokat tekintjük, azt látjuk, hogy a 19 milliárdos költségvetésből a nemzetvédelmi minisztériumra esik a legtöbb, mely egymaga 1759 milliót vesz igénybe. Ezenfelül más címek alatt ugyan, de szintén katonai célokra több kiadásos tételt tartalmaz a költségvetés. Iskolai célokra C3ak 459 milliót fordítanak, tehát körülbelül egy negyedrészét annak az összegnek, melyet a katonaságra költenek. A költségvetés e két tétele mindennél ékesebben beszél a cseh-szlovák köztársaság politikájának igazi irányáról.

= Pártgyüló8ek. A kisgazda, kisiparospárt f. hó 22 én tiszt újítással kapcsolatos népgyűlést tartott Kismáuyán, hova a párt nevében Érsekújvárból dr. Kukán Béla osztályelnök, ifj. Hlavicska Jáuos az Orsz. párt alelnöke, Ficza András az érsekujvári szervezet alelnöke és Prohászka Lajos osztálytitkár szálltak ki. Megkapó fogadtatást dr. Kukán Béla köszönte meg, kifejezve a magyar nép háláját és elismerését Kismányának magyarsága mellett eddig is kifejtett küzdelmeiért. A délelőtt fél 12 órakor megtartott gyűlésen dr. Kukán Béla hatalmas beszédében fejtegette pártunk programmját és ecsetelte mai helyzetünket és kötelességeinket. Majd megejtették a tisztikar megújítását. Ezután Nagyczéténybe mentek, hol a község apraja-nagyja hatalmas táborrá verődve várta őket. Dr. Kakán Béla hosszabb beszédben rámutatott a magyarság vallási, kulturális és gazdasági sérelmeire és annak szükségességére, hogy a magyarság minden különbségeket félretéve egy egységes táborba tömörüljön. Ugyancsak a kisgazda és kisiparospárt okt. hó 22 én Nagymad és Albár községekben is tartott gyűlést. A pártvezetőség részéröl Lukovits Ferenc igazgató és Bazsó Kornél titkár voltak kiküldve, kiknek már az állomáson szép fogadtatásban volt részük mindkét község részéről. A kiküldöttek Nagymadon délelőtt 11 órakor tartották a gyűlést, Bazsó titkár lelkes szavakkal hívta fel a község lakosait a tömörülésre. Lnkovies Ferenc igazgató a párt keletkezése okát és annak szükségét magyarázta meg, majd lelkeshangú szavakkal kérte az egybegyűlteket, hogy tartsanak össze, szeressék egymást, mert ezután jön még az igazi megpróbáltatás és ha széthúzunk, akkor elveszünk mindannyian. Délután 3 órakor az Albáron megtartott gyűlésen ismét Bazsó Kornél és Lukovits Ferenc igazgató beszéltek.

— Bomlik a kisantant? A megtartandó keleti konferencián a diplomaták értesülése szerint a kisantánt államainak augusztusban kötött egyezsége súlyos próbának lesz kitéve. Több kérdés, mely ott sorra kerül, a csehszlovák köztársaság és az SHS. királyság között differenciákat fog szülni, melyeket eddig még nem sikerült diplomáciai utón elsimítani. Belgrádot nagyon idegessé teszi az is, hogy Csehszlovákia közeledik Olaszországhoz. Minthogy a kisantant létrejöttének legfőbb inditóoka : a bolsevizmus és a magyaroktól való félelem tulajdonképen megszűntek, valószínűnek tartják, hogy a kisantant rövid időn belül szétbomlik.

= Az olasz magyar barátság. Az olaszok nem egyszer adták tanujelét magyar barátságuknak. így pl. a velencei egyezménynél is. Újabban ismét a magyarok érdekében serénykednek. A zágrábi „Slobodan Tribuna“ római jelentést közöl, amely szerint Bianchi fascista és Devanesti nacionalista vezér az olasz kormányhoz memorandumot intézett, amelyben követelik, hogy a kormány tegyen lépéseket a népszövetségnél a trianoni békeszerződés 294. szakaszának Jugoszlávia részéről való végrehajtása érdekében. Az említett 294. szakasz arról intézkedik, hogy Magyarországnak joga van a jugoszláv vasutakat felhasználni az Adrián való áru be és kiviteli céljaira. Pasics miniszterelnök annak idején egy fiumei küldöttség előtt kijelentette, hogy Jugoszlávia nincs abban a helyzetben, hogy Magyarországnak ezt a követelését visszautasítsa.

= Két lapvélemény. Olvasóink előtt bizonyára nem lesz érdektelen, hogy mit ir a szlovák népről, két — ellentétes állású szlovák lap a Slovak és a Slovensky Dennik ? Lássuk mit ir a Slovak?

»Alig múlik el hét, hogy a szlovákok tömegei — elhagyván hazájukat — Amerikába ki ne vándorolnának. »Szerencséért« Amerikába mennek! A kivándorlás oly mérveket öltött, hogy még cseh újságok is foglalkoznak vele. Szlovenszkóból rövid három éven belül 70000 szlovák vándorolt ki Amerikába. Súlyos vád ez a csehszlovák köztársaság közgazdasági viszonyai ellen. A szabad országból menekülő 70000 lélek idegenbe fut kenyér után! Ezek a szerencsésebbek. A visszamaradt otthon tengődik, fentartásához hiányzik az éietforrás. Az Óceánon túlra menekülők hosszú sorfala nap-nap után ostromolja a prágai amerikai konzulátust. Viszszaküldik . . . Betilt az idei kontingens. Nyomor és bánat. Szegényen és reméiíytelenüi távoznak és ugyanígy térnek vissza. A gazdasági pangás Szlovenszkó elnéptelenedését eredményezi; akár éhenhalás folytán. A helyzet kétségbeejtő. Gazdasági életünk pangásban. Magyar

ország képtelen béreket fizetni. A nyugat nem alkalmas. Amerika bezárta kapuit. így végzi a cseh lap — mondja a »Slovak«, — legalább nekünk nem kell újra leírni. „Ave Praha, morituri te salutant!« A halálra Ítélt szlovákok üdvözölnek! Vigasztal, hogy amint a régi római zsarnokok eltűntek, ezek is el fognak múlni.«

így ir a Slovák. A Slovensky Denník cikkéből azonban a vallás és a papellenes irányzat látszik ki nagyon.

A Slovensky Dennik a New-Yorski Dannik egy cikkével polemizál. Ugyanis a »New Yorsky Dennik« cikket közöl, Kompánek tollából a Sziovenszkó autonómiájára vonatkozóan. A cikk a csehek és szlovákok közötti egyenetlenség okairól azt Írja, hogy a legnagyobb félreértés oka a szlovák nép ájtatos lelkivilágában keresendő. Egész mások a szlovák nép gondolatvilága, érzelmei, jelleme, mint a cseheké. A cseh realista, a szlovák romantikus, szentimentális lelkű. Azzá lenni a cseh nem tud. A szlovák komoly, mérlegelő természet, amit a csehről nem lehet állítani. A szlovák idealista és vallásos érzelmű. Ezzel szemben egész más a csehek gondolatmenete, mások az érzelmei stb. Kompánek állításaival szemben a »S1. Dennik« azt írja, hogy ez mind nem igaz. Ezt egész másképen kellett volna megírni. És pedig: A cseh realista, haladó, filozófus, tudatában van emberi méltóságának, ismeri kötelességeit nemzetével szemben. A szlovák babonás, fanatikus, retrográd, nemzeti és faji jellegében felületes. A csehet mindenben a szakavatottság jellemzi. A szlovák a véletlenre és az isteni gondviselésre bízza sorsát, plébánosának engedélye nélkül nem fog semmihez. A cseh a maga szellemi tehetségére támaszkodik, sokat olvas, tanul, irodalom- és művészetpártoló, A szlovák csak imádkozik, hajlong a bálvány előtt, tudományra nem áldoz. Misére költi pénzét s a felesleget a zsidónál hagyja. A cseh leleményes és nyugtalan vérű. A szlovák a régi szokásoshoz ragaszkodik, minden újítást ridegen visszautasít, mindenben rosszat lát. Ez a különbség a csehek és a szlovákok között. A csehek sokkal felvilágosodottabbak, mert vezetőik is azok. A papok a saját jól felfogott érdekük szerint neveiik a szlovákokat. Alázatosságra, rabszolgaságra, babonára és papok előtti hajlongásra tanítják. Ne a csehekben és a szlovákokban, hanem ott keressétek a hibát, ahol van —• a róm. kát. (néppárti) papokban. Az esetben, ha a szlovákok megszabadulnak a néppárti kultúrától, nem lesz különbség a csehek és a szlovákok között.

— Tankönyvek, Írószerek, tanszerek kaphatók Spitzer Sándor könyvkereskedésében.

Elmuít világból.

Irta: Lörinczy György.

Volt olyan idő, a mikor évekig a Pósa Lajos és Asztala nevétől és hirétöl zengett s tréfáin kacagott az ország. A szép, a boldog, j a büszke és erős Magyarország lelkét az a szellem töltötte el, a mi a Pósa-Asztalból köítöi, Írói, művészei, tudósai és újságírói révén, a publicisztika ezer egyéb fényszóróján széjjeláradt : a magyar nemzeti gondolat és érzés, az erő biztosságának s a történelmi hivatás büszke öntudatának szilárd szelleme. A politikai párttusákba a Pósa- Asztal sohse ütötte az orrát, de mindenütt ott termett, ahol a magyar nemzeti ideálok kultuszának áldozhatott. Az egész ország a Pósa-Asztal vidékévé lett.

A székelység szivét a segesvári Patöfiszobor leleplezésén tartott nagy nemzeti ünnepen gyújtotta lángra Pósa. Nyitván, a Felvidéki írók Körének alakulására az Asztal nagy irói és művészi dandárral vonult föl. A körmöcbányai hangversenyen a begyek között tört utat a magyar szónak az Ének az aranyszavu madárról cimü gyönyörű versével. Máskor meg Szakolcán, a kedves és vonzó, morvamenti patriarkális kis magyar városban tett óriási hatást. Mikor A határon cimü vérsét megkezdte: „Itt ahatár! Ne menj tovább, magyar! . ..“ az arcok úgy égtek, mintha a lelkek lázától gyulladtak volna ki. Komáromban a Dunántúli Közművelődési Egyesület közgyűlésén, Tiszafüreden a muzeum megnyitó-ünnepén s a milléniumi emlék fölavatásán, a honfoglaló vezérek : Tass és Szabolcs dicsőségére lobogtatta meg a Pósa-Asztal a

zászlaját s árasztotta szét lelkesedésének lángját és jókedve pajkos szikráit.

De mindezeknél is nagyobb hatása volt a Pósa gyermekestéinek. Magyar lelkének a gyermekvilág volt a legbájosabb és legbüvösebb tündérkertje. Az ártatlanság és őszinteség tiszta varázsa a legnagyobb hóditó s a Gyermsk-nek ezzel a varázsával a Pósa meleg gyermekiekké, melyet az élet minden komiszsága között megóvott a raffinéria és a kisértés csalóka vagy hazug érintésétől, teljeszen összeforrott, s ebben a láthatatlan, de annál bensőbb szövetségben a magyar apák és anyák szive dobogott. Ez túlzásnak látszik most, az idő és a tér eltűnt távolságából, de a ki látta a kolozsvári, szatmári, debreceni és szegedi, vagy a budapesti Operában tartott gyermekestéket, az tudja, hogy soha se volt a világnak olyan autokratája, a ki olyan korlátlan hatalommal uralkodott volna az alattvalóin, a milyennel Pósa uralkodott a gyermekek lelkén. A színpad, a hová trónját állították, virágerdővé változott; világszép Nádszál-kisasszonyok, Tündér Honák, vizi királyok, erdei manók és gnómok vették kőről s meséinek egyéb fantasztikus alakjai. Pósa a hazafias és politikei verseiben csak Peturbán volt, szilaj lázongó, de a gyermekiéleknek zsarnok — Múzsája.

*

Pósa bácsinak két szülőföldje volt: Nemesradnót és Szöged. Radnóton született a gyermekköltészete. Szögeden a magyar fajszeretete, szilajsága és ezer szerelmes uótája. Ha vallatóra fogták volna, tán maga se tudta volna megmondani, melyiket szereti jobban, melyiktől

I tudna könnyebben elszakadni. Ezért oszlott meg \ életének az a része, a mit Budapesten kívül töltött el, Szöged és Radnót között. Szöge- I dében ültük meg a Sas Ede lakodalmát is, a ? mire mint jelentős családi ünnepre, a Pósa| Asztal egész vezérkára fölvoault es elhalmozta a népszerű Írót és szeretetreméltó asztalalattvaló-társát verses és prózai felköszöntövel és szép Annuskáját virággal.

De Pósa máskor is, akármikor, ha eszébe jutott, könnyedén leszaladt Szögedre. Sose egyedül. Mert Lipcsey Ádáin mindig kéznél, mindig kész utitársa volt. Lipcseyt úgy bizalmasan mindenki Ádány-nak hívja. És Ádány mindenáron képviselő szeretett volna ienni. így hát két téren is konok és hajthatatlan ellenfele Pósának. Pósa soviniszta ultranacionalista és moralista, Lipcsey az egyetemes emberi élet- és világfölfogás majdnem internacionalista költője. Pósa Kossuth-párti dühös kuruc. Lipcsey rajongó Tisza imádó, vagyis a Pósa-Asztal nyelvén: javíthatatlan labanc. De a szögedi halászlé és turóscsusza terén elválhatatlan fegyverbarátok.

Olyan halászlét, meg olyan turóscsuszát nem is főztek a kerek világon seholse, mint a Kiss Palcsi uram szögedi korcsmájában. Nem hiába telepedtek oda a szögedi cigányok. Ott nőtt meg Mikszáth, Pósa, Gárdonyi, Sebők, Szávay, Tömörkény is. Ezen legutóbbi ifjú, a mint ö mondaná, nem egyedül. Vele és hírnevével együtt növekedett a Kis Palcsi uram portájának szépséges virágszála is, mig csak olyan gyönyörű hajadonná nem növekedett, hogy Tömörkény István rávetette a messzilátó két ábrándos szemét, sőt, diktum-faktum, vég-