Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-11 / 56. szám
ÍJ*22. május1 11, «Komáromi Lapok« 3. oldal. tál? vagy csak véletlenül?, nem tudom — a hadak zord Istene. Lelki épségét azonban, mint ahogy az olvasó e könyvből látni fogja, teljes épségében kimentette koiunk s a világhistória legfalánkabb Örvényéből. Átlapozva e könyvet, az a benyomásom, mintha szerzője nem ambicionálná magának professzionátus iró nevét. Mintha csak egy belső szükségből, lelki kénytelenségből ima, elfogulatlanul, őszintén, szerényen, közvetlenül, inkább magának téve vallomásokat, mintsem beszélve a kiváncsi közönséghez. Akár verset ir, akár hírlapi cikket, akár elmélkedést, akár ötletszerű prózai epigrammot, minden az ő subjektivitását leheli (és ez értékes). Es mikor összegezi egy kötetbe, homlokára ezt az ominózus címet írja: hogy: Papírkosár. Ez a Papírkosár a fiatal irók réme. Egy mólók, mely nem csak papirost eszik, hanem tömegesen fal fel reményeket, álmokat, ideálokat, nemes érzelmeket, néha tehetségeket és egész jövőket. Ha egy poéta ezt a kriptáját a gondolatoknak választja könyve címéül, olyannak tetszik nekem, mintha egy egészséges ember a halállal kacérkodnék. Ebből mindenesetre világosan látszik az, hogy e könyv szerzője lélekben egészséges és életéhez és munkáihoz bízik. Ez most az első lépése. Mért ne kísérjük el kezdő útjára szeretettel és mért ne kívánjunk neki szerencsét?! Én ezt a kis szolgálatot ismeretlen barátomnak bizonyos ellágyulással teszem meg. Aki, hogy úgy mondjam irodalmi ismeretségünket közvetítette, egy nemesszivü s nagylelkű uriaszsony, nekem kedves atyámfia, egy szép és megható múltnak, tiszteletreméltó, előkelő lelkű alakok által benépesített társaságnak és rokoni körnek el nem felejthető emlékét idézi bele a zord jelenbe. Korommal jár tán, hogy már többet nézek a múltba, mint a jövőbe, több az emlékem, mint a reményem s emlékeim gyönyörű része a kies Hontvármegyéhez van kötve, melynek völgyein falut, várost, hegyet — völgyet köszöntve a nyájas Ipoly vize vándorolgat csacsogva időkről, emberekről, kik voltak s már nincsenek. Midőn e könyvet útjára bocsájtom, üdvözlöm szerzőjét s mindazokat, akik még emlékeznek azokra, akik szivem és agyvelőm misztikus utjain — jóformán árnyak immár mind — bolyongtak s kisértettek, mig e sorokat leirtam. Budapest, 1922. Március. Rákosi Jenő. Népszínmű pályázat. Az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt kulturális osztálya pályázatot hirdet egy estét betöltő eredeti magyar népszínműre. A pályázat határideje 1922 juiius hó 31. A pályázat célja a szlovenszkói és ruszinszkói magyar falvak közönségének értelmi színvonalán álló, de feltétlenül irodalmi értékű népszínmű nyújtása által a falusi gazda és kisiparos társadalom kulturális haladásának előmozdítása. Ezért csak olyan népszínművek pályázhatnak sikerrel, melyeknek tárgya és légköre közel esik a magyar gazda és kisiparos társadalom gondolatvilágához, melyeknek ten denciája az erkölcs és a nemzeti érzés alapján nyugszik, melyek nem kívánnak nagy és költséges diszletezést és amelyek falusi műkedvelők által sikerrel hozhatók színre. A népszin műben előforduló dalszámok zenéje a pályázathoz mellékelhető, de a párt kulturális osztálya fönntartja magának azt a jogot, hogy a pályanyertes népszínmű dalszámainak megzenésítését maga végeztesse el. Csakis eredeti, eddig nyomtatásban meg nem jelent és elő nem adott népszínművek pá lyázhatnak. A pályázatban résztvevők darabjaikat jeligés levél kíséretében küldjék be lehetőleg gép írásos példányban a párt kulturális osztálya címére (Rimaszombat, Ferericzy-u. 2) A pályanyertes népszínmű 3000 K páiyadijban részesül. A második pályadij 1000 K. Ezen pályadijak ellenében az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt kulturális osztályát illeti a pályanyertes népszínművek bel- és külföldi előadási és megjelentetési joga. Ezenkívül jogában áll a kulturális osztálynak minden a pályázatban résztvevő népszínmű előadási jogát 500 koronáért a szerzőtől megvásárolni. A pályázatban résztvevő darabok felett 1922. évi augusztus hó folyamán a kulturális osztály által kiküldendő biráló bizottság dönt. Nagy fűz Királynérétem. {Amikor a tűz hatalmasabb az embernél. — A rettenetes hőség a szomszéd épületet is lángra lobbantotta. — A kár félmillió korona.) Vasárnap f. hó 7-én délután, méreteiben hatalmas tűzvész pusztított Királynéréten Delej Géz^földbirlokos földbirtokán. Ebéd után félkettőkor a majorság egyik kovácsa vette észre, hogy az istállóépület, amelyikben 80 darab tehén és ökör volt elhelyezve, a tetőgerinc közepe táján ég. Azonnal fellármázta a majorság személyzetét. Mivel éppen vasárnap volt, sokan a közeli Gútán voltak bevásárlás, vagy vendéglátás végett, ennek oka volt az, hogy a majorság nagy számú személyzetéből aránylag kevesen voltak otthon. Telefonon minden környékbeli községtől segítséget kérlek. Kivonult a gutái és keszegfalusi tűzoltóság, az utóbbi Biró Ödön főjegyző és Molnár János bíró vezetésével. Csodának mondható, hogy az értékes átlagállományból nem égett el egy darab sem, az összes állatokat sikerült megmenteni. A mentést munkálatoknál Delej Géza földbirtokos az egész személyzettel és munkásokkal vakmerő és fáradságos munkát végzett. Hamarosan az egész épület valóságos tüzkatlanná változott és akkora hőséget terjesztett, hogy három órakor a nem messze áiló tiz lakásos cselédlakás is kigyulladt. Ekkor már a tűzoltók szivattyúja kevésnek bizonyult. Nagy zűrzavar támadt, egy pár perc alatt égett minden, ajtók, ablakok, mennyezet és a már ki nem menthető ruha és bútor. Este 10 órára a 60 méter hosszú cselédlaképület is földig égett. A tűzoltók csak reggel vonulhattak vissza falujukba. Hogy mi okozta a lüzet, azt a tüzvizsgálaton megállapítani nem lehetett. Valószinü, hogy valamelyik kéményből kipattant szikra gyújtotta meg a tetőt. A cselédség most ideiglenes barakban lakik. A kár meghaladja a félmillió koronát, ami biztosítás utján csak részben térül meg. Utleuél uisumoí minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. Didéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután hetenkinl háromszor megy küldönc Prágába Üjárási dij 35 korona, cím: László Zsigmond Bratislaua (Pozsony) Széplak-u. 12. sz. Bloch József f Nagy veszteség érte a magyar zenevilágot. Block József a budapesti Zeneművészeti Főiskola hírneves tanára 60 éves korában meghalt. Bloch |ózsef, ki fiatalabb éveiben mint hegedűművész aratott sikereket, az utóbbi harminc esztendőben minden idejét a pedagógiai munkásságának szentelte. Azt mondhatnék, hogy minden nevesebb hegedűművész és tanár az ő keze alól került ki, mert ha nem is lehetett mindenki oly szerencsés, hogy direkte az ő tanítványa lehessen, akkor biztosan valamelyik müvéből szivta magába az ő tanításait. A legelterjedtebb műve talán az öt részből álló magyar és németnyelvű hegedűiskolája volt. Ez az iskola biztos alapot és tudást nyújt a fiatal hegedűsnek. Bloch irta az első és ezideig egyetlen hegedű Hangsoriskolát“ is, mely számos kiadást ért és praktikusságával bármely nemzet hasonló müvével fölveszi a versenyt. Mikor a komoly zenei szakkörök belátták, hogy múlhatatlanul szükség van arra, hogy az oly sűrűn elszaporodott és minden alapos készültséget nélkülő zeneoktatók kontárkodását megakadályozzák, a magyar kultuszminisztérium Bloch Józsefet bizta meg az állami hegedütanárképző megszervezésével és vezetésével. Ekkor irta egyik legfőbb művét: „Hegedűjáték és tanítási módszeré“A. Alig, hogy elfogyott a kiváló methodikájának az első kiadása, már a második kiadásban megvastagodott köntösben látjuk és legmodernebb oktatási elméleteket is megismerteti a tanítványaival. így dr. Steinhausen korszakatkotó műve: „Physiologie der Bogenführung“ nyomán felhívja a hegedűs világ figyelmét a kar anatómiájára és ezzel egyszeribe bevilágít abba a mély pedagógia sötétségbe, ahol eddig oly sokáig tapogatódzlak. Bloch Hubay Jenő atyjának Huber Károlynak és Gobbi Alajosnak volt tanítványa, majd Liszt Ferenc ajánlatára Párisba került, ahol a Conservatoireban Massartnál nyerte a magasabb kiképzést. A zeneszerzésben Volkmann Róbert volt a mestere. Mintegy száz müve forog közkézen (főleg pedagógiai müvek) és ezekkel mindennél maradandóbb nevet biztnsitott magának a magyar zenekultúra történetében. Mint ember a legpuritánabb jellemek közé tartozott.yPéljesen visszavonult életet élt; agglegény volt, aki a munkában találta a legnagyobb örftmét. Állandóan tanult és számos külföldi szaklapnak volt munkatársa. Hires volt a tanteremben való szigorúságáról, de ha elhagyta a tanterem falait, öreg barátot tisztelhettek benne a tanítványai, akit mindenki szeretett. s. j. AZ ÉN ANYÁM. Az én anyám nem Nászdalok leánya, Az én anyám, csak könnyes, bús anya. Az én anyámnak jobban fáj a Tegnap, Mint a könnyes, bánat-szülte Ma. Az én anyám e víg, lármás világban A legszomorúbb, bánatos anya, Kinek bölcsője ringató dalánál Készült már könnyes, özvegy fátyola. Az én anyám, ha lázadó Jaj árja Gyötrődve tombol arcán, szép szemén, Fiára néz s ha lel rajt’ egy mosolyt, Eloltat száz kínt, — csak nevessek én. — Az én anyám, még soh’ sem mondta nékem, Hogy lelkén a gond keserve él; De hajából, barna, szép hajából Pár ezüst szál, oly sokat beszél! — Az én anyám nem Nászdalok leánya, Az én anyám, csak könnyes, bús anya. Fehér arcán engem félt a Bánat, Kinek.... fáj már a Tegnap;... fáj a Ma ... Végh Géza. — Az uj komáromi apátplóbános felavatása. Dr. Mayer Imre párkányi plébánosnak Csernoch János bíboros esztergomi hercegprímás a sz. Margitról nevezett bétái címzetes apátságot adományozta május 1-én kelt dekrétumával. Az uj apát felavatása a napokban folyt le Esztergomban. A bélai apáti cimet előtte dr. Bit a Dezső szentbenedekrendi áldozópap, a budapesti egyetem teológiai fakultásán az alaphittannak és ágazatos hittannak évtizedeken át tudós professzora és kiérdemesült rektora viselte. Bita Dezső, a bencés rend legidősebb tagja az elmúlt hetekben hunyt el Keszthelyen. Az uj apátplébános a napokban Komáromba érkezik és megbeszéli uj papi hivatala elfoglalásának körülményeit. — Egyházkerületi közgyűlés. A dunáninneni református egyházkerület május 16 án, j kedden tartja Pozsonyban tavaszi rendes köz, gyűlését. A közgyűlésen Balogh Elemér püspök { és dr. Szilassy Béla kerületi főgondnok elnö* kőinek.
