Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-01 / 39. szám
1922. április 1. .Komáromi Lapok 3. óidat. Grand Sanatorium és Vizgyógyintézet Bratislava (Pozsony) Mélyút. Elsőrangú egyetemes gyógyintézet bel- és idegbetegek, cukorbajosok, *pekő-, vese-, gyomor-, bél-, S2iv és véredényb“tegek speciális gyógyítására. Hizlaló és fogyasztó kúrák. Seb szét, nőgyógy szat és szülészet. Urológia és bőrgyógyászat Testegyenészet. Szemészet Orr- gí-ge- és fülgyógyászat. Lakás, fűtés, világítás, kiszolgálás, ápolás, házi orvosi kezelés, 5 étkezés 83 K-tól. Viz órák teljes üzemben bejáróknak is. Igazgató főorvos: Dr. Arányi Zsiigmoiid. 139 __________________________________ Megindul a íorgalom a komáromi vasutihidon Megemlékeztünk annak idején arról, hogy a légmentesen elzárt szomszédos államok kölcsönösen belátták, hogy ez az elszigetelés mind a két félre káros. Mikor ez a belátás eléggé megérlelődött, a magyar és a csehszlovák kormányok megbízottai ez év elején bejárták a közös határt és a közlekedésre, a kölcsönös érintkezésre alkalmas átkelési helyeken behatóbb vizsgálátot tartottak. Ilyen hely természetesen Komárom is, ahol két vaskid köti össze a két határt. A városból kiinduló közúti és a városon kivül eső vasúti hid forgalma részint teljesen szü netel, részint nagyon is korlátolt határok között mozog. A vasúti hid forgalmát már három éve hogy teljesen megszüntették. A közúti hid forgalma se mondható teljesnek, nagyon is korlátozva van A Dunának úgy az innenső, mint a túlsó oldalán is kiszállt közös bizottság abban állapodott meg, hogy a komáromi vasúti hidat minél előbb meg kell nyitni a személy és teheráru forgalomuak. Természetesen a szükséges vám- és útlevél vizsgálatokkal kapcsolatban. Hogy az utasok és a teberáruk útjába minél kevesebb akadályok legyenek gördítve, kimondotta a bizottság, kogy a két állam közegei egyszerre, közösen fogják a vám és útlevél ellenőrzéseket elintézni, igy az utasoknak nem kell két helyen az úti podgyászt kicsomagolni, hanem csak egyszer. Most már az volt a kérdés, hogy itt vagy a tnlsó oldalon legyen e ez a közös helyiség, hivatal. A magyar állam fö ajánlotta a túlsó oldalt, sőt, ígéretet tett, hogy a hivataizé . . . tudja, holnap estére beinviíálta magát hozzánk vacsorára néhány régi, bizalmas barátunk. — Például Forgács, — szólt közbe indiszkrét malidéval Margit és oly csintalanul sandított a tanárjelöltre, hogy a mama már füle tövéig elvörösödve fejezte be a mondatot: — ... és ludja, Pusinszki, őszintén szólva annyi személy részére nincs elég evőeszközünk. — Ugyan, anyám ! dobolt ujjával idegesen az asztalon a leány, de Pusinszki máris föltalálta magát: — Nagyságos asszony! Én a legnagyobb készséggel hozok mitőitínk evőeszközt. Még van otthon egypár ezüstünk! — Na, húzta össze szemöldökét a papa az asztalfőn, — ettől a gazembertől mar nem szabadulunk meg holnapra. És nyersen vágta oda az életepárjának : — Ugyan Mari kérlek, mit sopánkodol annyira? Pusinszki barátunk családtagnakérezi magát nálunk és punktum. Mit kell ezen úgy óbégatni ? A tanárjelölt nyelt egyet. Nem egy falat ételt, hanem jókora keserűséget De Margit biztatóan kacsintott rá a tányérja fölött s ez neki elég volt. Lenyelem, — gondolta magában — de csak azért is itt leszek azon a vacsorán . .. . . . S vasárnap este, mondom, mialatt a mama kint sürgölődött kövér testével a fánk körül a konyhában, Pali úgyis mint erénycsősz, meg úgyis mint házitanitójának hivatalból esküdt ellensége, csöndes körömrágicsálás közt ott gubbasztott a széken a szoba sarkában s csupa szem és fül volt, a hogy a kékmokett díványon egymástól tisztes távolságban ülő nénire és a tanárjelöltre figyelt. > — Jaj úgy fáj a fejem, Pusinszki, — simította kezét a homlokán Margit. Mennyivel lók és a tisztviselők vészére megfelelő helyiségeket fog építeni. A napokban újra összejött Komáromüjvárosban egy közös bizottság, amely megállapította, hogy a közös vámvizsgálatokhoz szükséges hivatalos helyiségeket a magyar állam már felépítette s az útlevél ellenőrzésre szolgáló helyiségek építése is erősen közeledik a befejezéshez s a dunai vasbid kitatarozása is pár nap malva meglesz. így erős a remény arra, hogy május elsejére megindulhat a forgalom, ami az itteni pangást biztosan meg fogja szüntetni. fl tisztességes kereskedelem. A háború és a forradalom utáni idők jellegzetes következménye az egyes társadalmi osztályok, rendek nem éppen erkölcsi, mint inkább anyagi felülkerekedése. Ezt a megállapítást a háborúk indító okainak vizsgálatától függetlenül kimondhatjuk és különösen akkor mm zavar bennünket semmi, ha a még mindig tartó háborús és forradalmi folyamatra gondolunk, ahol igazán nincsen nyoma a magasabbrendü-égnek, vagy gnnak akár óhajtásának is. Talán a bevezetés az, amely a cím után kissé furcsának tűnik fel és oly szint ad a do lógnak, mintha az alantiak igazságtalansággal akarnák a kereskedelmet fedezni. Ma a piaci elárusitónő (aki épp oly jelentős a közgazdaság hatalmas szerkezetében, mint akár a cbinai rizstermés) nagvon jól ismeri a zürichi záróárfolye.matot, de még az u. n. intellektuellek között is kevéssel találkozunk, aki tisztában lenne a kereskedelem igazi jelentőségével, törekvéseivel. Ami a kereskedelem muliját, fejlődéstörténetét illeti, arról az általánosan „kereskedőnek“ nevezett emberek 75"/0-ának halvány sejtelme sincsen. Itt és ma nincs tér arra, hogy szisztematikusan bemutassam a kereskedelem igazi arcát és csak a legszükségesebbre fogok kitérni. A kereskedelem az emberiség történetének jelentős fejlődési fokát jelenti, hiszen a kereskedők voltak az első ismeretgyüjtők és természetesen ismeretterjesztők is egyúttal. Hivatásuknál fogva bejárták azokat a helyeket, ahol javakra találtak, még pedig nélkülözhető javakra és ezeket kicserélték a magukkal hozott szükségleti cikkekre. A kereskedelem e primitiv foka cserekereskedelem megnevezés alatt ismeretes. Rögtön elintézhetjük a közelmúlt esztendők egyik legjobban hangoztatott frázisát: a kereskedelem nem produktiv, tehát szükségtelen. A termelés már e primitiv állaokosabb dolog volna ilyen szép időben sétálni valahol. Az ábrándos háziíanitó kicsit félénken sandított rája: — Például . . . kivel ? — Pali, kérdezd meg a mamát, hol van az aszpirin — szólt válasz helyett idegesen a bámészkodó öccsre a leány. Es amikor az mégsem mozdult a szóra, ingerülten kiáltott rája: — Takarodsz ki tüstént megkérdezni kölyök? Mert mindjárt nyakonütlek. Pali felállt. Lomhán ment az ajtóhoz, oldalvást nekidült és gúnyos pillantással nézett a nénjére. — Mit kérdezzek? — Aszpirin! — vetette oda indulatosan a leány. A nebuló még mindig a kilincsnek dülieszkedelt. — Fáj a fejed? — folytatta a kérdezősködést, de csak azért, hogy időtnyerjen, s nekidülleszkedés közben suttyomban zajtalanul kihúzta a szoba ajtajából a kulcsot. — Lódulj, mert! — pattant föl mérgesen Margit a díványról. Pali azonban ebben a pil lanatban már ki is ugrott az ajtón, kívülről hamar beledugta a zárba a kulcsot és erőteljesen egymásután kétszer ráfordította. — Mama kérem, — fordult be sebesen az előszobáról a konyhára — Margit aszpirit kér, mert fáj a feje és sétálni akar menni a tanítóval I — Mit? — állt meg a frissen fánkba döfött villa a mama húsos kezében. De Pali már szaporán hadarta tovább : — De ne tessék félni! Nem szökhetnek ki a szobából, rájuk zártam az ajtót. Csöngettek a folyosóról. Forgács Gerő pofában sem tad a termelő időt szakítani magának arra, hogy termelvényeit maga cserélje ki, hanem egy harmadik, közvetítő személyre van szüksége. Nem hagyhatta el nyáját, legelésző barmait, később nem hagyhatta el bevetett földjét, nem hagyhatta védtelenül házát és végül (ami ma is fennáll) gazdaságosabb volt részére csak termelni, mint javai részére egyúttal piacot is keresni. (Utalok a gyászos emlékezetű magyarországi proletárdiktatúrára és a jelenlegi Oroszországra) A kereskedelem igy fokról-fokra jelentékenységébeu növekedett és ezelőtt 2000 esztendővel époly nélkülözhetetlen volt, mint ma. A kereskedelem produkció, a szó legfinomabb értelmében termel, értékeket ment meg, értékeket fokoz, hiszen onnan viszi el a javakat, ahol azok bőségben vannak és oda viszi, ahol azokra szükség van. A tisztességes kereskedelem útja: a javakat a termelői öl megszerezni és azokat a szükséget szenvedőnek, a fogyasztónak továbbadni. Ez normális gazdasági viszonyok között igy is történik, hiszen a verseny nem enged m g ellenkező törekvéseket. (Hiába halmoz fel ma péld i ni valaki fát, lisztet, a verseny közben továbbdolgozik és a felhalmozásnak az ezyepes és logikus árképzödésre nincs kihatása.) Egészen más az eset a kényszergazda. Ságnál, kötött áraknál és kötött mennyiségeknél. Itt. korlátolt mennyiség áll a fogyasztók rendelkezésére, az ügyeket részben politikai, részien közigazgatási hivatalok végzik és még ezen a világon nem volt olyan állam vagy közgépezet, amelyet csengő arannyal nem lehetett volna megkenni. Hiába, minden lépésünknél arra kell gondolnunk, hogy az emberek nem angyalok és az emberi jó és rossz tulajdonságok kimerithetetlenek. És itt kezdődik a tisztességtelen kereskedelem, amelyet kár a kereskedelem fogalmával jelölni, mert egyszerűen betörésnek, rablásnak, köz- és magánosok ellen elkövetett merényletnek keltene minősíteni. Az amúgy is szűkös javakat elvonják igazi rendeltetésüktől, — természetes, hogy a felsőbb fórumok intenciói, ha nem is mindig sikerültek, de jóakaratunk — és az u. n. lánckereskedelem utján, sejtett utakon és hatalmas áron továbbadják. Itt is logikus árképződés következik be: minél súlyosabban büntetik az árufelhalmozókat, árdrágítókat, annál drágább lesz a keresett cikk, mert a várható veszteséget „lefedezik.“ Itt máris megállapíthatjuk, hogy seholsem sikerűit ar árdrágítást, a lánckereskedelmet megfékezni érkezett meg, pompás, fehér rózsabokrétát tartogatva gyűrűs kezében a pocakján. — Ez a szamár gyerek bezárta, édes Forgács, — magyarázta a mama és megakarta fordítani a szobákba vezető ajtóban a kulcsot. De mi ez? Nem fordul a külcs? — Mit csináltál ezzel a kulccsal te ostoba? — förmedt a hirtelen meghunyászkodó nebulóra a kövér háziasszony. — Mindjárt kinyitom! buzgólkodott Pali, de a kulcs bizony az ő kedvéért sem akart megmoccanni. — Szabad kérnem, nagyságos asszony! Majd én . . . próbálkozott Forgács, a ruhafogas tükörasztalára lévén le a virágot; és hoszszas erőlködés után, miközben az ere is kidagadt, szinte lihegve állapította meg a kellemetlen valóságot, hogy: — Nem lehet. Beletört a kulcs. Már otthon volt, egyelőre természetesen szintén csak az előszobában, a papa is, már a vicéné is legalább félórája odavolt, hogy tekintettel a vasárnap estére, valamelyik korcsmából kerítsen lakatost, már megégett a tűzhelyen a pecsenye és a tálban kihűli az ünnepi fánk s a kiszorult család, meg a pocakos kérőjelölt idekint már majdnem szétpukkadt a méregtől és izgatottságtól, de belülről a szobából a dologban ártatlanságukat hangoztató szavakon kivül még mindig nem hallatszott ki egyéb, mint vidám kuncogás és amikor avagy egy óra fnulva előkerült borszagu lakatos végre kinyitotta az ajtót, a csintalan s most még csinosabb Margitnak már nem kellett sem a mamától az aszpirin, sem pedig a kétségbeesetten szuszogó Forgács úrtól a virág.
