Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-10-07 / 120. szám
negyvenharmadik 6vfolyam* 120. szám. Szombati 1922. október 7. sas KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY ^ POLITIKAI LAP. Elíflzeté.i ár cieii-ulovák értékben : Helyben és vidékre postai szétküldéssel: %éss évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám árai 80 fillér. újabb térfoglalását jelenti a közigazgatási reform legújabb fejezete, mely a városok önkormányzatát semmisiti meg és besorozza az állam gépezetébe egy-egy kerékké vagy csavarrá, melynek ott és úgy kell működnie, ahogyan a kormány kívánja. A legnagyobb aggodalommal szemléli ezt a mi életíelfogásunk, mely az alkotmányosság friss és szabad levegőjében nőtt fel. Az alkotmány egyik sarkalatos biztositéka az önkormányzati élet, mely a polgárnak módot és alkalmat nyújt arra, hogy intézményei sorsába beleszólhasson és azok felett rendelkezhessék. A centralista állami mindenhatóság ezt igyekezik teljesen kiküszöbölni. A nagy garral hirdetett demokrácia melleit sem beszélnek ma sem a községi választásokról és a kormány által kinevezett, tehát tőle függő autonom testületek politikai, sőt nemzetiségi alapon összeállítva intézik, helyesebben vonszolják a városok és a nagyobb önkormányzati testületek ügyét. A bürokrácia, a centralizmusnak ez a rákfenéje pedig ezalatt építi egymás után sejtjeit, amelyek lassan elpusztítják az egészséges önkormányzati szellemet. Minden befolyás a kormány kezébe kerül és a városok, melyek évszázadok alatt kultúrintézményeket fejlesztettek és építettek magukban, ezekről is lemondani kényszerülnek, mert itt most már nem a tanácskozás és a döntés joga a községi önkormányzat hivatása és feladata, hanem a sic volo, sic jubeo elvnek, a megokolás nélküli parancsoknak végrehajtása. A városoknak községekké való lefokozásából el lehetünk minden rosszra készülve a közigazgatás tekintetében is. A bürokrácia tengere fogja első sorban elnyelni ezeket az ön-intézményeket is, ahol eddig arra termett vezetők intézték a nép ügyét, akikben megbízott, akiket saját maga választott. A jövőben pedig a nyakára küldenek és kényszerítenek olyanokat, akik a helyi viszonyokat abszolúte nem ismerik, azzal tájékozva és kapcsolatban nincsenek, nem kapcsolja őket sem érzelmi, sem anyagi kötelék a községesitett városhoz, melynek sorsát intézik, tehát az iránt a legjobb esetben közömbösen fognak érezni. Ámde bekövetkezik a rosszabbik es-ALAPITOTTA : TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BABAfJYAY JÓZSEF dr. hetőség is. Az itteni kormányzat nem födi el morális fogyatékosságait, sőt nyíltan hirdeti azt, hogy egyes városokat, most már községeket „vezetői politikai magatartása miatt“ megfenyiti és megbünteti. Éppen Komáromról mondta ezt. egy miniszter, akinek fajunkkal szemben való ellenséges magatartása oly sok rossz órát és sérelmet szerzett a magyarságnak. Ez a politikai erkölcstelenség, mely oly leplezetlenül hirdethető s amely a demokrácia elvének teljes kompromittálását jelenti, semmi jóval sem biztat a jövőt illetőleg. Eddig láttuk azt, hogy mit vesz el tőlünk a kormány: elvette ősi intézményes jogainkat, elviszi hivatalainkat, elvette legértékesebb vagyonúnkat és legújabban megfosztja városunkat évszázados városi jellegétől. Most várjuk, hogy mit fog adni a városnak kártalanításul. Vállalni fogja-e azokat a terheket, melyek ez alatt a kormányzat alatt keletkeztek, s amelyek a községet csődbe juttatják; vállalni fogja-e kulturális és közegészségi intézményeink tovább fejlesztését és íentartását; vállalni togja-e a községi közigazgatásnak azokat az összes terheit, amelyek kizárólag állami célokat szolgálnak, értjük ezeken az adó, katonaügyet és rendészetet, amely a városnak milliós kiadást jelentett évente? Mig ezekre a kérdésekre, tiszta és világos választ nem kapunk, addig a lehető legrosszabb véleménnyel lehetünk csak a közigazgatásnak ez uj fordulata felől. Megjegyezzük, hogy üres, de bármily szépen hangzó ígéretek a tett szankciója nélkül a község helyzetén alig segíthet. A község sem jobban nem terhelheti meg önmagát, mert teherbíró képessége máris túlhaladta a megengedhető mértéket, sem nem hozhat nemzeti ajándékokat a kormány részére, mely olcsó kikötő telekért a Srobár féle és tőle megszokott tapintatos kijelentésekkel fizet és ezzel késziti a politikai és társadalmi lojalitás talaját. = Az uj kormány kinevezése. A köztársaság elnöke csütörtökön kinevezte az uj kormány tagjait. Az egyes tárcákat következőképpen töltötték be; miniszterelnök Svehla Antal, nemzetvédelem Udrzal Ferenc, belügy Malipetr János cseh agrárpártiak, földmivelésügy Hodza Milán dr. szlovák agrárius, vasutügy Strbrny György, posta és táviró Franke Emil dr., közélelmezés Tucny Alajos cseh nemzeti szocialista pártiak, népjólét Habrmann Gusztáv, iskolaügy Bechyne Rudolf, közmunkaügy Srba Autal cseh szociáldemokraták, unifikáció Markovié Iván dr. szlovák szociáldemokrata, pénzügy Rusin Alajos dr. nemzeti demokrata, kereskedelem Novák SxerkesztSség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik tekint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton László nemz. demokrata, igazságügy Dolansky József dr., közegészségügy Sramek János cseh néppártiak, küiügy Benes Ede dr., szlovenszkói miniszter Kállay József dr., a szlovenszkói minisztérium közigazgatási osztályának főnöke. Az uj kormány összetételében a régi maradt, ugyanazon pártok tagjaiból alakull; csak uj nevekkel, bár a régiek közül többen megmaradtak az uj kormányban is. Sem programmban, sem irányzatban nem Ígérkezik változás, hiszen a miniszteri liszta alkotóinak eddigi politikai működése semmi garanciát nem biztosit uj helyzet kialakulására. A rendszer marad a régi és nekünk, magyaroknak semmi okunk sincs arra, hogy reményeket tápláljunk a kisebbségek ügyének jövőbeli kezelése tekintetében. Törhetetlen kitartás az egységes fronton, — ennek a vezérelvnek kell az uj kormánnyal szemben Í3 érvényesülni. = A leszerelés komédiája. A népszövetség tudvalévőén foglalkozott a leszerelés kérdésével is és határozatot hozott a Iefegyverezés korlátozására vonatkozóan. A határozatnak azonban egész nyugodtan megáilapithatjuk, hogy semmiféle komolyabb jelentősége nincs. A határozat ugyanis azt kívánja, hogy azok az európai államok, melyek a háború elölt mostani nevük alatt fennállottak és amelyek most nem folytatnak fegyverkezésüket igazoló katonai műveleteket, szóliltassanak föl arra, hogy katonai kiadásaik összegét szállítsák le az 1913. évi színvonalra. Ebbe a kategóriába azok az uj államok, melyek világrajöttüket a világháborúnak köszönhetik, nem tartoznak, vagyis a kisantant békés indulatunak nem épen nevezhető államaira nem vonatkozik a határozat. Mert ezek az államok a békeszerződések előtt nem állottak fenn, vagy ha fenn is állottak, nem olyan jogi konstrukcióban, mint ma. De beletartozik a kategóriába például Ausztria, Magyarország, Bulgária, mely államok már a világháború előtt is fennálltak s amelyek most nemcsak hogy hadsereget nem tarthatnak, de még a belső rend fenntartására sem rendelkeznek elégséges erővel. Pedig a körülöttük levő uj államok állig felfegyverkezve, több százezres hadsereget tartanak fenn. Ezért nem nevezhető komolynak ez a leszerelési akció, mely egyoldalúan állít fel követelményeket, így akarván szolgálni a világbéket. Érdekes, hogy a határozat fölhívja a népszövetség tanácsának figyelmét arra, hogy tartsa állandóan szem előtt azt az alapelvet is, hogy a leszerelési problémák megoldásához csak akkor járulhat hozzá hasznos módon, ha az illető kormányok erre fölkérik. Bizonyosra vehető, hogy kevés állam fogja erre a népszövetséget fölkérni. = Edwards rokonszenvval beszél Magyarországról. A népszövetség tagjai körében általános feltűnést keltett az, hogy Edwards elnök záróbeszédében rendkívül rokonszenvesen beszélt Magyarország felvételéről. Magyarország felvételét a gyűlés egyik legfontosabb cselekedetei közé sorolja. Rokonszenvvel fordulunk — mondotta — a sokat szenvedett ország felé. = Egy nyilatkozat és egy hir. A népszövetség ülésezésein nem sok dicsőség jutott a kisantantnak, Pedig ugyancsak nagy reményekkel kecsegtették magukat. Ezt bizonyítja Benes miniszterelnöknek a Le Temps szept. 29 iki Reggelenként K*»“r schmidthaueR-ieie ___22__________ígmándi keserüvtz, melegítve éhgyomorra mint ivókúra bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. m. «tvagy és emésztéshiány, felfúvódás, gyomorhurut, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkövéredés, agy vértód ulás. vérbőség stb. Ki* Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. *302 532 ígmándi kúrák otthon. II Mii Iníifttli
