Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-15 / 45. szám
2 oldal. „Komáromi Lapok" 1922. április 16. hatalmú minisztere Micsura Márton dr. távozik helyéről. Ezt mint befejezett dolgot terjesztik. A teljhatalmú minisztérium az uj zsupabeosztással, mint olyan megszűnik és helyébe a főzsupáni állás következik. Erre az állásra a kassai zsupánt szemelték ki, dr. Micsurát pedig, hir szerint, ítélőtáblái elnöknek fogják kinevezni. = A kis ántánt és a génuai konferencia. Benes dr. miniszterelnök egy francia kormánylap tudósítója előtt nyilatkozott a kis ántántnak a génuai konferencián való álláspontjáról. A kis ántánt Gánuát kizárólag gazdasági konferenciának tekinti. A kis ántánt államai és Lengyelország között a követendő politika tekintetében feltétlen egyetértés uralkodik és ez a politika egyes-egyedül a békeszerződések abszolút keresztülvitelén alapszik. Nem engedik meg, hogy a génuai konferencián a békeszerződéseket akár közvetlenül, akár közvetve kétségbevonják és minden olyan kísérlettel szembeszállnak, mely a dunai államok gazdasági konföderációjára irányulna. Benes szerint a jóvátételi kérdést nem lehet másképpen, mint a közvetlen érdekelt hatalmak között elintézni. = A gyülekezési jog szabadsága. Minthogy az ostromállapotot egész Szlovenszkó területére megszüntették, a szabad gyülekezés jogára vonatkozó összes rendeleíek újra érvénybe lépnek úgy, hogy a politikai pártok gyűléseiket 24 órás előzetes bejelentés után már megtarthatják. = Izgatás a magyarok és németek ellen. Mares cseh szenátorról szól ismét az ének. Az államfő és miniszterelnök elleni kirohanásaiban annyira ment, hogy a Masaryk-Benes féle kormányrendszert a német, zsidók és szociálista érdekek támogatójának mondotta. Mares a prágai parlament egyik legnagyobb sovinisztája, akinek még meglehetne bocsátani, hogy ennek a kormánynak azt veti a szemére, hogy a kisebbségi nemzeteket kedvezményekben részesíti, de annál felháboritóbb az a demagógia, amit a német területeken elszórtan lakó cseh kisebbségeknek a nemzeti demokraták és Kramár égisze alatt rendezett gyűlésen megnyilvánult. Az izgatás legszélsőbb módját választották a rendezők, midőn határozatilag követelték a magyar és német iskolák számának csökkentését, a magyar és német kézen levő birtokok ellenőrzését, a határmenti fürdők kisajátítását, a magyar és német területek elnemzetlenitését. És ebben az izgatásban Dávid legionárus és Mazenec cseh néppárti képviselővel karöltve a cseh soviniszták ezen mestere is rész vesz és nem véletlenség, amikor a tömegből feléje kiáltották, hogy ő volna a hivatott köztársasági elnök. A Hradzsin és Kramár közötti ellentét kezd az utcán is megnyilvánulni. = Az Ipolysági véres nópgyülés a parlament előtt. H-iinka András az Ipolyságon márc. 26-án lefolyt eseményeket sürgős interpelláció tárgyává tette, amelyet párthivein kívül a német keresztényszocialista és a kommunista párt több tagja, sőt a cseh iparos és kereskedőpárt három képviselőtagja is aláirt. Az interpellációk követelik, hogy pártközi parlamenti bizottságot küldjenek ki a bűnösök felderítése végett, dr. Ravasz zsupán számára elégtételt követelnek és Krpelecz Bertalan tanfelügyelő elmozdítását kívánják. (Azóta a miniszter a közhangulattal ellentétben — nem Krpeleczet, de Ravasz zsupánt mentette fel állásálól.) Igen érdekes az interpelláció azon része, amely Krpelecz Bertalan, a jelenlegi „erőskezü“ csehszlovák kormányexponens előéletét jellemzi. E szerint: „az ipolysági viszonyok tarthatatlanok, a szlovákság és a magyarság békés együttélését mesterségesen teszik lehetetlenné. Még élénk emlékezetünkben vannak a múlt évi események amikor Krpelecz Bertalan tanfelügyelő izgatására a vasúti alkalmazottak megállították a vonatunkat. Az utcán Hlinka, dr. Gazik és dr. Lábay képviselővel szemben oly minősíthetetlen magatartást tanúsítottak, hogy az fölháborodással töltött el minden önérzetes hazafit. A közigazgatási bizottság nem akar Krpelecz Bertalannal egy asztalhoz ülni. Ez az ur a magyar kormánytól 50—100 koronás jutalmat kapott a magyarosításért és a szlovák gyermekek eredményes einemzetlenitéséért. Irodájának az ajtajára egy színtiszta szlovák községben azt a , feliratot függesztette ki, hogy „velem csak ma- I gyárul lehet beszélni. A múlt évben a megyé- I nek s a tanítóságnak ezt a szellemét ' julius 1-ig el kellett volna helyezni Ságról, így ígérte ezt dr. Cserny, Svehla és Srámek. Ezért vontuk vissza annak idején a sürgős interpellációt. Krpelecz Bertalan ur azonban még ma is Ságon van, lehetetlenné teszi a lakosság békés együttélését, a viszonyok kon szolidácíóját.“ tojásos tarhonyát kér jen minden fűszer és csemege üzletben. 189 Komárom vármegye közigazgatási bizottsága kedden délelőtt tiz órai kezdettel tartotta a. kéthavonta szokásos ülését Moravek zsupáni tanácsos elnöklete alatt. A napirend előtt dr•, Mohácsy János bizottsági tag, az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt elnöke szólalt föl a vármegyei nyugdíjasok érdekében, akik még mindig nem kapták meg a vármegye által megszavazott, de a miniszter által jóvá nem hagyott kegydijukat s a régi törvények szerint megállapított nyugdíjból tengődnek. Kéri az elnökséget, hogy a szegény nyugdíjasoknak a napokban beadott kérvényét a legsürgősebben és kedvező ajánlással terjesszék fel. E. kérelem teljesítésének különben, már precedense i&van Szepesvái megye azon határozatát, amely , a régi nyugdijakat 800 Vo.-al emeli, a miniszter jóváhagyta. A komárommegyei nyugdíjasok kegydija pedig a régi nyugdíjnak sokkal alacsonyabb százaléka. Csepy Dani bizottsági tag, a Ko.'aáromvármegyei Gazdasági Egyesület régen húzódó ügyét teszi szóvá. Már egy éve, hogy a,módosított alapszabályokat beterjesztették, de azok még máig sincsenek jóváhagyva s. a politikával nem foglalkozó fontos gazdasági intézmény tétlenségre van kárhoztatva.. E felszólalásra Soltész: Solt Pál zsupáni titkár adott felvilágosítást, mint aki ez. üggyel foglalkozott Kijelenti, hogy a Komárom vármegyei Gazdasági Egyesület általában nincs mellőzve, az összes gazdasági egyesületek alapszabályai most vannak revízió alatt, amikor is szakszempontokból bírálják el azokat. Az, újabb módosítási rendeletre a Ko-nárammsgyei Gazdasági Egyesület alapszabályai! pár héttel előbb -terjesztették be. Így még.nem is lehetett elintézni. Zámbó András bizottsági tag az Izsa községi, s a megyéhez jóváhagyás végett föl nem terjesztett képviselőtestületi határozatok s a községházán állítólag tapasztalt rendellenes dolgok ügyében terjeszti be interpellációját. Dr. Tafferner Gyula zsupáni tanácsos kijelenti, hogy csodálkozva hallotta mindezeket,. mert ő éppen az ellenkezőjét, a legpéldásabb rendről hallott. Az ügyet megfogja vizsgálni. Ugyancsak Zámbó András interpellált az izsai faiskola ügyében, amelyet házhelyeknek parcelláztak fel. Csepy Dani a Nagymegyeren újabban tapasztalható szomorú közbiztonsági állapotokat említi fel, amelyeknek legyűrésére az ottani csendőrség nem” elegendő. Valami különleges intézkedésekre hívja fel a hatóság figyelmét. Komárom a Bach korszakban.* * I) Irta: Kacz Lajos. . . . Gyermekkorom Magyarország legszomorubb korszakára a Bach korszakra esik. ... Az önkényuralom nemcsak a közszabadságot kobozta el, hanem a személyes szabadságot is oly mértékben korlátozta, hogy e mellett mindenki börtönben érezte magát. A városból senki ki nem mozdulhatott a policia engedélye nélkül, még ha a szomszéd községbe ment is, passzust kellett váltani. Az utcai csoportosulás tilos volt, az utcán esti 9 órán túl tartózkodni nem volt szabad, sőt az is ki volt adva parancsolatba, hogy esti 9 órakor mindenki tartozik — lefeküdni. Akinek az ablakában esti 9 órán túl gyertyavilágot láttak, oda a zsandár bezörgetett. Ha valaki névnapot, disznótort, vagy lakodalmat akart tartani, azt tartozott előre bejelenteni és 9 órán túl engedélyt kérni. A nyert engedélyben meg volt határozva az óra, ameddig a mulatság terjedhet. A kiszabott időben a zsandárok pontosan megjelentek, hogy a mulató társaságot eloszlassák. De a jókedvű vendégek, akik nem szívesen vetették végét a mulatságnak, kitalálták a módját, hogyan lehet a policia felügyelete mellett tovább mulatni. Megmarasz*) Részlet a szerzőnek »Emlékeim« c. kéziratban hátrahagyott müvéből. tották a zsandárokat is vendégnek s mikor ezek a bő lakmározás mellett egy pár ezüst húszast is éreztek a markukban, szívesen szemet hunytak, ha a mulatság virradtig tartott is. A zsandár volt ennek a korszaknak a leggyülöltebb alakja. Mint a kopó, folyvást szimatolt. Akire az volt a gyanú, hogy nem „gutgesinnt“, — az ellen nyomoztak és sokszor nevetséges ürügyek alatt idézték. Az 50-es években a városnak ipiros polgársága és a kereskedői osztály többnyire idegenajku volt és ezek között sok volt a besúgó, akik a beléjük helyezett bizalommal visszaélve, — a bizalmas körben ejtett szót tovább adták. Ez az ostoba rendszer pedig kérlelhetetlen szigorral üldözte a szabad szót. Elég volt az, hogy valakit becsukjanak, ha a Kossuth nevét kiejtette. Eleinte a gyerekeknek nemzetiszinü sárkányait is elpusztították. Ennek a szomorú korszaknak a nyomása alatt a keblek mélyén annál lángolóbb volt a hazaszeretet és annál mélyebb a gyűlö-I let a rendszer ellen. Valahonnan kezembe került Kossuth Lajosnak az arcképe, amit én rejtegetve, tikokban lerajzoltam, de nem mertem aláírni a nevét, hanem igy jegyeztem alá: Ludovicus K . . . . th, és a világért nem mertem i volna idegennek megmutatni, nehogy beáruljon. Minthogy a nyilvános élet teljesen el volt fojtva, a családi és baráti körbe vonult vissza mindenki. Soha a családi élet oly virágzó és bensőségteljes nem veit, mint akkor. A rokonok, tizediziglen megtartották a rokoni összeköttetés, szálait és ünnepek és egyéb alkalmak idején sűrűn látogatták meg egymást. Mihozzánk legtöbbször — téli időben még hétköznap is — átjött Tassy János bátyám, aki citerán és gitáron szokott játszani. A citera persze nagyon kezdetleges szerszám volt; valamennyi acélhurja egyhangra volt hangolva, a mensurájan a hangközök dróttal voltak kijelölve és egy hangnemben a dallamot ki lehetett rajta verni, a többi húr a dallam mellett egyszerűen zörgött, de azért annyira mégis alkalmas volt, hogy egyszerű táncütemeket ki lehetett rajta hozni és mi akár hányszor táncoltunk a citera hangjai mellett. Gyakori vendégünk volt Petteny Lajos bátyánk is (nagyatyám nővérének a fia és Komáromban az első kisdedóvó megalapítója). Rendszerint elhozta magával három lánykáját is, Kornéliát, Jankát és Tildát. A középső velem egy idős és nagyon szép, ügyes lány volt. Ezek a kis lányok csinosan tudtak énekelni és verseket mondani. Édes anyám, aki engem is produkáltatni akart, noszogatott, hogy én is mondjak verset. Én roppantul röstelkedtem és vonakodtam magamat produkálni, de hogy aztán rám estek, nem térhettem ki és mondtam a következő verseket nem egymás után, hanem harmadik vagy negyedik számnak: Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle Használ .*ta valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek. az egyedüli természetes keserüviz, melynek sótartalma a cím kén olvasható vegyelemzésnek mindig megfelel.
