Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-07-01 / 78. szám
2. olda1. I »22. julius 1.-Komáromi L<apok* sára. Talán levonja a kormány ebből a konzekvenciát és belátja végre, hogy ebben a nagy horderejű gazdasági kérdésben csakis olyan javaslattal állhat a fórum elé, mely bírja a többség bizalmát s amely igazságos rendelkezésével megnyugvást kelt a közönség körében is. Az utlevélszerződés útvesztőjében hála Isten győzedelmeskedett végre-valahára a józan belátás, a jóakaratu egyszerűsítési szándék. A szomszédos államok e tekintetben megegyeztek. Ez egyezséget Csehszlovákia már ratifikálta. Előző számainkban foglalkoztunk a Magyarországba szóló vízummal, most leközöljük az alábbiakban a ratifikált és általános érdekű utle vélegyezm ény t. Az egyezség, mely már régóta érzett szükségletet pótol, hivatva van a háború óta kínai falakkal elzárt nemzetek s főleg az utódállamok között az érintkezést megkönnyíteni. Aláírták Magyarország, Ausztria, Itália, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia. Lényegesebb rendelkezései a következők: Egységes utlevélforma. Érvényes minimunk 1 s maximum 2 évre. Kivétel passzusok egyszeri utazásra, melyek kivételesen rövidebb időre szólhatnak. Az érte járó illeték tekintetében az utódállam polgárai között nem tehető különbség. Ideiglenes vízumok díjmentesek. Visszautazási vizűmért illeték nem jár. A beutazási vizűm érvényességi ideje ugyanannyi, mint az útlevélé. Az egy évre megadott vizűm érvényes korlátlan számú utazásra, bármely határállomáson át; e tekintetben csak egészségügyi és politikai rendszabályok intézkedhetnek eltérőleg. Az illeték az útlevelet kérelmező honpolgársága szerint igazodik. Egy évre szóló útlevél illetéke 10 arany frank, egyszeri utazásnál 5 arany frank, ha alacsonyabb tarifa jött létre, úgy ez érvényes. Fontos újítás a szegényjog megadása azoknak, kik hatóságilag igazolják, hogy jövedelmük nem haladja meg a lakhelyük szerinti viszonyok között maguk és családjuk részére szükségelt összeget. Állami közigazgatási alkalmazottak (katonaság is), ipari segédmunkások, napszámosok, cselédek, továbbá a munkaalkalmat kereső kivándorlók s ezek családtagjai, vagy özvegyük s árváik ezen hatósági igazolvány nélkül is részesülnek szegényjogban, ha kétség nem forog fenn vagyoni helyzetük iránt. Mentesek továbbá1 e vizumilleték alól a tudományos és művészi kongresszusok résztvevői. Átutazási vizűm dija 1 arany frank, kivéve hol kedvezőbb a tarifa. Szegényjog itt is érvényesíthető. Tartama azonos a beutazási vízuméval. Az egyszeri utazásra adott átutazási vizűm oda s vissza érvényes. Családi útlevél kapható a család összes tagjai számára 15 életkorukig. Újítások s könnyítések hozatnak be a határvizsgálat tekintetében. Az utódállamok kötelezik magukat a passzusvizsgálati manipulációs költségek eltörlésére. A vizűm személyes jelentkezésre adatik. Kivétel csak fontos okból. Átutazási vízumhoz ez nem kívántatik. A vízumot a lakóhely szerinti illetékes konzul vagy követ adja meg. Az utazás szükséges s indokolt voltának kimutatása rendszerint nem szükséges, csupán az illeték összegének megállapítására. A vizűm megadását előzetes vizsgálat s jóváhagyás csak rendkívüli esetekben előzheti meg, mikor is táviratilag indítandó meg a nyomozás s 14 nap alatt határozat hozandó a kérelem felől. Ezen eljárás költségei a kérelmezőt terhelik. A Tuba ián \m\i Furcsa eset esett meg velem a minap. A mi a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, megjelent nálam a levélhordó, s levelet nyújtott át — nekem, aki úgyszólván senkivel sem levelezek és igy senkitől levelet nem várok. Nézem a levélnek a címzését s szinte megdöbbenek bele, mert a Tuba János jellegzetes írását ismerem föl a betűkben. De hogy lenne ez lehetséges ? Hiszen ő elköltözött közülünk a szebb hazába s onnan csak nem lehet levelezgetni. Pedig mégis úgy kell lenni a dolognak, mert a borítékon a cenzúrának nyoma sincs, már pedig ettől csak úgy lehet szabadulni, ha az égi légiposta közvetlen működik s elkerüli igy a földi hatalmasságokat! . . . Ej, de lássuk mi is van hát a boríték belsejében ? I Nagy kíváncsisággal tépem föl a levelet s bizony-bizony véges-végig az ő kezeirására ismerek s záradékul ott van az ő közismert eredeti névaláírása is : Tuba János. & De hát mit kívánhat ő én tőlem ? Lássuk csak teljességében a levelét, úgy ahogy az megiródott: Kedves Barátom 1 Már rég készültem ennek a levélnek a megírására, de mindig halogattam, hogy fölöslegesen ne terheljelek, de végre is a kényszerítő körülmények arra késztetnek, hogy igénybe vegyem a szívességedet. Nagyon-nagyon érdekel ugyanis a „Magyar Népszövetség“ sorsa, működése, s hogy erről tudomást szerezhessek, ismételve írtam már a Spitzer Bélának a „Komáromi Lapok* megküldése végett, mert igy véltem az egyesület dolgait megismerhetni, de hasztalan irok, a lapot nem kapom, hanem e helyett rendesen szállítja számomra a posta az „A Reggel“-t. Engel bácsi, akivel gyakran összejövök, szintúgy járt mint én, mert ő meg a „Prager Tagblatt“-ot kérte a Spitzertől, s neki viszont a „Bécsi Magyar üjság“-ot küldik. Bizony haragszik érte, mert mint mondja, nem is igen érti ezt a lapot s hozzá meg állandóan fölizgatja őt a magyarországi zsidóöléses híreivel. Már annyira ideges lett a vérengzések olvasásától, hogy végre is — mint mondja — orvoshoz kell fordulnia. Domány János is panaszkodik, hogy irt a Spitzernek, hogy ha a Rózsa Pista már összeállította volna a városi virilisták névjegyzékét és ezt a „Komáromi Lapok“ leközölte volna, úgy azt a lappéldányt küldje meg neki. De bizony hiába várja a lapot, nem jön, de e helyett most állandóan az „Az Ostor“-1 kapja, amit pedig ő egyáltalán nem kívánt. Szegény jó Nemes Soma bátyánk is itt van a körünkben s ő is a Spitzerre neheztel, aki nem küldi számára — többszöri sürgetése dacára — a „Magyar Tanító“-1, hanem e helyett rendesen és pontosan érkezik a címére a bécsi „Jövő“. Igen bánija a mi jó Soma bátyánkat ez a dolog, s nem győzi magát igazolgatni előttem, hogy ő erre a lapra nem fizetett elő. Még a tárcáját is megmutatja, hogy egy fillérje sincs, s mint mondja, még a levelezőlapokat is úgy kérte kölcsön az Engel bácsitól. Soma bátyánknak egyébként elég jól telnek a napjai, mert Kacz Lajossal, mint régi testi lelki jó barátok, átfilozofálják az egész napot. A szabadban töltik minden idejüket s meghányják-vetik az emberiség sorsát-baját tövéről-hegyére, de Schoppenhaueri hangulatok mellett mindig csak odalyukadnak ki, hogy érdemes-e egyáltalán élni ? ! A lapjainkat, amelyeket küldenek, persze gondosan végig olvasgatjuk, de bizony halálra iszonyodunk már attól a sok gonoszságtól, ami oda lenn történik 1 . . . Csupa piszok, szenny, erkölcstelenség, gyilkosság, csalás, lopás, panama mindenütt. No és az első helyen persze Magyarország áll I . . . Ez már te'jességgel beleiül az erkölcsi posványba 1 ... De azért, amint látjuk, egész Európa züllőben van. Mindenütt a korrupció grassál. Még aránylag Csehszlovákiában vannak — amint a lapokból kivesszük — a legtúrhetőbb viszonyok, ámbár itt is alig akad becsületes ember. Kivételt talán Cyrano. Irta: Majthényi György. Valahányszor a száz jegye elfogyott, amit az iskola igazgatójának átiratára bizományi árusításra kapott a színháztól, mindig nagy izgalom rázta meg Sáfár Gyurkát. Az volta megállapodás, hogy a száz darab harminckrajcáros jegy eladása után behozza a befolyt harminc forintot a titkári hivatalba, ahol majd újabb száz jegyet adnak ki neki. Azért pedig, hogy a jegyeket előadás előtt árusitgatta, ingyen járhatott a színházba. Most megint együtt volt a harminc forint. Ugyan az utolsó jegyet csak azért tartogatta magánál már tegnap óta, hogy ha számon kérik, igazolhassa magát, bár erre sose került sor. Ma este aztán eladta ezt is. Most már föl lehetett menni uj jegycsomóért. Mégis halogatni szerette a dolgot. Tizenhétéves diák volt s mint egy szent borzalmat hozó, félelmekkel verő találkozás, mint valami áhított és rettegett ünnep, úgy rengette ez a mindig megújuló szenzáció: hogy ilyenkor a színpadra mehet, hogy joga van fölmennie, akárcsak a legnagyobb színésznek. Mert tavaly is sokszor járt színházba — persze a diákhelyre — s ábrándjai mély árnyékában lassan kinőtt a titkos illatú csodavirág: színésznek lenni! Sokat szavalgatott az önképzőkörben, dijat is nyert, megszerették: igy lett az idén elnöke a körnek. Egész szünidejében színdarabokat olvasott már és szerepeket tanult s most, hogy korlátlanul és ingyen járhatott a színházba, ki is használta az alkalmat és egy előadást se mulasztott el. Titkolt vágya még jobban kivirult, de rejtegette. Csak Józsának, a jegyszedőleánynak árulta el, aki húszéves, túlérett szépségét az előirásos fekete ruhában, fehér bóbitával a dús, szőke haján, ott ringatta a díákhely bejárójánál. Egyfelé laktak és a sugárúton mindig utolérte a lányt, aki feltűnően sietett hazafelé. Ezért nem igen merte megszólítani, csak távolról és udvariasan köszöntötte olykor. Egy este a színházban szólt neki: — Miért siet előadás után olyan nagyon ? Látom ám minden este, mert én is arra lakok... A fekete ruhából szinte kitündöklött a frissesége. Érezte, hogy tetszik a diáknak s szeretett tetszeni. Kicsit suttogóra fogta a hangját, mintha titkot mondana: — A nénikém mindig számon kéri, ha kések. Ezért már sokszor az utolsó jelenetek előtt elszaladok. De majd ha színésznő leszek, azt csinálok, amit akarok . .. — Színésznő lesz? — csodálkozott rá Sáfár Gyurka jóleső borzongással. A tekintete fölragyogott s az öröme, hogy rokoniélekre talál, vadul borult ki belőle. — Én is színész akarok lenni — ujjongta a lány felé. Ezen összebarátkoztak. És most már csak erről beszélgettek. A lány elmondta, hogy operettekben szeretne énekelni meg táncolni, mint a Haller Irma, a fiú meg a drámáról szőtt álmait vallotta. Most már megvárták egymást esténkint, de nehogy a lányt megszólják, távolabbra a színháztól, egy kis utca sarkán találkoztak s együtt mentek haza. A langyos őszi estéken gazdag álmaikat egymásba dobálták s mindig fájdalmas boldogsággal váltak el. Ezen estén, amikor az utolsó jegyet is eladta Gyurka és bizonyossá lett, hogy holnap uj jegyekért kell mennie, könnyű lázát érezte a csodának. Örömtől és félelemtől dultan gondolt a színfalak mögötti vad és vonzó kuszáltságra. Hogy Pethes Imre vagy Tóvölgyi Margit — akik ideállá épültek benne — járnak ottan, ahol holnap ő is végigmegyen majd! Izgalomtól tágult orcimpákkal szimatolt az öltözőkből áramló illatok felé és nagy küzdelmébe került, hogy nyugodtan mondja Józsának: — Jó, hogy holnap vasárnap van. Efogytak a jegyeim s épp ráérek a titkárhoz menni új csomagért. — Jé — mondta a lány — én is megyek holnap, mert bejelentkeztem a karba s a titkár i üzent, hogy beszélni akar velem . . . kúrák otthon. Reggelenként schmidthauer.«i. ___22____________ ígmándi keserüvíz, melegítve éhgyomorra mint ivókúra bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u. m. étvágy és emésztéshiány, felfúvódás, gyomorhurut, sárgaság, máj és lépdaganat, aranyér, elkövéredés, agyvértódulás vérbőség stb. 1^* Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. “2fc)| 532 Hill i! MniMÉt
