Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-10-07 / 120. szám

Z. oldal.

Komäiomi Lapok'

1922 október 7.

számában megjelent nyilatkozata is, mely a kö- | vetkezőképen hangzik:

— Tekintettel a népek szövetségének tanácsválasztására, amely holnapután, szombaton lesz, súlyt vetek arra, hogy formálisan is megcáfoljam azokat a híreket, amelyek szerint kormányom engem jelölt vagy jelöltetett volna. Azon az értekezleten, melyet a kisantant a múlt hónapban Prágában tartott; kijelölte a tanács számára a maga jelöltjeit és ekkor Jugoszláviára esett a választás. Ehhez a választáshoz híven ragaszkodunk és én nagyon kérem mindazokat, akik véleményemnek valamelyes fontosságot tulajdonítanak, hogy Jugoszláviára adják szavazatukat és ezáltal legyenek segítségünkre az európai béke megerősítésében.

A francia kormányhoz közelálló világlapban leadott e nyilatkozat arról tanúskodik, hogy Benes mindent elkövetett, hogy a kisantantot a tanácsba beválasztassa. A népszövetség és a Dagy antant azonban ebben a kérdésben nem tulajdonított különösebb fontosságot Benes véleményének és a kisantant törekvésének, mert amint köztudomású, a kisantant jelöltje a választáson kibukott, nyilván azért, mert a népszövetség és a nagyhatalmak a kisantant képviselője nélkül is biztosítani tudjak az európai béke megerősödését, A nyilatkozatra az a lesújtó hir következett tehát, hogy a népszövetség tanácsában egyelőre nincs szükség a kísantantra, mely úgy szeretné magát feltüntetni a nagy jj világ előtt, mint a béke egyetlen őre és bizto- í sitója.

= „A szlovákok és a csehek két külön

nemzet.“ A cseh kereszténypárt megalapítója, Horsky Rudolf dr., érseki hslynök, feltűnési keltő cikket írt a Cseh cimü lap hasábjain. Fejtegetései szerint a szlovákságnál megvan az a három tényező, amely nemzeti önállósághoz szükséges. A szlovákság nyelve önálló nyelv, a szlovákság, mint nép pedig saját történelmi területtel is rendelkezik. Ha a kezünkbe vesz- í szűk H&ttelának nyelvtanát, föltétlenül arra a 't meggyőződésre kell jutnunk — Írja Horsky dr. — hogy a cseh és a szlovák nyelv két egymástól különböző nyelv s hogy nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a szlovák nyelv csak nyelvjárása a esetinek s így nem volt igaza Masaryknak sem, amikor 1916-ban az angol kormányhoz intézett memorandumában azt irta, hogy a szlovákok voltakép csehek, akik külön nyelvjárást beszélnek. Aki — így folytatja Horsky — azt állítja, hogy a szlovák nyelv csupán nyelvjárás, annak meg kellene engednie azt is, hogy a cseh nyelv dialektusa a lengyel nyelvnek saz ukrán nyelv

Szegény kis feleségem.

Irta Kálnoki Izidor.

Azt hiszem, vétek az irásmesterség becsülete ellen, ha ezeket a följegyzéseket közreadom. Nem tudom, hogyan kerültek hozzám. Magam irtam-e, vagy találtam, kigondoltam-e, vagy mesélték nekem, átéltem-e vagy álmodtam? — sejtelmem sincs róla. Sőt, hogy őszinte legyek, meg sa tudom egészen érteni. Homályos a dolog, zavaros, kusza. Ostoba és lehetetlen.

Sokan szeretik az ilyet. Én nem . . .

*

Az ember nem is hinné, hogy az ilyenfajta totyakos öreg ember, mint jó magam, aki csak a legnagyobb energiával tartja magasra a fejét és tolja előre be-bebicsakló lábait, valamikor délceg, vidám és pirosarcu ifjú volt. Mert az ember irigy és kaján. A viruló leánykáról mindenki tudja, hogy valamikor vén szipirtyó lesz belőle, de a véresfejü banyáról nem hiszi el senki, hogy valaha tündérszép hajadon volt. Előre tudunk sötétben látni, hátrafelé rózsaszínűén nem.

Ha megpukkadtok is, mégis legény voltam a talpamon. Nagyobb önérzettel tekinthettem a tükörbe, mint sok államférfin a múltjára. És önálló voltam és független már huszonkétéves koromban. Köztisztviselő harminc forint havi fizetéssel.

ügy éltem, mint egy kiskirály. Jó ruháim voltak, különbejáratu hónapos szobám s ha kedvem tartotta, meleg vacsorát ehettem egészen rendes nyári vendéglőben. A hivatalba villamoson jártam (akkor már volt villamos'» s haza is csak egészségi okokból mentem gyalog, nem takarékosságból.

dialektusa az orosznak. Nyilvánvaló tehát, hogy a szlovák nyelv éppen olyan önálló mint a cseh nyelv. Horsky cikkeiben rámutat ezután a szlovákság külön nemzeti jellegére is. „A becsületes és őszinte szlovákból sohasem lesz cseh, — írja. Az bizonyos, hogy a szlovákság körében is vannak renegátok, akik júdáspénzért elárulják szlovák vollukat, de ezek csak egyes egyének. A szlovák nemzet mint ilyen sohasem válik renegáttá. Ahogy nem sikerült a magyaroknak ezer esztendő alatt megmagyarositani a szlovákokat, úgy az elnemzettelenités nem fog sikerülni a cseheknek még kétezer esztendő alatt sem és a Szlovéneké eicsehesitésére fordított milliókat teljesen fölöslegesen dobják ki“.

= Ki lesz Magyarország uj prágai követe?

Budapesti lapok jelentik, hogy magyar követté Prágában valószínűleg Praznowskyt, az eddigi párisi magyar köyetet nevezik ki.

= A hazaárulás! porok titkaiból. Igen sok lap megírta annakidején részletesen a Valia Elemér, Zadlukál Jenő, Ádám Gyula, Ádám Dezső, Valla László és Cifra Zoltán munkácsi lakosok ellen indított hazaárulási port. Hogy mennyire szolgálják a konszolidáció érdekeit ezek a pörök, arra nagyon is jellemző, épen a munkácsi hazaárulási pör, mely sehogyan sem akart azzá minősülni a független bi-óságok előtt és csupán a rendörközegek fantáziájában maradhatott annak. A munkácsi „hazaárulókat“ felmentette mindkét fórumon a független bíróság, azonban hónepokig ültek vizsgálati fogságban, az egyikük kétségbeesésében öngyilkos lett, egy másikat megölt a börtön egészségtelen levegője, tüdőbajban elpusztult, a többi pedig testileg, lelkileg összetörve „szabadlábra helyeztetett.“ Nem ítélték el őket, de végigszenvedték egy hosszú vizsgálati fogság borzalmait mely egyiküket kivégezte, a másikat pedig öngyilkosságba kergette.

A kassai Ítélőtábla Kovalik Lajos tábla elnök elnöklete alatt a napokban tárgyalta Valla Elemér munkácsi lakos és öt társa hazaáralási pőrét. A vádlottak védelmét dr. Gádo Herbert látta el. Az ítélőtábla másfélórás tárgyalás után helybenhagyja a törvényszék felmentő Ítéletét és elrendelte a vádlottak azonnali szabadlábra helyezését. A hat vádlott közül azonban már csak négy örülhetett a visszanyert szabadságnak.

= Aki önállóságot ígér Horvátországnak.

Jugoszlávia belső politikájában már régóta sok vizet zavar György herceg, akinek ügyével már több Ízben minisztertanácson foglalkoztak,

Akkoriban lettem szerelmes.

Úgy volt, hogy reggel, úgy nyolc óra tájban, amikor a végállomáson a villamosra ültem, szinte mindennap ugyanazon a kocsin egy ifjú leány is utazott. Szép lány volt. Karcsú, magas, szőke, kékszemü. Csak a kékszemüekért rajongtam és a szőkehajuakért. A kék szem átlátszó, tiszta lelket jelent, a szőke haj vidám kedélyt, őszinteséget és jóságot. Az ifjú nőnek egyébként is olyan szép ragyogó, finom volt ar arca, hogy még fekete szemmel és barna hajjal is gyönyörű lett volna.

Mindig utána szálltam a kocsira, ügy helyezkedtem el, hogy se tolakodóan közel, se idegenkedöen távol ne kerüljek tőle. És hogy láthassam az egész utón.

Abból, hogy mindennap ugyanabban a kora reggeli órában megy a kültelekről a belső városba, nem volt nehéz kitalálni, hogy valami foglalkozása vagy hivatala van. Gépirókisaszszony, könyvvezető, varrólány, masamód vagy pénztáros lehet, gondoltam, s úgy számítottam: neki is lehet huszonöt vagy harminc forint havi fizetése. Abból ruházkodik ilyen csinosan. Mert mindig rendes, szép cipő volt a formás lábán, három vagy négy kalapja is volt (a legjobban tetszett nekem egy buzavirágkék kalapja, a mit margaréták öleltek körül), a blnzai pedig ragyogó fehérek voltak mindig.

Hogy hivatalba jár, vagy valami rendes foglalkozása van, abból is bizonyossá lett előttem, hogy mindjárt, ahogy elhelyezkedett a kocsin, könyvet vett ki a kis kézitáskájából, s olvasni kezdett. A ki a villamoson olvas, annak napközben sok a dolga, állandó a lefoglaltsága, estére pedig, mire ágyba kerül, olyan fáradt és kimerült, hogy gyorsan elalszik, így aztán nem tehet egyebet, mint hogy betűdé kielégítő megoldást még sem találtak. A király és György herceg között felmerült viszályt többen jelentéktelen epizódnak tartják, sokan azonban fontosabbnak tartják, hogy sem azt egyszerűen le lehetne kicsinyein). Ezek arra hivatkoznak, hogy Jugoszláviában György mellett egyre erőteljesebb hangulat nyilatkozik meg, egyre többen és többen csatlakoznak hozzá, aminek okát bizonyos körök érvényesülési törekvéseiben kell keresni. A mai jugoszláv rezsimből kimaradt vezetőférfiak ugyanis Györgyöt akarják felhasználni céljaik elérésére. Diplomáciai körökben azzal is számolnak, hogy a viszálykodá-s igen komoly belpolitikai zavaroknak szolgálhat alapul. György és törzskara — bécsi diplomáciai körökből eredő értesülés szerint — külföldi államoknál orientálódik és minden alkalmat felhasznál arra, hogy Sándor király pozícióját — szükség esetén külföldi segítséggel is — meggyöngitse s őt esetleg a trónról való lemondásra kényszerese. A külföldi hatalmaknál ez az akció azonban nagy bizalmatlanságra talál. A Györgypárt egyébként legelőször a horvátoknál próbált orientálódni. György Ridieson keresztül a horvátokat akarta megnyerni s önálló Horvátországot ígért nekik arra az esetre, ha melléje állanak. A horvátok azonban — bár semmiképen sincsenek megelégedve a jugoszláv kormányzati rendszernek Horvátországot érintő intézkedéseivel — rendkívül óvatosságot tanúsítanak és nem hajlandók magukat egy kalandosnak tetsző vállalkozás áldozatául dobni.

Ltfkuél uisumot

minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. Didéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután helenkinl háromszor megy küidönc Prágába

eljárási díj 35 korona

cím: hászló Zsigmond

Bratislana (Pozsony) Szépíak-u. 52. sz.

i szomjúságát és könyvéhségét" a villamoson elé ■ giti ki.

Azért is szimpatikusak nekem a villamoson olvasó nők, mert nem kacérok. Az én kis lányom senkire se nézett, csak a könyvére. És gyönyörűen olvasott. A kis piros szája együtt mozgott a betűvel, a szemében pedig benne ragyogott a mese, hol nedves érzékenyen, hol csillogó vidáman.

Jóformán vele olvastam az egész utón. Apróra tudtam mindig a történetet, a mit magába szívott.

Idők jártán valami barátságféle fejlődött ki köztünk, ügy tapasztaltam, hogy a kis lány mindig körülhordta őzike tekintetét mielőtt felszáll a kocsira. Éreztem, hogy engem keres. S amikor meglátott, mosoly ült az eperajkára. Mintha most már biztonságban érezné magát a sok idegen ember közt. S érezte, hogy nem késik el a hivatalából, mert a hosszú sovány is itt van még.

Jómagam meg akárhányszor egyórával is hamarább siettem a villamos megállóra, mint kellett volna. És vártam türelmesen, fel nem ültem a kocsira, ha még olyan üres volt, inig ö nem jött. Ha tiz kocsi is elmegy előttem, hát menjen el tiz kocsi. Én vártam. S mikor megjött a kicsike, — ő is nagyon pontos volt, az angyal — mosolyogtunk mind a ketten. És felszálltunk.

Elhatároztam, hogy a kislányt elveszem feleségül...

*

Ezentúl a menyasszonyomnak tekintettem. Most már természetes volt, egyenesen kötelességszerü, hogy mindig korábban jöjjek s esőben-sárban, hóban-fagyban várjak rá.

A választásommal nagyon meg voltam