Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-08-12 / 96. szám
2 oldal. „Komáromi Lapok* 1922. augusztus 12. = A köztársaság amerikai tartozása. A ías közlése szerint a csehszlovák köztársaság; Amerikának 103,824.000 dollárral tartozik. = Magyarország és Ausztria kocsiparkjának elosztása. A békeszerződés értelmében Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Ausztria, Magyarország, Lengyelország, Olaszország, Franciaország és Anglia delegátusaiból bizottság alakult, amelynek az a feladata, hogy a magyar államvasutak és az osztrák államvasutak kocsiparkját az egye3 államok között felosszák. Ez a bizottság már harmadik éve ülésezik Bécsben Sír Francis Bent elnöklete alatt. A bizottság azonban mindmáig nem tudott megegyezni a felosztási kulcsra vonatkozólag. Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia ugyanis még mindig követelnek lokomotivokat és vagonokat Magyarországtól és Ausztriától, az utóbbi két aliam viszont nem hogy nem akar adui, de a kisautant államaitól reklamál vissza kocsikat. Az összeomlás után ugyanis a kisantant államai a MÁV és a Stegnek területeiken rekedt összes kocsijait lefoglalták, azonkívül a román megszállás alatt szintén egész szerelvények kerültek Magyarországról Romániába. Ezek a szerelvények mostan szintén, mint a román CFR iokomotivjai és kocsijai közlekednek. Magyarországnak és Ausztriának is az az álláspontja, hogy a kisantant sokkal több lokomotivot es vaggont vett el el a MÁV-tól és & Steg-tői, semmint ez egy igazságos felosztási kulcs szerint jogos lenne. A delegátusok három esztendő óta ezen vitatkoztak, mig — mostani értesülésünk szerint — a nagykövetek tanácsa utasította a bizottság elnökét, hogy legkésőbben szeptember végén történjék meg a vegleges döntés és addigra a bizottság állapítsa meg a felosztási kulcsot. Sír Bent ezt az utasítást közölte a bizottsággal, amely még most sem tud ugyan megegyezni, azonban most már maga is reméli, hogy szeptemberre a felosztást elvégezheti. A dunai konföderáció létesítésével most ismét próbálkozik Franciaország 8 ez bizonyos tekintetben nagy pálfordulást jelent a francia külpolitikában. A nagy francia újságok és revük az utóbbi hetekben gokkal intenzivebben foglalkoznak a középeurópai problémákkal. Azelőtt is lehetett, főként a napilapokban ismertető cikkeket és jnleníéseket olvasni a dunai államokról, ezekről a közleményekről azonban az első sorok elolvasása után meg lehetett állapítani, hogy kézirataik nem a párisi redakciókban készültek, hanem külügyminiszteri és követségi sajtóosztályokban fogalmazták azokat. Romantikusok Szilasbalháson. Irta: Dértessy Gyula. Fogalmam se volt róla, hogy ki az az ur, aki harsány „szervusz brúder!“ kiáltással berontott a vasúti kocsiba. — Szervusz öregem! — feleltem neki, előszedve a szokásos öregem-et, mely kiválóan alkalmas pótolni ismeretlen barátunk rég elfeledett nevét. — Csak emlékszel rám ? — Hogyne, hogyne! — Milyen furcsa is, hogy jogászkorunk óta se találkoztunk, oszt’ itt a vasúton találkozunk ! Pedig bizony néha megkereshetnéd a te öreg cimborádat. Legalább csinálnánk egy görbe estét, mert Tar Béni ma is az ám, aki volt; a régi legény, a régi jókötésü legény. — Alig változtál valamit, Bénikém! (Hála Isten, csakhogy tudom végre, hogy kinek hívnak.) — Hát biz’ én még jól birogatom magam. Kevés húszéves tacskóval cserélnék ! Hja pajtás, az egészséges falusi élet. Mi máskép élünk a vidéken, mint ti nyámnyula pestiek! Aztán, ha nincs is másunk, de van jó levegőnk, vizünk, borunk, ennivalónk. Mi még nem koplalunk! Nálatok a méltóságos urak is koldusok! — Főképpen azok koldusok ! g» 1 — Nem is cserélnék én még a kormányzóval se! Pedig az nagy ur, de még sem nagyobb A csehszlovák propaganda kitünően dolgozott, minduntalan sikerült hangulatkeltő tendenciózus cikkeket a párisi sajtóban elhelyezni. Olykorolykor a magyar kormány s Praznovszky párisi magyar követ közi -ményei is helyet kap tak a párisi sajtóban, de a figyelmes újságolvasó megállapíthatta, hogy a francia publicisztikát nem nagyon érdekli a duuai államok problémája, a lapok csak tendenciózusan elhe lyezett cikkeket közölnek. Az utóbbi hetekben azonban egyre több kitűnő publicista kezdett foglalkozni a dunai államok problémájával és ami ezzel kapcsolatos, a nemzeti kisebbségek ügyével is. A legelőkelőbb francia folyóiratok, a világszerte olvasott revük, de a napilapok is nemcsak ismertető cikkeket, de francia politikusok és publicisták állá-foglalásait is közölték. Kétségtelen, hogy a hivatalos Franciaországnak tervei vannak Középeurópával, mivel a nagy revük és a világlapok mindig a kormány után igazodnak. De vájjon milyen újabb céljai vannak a francia diplomáciának a duuai államokkal? A békeszerződésben elintézte Magyarország és Ausztria — a két volt ellenséges állam — megcsonkítását és meg alapította Csehszlovákiát és az SHS királyságot, valamint valóságos középhatalommá emelte Romániát. E három állam egymással szoros szövetségbe lépett és egyes kilengésektől eltekintve — hiven igazodott a francia politika ingája atán. A francia politikának tehát újabb céljai vannak a Duna mentén, egyébként nem foglalkoznának a párisi lapok az utódállamok problémáival, hiszen a Franciaorszagnak kedvező státus quo-t mi sem fenyegeti. így a francia diplomáciának vannak bizonyára kezdeményezései, illetőleg céljai a Duna mentén. Egyik magyar újságíró fölkeresett egy tekintélyes francia diplomatát, akit sikerült meginterjúvolni. A felette érdekes interjav igy folyt le : — Kifejtettem Excellenciádnak, hogy az utóbbi hetekben nagyobb fokú érdeklődést konstatálok a párisi sajtóban a Duna-menti államok irányában és ennek alapján kérdem Excellenciádat, mi az oka a francia publicisztika fokozottabb érdeklődésének? — Igaza van abban, bogy a francia sajtó az utóbbi hetekben intenzivebben foglalkozik az utódállamok kérdéseivel. Öa, mielőtt kérdését felvetette volna, máris magyarázatot adott. E magyarázatot azonban én nem fogadhatom el teljes egészében. A francia sajtó érdeklődésének ugyanis nemcsak az az oka van, amelyet ön kifejtett. Ön például megemlítette a ,1’Action Francaise“ és a „La Renaissance“ legújabb e tárgyú cikkeit. A „l’Action Franur Budapesten, mint én vagyok Szilasbalháson. — Nőm unod néha mégis magad Sziltsbalháson? Esős, sáros időben, vagy a hosszú téli napokon-estéken ? — Csacsi! Ott a ló, kocsi, szánka. Akármikor átruccanok a szomszéd faluba, oszt’ csapunk oiyan parázs murikat, hogy no! A vidéken van még jó bor is, jókedv is . .. Azután ba otthon vagyok is, az oiyan feleség mellett, mint az enyém, csak nem unhatom magam. Hat esztendeje a feleségem Márta. — Nem is tudtam, hogy nős vagy. (Hogy is tudtam volna, amikor azt se tudtam szegény Béniről, hogy a világon van-e még!) — No, csak ne tetesd magad ! Te is kurizáltál feleségemnek leánykovában s valószínűen azért nem néztél felém se, mert haragudtál rá, hogy az én feleségem lett, nem a tiéd. Óh kópé, Márta sokszor emleget téged. Valahányszor csak olvasunk tőled valamelyik lapban valamit; verset vagy tárcát. A regényeidet is mind megvettem neki; meg minden kötetedet. Különben, majd ha eljösz hozzánk, meglátod, hogy mennyire ismeri minden dolgodat, jobban mint én; mert én bizony pajtás, nem szeretem a szemem rontani az olvasással. Pláne, holmi románokkal, regényekkel, versekkel, novellákkal. Épp úgy nem az én természetemnek valók ezek, mint a spenót, meg a tejbegriz! Asszonynépségnek valók a te könyveid. Én azért bec&ise“ cikkeit magam is olvastam, Privát tanulmányát a „La Renaissanceu-ban az utódállamok nemzetiségi problémáit azonban nem ismerem. Mindazonáltal megállapíthatom azt, hogy Privat tanulmányának és hasonló cikkeknek semmi közük sincsen a francia külpolitikához. Mostanában sok publicista és politikus foglalkozik a nemzetiségi problémával, mivel a prágai népszövetségi konferencia meglehetősen viharos külsőségek között folyt le és a francia népszövetségi liga sok tekintetben kénytelen volt a kisántáut ligáival ellentétes álláspontot elfoglalni. Eta körülmény keltette fel a francia publicisták egy részének érdeklődését az utódállamok nemzetiségi ügyei iránt. Ezeknek a cikkeknek azonban semmi közük sincsen a Qual d’Orsaihoz. — Excellenciád azonban azt a kifejezést használta, amikor a párisi sajtó cikkeinek okát fejtegette, hogy „nemcsak“ (pás seulement).— így tehát a íraucia sajtó érdeklődését nemcsak a prágai konferencia keltette fel. — Ha igy teszi fel a kérdést, akkor már igaza van. Miként nem a francia külpolitika inspirálja az egész francia sajtót, úgy a prágai konferencia sem befolyásolta az összes lapokat. Külpolitikánknak a duuai államokkal meszszemenő céljai vannak. Ezeket rövidesen ismertetem, azonban ezután következő esetleges kérdéseire már nem válaszolhatok. A genuai konferencia befejezése után Franciaországnak és Angliának sikerült egy úgynevezett érdekeltségi megállapodást létesíteni. A párisi kormány desinteressement-t jelentett be Nagybritánia egyes eddig vitás aspirációival szemben. Ezzel szemben viszont Anglia a Dana-mentén nyilvánította magát érdektelennek. — Franciaország — sajnos nem jelenthet desinteressemant-t a dunai problémában, mivel igy teljesen Németországnak szoigáltatnók ki a dunai államokat. Kétségtelen, hogy Németország ügyes gazdaságpolitika révén csakhamar szövetségeseivé tenné az úgynevezett utódállamokat. Ausztria és Magyarország súlyos gazdasági válságban vannak és igy Németország gazdasági koncessziók árán Budapestet és Bécset teljesen szolgálatába állíthatja. Ha már mostan Franciaország a többi utódállamokkal sem törődik, akkor ezek, már földrajzi helyzetüknél fogva — hiszen Csehszlovákia Németországgal, Ausztriával és Magyarországgal, Jugoszlávia Ausztriával és Magyarországgal, Románia pedig a szintén Németország felé orientálódó Oroszországgal és Magyarországgal határos — kénytelenek lesznek Németországgal szorosabb kapcsolatot keresni. Ez Németországnak olyan megerősödéséhez vezetne, mely Franciaország csüllek pajtikám, csak éppen hogy nem szeretek olvasni, még tőled se! Szid is érte mindig az én drága kis sárkányom. — Ki a feleséged ? Ismer engem ? — De ismer ám! Azt mondja Márta, hogy hozzájuk jártál kosztra egyetemi hallgató korodban. Akkor lehetett, mikor én a negyedik évre Kolozsvárra mentem, mert ott akartam vizsgázni. Akkoriban járhattál hozzájuk. — Hogy hívják leáDynevén a nagyságos asszonyt ? Az én feleségem csak tekintetes asszony; de annak igazi! Nagyságos asszonynak talmi lenne! Mert afféle hétszilvafás, kurta nemes, csak tekintetes ur: a feleségem meg tekintetes asszony. Azt kérdezed, hogy hivják ? Hát Berecz Mártának! Most már emlékszel rá ? — Hogyne! A kedves Berecz néni volt a mamája! Pompás kifőzést tartott a régi Zöidfautcában. Elszegényedett, jó családbeli emberek voltak. A mama kosztot adott, hogy Mártácskát neveltethesse. Aranyos, édes baba volt. — Most is aranyos, édes; ha nem is baba! De van egy édes drága babánk! No, de nem dicsérem, majd meglátod. — Pajtás, egyhamar aligha juthatok le hozzátok. Rengeteg sok a dolgom. — Nálunk odahaza, a nyugalmas falusi csöndben még mindig jobban dolgozhatok mint abban a lármás, tülekedő nagyvárosban. Nem Reggelenként fé|p°h*r schmidthauer-«!« ----22----------------ígmándi keserüvíz, melegítve éhgyomórra mint ivókúra bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. métvágy és emésztéshiány, felfúvódás, gyomorhurut, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkOvéredés, agy vértódulás vérbőség stb. Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. ^)J 532 kúrák otthon.
