Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-08-17 / 97-98. szám

I

üegfvenharmadik évfolyam.

97—98. szám. Csütörtöki 1922. augusztus 17.

KOMAROMI LAPOK

KOMÁROMMEGYE1 KÖZLÖNY

POLITIKAI LA P.

Ei&flzetésl ár c»ch-«x!ovAk értékben:

Helyben és vidékre postai szétküldéssel: íffés* évre 80 1, félévre 40 K, Begyedéire 20 K. Egyes szám ára t 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Főszerkesztő: GAAL GYÖLA dr

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-ti 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, min. a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. killdendőkt Kéziratokat nem adunk vissza.

Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr.

...... --"■ ' -- ..... - ------Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton

flszlouák probléma

a civilizált világ elé került abban a memorandumban, melyet a szlovák néppárt zsolnai pártkongresszusán hozott egyhangú határozatából nemcsak a köztársaság elnökéhez, de a világ minden müveit népéhez eljuttatnak. A memorandum részletesen föltárja a szlovák nemzet sérelmeit s midőn ezeket ismerteti, nemzetközi támogatást óhajt szerezni autonómista törekvéséhez. De nemcsak a sérelmek fölsorolása adja meg e memorandumnak a fontosságot, hanem különösen a csehszlovák kormányzati rendszer és állami élet hű és igaz képének őszinte bemutatása kelti föl a közérdeklődést.

Hiába kérte, hiába követelte a szlovák nemzet cseh testvéreitől a szerződések megtartását, hasztalan indította meg az egész szlovák nép egyöntetű támogatása mellett önkormányzati jogáért a harcot, sikert nem tudott elérni. A centralista kormányok Szlovenszkó autonómiájáról hallani sem akarnak, s a föderativ államalakulat másik megteremtőjének teljes elnemzetietlenitésére törekesznek. A szlovák nép, melynek felszabadítását olyan nagy garral hirdetik Prágában és propaganda sajtójukban a külföldön, csak másodrendű tényezőként szerepel s még a békeszerződésekben kikötött és biztosított jogait sem akarják elismerni. Mint valami bevándorlóit vagy letetepitett néppel, úgy bánik el a cseh imperializmusra törő centralista hatalom a tótokkal és eszeágábau sincs a nemzeti fejlődését biztositó feltételeket számukra megadni, vagy biztosítani.

Nagyot csalódott a szlovák nép, amikor a testvérnemzet Ígéretének bedőlt és érthető elkeseredést vált ki az az eljárás, melyet vele szemben tanúsítanak azok, kik az ő segítségével tudták csak elérni hatalomra jutásukat. Ha leigázott, vagy meghódított nép volna a szlovák, akkor sem lehetne sorsa mostohább, akkor sem érezné az alárendeltség, a másodrendüség megaláztatását jobban, noha igazi kulturérzés és etikai felfogás szerint a jognak és igazságnak még ez esetben sem szabadna csorbát szenvednie.

A művelt világ elé viszi most a szlovák nép sérelmeit, mely nemcsak szigorú kritikája a köztársaságban uralkodó politikai viszonyoknak, de egyben vádirat is az elnyomó cseh testvérek ellen, kik a nemzeti kisebbségek szomorú sorsára kárhoztatták a szlovák népet.

Meg fogják-e hallani a »pusztulásra ítélt szlovák nemzet* jajkiáltását a civilizált népek, vagy csak kiáltó szó marad

a pusztában, — ez olyan kérdés, melyre egyelőre határozott választ adni alig lehet. A cseh politikusok mesterkedései eddig is elütötték a szlovákokat attól, hogy a nemzetközi fórumok előtt panaszukat föltárhassák. A »cseh-szlovák nemzet* jelszava egy kompakt államegységet akar jelenteni, ez azonban csak kifelé mutatja az állam nemzeti közös jellegét, befelé ennek az egységnek különben is csak történelmi misztifikáción alapuló jogosultságát épen az az erős küzdelem vonja kétségbe, melyet a szlovák nép nemzetiségének független szabadságáért oly kitartó öntudatossággal kezdett meg az ország határain belül és folytat a művelt külföld előtt.

Lehetetlen, hogy figyelmet ne keltsen szavával azok előtt, kik nemcsak teóriában hirdetik, de a gyakorlati megvalósítását is követelik a kis nemzetek függetlenségének és szabadságának és akik a népek békés boldogságának biztosítását épen ezen elvek testté válásában találják meg. És itt elsősorban a nemzeti kisebbségeknek kell felfigyelni, hogy milyen eredménye lesz a szlovákok memorandumának, mert nemcsak az ő bátor fellépésük, de fellépésüknek hatása is igen értékes tanulságokat szolgáltathat részükre.

= Szövetkezett ellenzéki partok gyűlése Rajecen. A szlovenszkói és ru^zinszkói szöv-hk^ett ellenzéki pártok vezévbioottsága hétfőn rendkívüli ülést tartott K-jec fürdőn. A vezérlöbizottság tárgyalta az iskolakérdést, melyben a losonci Központi Iroda és a rusziuszkói Magyar Pártok Szövetsége tettek jelentéseket. Foglalkozott a bizottság Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő elöterjo ziésére azzal a kisebbségi jogokat sértő esettel is, hogy az igazságügy miniszter a pozsonyi járásbíróságon a magyar nyelvet nem akarja tovább mint tárgyalási nyelvet megtűrni. Eunek kapcsán Mohácsy János dr. a komáromi törvényszék áthelyezésének sérelmes ügyéről, valamint a beregszászi törvényszéken uralkodó állapotról emlékezett meg. A hadíkölcsön kérdés tárgyában Körmendy-Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési képviselő tett javallatot. Végül szóba került még a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztőjének, Béla Henriknek kiutasitési ügye is.

= Magyar ellenzéki politika és az őszi kampány. A Kassai Napló szerkesztője beszélgetést folytatott Petrogalli Oszkárral, a szövetkezett ellenzék központi irodájának igaz gat ójával az aktuális politikai kérdésekről. Ebből a beszélgetésből, illetve Petrogalli nyilatkozatából közöljük az őszi ülésszak működésére vonatkozó prognózisából a következő érdekes részleteket:

— Az őszi ülésszakon a parlament valószínűleg megint megkapja a már megszokott ajándékot egy uj kormány alakjában, amely be fogja jelenteni, hogy elődeinek nyomdokain tovább haladva, tovább fog vurstlizni. Az eddigi kormányok kivétel nélkül a cseh-szlovák nemzeti egység és a köztársaság megvédésének jelszavával alakultak meg. Ezek azonban

csak jelszavak és nem program. Aminthogy ez az egység mindig negatívumokban is merült ki. Nem engednek a cseh-szlovák nemzeti egységnek kitalált fogalmából, nem engednek a köztársaság nem csehszlovák nemzeteinek jogokat és nem engednek abból a fölfogásból, hogy mindenki, asi nem csehszlovák, legyen az német, szlovák, magyar vagy ruszin, mind ellenség« a kö*tár8*frágn»k. Negatívumokból azonban egy állam nem élhet meg es negatívumokon nem egzisztálhat soká egy kormányzati többség sem. A köztársaságnak a csehszlovák és a nem csehszlovák nemzetek közötti problémákon kívül sok olyan problémája van, amelyek a kormányzati többség egyes pártjait állítják egymással szembe, pi. az állam és egyház elválasztásának kéidéae, a polgári és szociáldemokrata párt közötti ellentétek, amelyeket a mostani gazdasági válság természetszerűen kiélez s elvégre is ez«kef. a problémákat a végtelenig kitolni mégsem lehet. De hogy mikor borul föl a kormányzati többség és vele az egész mostani rendszer, azt én, aki meszsze vagyok Prágától és csati nagyou kevéssé ismerem az egyes cseh politikai partok szervezeteit és vezető embereiknek működését, m gmondani képtelen vagyok épp oly kevéssé, mint a háború aiatt nem tudtuk megállapítani, mikor lesz annak vége és mi jön a háború mán. De azt tudtuk mindnyájan, hogy a háborúnak egyszer vége lesz és a háború után is jön valami.

= Megzavart nópgyülós. A keresztény- 8zociálista párt vasárnap Korompán nagyszabá-m népgyülést akart tartani, melyen Jabloniczky János nemzetgyűlési képviselő is megjelent. Az ezrekre menő népet szlovák nyelven üdvözölte, majd magyarul akarta folytatni beszédét, mire líusz Kassáról jött ember azt kiáltotta feléje, hogy nem szabad magyarul beszélni, csak szlovákul. A zavargókat azonban a jelenlevő rendőrhatósági képviselő nem némitotta el, hanem a helyett feloszlatta a népgyülést. A gyűlésen jelen levő kommunisták lehphzték a zavargókat, kik civil ruhába öltözött rendőrök és csendőrök voltak. A gyűlés rendt-zősége tiltakozott a szólásszabadság e flagráns megsértése miatt és elhatározta, hogy a büufenyítő eljárást megfogja tenni.

= A takarékossági bizottság feloszlatása.

A sok bizottság közül melyet a parlament kreált, talán a legszükségesebb volt az úgynevezett takarékossági bizottság, melyet az ábam pénzügyi viszonyainak szanálására küldöttek ki. Igen keveset hallottunk e takarékossági bizottság működéséről, pedig talán akadt volna egynémely dolga. Most azután azt írja a Pravo Lidu, hogy ez a bizottság feloszlik. A bizottság tagjainak az a szándéka, hogy a bizottság feloszlatását javasolják. Az ügyben még a parlament őszi ülésszaka előtt fognak dönteni. Hogy micsoda oka lehet a feloszlatásnak, a lap nam jelöli meg, de lehet, hogy azért történik, mert a bizottság tagjai belátták, hogy ebben az államban nem lehet takarékoskodni.

= Nem kell több magyariskola — mondja Srobár. Az iskolaügyi miniszter, — hogy valamiképen ellensúlyozni próbálja a szlovenszkói magyarságnak hatalmas állásfoglalását a kormáuy sérelmes iskolapolitikája ellen, a Slovensky Dennik-ben nyilatkozik és a kővetkezőket mondja : A magyar kisebbség Csehszlová-