Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-05-04 / 52-53. szám

1922. május 4. Komáromi Lapok.“ 3. oldal. kai emlékezett meg az egyesületnek a múlt év- | ben elhunyt vezetőférfiairól, dr. Bódiss Jusztin dr.-ról, az irodalmi osztály elnökéről, Bottay Kálmán muzeumőrről, Kacz Lajos, Domdny János és Fejérvdry Géza társelnökökről, vala­mint a magyarság és magyar kultúra vezér­harcosáról Tuba János társelnökről. A rendes tagok sorából elhunytak Csukás István dr., Diósy Irma, Erdélyi István, Kömley János, Mikecz Lajos, Literáti Judit, Rudas János és özv. Thiel Ottóné. Az elhunytak emlékeit a közgyűlés az elnök indítványára jegyzőkönyvében megörökítette. Kegyeletes és mélyen megindító szavakkal ecsetelte azután azt a lesújtó gyászt, melyet az egyesület egyik alapítója, első elnöke, majd tiszteleti elnöke, Beöthy Zsolt dr. halála oko­zott. Méltatja a magyar szellemi élet vezérének nagyságát és fényes működését, a gyászt, me­lyet elhunyta a magyar kultúrára hozott. De a veszteség súlyát ta án legjobban érezzük mi komáromiak, amelynek — úgymond — lelkes és hűséges fia maradt mindhalálig, aki lelke­sülni tudott e város szebb jövendőjéért, elbo­rongott annak viszonttagságos és tragédiáktól sötétlő múltja felett, melybe családjának gyö­kere mélyen bele nyulott. Halálával ez a kapocs talán teljesen meglazult és mi e nagy név vi­selőjében egy régi komáromi patrícius család­nak e városból való végleges elmúlását is si­rathatjuk. Komáromot mindenkor szülővárosá­nak tekintette és ezért a szülővárosért dobogott a szive, rezegtek benne a fájdalom húrjai, mely­től élete utolsó szakaszát számkivetve töltötte. Az elnök kegyeletes szavai mély megha­tottságot keltettek és indítványára a közgyűlés Beöthy Zsolt nagy emlékét felállással tisztelte meg, azt jegyzőkönyvébe iktatta és egyhangúlag kimondotta, hogy emlékezete fentartásának és fennmaradásának megörökítéséről és biztosítá­sáról alkalmas módon kíván gondoskodni és ezzel az igazgató tanácsot javaslattétel céljából I megbízta. Egyben pedig elrendelte, hogy az \ elhunyt özvegyéhez a közgyűlésből részvétirat iníéztessék. A kegyelet jeléül történt néhány percnyi szünet után elnök a közgyűlést újból megnyit­ván, beszéde további során rámutatott az egy­máshoz való testvéries közeledés szükségességére és a magyarságot a kultúra egységes falanxába való tömörítésre szólította fel, hogy egyetlen közös kincsünket, szent örökségünket, magyar kultúránkat és ennek nagy értékeit megőrizzük és tovább fejlesszük. Az elnöki székből az egész itteni magyar társadalomhoz intézi kérését és hivó szózatát, hogy a magyar közmivelődés j ügyét szolgáló Jókat Egyesület megerősítésére l törekedjék, azt támogassa, hogy feladatát becsű- j lettel teljesíthesse. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó ! után Alapi Gyula dr. igazgató főtitkár terjesz- j tette elő az egyesület múlt évi eseményeiről és j munkásságáról szóló alapos jelentését. A főtitkári j jelentés felölelte az egyes szakosztályoknak > működését és hű tükrét szolgaitatta annak az eredményes, gazdag kulturmunkának, melyet az j egyesület az 1921 -ik évben is kifejtett. Az iro- \ dalmi és művészeti osztály által rendezett esték, j hangversenyek és szabadoktatási előadásokról, j valamint a közreműködött művészekről, felöl­­vasókról és előadásokról névleg is beszámolt í és résztetesen ismertette a könyvtár sikeres j működését. A múlt évben rendezték a muzeum anyagát, j osztályozták az éremgyüjteményt. A népkönyvtár nagy látogatottságnak örvendett a múlt évben is. 325 olvasó tag 15226 kötet könyvet olvasott 142 nyitási napon. A könyvtárban összesen 12624 látogató forduit meg. Gyarapodott a könyvtár 327 kötettel, a képtár 3 darabbal, az utóbbi 32 darabból áll. Előadásokat tartottak: Weisz Cornélia, Tuba János, Bognár Cecil dr. és Alapi Gyula dr. Hat hangversenyt rendezett az egyesület, melyeken Barta Lajosné, Hermann László, Acél Erzsi, Oláh Gyula, Swärdström j Valborg, Sándor Erzsi, Farkas Márta, Laky Schuster Matild, Pogány Gy. és Kazacsay T. szerepeltek. A hangversenyt 2941-en látogatták. Kiállításokat rendeztek Harmos Károly, Csallóközi Ferenc és dr. Polony Béláné. Kiállították ezen kívül Bottay Kálmán amatőr gyűjteményét. A jelentés kegyeletes szavakkal emlékezett meg az egyesület halottairól, köztük Tuba János társ- j elnökről, kinek halála nemcsak az egyesületnek, : de az itteni magyarságnak is nagy veszteséget jelent. Az egyesület tagjainak száma 75-el sza­porodott és igy az év végén 658 tagja volt az egyesületnek. A főtitkár tartalmas jelentését a közgyűlés nagy figyelemmel hallgatta meg egyhangúlag tudomásul vette és jegyzőkönyvbe iktatta. Az 1921-ik évről előterjesztett és átvizs­gált zárószámadásokat a közgyűlés elfogadta és a felmentvényt Baranyay József dr. pénztáros­nak és Makky Lajos ellenőrnek s Zsidek Béla, Spitzer Béla számvizsgálóknak megadta. Az 1922. évre szóló költségvetést 50000 koronában irányították elő és ez összeg keretében a köz­gyűlés a kiadásokat utalványozta. A megüresedett alelnöki állásokra a köz­gyűlés Csepy Dani ügyvédet és Gaál Gyula dr. ny. h. polgármestert, lapunk főszerkesztőjét és az ekként megüresedett igazgatósági tagsági helyekre Bognár Cecil dr. főgimn. tanár, egye­temi m. tanárt és Hittrich József városi főpénz­tárost egyhangúan megválasztotta. Ezután Szijj Ferenc dr. elnök felkérte Erdélyi Pál dr. társelnököt előadásának meg­tartására. Az illusztris előadó „Beöthy Zsolt“ cimen hosszabb előadásban emlékezett meg a magyar irodalomtörténet kiváló művelőjéről s végigvezetve a hallgatóságot az egyformán nagy iró, esztétikus, szónok, kulturtörténész és pro­fesszor fényes pályáján, a magyar kultúra e messze kimagasló vezérének az örök Szépért rajongó csodás egyéniségét a maga ragyogó való­ságában tárta föl. A méltatás az illusztris szerző klasszikus előadásában esztétikai gyönyörűséget szerzett a hallgatóságnak, mely a kegyeletes meghatottság érzésével szivében szinte megelevenedni látta az egyesület feledhetetlen vezérét s az előadás a maga előkelő tónusával, mélyen szántó, magvas gon­dolataival, poétikus szépségeivel minden tekin­tetben méltó volt ahhoz a megsiratott nagy halotthoz, akiről szólott. A hatás, melyet az illusztris előadó keltett, meleg és ünnepi han­gulatú volt, a hallgatóság könnyel szemében, de szivében valami bízó, meleg reménykedő szeretettel tapsolta, ünnepelte percekig Erdélyi Pál dr.-t. A remek előadásáért a közgyűlés elnöke az Egyesület nevében hálás köszönetét mondott. Mint értesülünk, a gyönyörű tanulmányt, a Jókai Egyesület kinyomatja, hogy eképen lehetővé tegye annak közkinccsé válását. Minthogy a tárgysorozat ezzel kimerült, Szijj Ferenc dr. alelnök megköszönte a tagok érdeklődését és a közgyűlést bezárta. A komáromi vasúti hid megnyitását a jelzett május elsejéről megint elhalasztották egy későbbi terminusra. A komáromi dunai kikötő építését feszült figyelemmel várja a város minden lakosa és a mindinkább növekedő munkanélküliek nagy száma. A komáromi kikötő építéséhez szükséges és a várostól megvásárolt telkek vételárát — dacára a sokszor elhangzott ígérgetésnek, még mindig nem fizették ki a nyomorgó városnak. Ezek a mi helyivonatkozásu híreink a Dunával kapcsolatban. Ami kedves szőke Dunánkra azonban sokkal nagyobb érdekeltség tekint, mint valaha gondolni mertük volna. Bécs, Pozsony, Budapest küzd azért, hogy hol legyen a dunai világkikötő, hol legyen a dunabizottság állandó székhelye? A francia tőke Budapestet szemelte ki arra a célra, hogy Budapest alatt a Csepel­­szigeten, egy nagy világforgalmi kikötőt építé­sén. Már rendben is volt minden, amikor a pozsonyi kikötő forgalmát a budapestitől féltő csehszlovák diplomáciának sikerült kivinni azt Párisban, hogy a francia kormány lefújta a csepeli kikötő építését. A mellőzött Budapest azonban nem sokáig maradt árva. Az angol tőke fordult feléje és az angolok a markukba nevettek, hogy a francia rövidlátó politikusok lépre mentek a csehszlo­vák diplomáciai cselszövésnek és az angol tőke konkurensét, a francia tőkét olyan szépen meg­­ugrasztották Budapestről. Az angolok maguk maradtak a küzdő téren. Hogy a majd szbe kapott francia tőke nem fogja ezt a megugra­­tást megköszönni a csehszlovák féltékenység­nek, no hát az bizonyos. De most térjünk át az angolok érdeklődésére. Néhány nap óta Budapesten tartózkodik dr. Fred Chamier, angol gazdasági megbízott, aki Magyaiország gazdasági helyzeték tanul­mányozza. Fred Chamier hazájában ismertnevü közgazdász és megbízás alapján már hosszabb idő óta foglalkozik a Nagybrittannia és Magyar­­ország közötti szoros kapcsolat megvalósításá­nak tervével. Ebből folyóan beható tárgyaláso­kat folytat a magyar kormánnyal és a külön­böző gazdasági érdekképviseletekkel. Az angol megbízott a következőkben fejtette ki az állás­pontját : — Anglia részéről elhatározott dolog, hogy az angol gazdasági központot Budapes­ten állítjuk fel. Az angol gyárosok itt fogják felállítani Európa egyik legnagyobb áruraktárát és a keleti államok felé a brit világgazdaság egyik legfontosabb központját. E téren Anglia Magyarországnak a legmesszebbmenő támoga­tást nyújtja és — ami a terv megvalósítását elősegíti — a magyar kormánnyal is sikerült megegyezésre jutnom. Bizonyos, hogy a magyar lapok révén az itteni közvélemény már ismeri az angol lordoknak Magyarországgal szemben elfoglalt álláspontját. Az angol képviselőház magyarbarát tagjai erősen tiltakoztak a jóváté­­teli követelések ellen. — A Magyarországgal szemben megnyil­vánuló nagy érdeklődést bizonyítja az is, hogy az angolok követelték az országra nézve súlyos terhet jelentő katonai antantmissziók létszámá­nak megfelelő csökkentését és erre a követe­lésünkre történt, hogy a missziók legnagyobb részét hazahívták és föloszlatják. Ez Magyar­­országra nézve sok százmiltiós megtakarítást jelent. Most azon dolgozunk, hogy az itt levő jóvátételi bizottság minél előbb hagyja ei ezt a kiszipolyozott kis országot. A jóvátételi bi­zottság ittmaradása teljesen céltalan és vesze­delmes, mert az itt tartózkodással az amúgy is lerongyolt valutát még inkább rontják és gyön­gítik az ország erejét. Magyarország gazdasági katasztrófája nem lehet közömbös azokra az országokra nézve, amelyek vele összeköttetés­ben vannak. A párisi jóvátételi bizottság ugy­­látszik dilettánsokból áll, mert mégis elképzel­hetetlen, hogy ettől a szegény országtól száz­milliókat, sőt milliárdokat követeljenek és emellett nagytömegű állattartozásokat rójjanak ki rá. — Az angol nép reális és látja, hogy a párisi urak felületesek és egy legyengült or­szágtól kívánnak nagy áldozatokat. Párisban alig látják, hogy Európa közgazdasága a túl­zott jóvátételi követelések és a békeszerződés által teremtett anarchia miatt egyre kuszáltabb lesz. A helyzetet az angol közvélemény elkese­redéssel szemléli. Nagybriltani mértékadó körei helyeslik azt, hogy saját gazdasági érdekeink­nek megfelelően Magyarország hivatalos té­nyezőivel, iparának és kereskedelmének vezető köreivel keressünk érintkezést és Anglia eluta­sít minden olyan törekvést, amely Magyaror­szágra nézve újabb megterhelést jelentene. Mindezeket, mint Nagybritannia egyik leghatal­masabb szervezetének, a British Federated Ma­­nufakturers Ltd. meghatalmazottja mondom. Velem egyazon nézeten vannak az angol ipar és kereskedelem vezető emberei és az angol munkásság milliói... Eddig szól az angol nyilatkozata. így aztán a komáromi dunaparton sétálók és a komáromi türelmes horgázók lobogó, azaz zászló ismerete nemsokára ki fog bővülni az angol hajók lobogóinak színével is. No de hát azt mondhatná valaki, hogy a magyar pénz olyan rossz, hogy az angol tőke fázik a letelepedéstől. Tessék azonban elolvasni Kállay magyar pénzügyminiszternek a „New- York Tribune“ levelezője előtt tett nyilatkoza­tát. Többek között ezeket mondotta: — Magyarország nagy pénzügyi reformok előtt áll. Ennek következtében át kell szerveznie az egész adóaparátust és a pénzügyi igazgatást. Ez előfeltétele annak, hogy a költségvetésünket rendbe hozhassuk. Az adóreform különben a közvetlen adózás terén hoz nagy változásokat, melyeknek életbeléptetése előtt az érdekelt körök véleményét meg akarom hallgatni. Ki akarom terjeszteni továbbá az eddigi értékpapír adót a aluta és devizaforgalomra is. Meg akarom vzonban várni, azokat a tapasztalatokat, melye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom