Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-08-17 / 97-98. szám
2. oldal. «Komáromi Lapok« 1922. augusztus 17. kiábán annyira el van látva iskolákkal, hogy hosszú ideig nem tesz szükséges részére uj iskolákat berendezni. Ellenkezőleg, a természetes fejlődés a magyar iskolák látogatásának további csökkentésére fog vezetni, minthogy a látogatók legnagyobb része szlovákok és félszlovákok gyermekeiből kerül ki, úgy hogy sok iskolát lehet majd mint feleslegeset bezárni. A magyar követelések, amelyek iskoláik fényűző, költséges és felesleges kiböviiésót célozzák, sehogysem felelnek meg a valóságos szükségleteknek és a magyarság statisztikai számarányának köztársaságunkban. Iskoláknak készletre való felállítását kérni valóságos szükséglet nélkül, ezt tiszta politikai demonstrációnak tartom! önmagától értetődik, hogy néhány esetben, ahol a fennálló osztályok túlzsúfoltsága megállapítható, a szükséglethez képest a törvények keretein beiül ui párhuzamos osztályokat fogunk felállítani. Összefüggésben a mi magyar kisebbségünk szüntelen kiáltozásával uj és uj iskolák után, szükséges újból felhívni a figyelmet arra, hogy a szomszédos Magyarországban, ahol a magyar nemzetiség az államhatalmat saját kezében tartja, az ottani szlovák kisebbség számára ez irányban sohasem semmit, de teljesen semmit sem tettek, úgy, hogy a szlovákok Magyarországon teljesen meg vannak fosztva a kulturális élet lehetőségétől. Ennek következtébe n nincs semmi okunk arra, hogy a magyar kisebbség követelésének tovább menjünk elébe, mint azt a békeszerződés előírja és a magyar kisebbség iskolakövetelésének ügyében teljesen ahoz fogjuk eljáráíunkat igazítani, hogy mit tesznek a magyarok az iskolakérdésben saját országukban az ottani szlovák kisebbség érdekében. — Magyarország felvetele a népszövetségbe és a kisantant. Egyik lap értesítése szerint a kisantant áilamai nem fognak kifogást amelni az ellen, hogy Magyarországot fölvegyék a népszövetségbe. A románoknak ezideig nem volt kifogásuk a fölvétel ellen, csupán Cseh Szlovákia és Jugoszlávia ellenezte eddig, mert attól tartottak, hogy Magyarországnak a népszövetségben esetleg sikerülhetne a Habsburgokat visszahelyezhetni. Ez a veszély azonban most már megszűnt és igy a fölvétel szeptemberben akadály nélkül meg fog történni. Az állami kikötő mérlege most már felállítható, mert az állam kötelezettségének eleget tett a fizetés tekintetében a várossal szemben. Megkapta az egész elzárt KÍ8duna medrét és partját közel száz kataszteri hold terjedelemben a partokkal együtt és a part mentén elterülő legértékesebb városi területtel, a piaccal együtt. Az eladott terület négyszögöle a város szivében tehát nem egészen tizenhat koronájába került az államnak, az államra nézve az üzlet tehát felette előnyös volt, mert csaknem ingyen jutott a telekhez, hiszen a városnak telekérték adó kulcs szerint, a partmenti ingatlanok után éppen háromszor ennyiben kellett volna részesülnie. Ez az ügy azonban le van tárgyalva, ebben az alakjában nem bolygatható meg. Vizsgáljuk a kikötő ügynek másik vonatkozását, mely a főindoka volt az express eladásnak: ez a munkanélküliség megoldása. Vájjon bekövetkezett-e az az Eldorádó, amit a munkások szemei elé tartottak, teljesültek-e azok az Ígéretek, amelyek a kikötő munkálatokkal szemben elhangzottak és valóra válnak-e azok a remények, amelyeket a munkásság ehhez az eladáshoz fűzött. A válasz elszomorító. Az építésnél most legnagyobb munkaidőben alig néhány munkás lézeng, azoknak is jó része nem komáromi. A munkásság tehát, amely ütőkártyául lett kijátsztva a kikötő telek eladása alkalmával az akkori városi ellenzék, az adózók képviseletével szemben, egyszerűen statiszta szerephez jutott. Az állami taktika nagyszerűen bevált, de ugyanezzel talán még olcsóbban is megszerezhették volna a kikötő telkét. Az bizonyos, hogy ha a képviselet gerincesebb, a kikötőtelek olyan áron cserél gazdát, amely tényleges értékének megfelel, mert állami kikötő Komárom mellőzésével nem építhető. Ezen az üzleten a város több mint bárom millió koronát vesztett; tartozása több ma két milliónál és munkás lakosainak nincsen keresete, elvesztette legszebb részét, parkját, egyet* en sétahelyét. A mérleg tehát a városra nézve igen kedvezőtlen, de azt hisszük még nem is simultak el a kérdésnek összes hullámai, egy kis hideg zuhany még hátra van a lakosságra ebből az ügyből : az úgynevezett fekete leves, amelyet valószinüleg meg kell innia. ÍZ Utleuéi uisumoí minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzők. Dldéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkint háromszor megy küldönc Prágába eljárási dij 35 korona, cím: hászlő Zsigmond Bratislaua (Pozsony) Szép!ak-u. 12. sz. A Barsoi és az uiíilaii. — Schager báró .bizalmas könyvéből. — A Habsburg Lotharingiai család és -az utolsó Habsburg-uralkodó saját vagyonáuak egy részét az utódállamok egyes kormányai tudvalévőén elkobozták. Schager Albin dr. osztálytanácsos, a Habsburg javak osztrák kezelője most egy még a nyilvánosság elé nem került könyvben ezt az eljárást igazságtalannak, méltánytalannak és a modern kulturállamok történetében példát lanul állónak mondja és azt állítja, hogy ezen« eljárás orvoslása nemcsak az igazság követelménye, hanem az emberiségé és a tisztességé is. Schager könyve részletesen ismerteti a Habsburg Lotharingiai család közös birtokai és IV. Károly maganvagyona nagy része elkobzásának körülményéit. Igyekszik bebizonyítani, hogy az elkobzások jogtalanul történtek és ennek igazolására okmányokat, jogi véleményeket ismertet. Elégikus szavakban mutat rá arra, hogy ezek a jogtalanságok döntötték nyomorba a Habsburg család többi tagját, ezek között a volt uralkodó csaladját is és a javak elkobzása volt részben előidézője a detronizált uralkodó korai, tragikus halálának is. Az elkobzott vagyonrészek, birtokok Csehszlovákiában, Ausztriában, Lengyelországban és Olaszországban vannak. Más államban sem a Habsburgok, sem az elhunyt uralkodó nem birt vagyonnal — mondja Schager — ha csak annak nem számítja azt a 28,000.000 osztrák koronát és a családi ékszereknek azt a részét, amelyet' Károly 1919 novemberében Svájcba vitt magával, illetve vitetett maga után. Amikor Károly 1919 őszén elhagyta Eckarsaut, Schager szerint csak 3,000.000 osztrák korona volt birtokában. Ebből kellett volna saját családját, anyját, fivérét Miksát, ennek feleségét és fiát, nagybátyát Péter Ferdinándot, ennek feleségét és négy gyermekét és mostoha nagyanyját, Mária Terézia főhercegnőt eltartania. Zita mivel sem járult az udvartartás költségeihez, minthogy egész vagyona 928.100 osztrák korona névértékű papírból és a stájerországi feistrizi kastély fele tulajdonából állott. Schager állítása szerint a csehszlovák köztársaság messze tulment a saint-germaini békeszerződés intencióin, amikor nemcsak a Habsburgok családi birtokát, hanem I. Ferenc József által alapított korona-hitbizományt, sőt Károlynak személyes vagyonát is elkobozta és csehszlovák állami tulajdonnak nyilvánította. A Csehszlovákiában levő és állami tulajdonnak nyilvánított javakat Schager könyve négy osztályba sorozza. Az első csoportba veszi azokat a javakat, amelyek »Udvari vagyon« vagy »Korona-uradalom« név alatt ismer a köztudat. Ezeket a vagyonrészeket nem veszi részletesebb megvizsgálás alá. A harmadik csoportot a Habsburg Lothariogiai család közös vagyona képezi. IV. Károly haláláig a Habsburg-család egyetemessége nem birt olyan vagyonnal, amely anyagi szükségleteiket fedezhette volna. Mária Terézia 1765. október 16-án férjének hagyatékából alapította a családi ellátási alapot, amelynek az volt a rendeltetése, hogy gondoskodjon a család tagjainak megélhetéséről állásukhoz méltóan és az állam hozzájárulása nélkül. Mária Terézia rendelkezése alapján és később 1839 ben módosított »ócsaládi törvény« értelmében ennek az alapítványnak tőkéje nem csökkenthető, a jövedelmek egy harmada a család tagjai között kerül szétosztásra, kétharmada pedig a szükséghez képest és az uralkodó családfő által megállapítandó összegekben rendkívüli segélyezésekre fordítandó, illetve, ha ennek szüksége fenn nem forog, az alaptőkéhez csatolandó. Ebből a vagyontételbői Csehszlovákia a maga tulajdonának nyilvánította a gödingi uradalmat, Puwlowitzzal, a holicsi uradalmat és a sasvári uradalmat, Búr és Kuklowval. Ezt a három uradalmat, — úgy állítja Schager — Lothariugiai Ferenc magántulajdonként Czobor József gróftól, illetve annak hitelezőitői vásárolta. Ehhez a vagyontételhez tartozik a beznói uradalom, amelyet I. Ferenc József 1900 ban a Paehtaschen grófi hagyatékból vásárolt a családi alapítvány pénzéből az alapítvány javára, továbbá az ugyancsak I. Ferenc József által Mallmann lovagtól, Croy-Dulmen hercegnőtől, báró Liebigtől és másoktól a családi alap pénzéből és az alap céljaira vásárolt smiráci uradalom Cerekiccel, Rodeiisttei és Svétyvel, amelyeket a csehszlovák köztársaság az 1921. évi augusztus 12-én hozott törvény alapján ugyancsak állami tulajdonnak nyilvánított. A harmadik csoportba sorozza Schager a »Ferenc József császári hitbizományt«, amelyet Ferenc József a magánvagyonától alapított 1901 ben és amelynek a Ferenc József halála után első haszonélvezője Károly király volt. Schager állítása szerint ennek a hitbizományi vagyonnak magántulajdon volta is kétségen felül áll, amit bizonyít az a tény is, hogy ennek statútumai az uralkodóház detronizálásánafc esetére a polgári törvények értelmében rendelkeznek és a koronával csak annyi összefüggés® van, hogy a hitbizománynak a Habsburg-család tulajdonában kell maradnia. E hitbizományi vagyonból Csehszlovákia a magáénak nyilvánította a reíchstadtpolitzi, a szolenowesi, bustehrádi, tachlowitzi, kacowi, kronporicini uradalmakat, a toskaniai kastélyt a prágai Hradzsinen. Ezek a vagyontételek a 17-ik század közepe óta egy kézben összpontosultak és 1847, ben a bécsi kongresszus határozata értelmében L Ferenc - József magántulajdonai lettek. I, Ferenc József magántulajdonát képezte Schager szerint a bistraui uradalom is, amely szintén tartozéka lett a családi hitbizománynak és amelyet a csehszlovák-köztársaság ugyancsak a sajátjának nyilvánított. Schager közlése szerint a családi vagyonok érteke 78 millió arany- és 2 millió papirkoronában, a családi hitbizományi vagyon értéke pedig 136 millió arany- és 7 millió papírkoronában állapíttatott meg, — összesen tehát i 208 millió arany- és 9 millió papirkoronában. Magyarországon nem koboztak el a Habsburg-vagyonokat, csupán zárlat alatt van a ráckevei uiadalom, egy ház Pesten, értékpapírok és készpénz körülbelül 60 millió névértékben, amelyek azonban csak 53.000.000-val vannak megterhelve. Magyarországon nem volt Károlynak magánvagyona, de — Schager állítása szerint — joggal követelheti Magyarországtól annak a nagymennyiségű tokaji bornak értékét, I amelyeket a civilistából vásároltak. Olaszországban — mint Schager állítja — Károly magánvagyonát képezi a Roma melletti Tivoliban levő Este-villa és a Pádua melletti Cattarói birtok, amelyeket Ferenc Ferdinandtól örökölt Károly és amelyeket az olasz kormány a saiut-germaini szerződés alapján nyilvánított Í állami tulajdonnak. Schager Albin könyve, amely minden ténybeli állítását különböző bizonyítékokkal s igyekszik alátámasztani, nem kerül a könyvpi| acra, csak azt a célt van hivatva szolgálni, 1 hogy illetékes körökben argumentumul szoigáll jón a Habsburg Károly törvényes örököseinek i azon kívánsága mellett, hogy az utolsó Habsburg-uralkodó magánvagyonát adják vissza a családnak. Hangjegyek nagy választékban kaphatók Spitzer Sándor könyvkereskedésében. Ara 5-10 Ke.
