Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-10-10 / 121. szám

121. Mám> Kedd, 1922. október 10 Regyvenharmadik évfolyam. e KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. EiStizetésI ár eaeb-silovák értékbe. : Helyben és vidékre postal szétküldéssel: *jée« évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyel «ám ára t 8® fillér. J*ggfgl r.--—T-===--=^--r=r-^- -=-------:-----~ ------------------------'-v - --------ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádsr-u. 28., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombat!» gyarországgal minden valószínűség szerint okt. 16-án kezdődnek. A tárgyalásokon kizárólag a tartozások és követelések kérdései kerülnek szóba. A magyarok részéröl kiküldött tárgya­­lásvezetö Scüandl államtitkár szerint, bár a tárgyalások még nincsenek előkészítve, de ki­látás vau arra, hogy épen olyan értelmű clai­­ring megegyezés jön létre, mint amilyen az osztrák és csehszlovák kormányok között fenn áll. A tárgyalásokat kétségkívül megnehezíti az a körülmény, hogy a múlt évben a cseh­szlovák korona 3—4 magyar koronáért volt kapható, mig most 80 magyar koronába kerül. = Sokalják Szlovenszkó szabadságát. A szlovenszkói éllenzéki pártok egyre növekedő térfoglalása nem kis mértékben nyugtalanítja a cseh szlovák kormánypárti köröket. Egymás­után merülnek fel a pártok körében a legkü­lönbözőbb tervek, hogy a szlovenszkói lakos­ságnak nagyarányú megmozdulását ne csak diszkreditálják, hanem el is fojtsák. Dérer miniszternek azt a tervét, hogy a köztársaság védelmére külön törvényt alkossanak, számos más terv egészíti ki. Újabban a szlovenszkói kormányzás válságát hangoztatják s rezsimvál­­tozást követelnek. A Lid. Noviny hétfői számá­ban hosszabb cikket szentelt ezeknek a törek­véseknek, amely érdekesen világitja meg a kormánykörök gonoolkodásmódját. A Lidové Noviny szerint a baj forrása abban keresendő, hogy Szlovenszkón a teljes szabadságot (!) ho­nosították meg. Eltörölték a cenzúrát, az ujság­­beszüutetést s a kivételes rendelkezésekről szóló törvényt s ezzel kicsavarták a kormány kezéből a fegyvert s az most tehetetlenül áll ezekkel a mozgalmakkal szemben(!) Szlovenszkó kormány­zásának a krízise — a lap szerint — tulajdon­képpen a demokratikus jogrend krízise, mivel nem készítették elő részére megfelelően a talajt s ezért most van alapjában veszélyeztetve, ha csak rövidesen más utón-módon nem igyekeznek azt biztosítani. Ez volna a jelentősége a köztársaság védelmére irányuló törvény megalkotására vo­natkozó közleménynek. Ha félúton maradunk — irja a L. N. — el lehetünk készülve rá, hogy a jövőben még súlyosabb veszteségek fognak érni. = Te is fiam Brutus! Ejnye, ejnye! Ki hitte volna, hogy maga Clemenceau ur is úgy nyilatkozott a Yersaillesi szerződésről, amely ép­pen nem hízelgő se a szerződésre, se azokra, akik azt megalkották. A Newyork World néhány nappal ezelőtt párisi levelezőjének tudósítását közölte, amelyben Glemenceauval folytatott be­szélgetéséről számolt be. Ez a tudósítás Ameri­kában kínos feltűnést keltett, mert a volt fran­cia miniszterelnök azzal vádolta meg benne Amerikát, hogy a válságos időkben cserben hagyta a szövetségeseket. Most ugyancsak a Newyork World Clemenceaunak egy njabb nyi­latkozatát közli, amely azonban már nemcsak Amerikában, hanem világszerte, főképpen azon­ban az ántánt körében fog méltó feltűnést kel­teni. Clemenceau ugyanis kijelenti, hogy »a ver­­sailiesi szerződést darabokra kell szakítani é3 minden egyes darabjára rá kell írni az Egyesült Államok és Anglia neveit, mert ezek felelősek azokért a pontozatokért, amelyek szükségessé teszik a szakítást.« Clemenceau kijelenti, hogy ez a békeszerződés veszélyes korszak terméke, amely teljesen értéktelenné vált és ha hamaro­san nem csinálnak valami okosat, akkor komoly zavarok fognak a nyomában keletkezni. »Figyel­meztetem az egész világot — folytatja Clemen-Hosszú vajúdás előzte meg az új kormány világrajöttét, mely még az utolsó pillanatban is majdnem meghiúsult. Tavasz óta menesztették ál­landóan a Benes-kormányt, amelynek lét­­jogosultsága tulajdonképen már akkor megszűnt, amikor a tavalyi demobilizációt elrendelték, hogy többször mesterségesen meghosszabbitott életét eddig vonszolta, annak a köztársaság sajátságos parlamenti rendszerében található meg az oka, melyet a kormányt támogató koalíciós pártok honosítottak meg. Egészséges politikai viszonyokkal ren­delkező államban nem fordulhatna elő ilyen eset, mert a politikai érettség fel­tételezi már eleve azt, hogy a kormányok­nak nem a pártok és a pártvezérek szem­pontjából kell megalakulnak, hanem az ország, az á!!anr~jól felfogott érdekében. Az uj kormány megalakulásánál a pártok az egyes tárcák körül valóságos harcot vívtak, mert a koleált pártok mindegyike azon volt, hogy lehetőleg minél több he­lyet kaparinthasson meg magának. Az örökös tárgyalások és tanácskozások a párt és egyéni érvényesülés jegyében foly­tak le, az egész ország tanúja volt az áldatlan tülekedésnek, amely végre is olyan kormánynak adott életet, amely úgy ösz­­szetételében, mint születésében magával hordja a bomlás csíráit. A régi kormány működéséről nincs mit mondani. Hacsak a mozgósítás, mely rengeteg költségébe került az adózó pol­gároknak, vagy a köztársaságot az egész világ előtt kompromittáló parlamenti bot­rányokat nem akarjuk felemlíteni, melyek ugyancsak kétes dicsőséget szereztek Be­­neséknek. Azt azonban leszögezhetjük, hogy a függő kérdések megoldatlan kom­plexumát hagyta hátra, amelyeket pedig ennek a kormánynak kellett volna tető alá juttatni. A kormányt támogató pártok azonban lehetetlenné tették ezt, mert a megbukott kormány semmiféle kérdésben sem érte el azt az egyetértést, amelyre szüksége lett volna. Hogy Svehla és kormánya fog-e va­lamit tehetni, azt egyelőre még sejteni sem igen lehet, mert hiszen az uj kor­mány programmját a pártok vezetőin kí­vül senki sem tudja és ha megegyezés történt is e tekintetben egymás között, még nem bizonyos, hogy az egyes pár­tokban a megegyezés perfektuálása nem ütközik-e akadályokba. Az bizonyos, hogy az uj kormányban a petkának mind az öt tagja helyet foglal, de az egyes tárcák élére olyan pqlitikusok kerültek, kik rész- l ben a lelépő kormányban is helyet fog­laltak, részben pedig már egyéb kormá­nyoknak voltak tagjai. Csakis helycsere történt, egyéb semmi, az egyik miniszté­rium a másikkal csak uj főnököt cserélt. Az uj kormányban külügyminiszter­nek megmaradt Benes, pénzügyminiszterré pedig az erőskezű Rasin került, akiről máris olyan hírek keringenek, melyek a köztársaság gazdasági életének radikális megváltoztatását helyezik kilátásba. Az aranyvaluta szépen hangzó életbtetelépését tolják előtérbe e pénzügyi szakember mi­niszterségével kapcsolatban, csak az a kér­dés, hogy fog-e sikerülni és képes lesz-e ezzel a császármetszéssel a mai rettene­tesen nyomasztó helyzetet megjavítani. Szlovenszkó is uj minisztert kap dr. Kál­­lay József személyében, aki nem a poli­tikusok sorából kerül a teljhatalmú mi­nisztérium élére, de akinek magyarosan hangzó neve senkit meg nem téveszthet már abban a tekintetben, hogy a szlo­venszkói kisebbségek eddigi megalázott helyzetében valami változás történnék. A uj kormány, összetételét tekintve, nem ringat bennünket, magyarokat, illú­ziókba. Jól ismert irányzatokat képviselő politikusokkal van ezúttal is dolgunk, kik túlzó nacionalizmustól túlfűtött lelkűkben nem hordozzák a megértés gondolatát s rendszerváltozásra nem képesek. Marad minden a régiben, a nemzeti kisebbségek mitsem remélhetnek. De épen ezért a magyarsággal együtt a köztársaságban élő más nemzeti kisebbségeknek sincs okuk, hogy eddigi magatartásukon változtassa­nak, saját fajuknak létérdeke követeli tőlük, hogy az egységes frontot szilárdan állják az uj kormánnyal szemben és ál­landóan résen legyenek továbbra is min­den várható támadásra. Addig, mig olyan kormányok jönnek, melyek a kisebbsé­gek jogait figyelemre nem méltatják és az igazság alapjára helyezkedni nem tudnak, addig csak a legteljesebb hizalmatlanság­­gal fogadhatjuk a kormányváltozásokat. = A Svehla-kormány kinevezése. Miután az ellentét, mely pénteken este az utolsó perc­ben fölmerült, Tucny és Franke miniszterek tárcacseréjével elsimult, az elnök a Svehla kormányt kinevezte. A miniszteri lista az ál­talunk már közölt névsorral megmaradt, csak az a vátoztatás érte, hogy Tacny Alajos pósta és táviróügyi, Franke Emil dr. pedig közélel­mezési miniszter lett. áz nj kormány szomba­ton délután tette le az elnök előtt a hivata­los esküt. A kormányváltozással kapcsoltban az elnök két kézirata jelent meg a hivatalos lapban, az egyikben fölmenti a távozó kor­mányt, a másikban pedig kinevezi az uj kor­mányt. = Gazdasági tárgyalás Magyarországgal. A küszöbön álló kereskedelmi tárgyalások Ma-I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom