Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-04-08 / 42. szám

4. oldal. «Komáromi Lapok 1922. április 8. fűtőházi főnök képviselték a társaságot, mig a vonat mentén fekvő községek érdekeltségeik ut­ján terjesztették elő kívánságaikat. Dunaszerda­­helyrőt Kurka József vasúti tisztviselő és Cser­­nyei Sándor a Kereskedelmi Testület megbí­zottja jelentek meg. Az értekezlet lefolyását terjedelemben nem áll módunkban leközölni, igy c-upán az olvasóinkat közelebbről érdeklő részéről adunk tudósítást. Csernyei Sándor megbízásához híven kéri, hogy a Komáromból reggel fél 8 órakor érkező ▼onat 1 órával előbb indíttassák el Komárom­ból, hogy délelőtt 10 óra helyett már 9 órakor lehessen Pozsonyba érkezni Danaszerdahelyről. Az értekezlet úgy határozott, hogy a vonat reg­gel 5 órakor fog elindulni Komáromból és igy a dunaszerdahelyiek 9 o 20 perckor már Pozsony­ban lehetnek. Azon kérés, hogy a Komáromba induló hajnali vonatnak közvetlen csatlakozása legyen Érsekújvárra, nem volt figyelembe vehető,mert a párkánynanai vonnalial függ össze a jelenlegi állapot. Ugyancsak nem volt figyelembe vehető az a kívánság sem, hogy a háromnegyed 2 órakor Pozsonyból Dunaszerdahelyre érkező vonat to­vább menjen Komáromig, mert ez évi 600,000 korona kiadási többletet jelentene a vasútnak, de a költségek fedezésére nincs semmi kilátás tekintettel arra, hogy Pozsony—Dunaszerdahelyig 6-8-szor annyi a bevétel, mint Dunaszerdahely­­töt Komáromig Fontos változás a menetrendben az, hogy a Pozsonyból eddig este 8 órakor kiin­duló vonat junius 1 tői 6 óra 15 parckor fog elindulni, mig Dunaszerdahelyről az utolsó vo­nat 6 óra 40 perckor indul majd Bratislavába. Ezen utóbbi változást Csernyei Sándor fő leg azért szorgalmazta, mert a postahivatal közlése szerint ez az egyetlen módja annak, hogy a közönség panaszát á pénzküldemédyek felvételének határidejét illetőleg orvosolni lehes­sen. Érdekes, hogy az értekezlet a hajnali órák­ban Dunaszerdahelyről Pozsonyba induló vona­tot teljesen be akarta szüntetni és csak Csernyei Sándor hatásos érvei akadályozták azt meg. Fontos közlés történt az értekezten a ko máromi vasúti hidat illetőleg is. A közlés sze­rint előreláthatólag júniusban megindul a for­galom a komaromi vasúti hidou át. A komáromi értekezlet által megállapított uj mentrend bennünket érdeklő részétt itt adjuk : Indul Dunaszerdahelyről 4'40, 1450. Érk. Pozson-. ba 6'50, 17'—. Iud. Dunaszerdahelyről 505. Érkezés Komáromba T’IS. Indul Pozsony­ból 710, 1P30, 15'—, 18.15. Érk. Dunaszerda helyre 9 07, 13'40, 16 50, 20'25. Indul Duua­­szerdahelyről 9 30, 17'20. Érk. Komáromba 1P42, 19 24. Indul Komáromból 5‘—, 16*35, 19-30. Érk. Dunaszerdahelyre 7'—, 18 40, 2P48. Indul Dunaszerdahelyről 7 28, 19 20. Érk. Po zsonyba 9'20, 2104. Szóval a reggeli vonat a dunaszerdahelyiek kedvéért indul háromnegyed órával előbb. A pozsonyi viszonylatban a komáromiakon nem sokat segít ez az előbb indulás, mert a komá­romiak Érsekújvár felé is utazhatnak Pozsonyba, sőt kényelmesebben. A komáromiak csak hátrányait érezik en­nek a korán indulásnak, mert e vonaton leg­többször csak rövid távolságokra utazik a ko­máromi. De lássuk példákkal a hátrányokat. Tegyük fel, hogy valamelyik komárominak ügyes-bajos dolga vau Örsujfalun, vagy Aranyo­son a jegyzői irodában, vagy a postahivatalban, vagy a lelkésznél. A reggeli vonat Örsuj falura negyed hatkor, Aranyosra fél hatkor érkezik meg. Tehát negyed hattól, illetve fél hattól nyolc, fél kilencig számlálhatja a gombokat a kabátjáu, vagy egyéb hasznos foglalkozassa! lop­hatja az idejét. Erre azt mondhatná valaki, hogy ne tes­sék a korai vonattal kimenni, ott van a délutáni vonat! Rendben van. Jó hogy erre terelődött a figyelem. De hát ebben a délutáni vonatban sincs köszönet. Valamikor pár évvel ezelőtt úgy volt ösz­­szeállitva a csallóközi vonat menetrendje, hogy d. u. 1—2 óra között indult Poz-ony felé. Akinek tehát ügyes bajos dolga volt kint a vidéken, kimeut ezzel a délutáni vonattal, délután elvégezte dolgát, estére már itthon volt, csak egy fél napot veszített. A mai menetrend szerint legtöbb esetben egy egész napot keil az illetőnek vidékén eltöl­teni, ha Komáromból reggel kiindul, mert ha a délelőtti visszajövő voaatig nem végezte el dol­gát, akkor csak este fél 8 kor érkezik vissza Komáromba, pedig csak egy félnapi teendője volt kint a vidéken, de a rossz menetrend miatt egész napot kint kellett tölteni, időt és j pénzt pazarolni, mert a délutáni vonat a ko- i máromiak részére teljesen elveszett, tudniillik í ez nem egy, se nem Kettő, se nem három óra­kor indal ki Komáromból, hanem az uj menet­rend szerint d. u. félöt utáu 5 perccel. Tessék most ezzel a vonattal csak a legközelebbi fa­luba is kimenni és még az nap valamit úgy elvégezni, hogy az esti vonattal vissza is jöhes­sen az illető. A tervezett uj menetrend teljesen tönkre akarja tenni a komáromiaknak a környékre való kiutazását és az ottani ügyeiknek a iebo­­nyolilásat. Ez pedig nagyon fontos érdeke Komárom kereskedelmi, ipari és gazdasági életének. S a döntő faktorok figyelmét felhívjuk erre a szűk­­keblűségre. Olyan egészséges menetrendet kérüuk, amely lehetővé teszi a komáromiaknak, hogy nggel ki, délre vissza, délután ki és este ! visszautazhassanak. II németség emlékirata a népszövetséghez; A „Prager Tagblatt“ ápr. 5-i száma hirt ad arról, hogy a német polgári pártok képvi­selői egy, panaszaikról és kívánságaikról tár­gyaló emlékiratot állítottak össze, amelyet azon­felül, hogy a genfi Népszövetséghez megküld­ték, a Gánuában összejövő államférfiak között is szétosztani fognak. Az emlékirat bizonyságokat tartalmaz arra nézve, hogy a németség nemzeti, kulturális és politikai szabadság szempontjából rosszabb bánásmódban részesült, mint amilyent a külöm­­ben diákói békefeltételek is megengednének. A memorandum első fejezete a csehszlo­vák államban élő német, magyar, lengyel és ruthén kisebbségek védelmével foglalkozik. Mig a békeokmány 7. §-a egyforma jogot biztosit az állam bármily nyelvű polgárának, a forra­dalmi parlamentből valamennyi kisebbségi nem­zetiség kizáratott. így tehát az állam első tör­vényalkotó parlamentje nem a békeszerződés értelmében állíttatott össze, és maga Krarnarz, az akkori miniszterelnök is beismerte, hogy a forradalmi parlament minden ismérvét magával hordó első nemzetgyűlést olyannak kell felvál­tania, amely az összlakosság választása alapján intézi az ország ügyeit. A forradalmi parlament mégis teljes neg­ligálásával a békeszerződésnek, a legfontosabb állami törvényeket alkotta meg: az alkotmányt* a nyelvtörvényt, s a többit, miáltal a békeszer­ződésekben a kisebbségeknek biztosított rész­vételi jogot flagransan sértette meg. Az emlékirat folgalkozik azzal a hátrányok­kal, amik a kisebbségek megkérdezése nélkül alkotott törvényekből származtak. A parlamenti rendszabályok lehetetlenné teszik a németség­nek a parlamenti szabid működést. A harmadik részében az emlékirat foglal­kozik a németség elnyomatásával. Mig az al­kotmány 128. §. bármely nyelvnek szabad, akadáiyozhatlan használatát biztositja, addig a gyakorlatban az 1921. évi február 29 én tör­vénnyé emelkedett nyelvrendelet nemcsak sza­vaiban, de szellemében is a békeszerződés által biztosított jogokat sérti meg a kisebbségek hátrányára. Az emlékirat utolsó része a békeszerződés 8. §-ának idézésével, amely az állam másnyelvü lakosainak egyforma jogát állapítja meg a cseh­szlovákokkal, párhuzamot von a szép teória és a nyelv gyakorlatok között, amelyre a napi élet, valamint kulturális vagy gazdasági téren szomorú bizonyítékokat szolgáltat. A memoran­dum kérelemmel fordul a népszövetséghez, hogy a németség a békeszerződésben biztosított joga­inak teljes érvényt szerezzen. A magyar szív! A tudós egyetemi professzor fejcsóválva panaszkodik a segédkező apácának: — Mit csináljak velők?! Megpróbálom a legvégsőt: a szív operációját. Az ideges német­ből bizonyosan ki fogom irtani a kolerikus tem­peramentumot ; a szláv páciensben is meggyön­­gitem a flegmatizmust, de mit csináljak a szang­­vinikus magyarral. No, vedererno! Első nap megoperálla a németet. Az ope­ráció kitünően sikerült. A beteg egészen jól érezte magái. Mégis az orvos — biztosság kedvéért próbára akarta tenni betegét: rálépett a tyúkszemére. A kolerikus német azelőtt szét­tépte volna ezért orvosát, de most barátságosan megveregette a vállát: — Sebaj, doktor ur, bagatell: ilyesmi a legjobb családokban is megtörténik! A professzor nem akart hinni a füleinek: — No ezt alaposan kigyógyitottam! Másnap a szlovák következett. Ez az ope­ráció is fényesen sikerült, a próbával együtt. A szlovák éppen menyasszonya arcképét csókol­gatta, mikor az orvos a képet hirtelen kikapta a kezéből, mintha ő is megakarná csókolni. A páciens elég élénken tiltakozott: — Nono, doktor ur, de csakis az én en­gedélyemmel ! A professzor kezeit dörzölte: — Ezt is kigyógyitottam végtelen fleg­májából ! Harmadnapon a magyarra került a sor, Megoperálta: nem sikerült. Átplántáljuk, kiope­ráljuk a szivet! Meghalt a magyar páciens. — Hiába, — nyögte az orvos, — a magyar szivet nem lehet sem megoperálni, sem kiope­rálni: azt legjobb meghagyni a maga valósá­gában ! Deák Antal. A békeszerződés után. {Egy érdekes előadás. Az alacsony valuta a legerősebb védővám. — Az angol meggazdago­dás titka. — Csehszlovákia és Magyarország.) Lujo Dremano, a nagy német professzor a múlt héten a Magyar Cobden-Szövetségben hatalmas előadást tartott, melyet a magyar tudományos és társadalmi élet szine-java hall­gatott végig. Előadásában visszaemlékezett az 1885-ben Húsvéti kalácsainkat csakis Ceres-ételzsír­ral készítjük, mivel ez sokkal olcsóbb és kiadósabb mint a zsír vagy vaj s amellett még határtalanul tartós és rendkívül könnyen emészthető. c

Next

/
Oldalképek
Tartalom