Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-06-10 / 69. szám
1922 junius 10. „E.ot« atomi Lapok1' 3. oldal. magyarországi kommüu littaraturájának és beteg ideológiájának emlőin nevelkedett népvezérek Tart, pour l’art szocializmust akarnak betelepíteni egy halódásában vergődő, valamikor világhírnek örvendő, kereskedelemmel dicsekvő városka falai közé. A záróéra kérdése ennek a nyomorékká dérangealt városnak a létkérdése. Elég szomorú és gyönyörű fényt vet a mintavásárokat tartó kormáuyszellemra, hogy egy jobb sorsot látott és jobb reményekre jogosult város kereskedő osztálya egy-két órás zárási differenciáért demonstrálni kénytelen. Értsék meg azok, akiknek illendő megérteni, hogy ce la commencement de la fin, a vég kezdete! A lehetetlen vasúti összeköttetések, a mesterségesen elterelt forgalom halálórákat kongat az őskomáromi kereskt-delt-mre és iparra ; hogy a véghatetlen adóprést nem emlitjíu első helyen, csak azért történik, mert félünk, hogy a cenzor ezt a sorunkat is kitörli! Az „akarom“ jelszó csendes „szeretném“-mé alakul, ha másokról van szó, mint a bourgoisiáról. Mért ? Nem tett a par excellent polgdrosult társadalmi osztály.- az ipiros és kereskedő osztály annyit a demokrata civi izáció érdekében, mint más munkás osztály ? Ugyan ki gondoskodik az elaggott iparosról, a nyomorba jutott kereskedőről? Kaján rökej a sorsa kitérője azok részéről, akik abból a töukrejutott iparból és agyonnyomoritott kereskedelemből éltek. Hogy a kereskedők csendes felvonulását feloszlatta, arról csak annyit jegyezhetünk meg, hogy szomorú bizonyítványt állított ki magáról ismét az a demonrácia, am^ly saját tükrében teiszelgett Paris, Loudon, Genua illusztris társaságai előtt. A záróra kérdése nem ennek a kis faluvá sülyesztett Komáromnak a kérdése, ez a szabadon fejlődő iparnak és kereskedelemnek kérdése és itt nem lehet egyszerű kézlegyintéssel pontot tenni a megtörténtekre, hanem egyszer már valakinek, vagy valakidnek felelni ts kell azért, hogy a nyomor, az ipa - és kereskedelem pangása akkora méreteket öltött, hogy a kereskedők egy rövidke óráért még tűntetni is voltak hajiaudók és kény tel n k. A nyári menetrend megjelenti Kapaató Spitzer Sándor könyvesboltjában. és rontottam volna két hideg szobán keresztül magához, nem keltettem volna fel álmából, ha ez eszembe jutott volna! Az a zörej olyan vehemensül jött és annyira nem hasonlított a a szél zörejéhez! Egy embernek az erőlködéséhez hasonlított, aki ki akar feszíteni egy csukott ajtót. — Ördögöt. Negyedórája ébren volt és mert ez magának hosszú idő, beszélgetni akart, ennyi az egész. S magában mindig van annyi kíméletlenség, hogy legelőször énrám gondoljon, mint olyanra, akit fel lehet költeni. — Hát kire gondoljak ? — Csöngethetett volna a szobalánynak! — Eszembe sem jutott . . . — Hiszen éppen ez az! Migának a kézenfekvő és egyszerű dolgok sohasem jutnak eszébe. Mindig a legtávolabbak és legképtelenebbek. — Jó, jó, de azért most már meg kell bocsátani. — Hogy megint elrontotta az éjszakámat ? Ahogy fölriasztott, olyan rémes szívdobogást kaptam, hogy azt hittem, nem bírom ki. — De lám, kibírta. És most már legyen elég a dacoskodásból! Ezzel az asszony fölkelt és odament az ura székéhez, gyöngéd erőszakkd kivette kezéből az újságot, maga felé fordította a fejét és a jobb kezével egypárszor végigsimitottaa homlokát, a szemeit, a haját, az állát, miközben egynéhányszor mondta: Most már legyen eleg. Most már legyen elég. — Ezt tudja, — duzzogott a férfi, mint egy asszony — simogatni tud, ezt tud — Hát nekem is kell tudnom valamit vegre — mondta az asszony nevetve. — Pontosan feltálaltaim az ebédet, azt nem. Engem öt percig nyugton hagyni, azt Könyvesboltunkban mélyen leszállított árakért szerezheti be minden könyvvásárló a legjobb és legújabb szerzők műveit. SPITZER SÁNDOR könyv- és papirkereskedése Komárom, Nádor-u. 29. A könyvosztály megtekinthető minden vételkényszer nélkül. M-izMia í i a itt® i. Irta: Szüllő Géza. A Prágai Magyar Hírlapból vettük át az alábbi cikket: A müncheni bizottsági gyűlésen előadtam a kulturális téren levő sérelmeket, de Münchenben mindig azt tartottam szem előtt, hogy idegen államban, idegen területen állok és nem tartottam volna nobilisnak már a beiügyekhez egész közel álló cselekményeket idegenben felhozni, mert mi, magyarok a fair magatartásra — minden velünk szemben való nem fair eszközök mellett is — nagy súlyt helyezünk. A cseh szlovák államban a békeszerződés szelleme és a csah-szlovák .'örvényhozás szelleme nem áll harm iniábaa. A békeszerződés azt stipuíálja, hogy a különböző nemzetiségek a cseh szlovák állam terül-tén egyenjogú faktorai legyenek az államnak, a csehszlovák állam pedig egy határozott cseh szupremáció alatt álló államot konstruált meg. A cseh nemzet lett az államalkotó, a cseh nyelv az állam nyelve és a cseh lélek a nemzetnek az nem. Hogy néha egy kis lélekzetet vegyek, i azt nem. — Minek annyit lélekzeni, kedves? Minek többet lélekzeni, mint amennyi éppen elég? — De hiszen, ha elég voma! De maga olyan az ember körül, mint az eleven tűz, nem 1 tudni, mikor kap bele az emberbe. Én ha benn ülök is a szobámban és dolgozom, vagy olvasok, soha egy percig sem tudom elfelejteni, hogy maga itt van valahol a közelben és valamit csinál, ül, vagy jár, vagy ir, vagy beszél és mindent úgy, ahogy bizonyosan nincs jól. Maga az örök nyugtalanság, amivel az ember tele van szüntelen. Hát élet ez? Mikor fogok végre nyugodian ülhetni magától ? Mikor lesz egyik napja olyan, mint a másik és mikor fekhetem le úgy, hogy nem kell attól félnem, hogy az éjszakámat megzavarja? — Szegény kicsike! — mondta az aszszony — hát minek vett el engem ? — Mert bolond voham, — mondta őszintén a férfi — mert beleszerettem magába és azt hittem, ilyen józan ember mellett mint én, meg fog változni. — Micsoda elbizakodottság! Nevettek, aztán megint az asszony szólt. — Pedig higyje el, én még a jó feleségek közül való vagyok. Ha ismerné a többit, máskép beszélne! — I ten mentsen, hogy a többit is ismerjem. Nekem maga éppen elég. Hiszen én nem mondom, hogy rossz. Rossz! micsoda fogalom is ez ? Nem rossz Csakhogy éppen nem feleség. — Hát mi a feleség? Miért nem magyarázza meg már egyszer pontosan, hogy mi a feleség ? — Hányszor megmagyaráztam már! Maga rögtön megint elfelejti. A feleség az, aki mindig átfogó lelke. Világosan azt a kifejezést hasz nálom, hogy cseh, mert cseh-szlovák faj, csehszlovák nyelv nincs. Ez olyan kitalálás, min a hispano-ba?k, vagy a kiaai-japán nyelv. Ezt a legjobban igazolja az, hogy csehszlovák szótárak vannak, ilyen pld. az 1896-ban Buzonberokban (Bózsahegyen) kiadott Szlovenszka-Csehszki és Csehszki Szlovenszki szlovnik, amit Kalái Károly állított össze, továbbá a Prágában 1919 ben Érti Watzlawtól megjelent Csehszki-Szloveuszki szótár. A cseh fajnak ez az előtörése a szlovák fajnak is sérelme, a magyarokkal szemben való magatartásuk azonban kétszeres sérelem. Egyrészt a cseh állam a magyar kultúrát igyekszik kitépni ott, ahol az ezer év óta meg van gyökerezve, másrészt pedig a magyarokkal úgy bánik, mint egy legyőzött fajjal és vele szemben a „vae victis“ elvét alkalmazza. A csehszlovák állam szlovák részében a magyar faj 30 6 százalékot tesz ki az 1910 évi adatok szerint. A csehek uralomrajntása óta tartott első népszámlálás szerint azonban a magyarok száma csak 23-5 százaléka volna csak az összlakosságnak. Ez minden statisztikával foglalkozó ember előtt világosan mutatja, hogy ez egy lehetetlen nagy csökkenés, még ha a hivatalnokoknak kiűzetését is számba vesszük. Ennek az 1919 iki népszámlálásnak adatai azt bizonyilják, hogy mar akkor tudatosan oiy módon vezették a népszámlálást, hogy lehetőleg csökkentsék a magyarok számát és ezért mindenkit, kinek neve tót hangzású, nem Írták be magyarnak akkor sem, ha egy szót nem is tudott másként, mint magyarul és konstruáltak egy zsidó nemzetiséget és azokat akaratukon kívül nem mint magyarokat szerepeltették, csak azért, hogy ezáltal a magyarok számát a zsidók mioden tiltakozása dacára csökkentsék. Az 1921. éyben rendezett népszámlálás adatai még közzétéve nincsenek, de saját tapasztalataimból mondhatom, hogy oly világos tendenciával vezették, hogy annak adatait a cseh állam maga sem meri közzétenni. Mint a félhivatalos jelentések mutatják, oly városokat, mint Kassa és Érsekújvár szlovák többségűnek mutatták ki. Ennek a célja evidens. A békeszerződés különbséget tesz a kisebbségi jogok gyakorlásánál a tekintetben, hogy egy adott területen belül 20 százaléknál több-e vagy kevesebb e a nemzeti kisebbség. E tekintetben kreált a Cseh szlovák állam Szlovákiában közigazgatás* beosztásokat és geografiaiiag összefüggéstelen területeket csapott egymáshoz, hogy ezáltal a£ az urára gondol. Akinek az első az ura. A feleség a pontosság, a rend. A feleség nem késik az ebéd feltálalásával. A feleség papucsai közül nem feaszik az egyik az öltözőasztal alatt, mig a másikért a diván alá kell bújni. A feleség nem ígér meg valamit, amit öt perc múlva elfelejt. A feleség komolyan veszi a legkisebb kötelességeket is. Egyáltalán nem ismer kis kötelességeket. A feleség nem unatkozik, ha az ember harmadszor figyelmezteti valamire. A feleség nem primadonna, nem kívánja meg, hogy minden kis kedvességéért letérdeljenek előtte és megcsókolják a kezét. A feleség nem lepődik meg mindannyiszor, valahányszor az ura gallér nélkül jön asztalhoz. És igy mondhatnék még száz és ezer dolgot, ami hozzátartozik és nem tartozik hozzá a feleség természetrajzához. De úgyis hiába volna. Hiszen maga ezeket nem érti és nevet rajtuk. — Nem nevetek és értem. A feleség a nyugalom, a feleség a kényelem. A feleség az automata, a feleség az izgalom nélkül való szerelem, a feleség az, aki mindig kéznél van, ha kell és ha nem kell, rögtön nincs sehol. A feleség a házi tűzhely kis asszony-dzsinje........... Egyszóval valami abszolút megnyugtató. Hidegben meleg, és melegben hideg. Nem igaz? — Éppen ez az. — Nohát akkor belátom, hogy én nem vagyok feleség. Mert én ezeket a dolgokat sohasem fogom megtanulni, soha. Hiába is ígérném, ne higyje el nekem. Én sohasem leszek annyira a magáé, hogy a magamé is ne lennék egy kicsit. Én sohasem fogom sajnálni fölkelteni magát álmából, ha valamitől megijedek éjjel. Én még igen sokszor el fogom felejteni, hogy a maga ingeit haza kell hozatni a lisztitóból és igy tovább a végtelenségig. Hát mit csináljunk? Mit csináljunk? A helyzet igazán kétségbeejtő !
