Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-08-12 / 96. szám
1922. augusztus 12. szempontjából nem kívánatos. így tehát a francia kormány kénytelen az utódállamok szuverénitását respektálva, azok között közvetíteni és szorosabb kapcsolatot létrehozni. Nem gondolunk a status quo megváltoztatására, hanem arra, hogy az nj utódállamok közös érdekeit tekintetbe véve, valamilyen államszövetségben egyesüljenek. Egyik országnak sem kell feladni önállóságát és fügetlenségét, azonban saját érdekükben is célszerű, ha bizonyos szorosabb szövetségre lépnek. A dunai konföderáció valamilyen formában való megvalósítása igen előnyős az összes utódállamokra nemcsak gazdasági téren, hanem a nemzetiségi probléma terén is. Többet Franciaország nem akar. Teljesen téves az a hiedelem, hogy Franciaország gyarmataiként akarja kezelni az utódállamokat. Politikánknak az a célja, hogy az utódállamokat egy blokkba hozva életképessé tegyük, hogy azok a saját lábukon megállhassanak és boldogulhassanak. Ha a francia politika ezt elérte, úgy teljesen meg van elégedve, mivel az utódállamok erős és gazdaságilag független blokkja sohasem fog Németország csatlósává szegődni. — Még egy utolsó kérdést engedjen meg Excelenciád. Magyaroszág szabadon dönthet-e államformája és államfőjének személye felől. A kisanlant államai és a velük szövetkezett nagyhatalmak t zonban bizonyos megoldási kísérletekkel számi én már ismételten tiltakoztak, sőt azokat, casus belli-nek nyilvánították. Hogyan egyeztethető tehát ez össze azzal a kijelentéssel, hogy Magyarország ügyeibe nem avatkoznak be? — Magyarország tényleg szabadon dönthet államfője felett. Bármilyen is legyen ezt a döntés, biztos vfigyok benne, hogy az utódállamok is el fogják fogadni. Azonban csak akkor, ha a döntés tényleg szabadon és minden befolyás nélkül történik. A külföld a döntésre nem akar és nem fog befolyást gyakorolni, azonban bizonyos belföldi csoportoknak és hatalmi tényezőknek sem szabad a döntést puccsszerűen elintézni, hanem szabad folyást kell engedni a nép akaratának. Ha a nép akarata miiideu befolyás nélkül szabadon dönteni fog, úgy ezt a döntést — hacsak nem lesz ellentétben a trianoni békeszerződés alapelveivel és rendelkezéseivel — mindenki respektálni fogja. Téli divatlapok már kaphatók Spitzer Sándor könyvkereskedésében Komárom. is értem, hogy iróember hogy lakhatik P sten! —■ Hja, nem elég írni; összeköttetéseket, is kell keresni és fenntartani s ezt csak Pesten lehet. Ott kell lakni, hogy az ember csak valamennyire is érvényesülni tudjon. — Hová utazol? — Fehérvárra. — Nohát, akkor onnan lejöhetsz hozzánk ! Nem eresztelek e), megfogtalak, viszlek. Az asszonynak en?tél nagyobb örömöt úgy se szerezhetnék, mintha leviszem i kedves Íróját — a régi ideálját — tette hozzá nevetve Tar Béni. É hiába volt minden szabadkozás, kifogás ; Fehérvárott várt rám egy napig, mig a dolgom elvőgoztem s aztán vitt magával Szilasbalhásra. Útközben végigvonult emlékezetemben a mi tiszta viszonyunknak az egész története, melyből egy-két ártatlan csók emlékén kivüí alig maradt valami. Bereczék elköltöztek a fővárosból vidékre, egy darabig leveleztünk Mártával, azután, isikor megírta, hogy férjhezmegy, gratuláltam neki s többó hirt sem hallottam felöle. — Min gondolkozol poéta ur? — zavart föl Tar Béni. — Hogy vájjon ráismer-e a feleséged a vén legénybnn az egykori daliás, fiatal udvarlóra ? — Az arcképeid is őrzi! Légy nyugodt, rád ismer, Az enyingi állomáson, hol kocsi várt reánk, egy bájos, szőke asszonyka már meszszirél integetett. — Maga az, Berényi ? No, csakhogy Magyarok és szlovákok szövetsége. Mudrony szenátor nyilatkozata. — A szlovákok autonomista frontja — Baráti szövetség a magyarokkal a közös múlt alapján. Hogy a szlovák néppárt egyes tagjainál az itt élő magyar kisebbség iránt baráti közeledés tapasztalható, azt Bpten-nyomon olvashatjuk. A szlovák nép politikai vezetői belátták már régen, hogy a köztársaság létrehozásában őket cseh testvéreik csak céljaik biztosabb elérésére használták fel s mikor a kikötött önkormányzati jog megadását követelték, nyilvánvalóvá lett, hogy a cseh nemzeti irányt követő kormányok ezen követelésüket egyáltalában nem akarják honorálni. Az autonómia nemcsak a szlovák néppártnak képezi programját, hanem a magyar pártoknak is és igy a testvéreitől elhagyott szlovák nép azokkal akarja kivívni Szlovenskó önkormányzatát, akik azt szintén életfeltétel nek ismerik el. A politikusok nyilatkozatai időről-időre egyengetik e kérdésben a megértés útját s ezt kívánja szolgálni az a nyilatkozat is, melyet a szlovák néppárt egyetlen evangélikus tsgja dr. Mudrony János szenátor tett egy újságíró előtt. A szenátor hibáztatja Srobárt, hogy a csehszlovák köztársaság megalapításának céljából nem hívta össze a két nemzetgyűlést és felült a cseh centralistáknak, kik egy cseh köztársaság ideálját szolgálják. Hlinka is tisztán látta, hogy itt, a cél, az elcsehesit és, sokkal durvább eszközzel folyik a magyarokénál. Sikerült is neki Dúsával együtt a nemzeti pártot a csehesitö agrárpártba beolvasztani. — Ezek után — folytatja a nyilatkozat — egy percig sem akartam & pártban maradni és táviratilag jelentettem kilépésemet. Tudjuk, hogy a néppárt ragaszkodik a teljes autonómiához a pittsburgi egyezmény alapján. Az evangélikus egyházzal szemben pedig testvéri érzés vezeti, miután a csehek általában támadják a kereszténységet. Természetes, a legnagyobb övömmel fogjuk látni a régi útra visszatért nemzeti párt testvéri érvényesülését is és dolgozunk is rajta, hogy a két párt egyesüljön és igy a cseh veszedelemmel szemben megteremtse a szlovák intelligencia autonómista frontját. A sovinizmust messze el kell kerülnünk, ha a Felvidéket mintaállammá akarjuk kiépíteni, ahol nemzeti és felekezeti különbség nélkül mindenki egyformán boldoguljon. A magyar vidékeken az összes hivatalokat hajlandók ve gyünk a magyaroknak átadni. Két feltételt szabunk ehhez: Feltétlen hűséget az államhoz és a szlovák nyelv isme„Komáromi Lapok“ végre látom! — Elhoztam a poétádat, Mártácska. Az asszonyka örömmel ugrott az ura nyakába s össze vissza csókolta: — Köszönöm Béni, hogy elhoztad! Béni igazított valamit a lovak szerszámján s azután felpattant a kocsis mellé és közévágott a két tü?es pejnek. — Csakugyan örül, hogy lát, — kérdeztem halkan az asszonyt. — Szivemből örülök! Megszorította a kezemet és szeretettel simult hozzám a különben is elég keskeny ülésü homokfutÓD. Persze, hogy az első érintésre felébredt bennem a kalandra mindég szomjas férfi s elég aljasul rögtön arra gondoltam, hogy milyen kedves kaland kínálkozik. Elvégre leánykorában szeretett; azóta is, mint az ura mondta, sokat foglalkozott velem, hát aligha lesz eredménytelen az ostrom. S csakugyan úgy is látszott, hogy gyerekjáték lesz az asszonyka meghódítása, a kinek minden szavából, tekintetéből, mozdulatából kiérzett, hogy mennyire rokonszenvez velem. Sőt, a rokonszenvnél jóval több érzett ki. Ottlétem harmadik vagy negyedik napján történt, hogy ebéd után Béni kiment a gazdaságba és minket magunkra hagyott. A kislányuk a díványon játszott a babájával; mi az asztal mellett maradtunk ülve. Mint rendesen, a beszéd most is a múltakról folyt. — Emlékszik Márta, mikor először megcsókoltam ? — A spájzban; a mama lekvárért küldött ki s maga utánam lopódzott. ±± 3. oldal rétét. A csehek ne avatkozzanak a szlovákmagyar kérdésbe. Ha a csehek nem képesek felfogni a mi lelkületűnket, hogyan ismernék akkor a magyarság lelkét. Kívánatosnak és szükségesnek tartom a Magyarországgal való jó viszonyt, a magyarországi kapcsolatok megteremtését, mert Magyarország és a Felvidék egymásra vannak utalva. A szenátor igy fejezte be nyilatkozatát: — Mi szlovákok és magyarok kössünk baráti egyezséget. Az idő komoly. A nemzetek nem tanultak az ötéves háború borzalmas áldozataiból, pedig kell, hogy ezekből az áldozátokból valami erkölcsi érték, valami áldás is szülessék. Legyen ez az áldás az itt lakó szlovákok és magyarok testvéri szövetsége, az ezeréves közös mait alapján. Matassuk meg, hogy tanultunk ebből a múltból. A kikötő vételára. — A pénzügyi bizottság ülése. — A múlt hét szenzációja volt a kikötö vételárának utalványozása, melyre a városnak az ígért március végétől augusztus elejéig kellett várnia. Hogy tízezrekre menő kamatot kellett azóta tartozása után fizetni, az a kormányt, úgy látszik, teljesen hidegen hagyja. A város részére a kikötővételár és kártalanítás címén 2 fi80.0000 K összeg volt esedékes, ebből azonban az utalványozó pénzügyminiszter a város állami adótartozása címén levont 419.641 K 32 fillért és igy a város e levonás után összesen 1,660.358 K 68 fillér összeget kapott a kikötö telkéért. Nagy goudot okozott ennek az összegnek a felosztása a városi hatóságnak és a közgyűlés határozata alapjan tegnap foglalkozott ezzel a pénzügyi bizottság. Az előző felosztási tervezetek nem voltak helytállók, mivel a város arra számított, hogy a kormány levonás nélkül utalványozza ki a kétmillió vételárat. A közgyűlés határozata alapján a városi tisztviselők és nyugdíjasok részére 1921 január 1-től magasabb, az'allami fizetéseknek megfelelő illetmények állapíttatván meg, ezt a különbözetet a városi alkalmazottak és nyugdíjasok most visszamenőleg megkapták. Ezen a címen a tisztviselők 373456 K, a nyugdíjasok 37714 K összegben részesültek. Ezek levonása után felosztásra került 1,249.188 K összeg, amelynek a város hitelezői közt levő arányíagos elosztására vonatkozólag a város — Hányszor gondolok erre a csókra! Meg arra a többi ártatlan, tiszta csókra! Nem volt egy nap elválásunk óta, hogy ne emlékeztem volna ajka édes izére, hogy ne fogott volna el a vágy még egyszer megcsókolni . . . Át akartam ölelni, da ö szelíden eltolt magától: — Szeret még? — Imádom! Meghalok maga nélkül! Elepeszt a vágy ! — Ne pi-zkoljuk be frázisokkal ezt a mi szép, tiszta érzésünket. Ha igazán szeret: akarjon nekem ezutánra is az maradni, aki eddig volt. — Az akarok maradni! De igazán akarom szeretni. — Ne akarjon máskép szeretni, mint a hogy én szeretem magát: az álmaimon, ábrándjaimon át! Látja, olyan közönséges lenne az élet, olyan mindennapi, olyan szürke, ha nem lenne valaki, a kire egy életen át vágyakozva gondol az ember. Ez aranyoz be mindent. Ne akarjon közönséges férfivé válni álmaim lovagjából ! Maradjon nekem az, ami eddig volt! Hadd gondoljak mindég tiszta, nemes érzéssel magára, valahányszor egy sorát olvasom! Ne vegyüljön ebbe a mi tiszta szerelmünkbe semmi sa’akos, bűnös érzéki vágy! Na akarja, hogy fájdalmas, lehangoló, megbecstelenítő érzések emlékével gondoljak magára! — Sohse szeretett,, ha nem akar az enyém lenni. — Sohse szeretett, ha azt akarja, hogy a magáé legyek; most igy, mikor egy becsületes, jó embernek, a maga barátjának a felesége
