Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-25 / 35-36. szám
4. oldal. «Komáromi Lapok meg és mindegyiknek jut rá ideje, hogy külön kereset után lásson. Természetesen a mi viszonyaink között is tért kellene, hogy hódítson a háztartási szövetkezet eszméje. Ez gazdaságos és könnyebb megélhetést biztosit az egyes családoknak, de pld. a főzésnél igazán nem tudom, hogy — mikor tegyük fel, — az én feleségem jól főz, miért kelljen nekem X. Y-né őnagysága ehetetlen rossz kosztját megenni!? Ds. Grand Sanatorium és Vizgyógyintézet Bratislava (Pozsony) Mélyút. Elsőrangú egyetemes gyógyintézet bel- és idegbetegek, cukorbajosok, »peko-, vese-, gyomor-, bél-, szív és véredénybategek speciális gyógyítására. Hizlaló és fogyasztó kúrák. Sebeszet, nőgyógyászát és szülészet. Urológia és bőrgyógyászat Testegyené- 8zet. Szemészet Orr- gége- és fülgyógyászat. Lakás, fűtés, világítás, kiszolgálás, ápolás, házi orvosi kezelés, 5 étkezés 83 K.-tól. VizKÚrák teljes üzemben bejáróknak is. Igazgató főorvos: Dr. Arányi Zsigmondi. 139 _____________________________________________ Három dunai kikötő. {Budapesti, komáromi és a pozsonyi.) Egyik eiöző számunkban közöltünk egy hivatalos helyről jött helyreigazítást, amely megcáfolja a „Práger Tagblatt“ nyomán megirt azon hírünket, hogy a komáromi kikötő építését egyenlőre elhalasztják, mert azt mielőbb építeni fogják. A komáromi kikötő ügye tehát egyenlőre el van intézve. Másképpen áll azonban a két másik, a pozsonyi és a budapesti kikötők ügyével. Itt már diplomácia fondorkodások is beleszólnak az épitkezésekbe. Ismert dolog ugyanis, hogy Budapest alatt a Csepelszigeten a francia tőke hatalmas dunai kikötőt fog építeni, amely uralni fogja a helyzetet az egész Dunán. Természetesen azok a Csehszlovák körök, amelyek a szerencsétlen Csonkamagyarországot még jobban sújtani szeretnék a megértés és a közeledés hazudott politikája örve alatt, féltékenyen nézik a csepeli kikötőépitését, s attól tartanak, hogy a csepeli kikötő ártani fog a pozsonyinak. Megfujták tehát a riadót és most sorra kilincselik Párisban az ajtókat, hogy a csepeli kikötő ügyében kötött szerződést ne hagyja jóvá a reparációs bizottság. A Slovensky Dennik természetesen siet megfujni a vészkürtöt, hogy baj van a pozsonyi kikötő körül, harcos férfiakat, az oláh katonatiszteken kivül, akik pirositót használnának. Ellenben a fejlődés során megtörtént az a furcsaság, hogy a férfiaktól letett rettentő barbár és nevetséges szokást fölkapták a divatnők. Köztük te magad is édesem. Ti vagytok eszerint a jelenkor piktjei. Te, édes, magad vagy a leghelyesebb, a legkedvesebb pikt kerek e világon, de mégis csak pikt vagy. S valameddig azt a barbár és nevetséges piktszokást el nem hagyod, én téged csorbulatlan igaz szerelemmel ugyan, de mindig csak Piktnek, az én bájosan borzalmas kis Piktemnek foglak hívni. — Akkor pedig én itthagylak a faképnél és elválok tőled! — kiált a feleség indulatosan felugorva. — Dehogy hagysz el, dehogy válsz el! — Nem-e? Hát mi egyebet csinálhatok? — Hát nem fogod magadat többé kifesteni. — S ha mégis? Mit csinálsz akkor? — Már mondtam: Piktikémnek hívlak és szeretlek tovább. Roppant kedvező a helyzetem. Te nem válhatsz el, mert a törvényben a válóokok közt nincs szó a piktekről. A szép kis feleség elgondolkozik. Aztán durcásan, de kedvesen csipkezsebkendőjéhez kap, összegyűri s elkezdi vele arcáról és szájáról feldörzsölni a pirositót. Végre a pirosfol-r tossá lett kendőcskét a boldogan mosolygó ifjú férj fejéhez vágja: — Csak ne szeretnélek, te huncut, majd boszut állnék én rajtad a piktekért! mivel Magyarország francia pénzzel már is hozzáfog a budapesti kikötő építéséhez s igy elkaparintja Pozsony elől az elsőbbséget. Mai cikkében erélyes lépésre hivja fel az intéző köröket, külömben lemarad Pozsony s igy a Csehszlovák köztársaság is a dunai közlekedés kellő kihasználásában a versenyből. A prágai lapok francia tudósitói — irja — felhívták lapjaikat arra a veszélyre, amely a magyar kormány fáradozásairól tesz tanúságot, hogy Bratislava-Pozsonyt dunakikötői elsőbbségétől „megrabolja*. A magyar kormány titkos szerződést kötött a Schneider- Creuzot céggel, melynek legfőbb pontjai a következők : 1. A magyar kormány és nevezett cég vállalatot létesítenek egy budapesti szabad kikötő kiépítésére. A magyar kormány vállalja a kiépítés, fentartás, kibővítés költségét s garantálja az állandó tőke amortizálásával járó kiadások fedezetét. 2. A kikötő kihasználására 50 évre koncessziót kap a párisi cég. 3. A befektetett tőke 400 millió magyar korona, ebből a cég 40 százalékot, a magyar kormány 60 százalékot fedez. Ha a kormány elakarja adni a részvényeket, a cég opciójogot nyer megvételükre 4. A francia tőke 50 évre amortizálva lesz. 5. Az amortizációnak prioritása van az osztalékkal szemben. 6 A magyar kormány 5 százalékos kamatozást garantál. 7. A kiépítésre a kormány 400 m. koronát fordit, amelyet a cég közvetítésével kölcsön formában szerez meg. 8. A cég átveszi az obligációkat és a francia piacon elhelyezi. A fizetési kötelezettséget beállítja a kormány évi költségvetésébe. 9. A pénzügyi faktor minden kikötői kérdésben a cég, amely minden transakcióért províziót kap. 10. A cég az összes idevonatkozó bankalapok és hitelek kezelője. 11. A be- és kiviteli vámdijakat a kormány állapítja meg, de a cég szedi be szuverén hatáskörrel és — aranyban. 12. A gondnokság tagjai feles viszonyban a kormány és a cég képviselőiből állanak. A gondnokság elnöke magyar, vezérigazgatója j francia. 13. A szerződés a francia kormány és a reparációs bizottság jóváhagyása után emelkedik jogerőre. Ezt a jóváhagyást akarják a magyar ellenes körök megakadályozni. A csehszlovák sajtó többi része is foglalkozik ezzel a kérdéssel. A „Ceske Slovo“, „Národni Listy“ és „Národni Politika“ hosszabb cikkekben foglalkoznak Pozsony és Budapest versengésével. A SI. D. arról értesül, hogy mértékadó helyről utasítás ment a párisi tudósítókhoz, miképen viselkedjenek ebben a kámpányban s hogyan gyengítsék a fenti értesítésben foglalt magyar álláspontot. Mértékadó szlovák körökben bizalommal és megelégedéssel látják a harc megindulását s rámutatnak a prágai politika lassú s kevéssé határozott lépéseire ebben az életbe-* vágó kérdésben. Szóval uj küzdelmek, uj intrikák, diplomácia fondorlatok következnek, akkor amikor a naiv lelkek azt hiszik, hogy a két ország közeledik egymáshoz. Most aztán igazán nagy kérdés, hogy a pozsonyi és budapesti kikötők között föltámadt élet-halál harcban jut-e idő, pénz és egyéb szükséges dolog a komáromi kiépítésére? Éppen a komáromi kikötő ügyében tartott e hó 22-én délután 4 órakor ülést Komárom város pénzügyi és ellenőrző bizottsága a városháza nagytermében dr. Szijj Ferenc polgármester elnöklete alatt. A közigazgatási bizottság tagjait csak a napokban nevezték ki, igy még nem volt reá idő, hogy a különböző bizottságok megalakulhattak volna. A dolgon tehát úgy segítettek, hogy a bizottság összes tagjait meghívták az ülésre. Ismeretes dolog, hogy Komárom város egyik tavalyi közgyűlésén a komáromi kikötő építéséhez szükséges területet két és félmillió K-ért eladta a csehszlovák államnak. A város a vételáron kivül még egyéb kikötéseket is tett az állammal szemben. E közgyűlési határozatot azonban 226 polgár megfellebbezte azon az alapon, hogy a vételár kevés és magasabb árért lehet csak eladni. Közben azonban megérkezett a napokban a pozsonyi teljhatalmú miniszter leirata, amelyben értesíti a várost arról, hogy nem hajlandó a városnak minden kikötését akceptálni és a közgyűlési határozatot megsemmisíti. Ezzel a fölieobezés sorsa is eldült, s a város szabad kezet nyert. A miniszteri leirat kimondja a következőket: két és félmillió vételár mellett vallalja esetleg a városra háruló terhekel, ha a kikötőt az állam nem épiteti meg, öt éves opciót ád a városnak, hogy a telkeket vissza vásárolhatja. Építkezés eseten elsősorban komáromi munkasokat fognak alkalmazni. A miniszternek és a közmunkaügyi referensnek e leiratát tárgyalta a szerdai pénzügyi és ellenőrző bizottság ülése. A leiratokat dr. Geöbel Károly tanácsos lerjesztette elő. Elsőnek Dénes Emil szol a tárgyhoz. Neki az az előérzete, hogy itt a bizottság csak statiszta szerepet játszin, megszavazás után elmehet, mint a mór, amelyik megtette kötelességét. Fried Jenő azt ajánlja, hogy kérjék a vételárnak három és félmillió K-ra való fölemelését. Hacker Richárd, Alapi Gyula dr., Dosztál Jakab, Milch Dezső felszólalása után abban állapodtak meg, hogy egy bizotiság küldessék ki az éppen Komaromban időző miniszteri tanácsossal tartandó tárgyalás céljából. E bizottság megválasztása után három cég ajánlatával foglalkozott a bizottság. E cégek telket akarnak venni a várostól. Visszatérve a komáromi kikötő ügyére, a fentiekből egészen világos, hogy a város és az állam között a vétel csak ezután válhatik perfektté. Nautilus. 1922, március 25 A vásárok történetéből. Alig fejeződött be a Prágai Vásár, máris megkezdődött a Bécsi. Nemsokára jön a pozsonyi, a reichenbergi, a lipcsei, frankfurti; taián csak a niszmj-novgoroditnem tartják meg a bolsevik uralom miau.Bar,amintakommün orosz előimádkozóinak szavaiból kitetszik, Leninék is többre becsülik ma már, pár millió ember elpusztulása után az ötven percentes kibékülést a kapitalista társadalommal, mint a százpercentes, de csupa nyomort hozó, terjesztő és éhhalállal küzködő tiszta kommunizmust. Hogy visszatérjünk a vásárokra, már amilyeneket ma minden államban, még a legkisebb successionstaatban is tartani el nem mulasztanak, ezeknek a vásároknak őseit már rég időkből találjuk. A kellő feltételekkel rendelkező vásártartó városokban, ahol a vásárok jól beváltak, ahol ehhez képest elégséges és megfelelő vendégfogadók keletkeztek s melyek megtartása idejére a világ minden tájáról mutatványosok, művészek, akrobaták, bűvészek sereglettek össze a vásárosok szórakoztatására, idővel sokadalmákká fejlődtek az u. n. országos vásárok. A sokadalom kifejezéssel fordított Messe szó a misét befejező „ite missa est“ mondásból származik. Ezek a különös fontosságú nagyvásárok nem voltak két-három nap alatt lebonyolíthatók, hanem több hetet is igényeltek s bennük nem szorítkozott már a forgalom a termelők és fogyasztók érintkezésére, hanem felölelte a nagyban való kereskedelmet is. Az országos vásárok és sokadalmak a 18. században és a 19. század első felében érték el fejlődésük tetőpontját. A frankfurti és nizsnij-novgorodi vásárok a 19. század utolsó évtizedéig egyre nagyobb fejlődésre lettek szert s csak a legújabb időben veszítették el korábbi jelentőségüket. A most divatját járó nagy vásárok, amelyek hangzatos jelszók alatt igyekeznek egy-egy állam ipari termelését a külföld előtt bemutatni, ősi formáit megtaláljuk majd minden népnél. A mohamedánok zarándoklása Mekkába nemcsak vallásosságból fakadt, de nagy kereskedelmi utazások, amelyeknek befejezése a mekkai vásárok voltak. Kelet meghódítása az arabok által a kereskedelmükre a legnevezetesebb hóí ditás volt, mert e réven Kelet gazdagságának, India és Nina áruinak minden útja az arabok kezébe került. Indiáról, különösen a nyugati partvidékkel igen élénk az érintkezés. Előbb Ceylon, később a malakkai félszigeten Kalah volt a kelet és legkeletibb részek kereskedőinek: a kínaiaknak és araboknak találkozó vásáraik, messéik helye. Nagy Konstantin idejében Konstantinápoly vonzotta a legkülönbözőbb nemzetek kereskedőit vásáraira.
