Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-03-25 / 35-36. szám

1922. március 25.

Komáromi Lapok.

5. oldal.

A földközi tengeren ez a vidék, amely a kereskedőt leginkább vonzotta, a Levante volt. Itt végződtek a Kelet karaván utjai. A görög birodalom hanyatlása, a Pyrenei félszigeten a benszülött lakosságnak a mórok ellen folyó s hosszú ideig tartó harcai, a keieskedelmet az olasz városok felé terelte, Amalfi és Velence sikeres harcai a szaracénokkai, az arabokkal, e városok mind erősebb kereskedelmi gócpontokká fejlődését tették lehetővé. Bár egy ideig harcba kerültek a görög császársággal, később mégis ki tudták terjeszteni kereskedelmi tevékenységüket a Fekete Tengerre is, hol Tara és Kaffa városok váltak a kelet-nyugati kereskedelem találkozó, vásárhelyévé. Hogy mennyire fontosnak tartották a velenceiek a külfölddel való összeköttetést, német kereskedőikkel igen élénk forgalmuk erősbitése céljából még külön házat is építettek a német kereskedők részére a „Fondaco del Tedeschi“-t.

Ez az összeköttetés, a kereskedelmi forgalom élénkülése teremtette meg a német nagy kereskedelmet is. Hamburg, Lübeck és az Északi tenger partján Brügge valósággal világpiacokká váltak; s ez utóbbi város lett Európa déli és északi felének kereskedelmi közvetítője.

Spanyolországban Cadiz tartott vásárokat. Az akkor még spanyol uralom alatt álló amerikai Poríobelio és Vera Cruz városok a leghíresebbek közé tartoztak, amelyek negyven napig tartottak. A yalappai várásokra a Füiöp szigetekről^érkezett áru, bár a spanyolok a kínai \ és japán árukat csak korlátolt mennyiségben \ engedtek fordalomba hozni. A saját termelésnek j védelme tehát mint látjuk akkor sem hiányzott, i sőt megtaláljuk még a mai ármaximálást is már a 17 században. A vásári hatóság állapitatta meg ugyanis a minimális és maximális tarifákat, s a kereskedőknek csak ezeken beiül engedte meg portékáik kiárusítását.

Általában ezek a nagy vásárok nemcsak arra szolgáltak, hogy egy ország ipari termelését igyekezzék a külföld kereskedői részére elárusítani, hanem arra is, hogy különböző álla- , mok, földrészek termését, s később iparcikkeit ' a vi ág különböző tájáról összesereglettek között . közvetítse. Hollandiában pl. nem beszélhetünk ' kimondottan nagy vásárt tartó városokról, mégis j Amsterdam éppen az odalátogató külföldiekkel való közvetítő kereskedelme révén köszönhette nagyságát.

Már az újkor, az indiai és újvilági gyár- ) matok alapítása s néhány cikk nagyban való termelése és fogyasztása rendkívüli változásokat idézett elő a forgalomba, mely ezzel már beleterelődött a modern kerékvágásba, a pénz gazdaság ama fejlett megnyilatkozásának alakjába, amidőn a pénzüzlet, bankok, börzék és részvénytársaságok állnak a gazdálkodás élén. Az egyes nemzetek kereskedelmi monopóliumának megszüntetésével a forgalom óriási arányokban növekedett, s megkezdődött az államok haj- j szája a meg szabad területek gyarmatosítására, j

A háború előtti időkben megtartott vá- j sárok sok helyen inkább a kiállítás jellegét j viselték magukon, bár a hatalmas arányokban, | majd minden iparágban fellépett tulprodukció : újabb piacokat keresett, s a kiállítást látoga- | tókbói uj vásárló kört igyekezett magának biztosítani, a forgalom, az utazás teljes szabadsága , következtében nem voltak még sem e vásár- , kiállítások az egyedüli lehetőségek a belföld agrár és ipari termetesének elhelyező piacai. !

Amint a háborút követő években sajnosán j tapasztaljuk, a régi forgalom- és utazási sza- ! badságok, tehát, hogy úgy mondjuk, a legegyé- I nibb szabadságok korlátok közé szorittaitak és j szorittatnak, a majd minden államban már i rendszeresített tavaszi és őszi vásárok valóság- $ gal az egyedüli lehetőségét nyújtották a különböző államok kereskedelmi és ipari érdekeltségeinek találkozására.

Nagy haladást a régi vásárok s az egyes államok gazdasági életére fontossággal bíró találkozások után a vásárok mai formájában azonban nem igen találhatunk. Mert nem a különböző termelési cikkek kicserélésének szüksége, tehát nem gazdasági universális szükség keltette életre őket, hanem a belföldi termelési és főleg fogyasztási lehetőség csökkenése. A mai vásárok tulajdonképpen mentőakciók az egyes, különösen a gazdasági téren izolált államok industriális életének megmentésére. Bármily nagy reklámmal indultak s indulnak meg, rendeztetnek meg ezek a vásárok, nem egyebek 5

csak kiáltó tanulságai a mai, állandó krízisekkel küzdő ipari pangásnak, ameiy a belső fo gyasztás elégtelensége miatt a külföld felvevő képességére alapítja számításait.

Bátran megállapíthatjuk, hogy a manapság tartott vásárok igazán nem egyebek a középkorban tartott sokadalmaknál, amelyeken a jóvalutáju látogatók kellemesen töltenek el egy hetet, de vásárolni, megrendelni eszükbe alig jut. A kereskedelem egészségét nem a milliókba kerülő vásárok fogják helyreállítani, hanem a teljesen szabad forgalom, amelyet ma még a nemzeti és vak gazdasági féltékenység újra életre kelteni nem engednek. A minden politikai és Ökonom válságokkal küzdő államok iparának, termelésének egyetlen remediuma a korlátlan szabadság és a fogyasztás növekedését, tehát a termelés folytonosságát inkább fogják előmozdítani a megnyitott határok, mint bármily fényesen megnyitott s szónoklatokban eredményeseknek jelentett vásárok.

Majd, ha a hetivásárok és az egyes termelési és fogyasztási területek szükségleteit kicserélő úgynevezett régi országos vásárok jutnak szóhoz, ahová nemcsak a békeszerződésekben pirostintából kirajzolt mesterséges határokon belül élni kényszerülők találkozhatnak egymással s legfeljebb panaszkodhatják el bajaikat, de bárhonnan eljöhetnek, akiknek szükségük van valamire vagy eladhatják azt, amiből feleslegük van, tehát ha igazi egészséges forgalom indulhat, akkor majd nem lesz szükség hetes-kéthetes csődületekre, amelyek ha reklámnak jók, üzletnek eddig bizony be nem igen váltak se vevő se kiállító részéről.

__________________________ ____(Aß)

II város iintási izoítsigáiÉ reorganizálása.

— A zsupán kinevezte a bizottság tagjait, —

Élénk emlékezetben van még a m. évi október 17-én megtartott városi közgyűlés, amelyen a nevezett bizottság cseh kommunista többsége a Komáromban létesítendő kikötőhöz szükséges városi területnek 2 és fél millióért való eladását 9 szóval megszavazta. A határozat nagy anyagi károsodást jelent a városra és ennek első eredménye az lett, hogy a bizottság keresztényszocialista, kisgazda és kisiparos, valamint a zsidópárti képviselői visszadták kinevezésüket a zsupán-kormánybiztosnak, mert a bizottság e iegridegebb osztályönzéssel dolgozó tagjaival működni nem kívántak s a határozatból folyó károkért a felelőséget vállalni nem akarták.

Erre a kommunista bizottsági tagok is lemondtak, követték példájukat a szociáldemokraták, a többi pártok képviselőire végre pedig az elnöklő Moravek tanácsos jelentette ki, hogy a lemondás az összes pártokra értendő s igy a város közigazgatási-bizottsága megszűnt.

Öt hónap óta a városi tanács intézte az ügyeket, ami nemcsak felelősség szempontjából hárított a tanács tagjaiia igen nagy nehézségeket, de a közigazgatás menetét is teljesen megbénította, mert a száz sebből vérző város tanacsa nem volt abban a helyzetben, hogy a törvény által a közgyűlés hatáskörébe utalt fontos kérdésekben intézkedhetett volna.

A komáromi kikötő létesítésének első fejezete az októberi közgyűlésen játszódott le, ami a bizottság széjjelugrasztásával végződött. Most azonban a tavasz beálltával a kérdés a kormány részéről is újra aktuálissá sőt sürgőssé lett, tehát szükségessé vált a bizottság újra való kinevezése is. Öt hónap alatt ugyan bőségesen lett volna mód arra, hogy a bizottság tagjai kineveztessenek, a mi a város közönségének elvitázhatatlan érdeke lett volna, — ezt azonban a zsupán kormánybiztos nem tette meg. Mivel a községi választások kiírása újra halasztást szenvedett, újra a kinevezéshez kellett folyamodni.

Hogy ez a kinevezés mennyire képviseli az adófizető polgárság egyetemét, arról ezúttal nem szólunk, de azt ki kell jelentenünk, hogy a város közönségét csakis a választás utján nyert testület képviselheti. Addig, amig a törvény szerint megtartandó városi bizottsági választás meg nem történik, az ilyen kinevezett képviselőtestület csak adhoc jelleggel bir.

Folyó hó 20-án érkezett le a városhoz dr. Folkman István zsupán-kormánybiztos 3237|922

sz. rendelete, mellyel a város közigazgatási bizottságának tagjait kinevezte.

A bizottság tagjaivá kinevezteltek:

A magyar szociáldemokrata pártból: Hacker Richard, dr. Raab Mihály, Neuwirlh József, Dénes Emil, Mézes József, ifj. Lovász Béla, Végh Vilmos, Csizmazia György, Trunecz Ferenc, Müller Károly, Hegedűs Ferenc és Novoszád László. Póttagok: Farkas Sámuel, Mandelbaum Samu, Környei Sándor és Galgóczy János. A csehszlovák szociáldemokrata párt részéről rendes tagok: Lyko Antal, Tenzel Vaclaw, Kubisek Mihály, Moravec Vaclav, Martinék Vendelin, Nikola Vaclav, Sedlasek Ferenc és Mikas Ferenc. Póttagok : Kraus József, Hubeny Jaroslaw és Cibuika Elek. A keresztényszociálista párt részéről rendes tagok : dr. Alapi Gyula, dr. Bardócz József, Dosztai Jakab, dr. Kamrás József, Kocsis Lajos, Lenhardt Mihály, Pathó Flóris és Tóth József épitőmester. Pót| tagok: Tóth József asztalosmester, Tóth Géza és Milus János. A kisgazda és kisiparos párt részéről rendes tagok: Lukovics Ferenc és Mórocz Lajos. Póttag: Mórocz György. Az egye£ sült zsidópárt részéről rendes tagok: Stern l Bernát, Milch Dezső, Fried Jenő. Póttag: Goldj schmied Vilmos. A csehszlovák nemzeti szoci■ álista párt részéről rendes tagok: dr. Louda J Ferenc és Stván János. Póttag: Turek Tamás.

| A szlovák nemzeti földmivespárt részéről ren; des tag: Gasparik Ignác. Szavazati joggal biró tisztviselők: dr. Szijj Ferenc polgármester, j Nagy Jenő rendőifőkapitány, Sándor Ernő (j h. főszámvevő, Pazár Miklós áll. épit. főtanájj esős, Jezsó Márton tanfelügyelő.

A zsupan-kormánybiztos a szavazati jog\ gal biró tisztviselők köze kinevezte Pazár Mik? lós áll. építészeti főtanácsost és Jezsó Márton ; tanfelügyelőt is. Ez ellen dr. Szijj Ferenc polí gármester a tanács nevében előterjesztéssel élt.

} A polgármester előterjesztésében hivatkozott a 1 4669jl920. számú megyei, városi és községi í választmányok újjászervezéséről kiadott rendeletre, mely a bizottságban működő tisztviselők szavazati jogát, szabályozza. Egyben rámutatott : arra, hogy tisztviselők alatt csakis azok érthej tők, akik az 1886 évi XXL t.-c. alapján az illető 1 törvényhatóságnak a tisztviselői, már pedig a j kinevezettek a városnak nem tisztviselői s igy : tisztviselői szavazati joggal fel sem ruházhatók. Minthogy pedig a kinevezett két tisztviselő a vármegye bizottságának tagjai, a város közig, bizottságában mint szavazati joggal biró tagok nem szerepelhetnek. De felette sérelmes ; a kinevezés rendelkezése azért is, mért a város jogi tanácsadója: a tiszti főügyész és a város első tanácsnoka a bizottságban való szavazati joguktól megfosztalak. A tanács kéri a zsupánkormánybiztost, hogy a két szavazati joggal biró tisztviselői helyre dr. Mihola Ferenc tiszti ; főügyészt és dr. Geöbel Károly első tanácsno- I kot nevezze ki.

Iliiéi Lajos OÉIfí Sí Imi.

A kiváló orgonaművész régebben évrőlévre el szokott látogatni Erdély nagyobb városaiba és már valóságos törzsközönséget hódított magának a hangversenyeivel.

Mióta Erdélyt Romániához csatolták, most járt először ott és mint értesülünk, a régebben kivívott sikerei óta nemcsak hogy nem feledték őt el, sőt a legutóbb Marosvásárhelyt és Kolozsvárott olyan tüntető melegséggel fogadták, mint még soha.

Marosvásárhely nagyszerű villamos berendezésű orgonával rendelkező kultúrpalotájának több mint ezerkétszáz üléses hangversenyterme — mint halljuk — nem volt elegendő a művész rajongóinak befogadására. De nem is csoda, hisz ezúttal olyan programmot adott, amit az igazi zenei kultúrájú város közönsége valódi értékében tudott méltányolni. A fő száma Bach hires Chaconneja volt. Ezt a csodálatos szövevényü háromnegyedes ütemben írott ősi olasz és spanyol eredetű lassú táncot, eredetileg szóló hegedűre komponálta a muzsika legnagyobb zsenije, amit aztán Busoni, korunk egyik legkitűnőbb zongorásának zongora-átirata nyomán, az amerikai Middelschulte ültetett át orgonára. Schmidthauer nagyszerű művészete e hatalmas kompozíciót oly tökéletesen juttatta érvényre, hogy a legnagyobb mestereket is túlszárnyalta. Schmidthauer még ebben az évadban játszik Aradon és Nagyszebenben; hang-