Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-11 / 56. szám
2 oldal. «Komáromi Lapok« 1922. május 11. *ajszeretetet a családi körben. Minden magyart, aki innét eltávozik, lelkünk mélyén meggyászolunk, mert sorainkat látjuk megritkitani. Akinek a legkisebb reménye van, hogy itt meg tud élni, ne távozzon el innét, ne hagyja itt magyar testvéreit, éljen és haljon velünk jó és rossz sorsban egyaránt. Az utódállamokból Magyarországra költözött köztisztviselők sorsa még mindig nem nyert elintézést. Egyelőre teljesen bizonytalan, hogy hogyan fogják ezt a kérdést Budapesten megoldani. Történtek már mindenféle kísérletek, azonban végleges megoldást egyik sem hozott. Hogy Magyarországon hogyan vélik megoldandónak a repatriált tisztviselők kérdését, arra rávilágít Kelety Dénesnek, a MÁV. elnök-igazgatójának tett nyilatkozata: — A menekült vasutas tisztviselők és altisztek túlnyomó részben szolgálati beosztást nyertek. Azonban, sajnos, van sok olyan menekült, akiket a legnagyobb jóakarat mellett sem tudtunk elhelyezni, mert a tisztviselői j állományban nagy fölösleg van. Ezeket a tiszt- I viselőket kénytelenek voltunk nyugdíjazni, illetve | végkielégítéssel elbocsátani az állam kötelékéből. \ — Fájdalommal kell megáilapitanom azt, 5 hogy bár minden intézkedés megtörtént, még ■ mindig igen sok menekült kénytelen vasúti \ kocsikban lakni. Körülbelül 2493 waggon van \ lakások számára elfoglalva. — Minden lehető intézkedést megtettünk, , hogy a menekültek lakáshoz jussanak, mert ! mindentől eltekintve, óriási közgazdasági érdek j kívánja azt, hogy a kocsikat visszaadjuk ere- j deti rendeltetésének. — A helyzetet azonban csak uj, gyors ■ gyökeres építkezéssel lehet megváltóztatni. — Az építkezés rögtöni megindítása azért { is kívánatos és szükséges, mert a békeszerződés értelmében julius 26. után a megszállott I területekről nagy tömegben fognak jönni a közalkalmazottak, akiket lakásokban elhelyezni nem lehet. Ezek a vasúti kocsikban fognak maradni, j ami katasztrófális következményekkel járhat a forgalomra nézve. Ez ügyben a tárgyalások megkezdődtek. — A természetbeni ellátást természetesen ; kiterjesztettük a menekültekre is, akik ugyanolyan ellátásban részesültek, mint a tényleges alkalmazottak. Remélhető a nagy drágaságra való tekintettel, a természetbeni ellátás legalább eddigi méreteiben a jövő gazdasági évre is meg fog hosszabbittatni. — A közalkalmazottak soronkivüli előléptetését az 1920. XI. t.-c. tiltja és csak azokat az előléptetéseket engedi meg, amelyek a meghatározott várakozási idők meghatározása után válnak esedékessé. Ezek az automatikus előléptetések máj. hó 1-vel akadály nélkül kiadatnak az államvasuti alkalmazottak részére is. — Azonban az 1921—22 évi költségvetésben gondoskodás történt arról, hogy az automatikus előléptetéseken kívül kivételes érdemek jutalmazására, soronkivüli előléptetések is foganatosíthatók legyenek. — A visszamaradt állásoknak soronkivüli előléptetéssel való igénybevételére, valamint egyes kategóriákban eszközlendő uj kinevezésekre nézve megfelelő javaslatot terjesztettünk a kereskedelmi miniszterhez. Ha az államvasutak igazgatósága a kért felhatalmazást a kellő időben megkapja, kilátásba vehető, hogy az alkalmazottak soronkivüli előléptetése és évi fizetéssel való kinevezése a szokott időben, máj. elsején megejthetik. Úgy látszik a mi dunai hidunk hasonlatos á telhetetlen molochhoz, amelyen át mieink fogynak s erre a fogyásra még a jövőben is számolhatunk, mint az alábbi tudósításból látható. Petrichevich-Horvát Emil, a népjóléti minisztérium államtitkára erről a kérdésről a következő nyilatkozatot tette: — A trianoni békeszerződés következtében két hónap múlva megkezdődik a magyar állampolgárságot optáltak nagyarányú beköltözése az elvesztett országrészekről. Eddig ugyanis a kormány még a múlt évi julius 23-i minisztertanácsi határozattal gátat vetett a beköltözésnek és sikerült is azt körülbelül 70 százalékkal csökkenteni. Ez a tilalom azonban ez év julius 23 án véget ér, mert aki magyar állampolgárságot szerzett, annak a beköltözése elé gátat vetni többé nem lehet. — Hogy milyen arányú lesz a beköltözés, ez a kérdés a legszorosabban összefügg a genuai konferencián megkezdett és valószínűleg Csehszlovákiában és Romániában folytatandó diplomáciai tárgyalásokkal. Ha ezek a tárgyalások kedvező eredményre vezetnek, akkor a beköltözőitek száma nem lesz több 60-80.000- nél. Az uj beköltözések természetesen meg fogják szaporítani a Menekültügyi hivataj munkáját. A jövő héten hagyja el a sajtót Spitzer Sándor könyvkereskedő cég kiadásában ahova a megrendelések intézendők. Egy kis darab Kukkónia., Szerény történelmi és irodalomtörténeti tanulmányi Mindenek előtt tisztába kell jönnünk aí kukkó szónak eredetével és fogalmával. Megint Ipolyi Arnold régiségbuvárra, a tudós váradi püspökre hivatkozunk, ki a kukkó szó eredetéről a következőket mondja: A tatárjárás idejében, tehát IV. Béla uralkodása alatt, a tatár csorda elárasztotta az országot. Egyes portyázó csapatok Csallóközbe is elrándultak, de az ingoványos, süppedékes vidéken nem igen tudtak lovaikkal boldogulni. A ló szügyéig lesüppedt az iszapba, ha a tatár üldözőbe vette egyik-másik bennszülöttet. Ez igen jól ismert minden gázlót s könnyen menekült a közeli nádasba vagy füzesbe s mikor látta az üldöző tatár kínos vergődését, biztos menhelyéről hol itt, hol ott egy-egy fej emelkedett ki, hetykén kiáltva: — Kukk! kukk! A tatárok aztán maguk között kukkoknak nevezték el e vidék lakóit s a vidék neve tréfásan ma is Kukkónia. A talaj akkori süppedékes voltát az magyarázza legjobban, hogy akkor a Duna vizének főárja nem a mai alsó medrében folyt, hanem a felső — sokkal emelkedettebb — mederben. így történt, hogy a Dana vize folyton táplálta Kukkónia ingoványait, inig most a mélyebb alsó mederbe, melybe a Duna árját később kényszeritették, — különösen a gondos és szakszerű kanalizálás óta — a lápok és ingoványok fölösleges vize levezetődik. így nyertek Kukkóniában óriási területeket, melyek igazi „aranykertekké“, buján termő földekké váltak, az előbbi lápok és ingoványok helyében. Ezeket a dolgokat, mint töriéneti valóságokat azért kívántam leszögezni, nehogy valaki véletlenül arra gondoljon, hogy csúfot akarok űzni e vidék lakóiból. Magam is majdnem két évtized óta kukkó levegőt szíván, szinte kukkónak érzem magamat s nem minden büszkeség nélkül. Hogy aztán a kukkók között még mindig akad — alangydr — bumfordi — buffó — dédó — gónó — gugás — hüle — kajneszes — lüttyő — motornya — murnyó — rutyma — szuszkó — tohornya — toplaki — totya — I töhöli — tutyi — lüké — stb. — (megjegyzem: j ők maguk nevezik így egymást) — mondom, j hogy még mindig akadnak ilyenek Kukkóniában j (és hogy a golyva sem ritkaság) annak oka, j hogy a levegő, viz, föld és minden magában j hordja még a régi ingoványok maláriás baktériumait, úgy, hogy mikor esszük az áldott jó kenyeret, mely e kis Kánaánban termett, bizony magunkba oltjuk a maláriás hajlandóságot is. És még hatványozottabban állíthatjuk ezt a — [ vizivásról. Azért Kukkóniában nem jó dolog — j ökörnek születni! A műtrágya, a kanálisok, meg a sok szél I — lassankint megszüntetik a maláriára vaió S hajlamot. No még valamit. Nemrég közöltem a Komáromi Lapokban, hogy Mátyás királynak minő szerepe volt a tizenkét Karcsa elnevezésében. Adataim legnagyobb részét Ipolyi Arnold, nagyváradi püspök tudós régiségbuvár közlései nyomán Írtam meg. Hátra volna még magának a Karcsa szó eredetének a földerítése. Nem arrogálom magamnak a régiségbuvár tudományát és^ tekintélyét: egyedül az egyházkarcsai plébánia régibb anyakönyveire hivatkozom, melyekben sok helyütt Karcsi bejegyzés áil Karcsa helyett. Már most nekem alapos a gyanúm — ha mindjárt hajdúnak tekintenek is az archeslogia harangöntésében — hogy ez a Karcsi név Mátyás király fiának neve lehetett, aki a damazéri (domazir, ebből dámasir) szépségtől született s aki Királyfiát kapta a királytól ajándékban, hogy a dáma ne shjon. A magyar nép úgy szerette Mátyás királyt, hogy a bűneit is bearanyozta: könnyen megtörténhetett tehát, hogy a „Karcsi“, Korvin Mátyás természetes gyermeke után nemcsak király fia, de az egész karcsaszéli falvak a Karcsa nevet örökölték. Mondom, ez a dolog csak „putarem“, de nem lehetetlen, hogy — bene putarem 1 íme, egy kis darab Kukkóniából! Deák Antal. „Papírkosár“. Ezt az érdekes címet viseli dr. Sáffár Kornélnak most megjelent könyve, amely csak dicséretet és elismerést szerez mindenhol a szerzőnek, aki e csinos kiállítású kötet gazdagtartalmából ítélve sok oldalú, szép készültségü és tehetséges ember, s akit vasárnap a komáromiaknak személyesen is alkalmuk lesz megismerni, mert a lévai dalárdával ő is ellátogat városunkba és a gazdag műsoron egy szavalattal fog szerepelni. A változatos tartalmú kötet igen szép verseket, szellemes gondolatokat, érdekes novellákat, gördülékeny színdarabokat és sok-sok más értékes és érdekes dolgokat tartalmaz. Melegen ajánljuk olvasóinknak. Hogy mennyire értékes munka, eléggé bizonyítja az is, hogy a könyvhöz Rákosi Jenő, a magyar újságírók Nesztora az alábbi szép előszót irta: Egy kedves és szomorú atyámfia révén jutok ahhoz, hogy e könyv elé előszót írjak. Magát a szerzőjét személyesen nem ismerem. Annyit tudok róla, hogy a nagy háborúnak ő is tokkantja, amennyiben testi épségének egy részét ott fogta — áldozatul ? zálogba ? célzat-
