Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-07 / 120. szám
4. oldal. Komáromi L&poK" 1922. október 7. Petőfi emléke. Irta: Dr. Sziklay Ferenc. Kassa, 1922. szeptember végén. A mai naptól kezdve Szlovenszkó mieden magyar lapjában állandó rovatot nyitunk a magyarság iegnagyobb költője, a világirodalom egyik legjelentősebb alakja, Petőfi Sándor emlékének. * Közeledik annak a nap iak századik évfordulója, amelyen legnagyobb büszkeségünk, a magyar nemzeti érzés- és gondolatvilág leg pregnánsabb kifejezése megszületett. A régi esztendő: a csalód isok vidám temetési ü mepén, az nj év: az uj remények hajnalán tűnt. föl ez az üstökös a magyar égen, mintha maga az időpontban megnyilatkozó sors is szimbolizálni akarná az újszülött jövőre születettségét. Alig élt közöttünk egy negyedszázadot, de az a lángnyom, rnaly vakító világossággal szántott végig a nemzet életén, mely misztikusan, fényessége teljében váratlanul veszett a végtelenségbe, soha el nem halványuló fényt gyújtott a lelkekbeo. Petőfi az örök ifjúság szimbóluma. Minden Írása ma is oly friss, mint mikor szü letett. Mennyi irás fakult meg azóta, mennyi nagynak hitt ember zsugorodott törpévé a haladó kor által! És Peíőfi, akit nemcsak halála uíán ismertek e), de aki maga is élvezhette előre megálmodott dicsőségét, el nem avulhat soha 1 Vátes volt, jövőbe látó, megihletett lélek, akit az idő meg nem cáfolt, tűi nem haladott, de akinek még az idő az adósa, mert még máig sem váltotta valóra minden jövendölését. Nem azért, mintha hamis ieit volna a jóslata, — óh nem, — jós erejű szavában még ma is az egész emberiség lelke, vágya dobban: ». . . Minden ember ember egyaránt S az embernek nemcsak joga, Hanem teremtőjéhezi Kötelessége is Szabadnak lennie, Mert aki Isten legszebb adományát Meg nem becsüli, Magát az Istent sem becsüli az!» Milyen messze vagyunk még mindég ettől a világtól ! . . . Petőfi valóban nem a múlté, hanem a jövőé ! Ne múljék el nap, hogy nevét ne emlegessük, ne múljék el nap, hogy ne legyen gondunk a százéves évforduló méltó megünneplésére! Nem csak külső pompát értek ezen az üaneplósen, de belső megértést, a Petőfi szellemével való egybeolvadást! A Petőfi emiékrovatuak kettős célja lesz. Először összegyűjteni, minden adatot, minden emléket, melyet a költő itt, közöltünk hagyott. 1845 április elsején indult el Petőfi a pest-Mostanábau már több ember jár a villamoson s néha a család már nem fér el egymás mellett a pádon. I yenkor a Bandi, — csakugyan nem csalt az érzésem, fiú az el-öszülöttünk, — visit és ordít, ő állni akar a kocsiban, még pedig a pádon állni és az ablakon kinézni. Mindig úgy tapasztaltam, hogy a fiuk állni szeretnek a pádon s kinézni az ablakon és visítanak, ha nincs módjuk erre a mulatságra. És mindig szidtam a szü;őket, hogy rosszul nevelik a kölykeiket. Nem szabad annyira gyengének lenni, hogy egy rossz fiú harminc felnőtt ambert terrorizálhasson. S most egyszerre úgy látom, hogy a pádon állás és visitás nagyon kedves hajlandóság a gyermekeknél. Karakterre mutat, szeretetreméltó egyéniségre. Bandi határozottan vesztene a szememben, ha U8m ragaszkodnék oly szivósan a pádon álláshoz és nem visítana olyan kitartó energiával. Persze rendesen az én helyemen áll Bandi a pádon (most már a húga is követi nemes szokásait) s ilyenkor én mindig kimenekülök a kocsi külső perronjára. Nem a gyereksivitás elől, — az a legszebb zene a füleimnek, — hanem a mama hálaadő tekintete elől. Komiszság volna megvárni, amig kék szemével megköszönné a gyermekei gondos elhelyezését! Csak az esik rosszul ilyenkor, hogy meszsziről nem láthatom elég jól édes Madonnaarcát. Az emberek olyan kíméletlenek, olyan tolakodók, furakodók a villamoson, hogy zsiros testükkel eltakarják szemem elől az eget. Fájdalmas ilyenkor leszállani a kocsiról. Még csak búcsúpillantást se vethetek rájuk. eperjesi gyorsszekéren a mai Szlovenszkóra, hogy Eperjesen meglátogassa Kerényi Frigyes barátját, Tompa Mihály, mint nevelő, szintén ott lakott akkor. Itt dinolta meg ahárom-egylélek poéta az »Erdei lakot* s innen indult egy hónap múlva Petőfi felvidéki kőrútjára. Branyiszkó, Lőcse, Késmárk. Igló, Rozsnyó, Rimaszombat, Aggtelek, Kisfalud, Vargede, Losonc, Fülek, Gács. Ajoácskő, Vecselkő, Somoskő, Salgó voltak főbb stációi, illetve kirándulóhelyei egészen junius 22-ig, mikor Losoncról Balasagyarmaton éá Vácon át ismét Pestre indult. Másodszor is járt náluuk. 1847-ben újra nyakába veszi a világot a »csavargónak született* poéta s juaius 1-től 13 ig végigjárja njra a kedves tájait: (Vác), Losonc, Rimaszombat, Beje, (Tompi Mhá'ynál) Marányvár, Tornaija, (Putnok, Miskolc, Szerencs, Sárospatak), Széphilom, Királyhelmec, Lelesz, Ungvár, Munkács, Beregszász, Badaló, (Gseke, Z íjta, Peieske, Szatmár) jelzik útirányát, szive választottjához és nemsokára nejéhez Erdődre. Lehetetlen, hogy azon családok hagyomá nyaiban, akiknek szü ei, nagyszü’ei Petőfit vendégül látták, ennek a két útnak az emléke ne élne. Az emlékek nagyrésze valószínűleg napvilágot is látott már, vagy a Petőfi múzeumban van átadva a ^hatatlanságnak. Nem baj, ma érdemes újra fölmelegiteni ezeket az emlékeket. Az Úti jegyzeteiből és az. üti leveleiből kicsillanó jókedv és jólérzés tanúságot teszuek arról hogy Petőfi nemcsak azért a miénk, amiért minden magyar emberé; mert az érzései és gondolatai minden magyaremb.-r érzés- és gon dolatvilágábói fakaduak, hanem azért i3, mert, — ha rövid ideig is, — Petőfi, az ember is a miénk volt. Itt él köztünk nemcsak a szelleme, de itt élt közönünk az önérzetében megsértett, a kritikusok és irigyek hadától üldözött, nálunk pihenést kereső és megnyugvást találó ember I Ha a különböző lapokban elég bőséges anyag fog közre kerülni Petőfi itt tartózkodásá. ról, e sorok kibocsátója az ő meglévő adataihoz csatolja, szorgalmasan összegyűjti azokat s azt hiszi, a szlovenszkói magyarság legméltóbb hálalerovása lesz a költő emléke iránt, ha ezeket egy emlékkönyv keretében közreadhatjuk. A második célja a rovatnak a centennárium méltó megünneplésének előkészítése az ünnepségek részletekig menő megbeszélése. Erről legközelebb! hl jó íiéí a MioiéUi. (Mit szabad áthozni a határon ?) A komáromi pénziigyigazgatóság közli: A vámsorompónál egyre nagyobb számban ismétlődnek esetek, melyek a vámkezelési utasi-Mikor látlak megint szép hitvesem, drága gyermekeim ? . . . * A gyermekeket láttam az elmúlt héten. Egy idegen úrral mentek a villamoson. Mind feketében. Nem beszéltem senkivel, nem mondta senki, mégis tudom: meghalt az anyjuk . . . Aznap nem mentem hivatalba. Betelefonáltam, hogy beteg vagyok. Hosszú, hosszú szolgálat után az első nap, hogy kötelességet mulasztottam. Hazasiettem és előszedtem a fekete ruhámat. Kissé kopott már, annál jobb. A kalapomra gyászfátyolt tettem. A karomra is. És kisiettem a temetőbe. Reggeltől estig jártam a temetőt. Milyen szép ország a temető! És milyen csendes! Mindenki talál benne valakit, aki nagyon kedves neki. Az eleven utcán nem találunk mindig valakit, aki kedves nekünk . .. Járom az uj sírokat, — de hogy találok rá? A nevét nem tudom, a korát se pontosan, még a hitét se sejtem. Intenem, hát minek is az? Az első simái, ahol valaki csöndesen alszik, leborulok és sirok és imádkozom, ő majd tudja, hogy neki szól az imám, érte hull a könyem. És ha nem tudja? Ha a halott semmit se lát, semmit se tud, semmit se érez? Én akkor is tudom. Én mindig is tudom, hogy kiért fáj a szivem, kiért hull a könyem, kiért száll égbe az imádságom. Szegény kis feleségem, kijárok a sírodra. És virágot hozok neked. Bazavirágot és margarétát, szegény kis feleségem! tásokba ütköznek. Eleknek kikerülése végett a közönség tájékoztatására közli a pénzügyigazgatóság, hogy a vámkezelési utasítás II. és X. cikke értelmében minden álhomtt áru vámilleték alá esik. Átutazó köteles a beszerzett árukat önként a vámközegeknek bejelenteni és felmutatni Amennyiben ezt nem tenné, s megmotozásnál nála vagy csomagjában vámköteles cikk találtatott, csempészetért vonatik felelősségre. Ilyen természetű kihágások felett a büntető bíróság Ítélkezik. Yámilietéknek lefizetése mellett, de behozatali engedé y nélkül átutazónak csupán saját szükségletére szolgáló apróságok : keztyü, harisnya, cipő, kendő stb. hozható be, mely cikkek összsúlya azonban 1 kgr.-nál több nem lehet. Nagyobb cikkek ellenben, főleg ruházati (konfektiós áru) mint egész ruhák, gallérok, felöltők, szőrmék csak előzetesen beszerzett behozatali engedéllyel és vámilletéknek lefizetése mellett hozhatók be. Vámmentes kezelés alá esnek az utazáshoz szükséges és az utazó saját szükségletét fedező cikkek, az utazás tartalmával arányos mennyiségű élelem, maly nem lehet 1 kgr.-nál több, vadászok részéről 200 drb. töltény, dohányzóknak 25 drb. cigaretta, vagy 10 drb. szivar, avagy 35 gr. dohány, pénzben egy személy havonkiot 3000 csehkorouát, család 5000 csehkoronát. Nem használhatók fel bevásárlási célból távolabb eső utazásokra határmenti érintkezésre engedélyezett határátlépési igazolványok, mert ezeknek célja más, még pedig: a határvonal által elválasztott ingatlanokon mezőgazdasági művelésnek lehetővé tétele, munkanélkülieknek munka szerzése, orvosok, szülésznőknek szükség esetekben hivatásuk gyakorlása, valamint előre nem látott fontos családi és üzleti ügyeknek az elintézése. Az átutazó közönség, ha magát kellemetlenségeknek kitenni nem akarja, saját érdeke is, hogy a vámkezelési utasításoknak fentebbi rendelkezéseit ne lépje át. Itt említjük még meg, hogy Csehszlovákiából valután a következő maximális ö szegeket szabad kivinni: személyenkiut 300.060 (családonkint 500 000) osztr. kor.. 30 000 (50.000) magyar kor. 10.000 márka 50 (80) dollár, 15 (20) font, 300 (500) svájci frank, 1000 francia frank, 1200 líra, 5000 (8000) lei, 100.000 (150 000) lengyel márka, 4000 (6000) dinár. ; címig a dunai kikötők építése j Budapesten, Komáromban és Pozsonyban las- 1 san-gyorsabban halad előre és amig a dunamenti államok nyílt és burkolt küzdelmet folytatnak azért, hogy ki ki magának kaparintsa a Duna feletti hegemóniát, amíg a prágai magyargyülölettől szított körök mindent elkövettek, hogy a budapesti kereskedelmi kikötő építését megakadályozzák, addig a jó Join angol tőke fütyül minden politikára, szépen és ( alaposan dolgozik a dunai uralomért. Mert S amint igaz, hogy akié a föld, azé az ország, j az is igaz, hogy akié a hajó, azé a folyam I fölötti uralom. Akinek a kezében v»n a dunai I hajó-park túlnyomó része, addig a más kézben levő hajóstársaságokat akkor teszi tönkre, amikor neki tetszik olcsó viteldijakkal, jó hajómenetekkel ! Az utódállamoknak tehát korai volt az öröme, amelyet a magyar hajók fölosztásánál el sem tudtak palástolni, mert nem nagy hasznát fogják annak venni. Az angol töke beleszólt a játékba. Az angol kapitalisták résen voltak és araikor a háború befejeztével a német hajózási érdekeltség szinte lop/a tett kísérletet a dunai hajózás első pozícióinak megnyeréséért, az angol tőke a Bayrischer Lloyd lobogója alatt jelentkezett, német kereskedelmi flotta-tervvel, ugyancsak kész programinot és — a németeknél lényegesen erősebb — tőkéket dobott harcba. így került angol kézre először a Dnnagözhajózási Társaság részvénytöbbsége, majd pedig a M. F. T. R-nek, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaság részvényeinek kétötöde. Ezt a sikert az angol nagytőke a Délnémet Cunagözhajózási Társaság teljes részvényállományának megszerzésével döntő értékűvé tökéletesítette. A Bayrischer Lloydon kívül egyetlen nagyobb hajósvállalat volt már csak ezek után a Dunán, amelyhez a brit kapitalizmus messzenyuló keze hozzáférni nem tudott: ennek a vállalatnak a Magyar Behajózási R. T.-nak most öszszes részvényeit ugyancsak az angol tőkés-
