Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-04-22 / 48. szám

1922. április 22.

.Komáromi Lapok“

5. oldal.

„felfedező utazás az ismeretlen fllaggarországon.“

(Egy francia iró a mai Magyarországról. — Mit mondott Ferenc Ferdinánd egy angolnak ?)

A Párisban „Les ceuvres libres“ címmel megjelenő folyóirat nyolcadik számában Jean de Ponnefon tanulmányt ir Magyarországról, a magyar népről, a magyar sorsról „Felfedező utazás az ismeretlen Magyarországon* címmel.

Ez a francia ember, iró és gondolkodó, nem kimélte magát a fáradtságtól, hogy automobilra üljön és bejárva Magyarországot, szóba álljon néhány ismert és ismeretlen emberrel s aztán hazamenjen, hogy leírja impresszióit. Magyarországról azt irja, hogy „szomorú és szép, mint egy nagy kétségbeesés«. A Dunáról azt irja, hogy olyan, mint a „láthatatlan Isten“. Leírja a magyar parasztot és néhány vonással rajzolja meg a magyar jellemet.

— Az igazi magyarok — irja — a föld katonái, a régi Magyarországnak fiai, a jövendő Magyarország apai, a DeáKokkal és Eötvösökkel azt akarják, hogy Magyarország a szabadság hazája legyen. Azt mondja, hogy a magyar paraszt, ez az erős és súlyos fajta, ez a címek nélkül való nemes, az első helyet foglalná el egy dunai és balkán szövetségben, ha nem követte volna Ausztriát a békében és Németországot a háborúban. Bevallja az iró, hogy a franciak a háború előtt alig foglalkoztak Magyarországgal : Budapest „rózsás és szürkés ködben“ tűnt el a szemeik előtt De hozzáteszi, hogy a császári Bécs is gondosan elrejtette a világ elől ezt a nemzetet, e nemzetnek fenkölt lelkét, büszkeségét, zárkózottságát, gazdagságát. Arra emlékeztet, hogy egy angolnak, aki meg akarta látogatni a magyar királyságot, Ferenc Ferdinánd trónörökös azt mondta 1913 januárjában: Magyarország, ez egy jól őrzött magtár, magtárakat pedig nem kell meglátogatni.“

Ponnefon ezután leírja a magyar fővárost és részletesen foglalkozik a magyar történelemmel. Kiterjeszkedik a mai Magyarországra és a mai magyar vezetőkre. Azt irja a kormányzóról, hogy egészséges és erőteljes ember, akinek nagy gyakorlati érzéke van az élet realitásai iáánt. Határozottan megy előre, mintha egy hadihajó parancsnoki hidján lépdelne. Diszkrét, értelmes és zárkózott. Nemzetének önzetlen munkatársa, aki megakarja menteni fajának egységét. Tárgyalja a kitálykérdést és bizonyos naivitással megemlékezik Magyarország felekezeti viszonyairól. Azt mondja, hogy „Magyarországon ismeretlenek a felekezeti kérdések és villongások“, bizonyítja ezt az is, hogy Horthy Miklós kormányzó protestáns és ezt még senkisem kifogásolta. (Szegény francia iró, mennyire téved ebben!) A zsidókról azt irja, hogy ők Magyarország kereskedői, a magyar ember nem tud sem venni, sem eladni. A magyarok tudják ezt és ezért nem is lehetséges Magyarországon olyan abszolút antiszemitizmus mint például Bajorországban. Helyenként néhány fájdalmas tévedés jelenik meg a könyvben, igy például nyelvünket Kínából származtatja. Szerencsére azónban az ilyen tévedjek ritkák. A negyvenoldalas tanulmány végén azt ajánlja, hogy úgy a kis, mint a nagy antantnak egyesült erővel kell támogatni Magyarországot a gazdasági feltámadás munkájában. Ez nemcsak Magyarországnak, hanem az egész világnak érdeke.

«UMBEBaaESSB «OM»——«■■■«■.■ni—

| Uíleuél uisumot

E

minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. [Tündén vasárnap, kedd, csütörtök este futár megy Prágába. Eljárási dij, oisum és ajánlott posta- 74 díjjal együtt:

Illagyarországba és ílémetországba 60 Ke Romániába közvetlenül 100 „

„ füagyarországon át 150 „ Jugoszlávia ua „ „ 170 „

cim: László Zsigmond

Bratislava (Pozsony) Szépiak-u 12. sz.

N

I

fl uárosi tisztviselők fizetése.

— Mai napig még nem kapták meg az áprilisi illetményeiket. —

Sohsem volt irigylésre méltó a tisztviselők sorsa, de ma már Komáromban kezd kétségbeejtővé válni a helyzet, amibe a városi tisztviselőket az államkormányzat sodorta. Ha az év egyes hónapjaiban fordult volna elő, hogy az alkalmazottak pár napos késéssel jutottak fizetéseikhez, bár ez is valami államgépezeti defektusra vallana, de elviselhető lenne. Ami azonban már kezd rendszerré válni és betege sen elmérgesedő rendszerré, az nem csak jogos felháborodást, elkeseredést vált ki, hanem a követelés durva hangját is megszólaltathatja.

Megállapítható, hogy Komárom város tisztviselői és alkalmazottjai már évek óta nem kapják rendesen illetményeiket. Amint kellene annak történni, a hónap elsején nem fizethet a városi pénztár, legfeljebb hetek múlva beváltásra kerülő „bonn“-okkal elégíti ki az alkalmazottakat. Eddig csak ment valahogyan ez a „bonn“ rendszer, az alkalmazottak 8—10 nap múlva beválthatták azokat, de április hónapban már odafajult a helyzet, hogy április 21-én még fizetésüket meg nem kapták.

A város alkalmazottjainak illetménye havonta cca 200000 koronát tesz ki, a mai viszonyok között is tehát oly összeget, amely nemcsak a közadók befizetését, de az államsegélyek pontos kiutalását is feltételezi. Ha nem ismernők a város súlyos anyagi helyzetét, ha nem tudnók a nehéz százezreket kitevő városi követeléseknek történetét, a kétségbeejtő állapotra orvoslást sem remélhetnénk. Meg kell állapítani, hogy a város gazdálkodása nem oka a helyzet példátlan lezüllésének s rá kell hárítanunk minden felelősséget a kormánykörökre, amelyek rossz, de a legrosszabb adós módjára fizetési kötelezettségeiknek minden sürgetésre is botfüllel hallgat.

Mint értesülünk, a városi személyi illetményekre bőséges fedezettel rendelkezik a város, de a fedezetekből, leiratokból, rendeletekből, papiros utalványokból fizetni nem lehet. A városi alkalmazott csendesen, bámulatos türelemmel várt és várj de a türelem rózsájából nem tudja a családját élelmezni, nem tud lerongyolt gyerekeinek cipőt, ruhát venni, még javításra, de a szó legszorosabb értelmében még kenyérre valót sem vásárolni. Amiből ma a tisztviselő él, a piruló arccal felvett apró kölcsönök, amiknek fedezete inkább az egyéni tisztessége, mint az a hosszú időre váró kormányigéret, amelynek hitele egyre fogy.

A közegészségügyi minisztériumtól az 1921 december 31-ig esedékes kórházi ápolási dijak címén 180000 K követelése van a városnak, amelyet állandóan sürget, de amely minden felirat, távirat, telefon s személyes sürgetésre is csak egy újabb 60000 K-ról szóló Ígéretre zsugorodik össze. Ez a 60000 K ápr. 11 óta jön a leggyorsabb postalovakon, de eddig még nem érkezett meg.

A csehszlovák államvasut 1921 junius 1-től 1922 ápr. haváig 150000 K kövezetvám tartozással szerepel a fedezetek sorában. Óh, ezt sem felejtette el a város vezetősége, sőt ami mód csak kínálkozik sürgetésre, mindent felhasznált, legutóbb már 48 órás terminust tűzött ki a minden tekintetben pontosságáról közismert államvasutnak adóssága kifizetésére.

A helyben állomásozó katonaság 1920, 1921, 1922 években laktanyáikban, épületeikben fogyasztott gáz árát mindezideig nem fizette ki; ugyan kis tétellel, 20000 K, de olyan anyagi helyzetben levő városnak, mint Komárom, mégis számottevő.

Az állam megvette potom áron a városi kikötőtelket, a szerződést aláírta eladó s vevő, a vevő már építtet és dolgoztat a megvett leiken, de a vételárat eddig ki nem fizette. A szerződésben kötelezettséget vállalt az állam arra, j hogy a szerződés aláírásától számított 14 napon : belül folyósítja a vételárat; a határidő már ! letelt, de kikötőpénz még nincs. írásos sürge- j tés nem sokat lendít a dolgon s mint értesü- j lünk, Sándor Ernő főszámvevő személyesen > kénytelen Prágába utazni, a városi követelés rendezése végett. Nem tudunk pontos adatokat : arról, hogy a kikötő ügy végleges elintézéséig hány ezer koronát költött a város utánjárási költségekre, de elképzelhető, hogy az állam nem fogja megtéríteni a városnak azokat a költségeit, amelyek jogos követelésének behajtásáról természetszerűleg fölmerülnek.

Még csak nemrég történt, hogy a várost egyik hitelezője beperelte, a bíróság a várost elmarasztalta és egy ilyen ügy nem csekély költséget nyomott az amúgy is nyomorult pénzügyi viszonyok között élő város nyakába. De hát kérdezzük, csak a várossal szemben fennálló követelések kiegyenlítése sürgős? A városnak a kormánnyal szemben egyre halmozódó követelésének szinte szisztematikus dishonorálása belevág-e abba a demokratikusnak és megértőnek hangoztatott légkörbe, amely a pozsonyi vicinális kormányt betakarja ?

Utoljára hagytuk a város pénzügyi fedezetének felemlitését: a városi adókat. A városi községi természetű adókból az 1922. évi első negyede végére arra 350—400000 korona; tekintélyes összeg, amelyet a város saját polgáraitól kipréselni kényszerül. Igaza van az államnak, a polgári kötelességeket is teljesíteni kell, az adókat ki kell fizetni, de micsoda példát ad maga az állam ennek a terhes adókkal, kötelezettségekkel s minden szabad kereseti lehetőségtől szinte teljesen megfosztott polgárságnak azzal, hogy maga sem tartja be fizetési kötelezettségeit ?

Nem az első eset, hogy a város adózó polgársága megértő lélekkel sietett a város | megmentésére, s nem kételkedünk, hogy a város polgársága az adók befizetésével kirántja mégj egyszer a várost szorult helyzetéből.

Tudomásunk szerint a városi számvevőség • utasította az adóhivatalt az esedékes adók sürgős behajtására, s remény van rá, hogy az adók,

\ ha ugyan módjában fog állni a polgárságnak I azt befizetni, rövidesen befolynak.

A városi mérleg aktívái azonban csak j papiroson vannak, azokat csengő pénzre kell váltani, hogy sok száz városi alkalmazott végre ; illetményeihez jusson.

Fel kell emliteni, hogy dr. Folkman István i zsupán-kormánybiztos, a városi tisztviselők ' felkérésére még e hó elején személyesen inter; veniált a város részére az államot terhelő elmaradt államsegélyek kifizetése érdekében, de, azt is meg kell állapítani, hogy közbenjárása eddig sikerrel nem járt.

Egyszer már be kell látnia a kormányzatnak, hogy a közigazgatás alkalmazottjainak ; ez a kétmértékkel mérő kezelése, a szorosan vett állami alkalmazottaknak külön választása 1 a városi alkalmazottaktól, nem nevelhet megelégedett embereket, nem fokozhatja a már már kialvó ambíciót, mert a mindennapi ke; nyere biztosítására és hosszú instancia járásra Ítélt tisztviselő és családjának éhségtől korgó i gyomra tulkiabálja a belátás, a türelem csendes szavát. Be kell látnia egyszer a kormánynak, hogy bizonytalanságok között tengődő közigazgatási alkalmazottaktól bizonytalanságban vergődő közigazgatást várhat csak s kár azt a ' magyar tisztviselői kart a kétségbeesésbe kergetni. amely nélkül egyetlen egy állami hivatal funkcionálni képtelen lett volna és még ma is képtelen lenne. A jó szolgát, mert jó volt a felbomlás idején, legalább annyira illenék megbecsülni, hogy a kenyérre valóját odaadják neki akkor, amikor törvény szerint járt neki, nem csak akkor, amikor elkeseredése már tetőpontra hágott. A megértést nemcsak hirdetni kell, hanem ha az kötelesség, mert semmi szerződéssel le nem tagadható s elvállalt kötelesség, — minden polgárral, minden munkát teljesítővel szemben egyformán kell csengő ércre váltani.

i Mell patHtus ülése.

— Elintézésre kerül a plébános választás. —

A katholikus patronátus a városi autonom egyházközség elnökségének részvételével értekezletet tartott, amelynek tárgya a már régóta vajúdó plébános választás kérdése volt.

A katholikus egyházközség közel egy esztendő óta nélkülözi plébánosát, mert dr. Madurkay Miklós város plébánosnak egy évre terjedő szabadságolása óla a katholikusság egyházi vezető nélkül állott és áll ma is.

, A hitközségnek ezidei közgyűlésén az egyházközség világi elnöke maga rámutatott arra a helyzetre, amelyben a város katolikus lakossága a plébánosi szék de facto üresedése következtében került. Az egyházi teendőket ma két lelkész látja el, Solymossy Dezső plébános helyettes és Babies Endre s. lelkész, akik fárad-