Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-01 / 39. szám
4. oida . .Komáromi Lapoku (helyenként súlyos fegyházbüntetéssel, sőt statáriummal próbálkoztak) mindaddig nem, mig az egyetlen orvosság: a legitim kereskedelem áruját meg nem szerezhette és tovább nem adhatta. Hiú dolog azt is büntetni, aki például utolsó koronáját odaadja egy deka lisztért, hiszen mind e megállapítások csak elsőrangú szükségleti cikkekre vonatkoznak és a pri maire szükségleteket az individium természeténél fogva (Domaschke: Wirtschaftsbeginn) minden veszéllyel dacolva kielégíti. Hogy közben a Boticelli képek is megdrágultak, annak csak azok az okozói, akik koréból a kereslet toborozódik. Szabály, örökké érvényes szabály: kereslet nélkül, vagy aránytalanul kisebb kereslet mellett, mint a termelés, az árak legfeljebb a valódi értéket (tőke -}- elhasznált energia — tóke alatt nyerstermény, vagy félgyártmány is érthető) haladják meg, sőt még az alá is sülyedhatntk. Ma, legalább úgy látszik, a lánckereskedelemnek vége, az aránytalanul magas árak megszűntek, a súlyos sebeket szenvedett ipar és kereskedelem magához térőben van. Még snlyos bilincsek szorítják, még a trianoni és egyébb békéket nyögi (nemcsak Európái) az egész világ, de már egy-egy szóból, egy-egy cikkből kicsillan a jobb belátás. Az igazi kereskedők elsőnek siettek a khaoszbúl valami rendformát kibogozni és aránylag rövid időn belül sikerült a régi bankhálózatot, a régi áruforgalmat (hajó, vasút) üzembe helyezni. Ennél a munkánál emberfeletti nehézségekre bukkantak. Már a kezdet k zdeténél be kellett látni a pioníroknak, hogy egy szörnyszülött gondolat piros vonala kereszteződik mindenen: az entente kormányai arra kényszeritették kereskedőiket, hogy a ▼olt központi hatalmak kereskedőiben legyőzött kereskedőket lássanak és ne . egyenranguakat. Sok torzszülött gondolat rothasztja a ma levegőjét, de ennél torzabb, hitványabb egy sem. Hogy a bojkottok sorozata erősen soványodóban vftD, az legkevésbbó sem az emlite. t tényezőkön múlik, hanem a gazdasági élet vastörvényén, amely egymásra utalja, egymásnak hajtja a megkótyagosodott emberiséget. Sokratest idézem itt kissé módosított, formában: Az az ember, aki a társadalom (eredetileg : társaság) nélkül élni tud, vagy Isten, vagy állat. , Napjaink valutáris küzdelmeit már előttem ezren és ezren egyenesen levezették a vesztett háborúból, mint ahogy tényleg a főok ez is. Az a gyakran okolt contremine és egyébb börze-üzletek veszélyessége dajkamese és még pontokkal sem hat ki az árfolyamképződésre. Fiktiv üzletekről lévén szó, az árfolyamképződésre sem annyira reális (szóval lekötött) dolgok hatnak, mint inkább az irreálisak, a várhatók, a megtörténhetők. Az elmúlt hónap egyébként meglehetős simító munkát végzett. Középeurópában (talán Németországot kissé kivételesen kell kezelni, mert tömegsportra dolgozik) az árak odasimultak a valutához és a nagy kilengések megszűntek. A tisztességes kereskedelemnek súlyos feladatai vannak még és ezek: a fel-felburjánzó megvesztegetések ellen közdeni, valamilyen (itt helyszűke miatt ma nem tárgyalható) módon a kereskedelmet népszerűsíteni és a jövő kereskedő generációját végre európai tudással ellátva, utuak indítani. Zárszóul talán csak annyit (talán felesleges is hangsúlyoznom, de tapasztalatból tudom, hogy sokan még ebben is tévednek) említek meg, hogy nem az a tisztességtelen kereskedő, aki rossz, vagy silány minőségű árut ad el, hanem csak az, aki ezt a rossz minőséget jóként vezeti a forgalomba. A nyugati államok törvényhozása már régen elóirja minden fórumom a kereskedelmi szaktanácsokat., a széles jogkörrel felruházott kereskedőkből álló sz&kbiróságok&t, csak mi tartunk még a nem éppen jóbangzásu „uzsorabiróságoknál.“ Talán egyszer majd, ha a dilettánsok kipusztulnak, jóra fordul minden. Gesztes Sándor. Utleuél uisumoí minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszerzek. minden uasárnap, kedd, csütörtök esle futár megg Prágába, eljárási dij, nisum és ajánlott posta- 74 díjjal együtt: íílaggarországba és flémelországba 70 Ke Romániába közuetlenul 110 „ p [üaggarországon át 160 „ üugoszláuiáoa „ „ 180 „ am: Lsászló Zsigmond Bralislaua (Pozsony) Széplak-u. 12. sz. Heti krónika. Az országgyűlés ismét megnyílt. Mi, a sok (ornyu Prága városától messze élők szinte úgy képzeljük, hogy az országháznak kapusa, akit parlamentáris nyelven házelnöknek hívnak, valami nagy kulcscsal elindult jó és hűséges választói köréből és kinyitotta a kapukat. Mert ugyancsak bezárják ám azokat, mikor úgy esik, hogy egy kis vakáció kék a nagyságos képviselő uraknak. Hogy minden igen rendben ment a nagy házban, a képviselő urak jól viselkedtek, kaptak is karácsonykor hosszú vakációt, megtoldották a szénszünettel, meg a farsangi szabadságnapokkal, s most hol finom utazó bőröndökben, hol egyéb alkalmatosságban összerakott retyemotyóval elindultak a képek viselői a nagy oskola felé. Szinte látjuk, amint a választók nagy bandériummal kisérik ki az állomásra a honatyákat, aztán nagy könnyezve bucsuzkodnak tőle és a szivére kötik, hogy amint eddig, ezután is viselje szivén a haza sorsát és mellesleg a választó honpolgárokét, — a hon — igen, hon, s nem kommunistákét, a kis- és nagygazdákét, a keresztény- és keresztyén szocialistákét, a zsidó-, a jog- és jogtalan pártiakét, az utóbbiakét különösen innen a végekről. A derék hon, vagy a hon derék atyái úti csomagjaiban a választók titkos bizalmán kívül bizonyosan magukkal viszik a nagy szünetben tartani szokott (vagy illet volna), beszámolóikon nyert tapasztalataikat, amelyek, ha már elmondani nem lehet, legalább jól megnyomott tollal irt interpellációk alakjában zúdulnak majd a semmiről tudomással nem biró miniszter urak szeme elé. Mert ha tudomásuk volna az igen tisztelt miniszter uraknak, akkor valószínűen nem félévekre rá adhatnának választ azokra. Hát bizony egy miniszternek sem káptalan a feje. Hogyan is kívánhatnánk tőle, hogy tudjon még arról is, hogy teszem azt Kismányán valami túlbuzgó tanfelügyelő ur erőnek erejével szlovák tanerővel igyekszik kisebbségi jogaikban háborgatni a kisdedeket. Aztán meg, hogy olyik-olyik helyen nem egészen helyesen értelmezik a törvényt, a rendeleteket, hogy teszem azt, pl. Vörösmarthy Mihály költészetéről Losoncon nem engedélyezik az előadást: meg sok más történhetik ám igy parlamenti vakáció alatt, mikor Benes miniszterelnök ur úgy el van foglalva Londonnal, Lanával és Genuával. Végre is egy született külügyminiszternek a külügygyel is kell törődni, úgyis annyi baj van azokkal a ruszinokkal idehaza, meg a németekkel. A magyarokkal minden rendben megy január 1-óta, mert a magyar kérdés már nem kérdés, illetve magyar kérdésekre a nyelv törvény szerint hol szlovákul, hol csehül jön a feleleti Nem tudom, nem rossz előjel-e, hogy a parlament megnyitása napján gyűrűs napfogyatkozás volt, pedig volt, pedig fontos, még pedig angol sterling „fontos“ törvények kei ülnek a ház asztalára. Csak aztán az ugyanoda készülő 1922. április 1. hadikölcsön, a tisztviselők, tanítók fizetésrendezésének ügyei a szőnyegre ne kerüljenek, mert akkor könnyen keresztül lépnek rajta a rövidlátó honatyák! Hát, hogy visszatérjünk a mi derék képviselőinkre, már tudniillik azokra* akik a mi országos képünket viselik, ha nem is a mi szavazólapjainkkal jutottak be a házba, de akiknek úgy néha néha eszükbe illenék jutni, hogy a pártokon kivül és felül és dacára itt sok millió ember lélekzetfojíva, aztán egy kicsit lerongyolódva, leszegényedve, jócskán kiábrándulva már valami komoly demokráciát is vár, mert, tessenek elhinni, képviselő urak, a választók már nem igen adnak a kortesszóra. Aztán azt is tessék csak jól meggondolni, hogy hiába teccenek megszavazni a munkanélküli segélyeket, mert abból ugyan egy fabatka haszon senkire nem jut, meg hiába gurul be az a sok angol font, a hatosnak mégis csak elvették a felét Igaz, mi nem tudunk felemelkedni a Sovén hegyére, mi csak apró kis magunk bajával törődő nemzetiség vagyunk, s nem bánjuk már akármit csinálnak abban a házban, ahol a törvényt gyártják, csak egy törvényt csináljanak meg mielőbb: hogy a magyar embernek ne kelljen beleőszülni, amig megengedik neki, hogy Magyarországban szívhasson levegőt, hanem amikor neki tetszik, s nem a pass-referens urnák. Tessék elhinni, hogy egy olyan törvénykulcs, amely ezzel igazán belepaszolna a határzárba, különben kinyitná a bezárt lelkeket, mint a házelnök kapukulcsa a prágai törvénypalotát. Annyi nyílttéri közlemény, mint manapság azelőtt nem igen volt szokásban. Ami drága, az előkelő, úgy látszik, amióta az újság megdrágult, meg vele a nyomdaköltség is emelkedett, s különösen mióta „a fiam adósságait nem fizetem ki“ és „Samu gyere haza, minden meg van bocsátva“ eszmekor nem tudta kielégíteni a nyájas újság olvasót, a nyílttéri rovat mind szélesebb és szélesebb körben mozgó ügyek elintézésének lett türelmes meghallgatja. Nemrég történt, hogy a pozsonyi virágvölgyi templomon majd hogy össze nem vesztek a békés egyetértésben élő katolikus hívek, csak amiatt, mert a magyar magyarul, a német németül, a szlovák szlovákul akarja mindhárom nemzetiségnek, no meg pár száz másnak Egy Istenét imádni. Legkevesbbé sem kívánok párhuzamot vonni a mi kis városunkban az egyik . vallásfelekezetben még ma is dúló, s a másikban csak szikrára gyűlt, de bölcs mérsékléssel el is intézett kis helyi villongásokkal, de meg lehet állapítani, hogy a forradalmi szellem, amely az 1918. évi összeomlásban a közéletnek majd minden terén uj embereket tolt fel újaknak kikeresztelt eszmék köntösében, ma az egyházak csendjét kívánja megzavarni. Az a bizonyos virágvölgyi templom eset azonban a maga kis forradalmi jellege mellett erősen nacionalista bíborban is díszeleg a hívőknek mondhatnánk éppen nem épületes példaadásként. Ha a szlovák tisztelendő urak még a templom megszentelt csarnokába is beviszik a politikát és „nemzetüknek égetően szükséges kulturális (nemzetnevelési szempontból) fejlődési szabadságát jámborságukkal, buzgalmukkal támogatni és célul kitűzni a pozsonyi szlovák nemzetiségű kapucinus atyák“ el nem mulasztották, csak azt látszik bizonyítani, hogy a fejlődési szabadságukbéli tuljámborság és tulbuzgalom, meg a fent jelölt célkitűzés már nem egyház-, hanem honvédelem érdekében és szolgálatában történt. Ha azt a bizonyos virágvölgyi templomot a presburgi németek építették, amint azt a templomokat is átfesteni kívánó egyik szentatya is elismeri, mért von le ebből a tényből oly következtetést, hogy az épités jogánál fogva a „németek megfosztani akarnák a szlovákokat minden egyházi és nemzetfejlődési intézményeiktől?“ Hál igenis, itt az egyházkulturális buzgaj lom rosszul alkalmazott takaró csak a „nemzet- I fejlődési célkitűzés“ számára. És igenis félre' ismerik a templomot azok a lelkiatyák, akik a Reggelizés előtt fél pohár Schmidthpuer-féle Használata valádi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek. I III. az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza.
