Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-05-11 / 56. szám
legfvenharmailik évfolyam. 56. szám. Csütörtöki 8322« május ll> KOMA ROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár cseh-i*2!üvák értékben: HelySraa és vidékre pcstsi szétküldéssel: tZ/.-tjx évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Efye* szám ára* SO fillér. POLI T 1KAI LAP. ALAPíTOTTá: TUBA JaNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőséj? és kiadóhivatal: Nador-u hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkinl háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton Az adóprés még korántsem adópolitika s ha az állam költségvetési rendszere kizárólag az adóprésre van alapítva, ennek a rendszernek csőddel kell végződnie. Az adópolitika államférfiak számítása szerint függ az egész gazdasági élet berendezésétől és életviszonyaitól, tehát a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem viszonylataitól és ezeknek a közgazdaságra gyakorolt hatásától. Az nem csalópolitika, amely reáfekszik a földre, az iparra és a kereskedelemre, súlyos bakókat rak reájuk és ezzel megszünteti a kereseti lehetőségeket és csökkenti az életszínvonalat. A gazda nem mer és nem tud befektetni gazdaságába, mert létében fenyegeti a kormány lehetetlenül naiv szociális politikája, mely átlátszóan a nemzeti kisebbségek letörésére irányul, az ipar pang, mert a nyersterinény és a félgyártmány hal latlan drága, ezzel kapcsolatban a kereskedelem stagnál és visszafejlődik, mert nincs pénz, nincsen vállalkozás Ennek nyomában jár a munkanélküliség, amelyet a gyengébb valutájú országok nem ismernek. Azokban megindult va termelés. Németország fele áron szállítja ki iparcikkeit a csehszlovák árukhoz viszonyítva, a munkásság dolgozik és termel, míg itt kiotják a kohókat, a gyárak elbocsátják munkásaikat, mert nem tudnak eladni, így boszuija meg magát a mesterségesen felhajtott jó valuta, amely végeredményeiben Ínséget és pusztulást idéz eiő. Kivitel nincsen, a védővám rendszer, a gazdasági szerződések hiánya valami hihetetlenül beteges és lázas állapotot idézett elő. Most már az állam kiadásaira, az óriási hadseregre, a szociális reformokra nagy pénzösszegeket kell gyűjteni ; az állami és más közalkalmazottakat fizetni kell, a deficites államvasutakat járatni kell és az állam gépezetének megállania nem szabad ; ám de ezt csakis és kizárólag az adóprésre bízni, igen-igen könynyelmű gazdálkodás. Azután az államnak igen sok pénzébe kerül embereknek állami és más közkivatalokba való beültetése, Hogy sok példát ne mondjunk, egy csendőr napi fizetése száz korona, ami magyar valutában ezerötszáz korona, németben háromszáz márka és románban ugyanannyi lei, osztrákban pedig tizenötezer korona. Egy körorvosra például .az állam egy ötödrészét nem költi, egy tanítóra alig egy harmadrésze jut a csendőr illetményének. Ilyenekre szorítja ki az adóalanyból az adógarast az adóprés; a készülék elmés, kezelni könnyű; de egyszer mégis csak meg fog állni, ha majd nem lesz, mit préselni. Ma a há/.birtok jövedelmének hetven százaléka megy el közterhekre, tehát házat nem fog építeni senki, nem lehet és észszerűen nem is szabad, mert az a présnek szabad martaléka Az adózás rria hasonlít a hadjáratok büntető expedícióihoz, elvisz mindent, megakasztja a termelést, az ipart, a forgalmat. Ez a rendszer alapjaban hibás, mert nélkülözi a realitást és nem számol a kétszerkettő halálos igazságaival és törvényével. = Ellenzéki párfok iilósa. A szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok vezérlő bizottsága legközelebbi ülését május hó 24-én tartja. Az ülést Iglón íariják. = A génuai konferencia vonaglása. Egy hónapi tanácskozás után a teljes összeomlás stádiumába jutott a génuai konferencia. Belgium és Franciaország a legvégsőkig kötik magukat álláspontjukhoz, mely arra irányul, hogy az oroszországi szovjet kormány adja vissza a magántulajdonokat előbbi gazdáiknak. Ezzel szemben Angolország és Olaszország hajlandó beleegyezni abba, hogy a szovjetkormány, részesítse megfelelő kártéritésben mindazokat, kiknek birtokait elvetle Az orosz delegáció elsősorban a szovjeíkormány de jure elismeré sét kívánja és sürgősen nagyobb kölcsön nyújtást igényel. A felek nézetei között uralkodó feszültség semmi positiv eredménnyel nem kecsegtet s el lehetünk készülve arra, hogy a konferencia hamarosan minden eredmény nélkül feloszlik. Az orosz kérdés megoldását egy későbbi konferencián fogják rendezni. A konfe rencia közeledő vége vigasztalan képet mutat. Lloyd George minden fáradozása, találékonysága, éleslátása és minden kísérlete kárbaveszett: Európa marad ott, ahol volt a konferencia előtt. Ma már az orosz válasz is elvesztette jelentőségét. = Életbelép a vizierőadó. A pénzügyminiszter egy hirdetményben közzé teszi, hogy a vizierő megadóztatásáról szóló törvény 1922. junius hó 1-én életbe lép. — Kisgazdapárti gyűlések. Az országos magyar kisgazda, földmives és kisiparos párt folyó hó 14-én d e. Alistálon, d. u. pedig Alsónyárasdon tartja meg gyűlését, melyen a komáromi központból Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő a Lukovich Ferenc központi igazgató, valamint Kovács Ernő, dunaszerdahelyi osztály titkár fognak résztvenni. = Spina német képviselő leleplezése Spina német képviselő nyílt leveiet intézett a miniszterelnökhöz, melyben egy újabb politikai skandalumról rántja le a leplet. Az 1921. évi állami költségvetés tudvalevőleg 2V2 millió koronát szánt közoktatásügyi célokra. Ezen összeget Srobár dr. közoktatásügyi miniszter az öt cseh kormánypárt között osztotta szét egyenlő részben. A minisztert erre a cselekedetére állítólag a petka, az ötös tanács utasította Ez az újabb korrupciós eset szomorúan világit rá közállapotainkra, melynek alkotmá iyos államban nem szabadna előfordulnia. Reméljük, hogy ebben az esetben nem fognak egyszerűen napirendre térni, mert akik igy rendelkeznek az adózó polgárok keserves pénzévé!, azok nem maradhatnak nagy bizalmat feltételező vezető állásokban. — Mit ír egy cseh lap a helyzetről. A haladó szocialisták lapjában a „28 Rijen“-ben Modracek képviselő éles kritika tárgyává teszi a köztársaságban uralkodó „demokratikus“ rendszert. Szerinte ugyanis a többségi pártok nem elégednek meg pusztán az állami közigazgatás ellenőrzésével s a törvényhozói tevékenységgel, hanem minden áron uralomra törekednek az egész vonalon. A kormányban nem azért vesznek részt, hogy a köztársaságot szolgálják, hanem, hogy az az ő érdekeiket szolgálja s az egyes hivatalokat vezetőik és pártniveik részére sajátítják ki. Ennek természetes következménye, hogy az egyes minisztériumokban és hivatalokban mindent, csak pártatlanságot nem talál az ember. A hatóságok működése ezen rendszer mellett nem őrizhető ellen, a visszaéléseket eltussolják s büntetlenül hagyják s olyan egyénekkel töltik be a felelős állásokat, akik egyáltalán nem odavalók. Modracek szerint ez a rendszer egyre tarthatatlanabb s a legnagyobb veszélyt jelenti a csehszlovák köztársaságra, mert mi lenne, ha a németség ilyen viszonyok között találna részt venni a kormányban. Ugyancsak ez a lap irja, hogy a kormánykoalíció nagyon is ingadozni kezd. Hogy mennyire érzi hiányát a szavazattöbbségnek, bizonyítja az a körülmény, hogy a haladó szocialisták pártját (a Modracek partot) is a kormányban való részvételre igyekszik rábírni. A lap szerint majdnem valamennyi nagy cseh párt bomlófélben van, egyrészt programmjuk elavult volta, másrészt pedig a pártvezetőségek korruptsága miatt. A hatalom jelenjegi felosztása hovatovább tarthatatlannak bizonyul. Mivel a koalíciós pártokat egyre nagyobb számban hagyják cserben nemcsak az egyes képviselők, hanem a választók egész tömegei, aminek oka a korrupción kívül az is, hogy nem tudják betartani az adott ígéreteket. A kormánykoalíció Modrácek szerint a chaos útjára lépett. (ESŐ.) Ha a dunai híd közeléb en sétálgatunk mi komáromiak, elég gyakran látunk butorszálliió kocsikat, bútorra megrakott szekereket áthaladni a dunai vashídon át a túlsó oldalra. Ez a szomorú látvány fájdalmas érzések et kelt a szivünkben, lehangoló gondolatokat támaszt a lelkűnkben. Ismét elköltözik innét egy magyar család, ismét kevesebben vagyunk mi, itt élő magyarok. Ahelyett, hogy erősödnénk, fogyunk, pusztulunk. Minden itt élő magy ar> egy-egy őrszeme a megkérdezésünk nélkül idecsatolt magyarságnak, s min" den távozóval kevesebb lesz az itteni őreinknek P ő rszemeinknek a száma. Mert m indenkinek, még a magyar gyenge nőnek is meg van a maga hivatása: ápolni a magyar nyelvet s a magyar érzést, a magyar
