Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-07 / 120. szám
1922. október 7. „Komáromi Lapok“ 5. oldal. csoport kaparitotts meg. így aztán ma az a j helyzet a Duuán, hogy angol parancsnokság I alatt van együtt a Dunagözhajózási Társaság, I a Magyar Folyam* és Tengerhajózás, a Dóinémet, a Magyar Belhajózás, angol befolyás f alá sorakozik hovatovább az utódállamok által j életrehivott uj társaságok mindegyike 8 a való- j jában angol birtokká vált egész nagy dunai j kereskedelmi flottával egyedül a Bayrischer j Lloyd áll már csak szemben. A hatalmas an- j goi tőkeérdekeltség a közelmúltban The Ryver : Syndicat cég névvel szindikátust alapított, amely most már a dunai forgalom tényleges és szinte egyedüli irányítójává vált. Csupán az Alduna nincs még a gyakorlatban is jogara alatt, a Danának Baján aluli jugoszláv és román szakasza. Különösen Jugoszlávia őrködik féltékenyen jogain; a régi német, osztrák és magyar hajóstárs&ságok jármüvei csupán a rakodóállomásokon köthetnek ki és szállítmányaikat a jugoszláv és a román Dunán nem egészíthetik ki, úgy, hegy ezen a Duna-szakaszón sokszor befogadóképességüknek csupán részleges kihasználásával kénytelenek útjukat megtenni. Ezért az aisóDuna-szakaszért és a Duna mellékfolyóiért, a Száváért, a Dráváért és a Tisza alsó folyásáért készül most felvenni a döntö harcot a The Ryver Syndicat. A harc kimenetelében kételkedni is alig lehet: a Ryver Syndicat mögött és előtt tekintélyt és meggondolást parancsolóan ott lesz mindenütt — az angol diplomácia. „A világ a nagyokért látszik teremtve“ — mondja Enmerjon s a kis népek vére, verejtéke is csak értök folyik. A természetben is az emberi sorsban sehol, de sehol nincsen — demokrácia. Beavatott helyen tudni vélik, hogy az angol töke nagy érdekeltsége miatt a komáromi hajógyár kérdése is hamarosan tisztázódik. A pozsonyi, a komáromi, a badapesti kikötők pedig épülnek — aDgol hajóstársaságok számára. „Így Roéé" — angol lükii. Az angol külkereskedelmi hivatal mostanában tette közzé a bukaresti angol követség évi jelentését Románia gazdasági viszonyairól. Románia sokat szenvtd a papírpénz inflációtól. A jelenlegi papiipénzforgalom, mely 14 és fél millióid leire rúg, épp tízszer akkora, mint amennyinek a világpiaci álparitás mellett Romániában szabad volna lenni. Ennek következtében a drágaság folyton nö, a nép bizalma a pénzben megrendült és az ország hitelképessége kifelé nagyon aggasztó módon csökken. Az 1919-ben kibocsátott és már esedékessé vált kincstári jegyek és bankkölcsönök visszafizetéséről nem gondoskodtak, a vagyonváltság-törvényt nem hajtották végre és a kormány teljesen képtelen megakadályozni a fényűzési cikkek behozatalát, valamint az élelmi cikkek kivitelét. Azonban ngylátszik, hogy a gazdasági dezorganizáció még nem érte el tetőpontját, A közmunkaügyi minisztérium költségvetése egyedül 120 millió lei deficitet mutat fel, de ebben még nem foglaltatik benne a vasutak újjáépítésének, uj mozdonyok beszerzésének költsége. A hadügyi és külügyi tárcák költségvetései teljesen irreálisak. A nagy birtokok felosztásának következményeként a búzatermelés rendkívüli mértékben vissza fog esni, mert a román parasztrak nincsenek a búzatermelésre szükséges gépei és barmai, sőt az eddig használatban volt 330 gőzgépgarnitura is túlnyomó részben használatlanul rozsdásodik, annál is inkább, mivel például a szükséges pótalkatrészeket nem tudják beszerezni. Ehhez járni az a körülmény, hogy ig-m sok nagybirtokostól elvették ugyan a földet, de nem adták oda a parasztoknak, úgy hogy a művelés alatt álló íöld összterülete nem éri el a háború előtti mértéket, sőt még 1921 ben is csekélyebb területet vetettek be, mint az előző évben. A régi, háboiu előtti Kis-Románia maga sokkal több gabonát volt képes kivinni, mint manapság égés Nagy-Románia. A faipar a szükséges gépek hiányában nem tud fejlődni, a cukoripar elsorvad, mert nem termelnek elegendő cukorrépát, az állami közlekedési rendszer csődje pedig egyforma akadálya minden iparágnak. A széntermelés is jelentéktelen, mert sem a munkások, sem a munkaadók nincsenek az uralkodó viszonyokkal megelégedve és Bukarestben néha petróleumból állították elő a gázt, ami csak lármát szolgáltatott, nem pedig világosságot- A vasutak deficitje egy milliárd leire becsülhető és az államvasutaknak le kellett mondaniok még a régi Kis-Románia által tervbe vett vasutfejlesztési program megvalósításáról is. A legsúlyosabb probléma azonban Erdély vasutrendszerének a régi királyságba való beolvasztása. Erdély vasúti vonalai ugyanis mind Budapest felé összpontosulnak és ez a körülmény is egyik oka annak, hogy az erdélyi kereskedők továbbra is Bécs és Budapest felé gravitálnak. A jelentés mindezek alapján megállapítja, hogy gazdasági értelemben Nagy-Romáuia még nem lett és még sok évig nem is lehet egységes egésszé. Komárom veszedelme, (Hét embert mart meg egy óra alatt egy veszett■ kutya. — Van-e gyepmester, vagy nincs ? — I Komárom, vagy Konstantinápoly ? — É/jtli razziákat a kóbor kutyák ellen. — Akik azon panaszkodnak, hogy Komáromnak nincs semmi nagyobb nevezetessége, mint más városoknak, azok elfeledkeznek arról, hogy igen is vaD. És pedig a török főváros, Konstantinápoly hirhedett nevezetessége, a kóborló, gazdátlan kutyák csatangoló csapata Komáromban is föltalálható. Soha annyi kóbor, kutya, mint nálunk. • Nem csak éjjel, de nappal is veszélyeztetik a járókelők testi épségét és egészségét. Példa erre a csütörtöki szomorú szenzáció, hogy egyetlen I veszett kutya hét embert megmart anélkül, hogy a veszedelmes állatot ártalmatlanná tudták volna tenni. Kiszaladt a városból és most vidéken marja az embereket és állatokat. A hét megmart egyén közűi egy hölgynek a bokájába harapott az Anglia sétaterén és pedig olyan erő- 5 sen, hogy a veszett eb foga beletörött a hölgy bokájába. A veszett kutya a sétatéren és a Duna- j parton szaladgált és marta meg á’dozatait. Aztán az ü'dözés elől a' gútai kapun kimenekült. Egy rendőr rálőtt, de nem pusztult bele. Most azt kérdezzük az illetékes hatóságtól, hogy nem gondolt-e még arra, hogy Komárom utcáin állandóan csatangoló gazdátian ebeket hetenkint párszor megismétlendő hajtóvadászszeiü összeszedésével eltüntesse és ezzel a város közönségét áHardó rettegéstől megszabadítsa? Nem gondol Kontáromban senki arra, hogy ez igy nem mehet tovább és erélyesen kezébe kell venni a hatóságnak ezt a kutya ügyet és a gyepmestert utasítani, hogy ha kell, naponta járja be a várost. A komáromi gyepmesternek bizonyáraniucs azonban akkora személyzete, hogy ezt a komáromi kutya inváziót hamarosan megszüntesse, hát a varos fogadjon fel embereket, akik a gyepmesterrel együtt összefogdossák és kiirtják a fölszaporodott kóbor ebeket. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a. nappali feutyafogdosás nem fog egészen célra vezetni, mert este és éjjel járnak tömegesebben a kóbor kutyák. Feltétlenül szükséges tehát a gyakori éjszakai kutyafogdosás is. Ha az ember este, vagy éjjel megy Komárom utcáin, feltétlenül találkozik 5—6 kóbor kutyával, amelyek az éhségtől gyötörve az utcán keresnek valami hulladékot, akárcsak Konstantinápoly utcáin. Ezek a szánalmas páriák veszélyeztetik a lakosság testi épségét, egészségét, kiiitásuk még nekik is megváltás, mert életük még kutyának se való. Azok a szegénysorsu emberek, akik kutyájuknak még elegendő éleimet se tudnak adni és arra kárhoztatják, hogy a szeméten és éjszaka az utcán keressen eledelt, azoknak ugyan minek a kutya? Ha annyi vagyonuk sincs, hogy enni adjanak a házőrzőnek, akkor ugyan mit őriztetnek a kutyájukkal ? Ki kell irtani minden csatangoló ebet, mert ugyan ki fogja megtéríteni a megmart emberek Pasteur intézeti gyógykezelését, a fájdalomról, az időveszteségről nem is beszélve. A rendőrségre vár a legerélyesebb intézkedés végre hajtása, mert az ebzárlat elrendelése és kiplakatirozása — mint látjuk — nem használt semmit. Rendkívüli városi közgyűlés. — A városi munkások bére. — Komárom város közigazgatási bizottsága f. hó 6-án pénteken délután rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlést a zsupán Lukovich Ferenc és társainak kérelmére hívta össze a városi munkások bérének a tanács által történt leszállítása tárgyában. A d. u. 4 órakor tartott közgyűlésen, melyen Moravek Antal zsupáni 'tanácsos elnökölt és a bizottsági tagok közül különösen a szocialisták és a csehszlovák tagok jelentek meg nagyobb számban, Dénes Emil terjesztette elő kifogásait a városi tanács azon intézkedése ellen, hogy a városnál alkalmazott munkások bérét 30 százalékkal leszállította. Minthogy a drágaság eddig még nem csökkent olyan mérvben, tehát a leszállításnak helye nincsen. Geöbel Károly dr. polgármester-helyettes hosszasan válaszolt az elhangzott beszédre és közölte a közgyűléssel, hogy a város immár majdnem a fizetésképtelenség stádiumában vaD, a tisztviselők mai napig sem kapták meg október havi fizetésüket és kilátás sincs arra, hogy rövidesen illetményeikhez jussanak. A holnapi nap újra fizetni kellene a munkásokat, a város pénztárában azonban pénz nincs, a tisztviselők visszatartó-1 illetményeiből lesz kénytelen a város a munkásokat kifizetni. Épen ezért az eddigi munkabérek, melyek összehasonlíthatatlanul magasabbak a helybeli vállalkozók Ó3 magánosok által fizetett béreknél, tovább nem voltak fizethetők, hanem azokat a tanács az életszükségleti cikkek árainak olcsóbbodásával arányosan leszállította. Adatokat sorol fö! a más vállalatoknál fizetett munkabérek nagyságára vonatkozóan. így pld. az ármente; silő tiulat 12 K. napszámot fizet, mig a város 20—30 K-t fizet a legegyszerűbb munkákért. Ugyancsak nevezett társulat 16 K-1 fizet egy, a gépet önállóan kezelni tudó szakmuokásnak, mig a városnál ugyanazon munkás 45 K t kap. Ismerteti a vonatkozó törvényszakaszokat, melyek alapján a tanács jogosult a munkabérek megállapítására. A polgármester helyettes beszéde után Dénes Emil vitatta a felsorolt adatok helyességét, vitatta, hogy a munkások még a jelenlegi fizetésükből is -képesek volnának megélni és családjukat fönntartani. Hivatkozik az érsekuj: vári gázgyár munkásaira, akik nagyobb fizetést ! kapnak a komáromi gázgyár munkásainál. Jaí vasoija, hogy a közgyűlés semmisítse meg a í tanácsi ak határozatát. Hacker Richárd, Dosztál ; Jakab, Stern Bernát és mások felszólalásai, ,va\ lamint Gefbel dr. válasza után a rendkívüli | közgyűlés Moravek zsupáni tanácsos indítványára \ kimondotta, hogy a tanács utasitlatik: lépjen a munkássággal érintkezésbe és ezek bevonásával állapítsa meg a munkabérek csökkentésének mérvét. Néhány jelentéktelen tárgyon kivü! a rendkívüli közgyűlés a legelőbérek megállapítására nézve elfogadta a gazdasági bizottság és tanács javaslatát és a legelőbéreket a következőkben állapította meg: az évi legelőbér tehenek, ökrök, lovak után 90 K, borjú és csikók után 45 K, serlés, kecske és birka után 20 K, libák után 5 K. — Tizenhárom! . . . Október hatodika, ez a boroügós őszi nap, fájó reminiszcenciákat idéz fel eiküDkben. Az emlékezés szárnyain kegyeletes érzésünk minden szomorúságával fordulunk aa aradi vesztőhely felé, ahol a magyar szabad .ágharc tizenhárom vitéz tábornokát avatták föl a magyarság halhatatlanjainak. A felfuvalkcdott, győzelmi mámorában tajtékzó önkény a gyászos könnyel megsiratott aradi vértanuk kivégzésével akarta kiirtani a szabadság és testvériség nagy gondolatát, pedig az osztrák zsarnokság e gyáva ténye csak erősítette a hitet a bitóra szegzett nagy eszmék igazságába é3 diadalába. Csak porlandó testét tudta megölni a hősöknek, de az eszmét, melyért kivégezteltek, nem tudta megölni. Az aradi bitófák ból keresztek lettek, melyek kegyeletes zarándokhellyé emelték a tragédia színhelyét és örökké élő mementót állítottak fel mindazok számára, akik az igazságot meggyalázni akarják ... Október hatodikén a világon élő minden magyar
