Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-01-10 / 4. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 4. szám. Kedd« 1922. január 10. KOM IÁROMMEGYEI KÖZD POLITIKAI LAP. Dny Előfizetés! sr cseh-BMÍovák értélben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Sgées évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ára t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BABÄNYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nátíor-u, 2k. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, min a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldeni ős Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik tekint háromszor: kedden, csütörtökön és szombatin. Á világbéke saját kezük által felkent apostolainak ig-en nagy az elfoglaltságuk. Mióta a békeokmányokat megszerkesztiették s illetve amióta a régi Európát darabokra szedték: visszaadták azt természetes és ősrégi formájában azoknak, akiket szerintük illet, bokros teendőik mintha még jobban megszaporodtak volna, mert örökös foltozgatásra gyűlnek össze hol Portorozéba hol Washingtonban, hol Cannesben. Az újságok örökös konferenciákról számolnak be a olvasóiknak, konferenciákról, amelyek soha befejeződni nem tudnak; Portorezében Loyd George valamit kérdett Briandtól, Briand pedig csak Washingtonban akart rá válaszolni, hát, hogy nagyobb legyen a türelemjáték, inkább Cannesben mondják el egymásnak, amit akartak. S mi olvasásra és mindent eihivésre teremtett nép, csak olvasgatjuk hűen a konferenciák reportjait s minden nap jobban látjuk, hogy mégis csak vannak az emberiségért nyugalmunkat feláldozó nagyságok, akik évek óta mást nem tesznek, mint értünk hol hajon, hol vasúton, hol repülőgépen utazgatnak. Milyen jó! mehet oda künn.Angliában, ,vagy Franciaországban a sors a minden hü brittnek, vagy haragos franciának, hogy a minisztereiknek odahaza dolguk sem akad! S mily kegyetlenül rakoncátlan gyerekek élnek ebben a Középeurópában, hogy a tanárbácsiknak szünetnéikül konferenciákat kell tartaniók érettünk! vagy miattunk! Valóban úgy kell lenni a dolognak, hogy csak a ködös Albionban és a liliomos Frankhonban gondolják az emberek magukat nagykorúaknak, s minket közép európaiakat amolyan iskolába járó nebulóknak tartanak, akiket csak az iskolamesterek nádpálcája tud csak kordában tartani, vagy a békeszerződésekből csepegő medicina kigyógyitani akaratos betegségünkből. De még az hagyján, hogy az u. n. győzők tülekednek egymással a nagy világmentési munkálatoknál, hanem közibük dörgölözni látjuk azokat az államokat is, amelyeknek alapjába véve alig volt egyéb közük a nagy ügyhöz, mint legfeljebb az, hogy egy kissé megcsappant a forgalmuk, de alig hihető, hogy valami sokat gondoltak volna s törődtek volna valaha is azzal, hogy mit is fognak csinálni azok az európai nemzeti államok, amelyek úgy ahogy eléldegéltek jópár száz esztendeig önélkülük is. Quatemola, Hondurás, Siáin, Kokinkina s a többi civilizált állam úgy turkálnak a középeurópai népek történelmébe, mint a rizskásás hambárjaikba, s a brazíliai mestic a babkávén kivül európai politikai equilibrummal foglalkozik! Csoda-e, hogy ekkora egyengetésre ennek a szegény Európának már a háta kezd borsódzni, s a történetcsináló diplomata doktorok herbateáitól kapott csömörtől valóban betegágynak dűl! Furcsa, mikor a gazdaságilag szilárd Európát úgy akarják felépíteni, hogy nem hig erőszak maliéról, hanem századok viharaiban edzett gránit tömbjeit ennek az egész világra kultúrát sugárzó épületnek, darabokra törik, ahelyett, hogy egy egésszé raknák össze újra. Soha el nem fogjuk felejteni azokat a hangzatos frázisokat, amelyekkel az afrikai négereket az indiai gurkákat a „civilizáció-megmentésére“ harcba állította a müveit Nyugat ; és nyoma fog mindig maradni annak a kulturmunkának, amit a zuluk a Rajnán innen terjesztettek. Soha nem jut eszükbe azoknak a gáncsnélküli lovagoknak, ott a Szajna meg a Temze partján, hogy a történelem zivataros napjait nem csak Ciio vési be táblájába, hanem a sanyargatottak leikébe is húsig érő rovátkákat hasit a szenvedés, amit rájuk mértek. A németeknek a világháború vajúdásakor azt vágta szemébe az akkori angol premiér, hogy nem respektálták a saját aláírásukkal ellátott belga semlegességi okmányt. Jut-e eszébe ma a bosszú íihegése éveiben egynek is azok közül a hatalmasok közül, hogy respektálják-e az illetékesek a Versailles!-, a trianoni, a saintgermaini szerződést! Ha lelket akartak belelehelni azokba a kötetekre menő okmányokba, mért nem tompították legalább az élét annak a kardnak, ami a húsúnkba vág, mért nem fogják le azokat a karokat, amelyek fojtva ölelnek. Bizony, bizony csak papiros az, amire jogokat írtak a legyőzőiteknek, s csak ott valóság az, ahol a büntetésekről van szó. Rossz nevelő eszköz pedig a korbács, mert a kiserkedt vért nem lehet letörölni olyan könnyen, amilyen könnyen az a korbács suhogott. A koppantó jó volt a régi világban, a faggyugyertya kanócát levágni; a mi politikusaink kezében is ilyen koppantó van, amellyel a kard nem érő kultúránk fáklyáját eloltani szeretnék. Hiába kurtítják ipeg azt, lobogó lángja minden kialudni induló apró gyertyácskát szikrázásba indit, melyeket eloltogatni ember sohse fog tudni. Kár is lenne értök! Mert ugyan kinek lehet igazi kedve abban, hogy amire egyedül lehet büszke ez a vén Európa, a kultúra ápolóit, a kultúra terjesztőit, a kultúra gyarapítóit némává, süketté, bénává tegye. Majd ha Washingtonban, Camesben arra is jut idő, hogy ezen gondolkodjanak, ha nemcsak a tenger dreadnoughtjairól tartanak órás szónoklatokat, hanem a kultúra fegyverei s minden apró fegyverviselői is szóhoz jutnak, nem lesz szükség többé arra, hogy csak városnevekhez fűződjenek események, amelyek a kulíurhistóriákból minden bizonnyal kimaradnak. _____________________________ (i. g.) — Német szocialista képviselők és szenátorok állasfoglalása. A ném; t &zociaidernokrata munkáspárt képviselőinek és szenátorainak közös ülésén, mely szerdán és csütörtökön folyt le Prágában, a lakáskérdést beszélték meg és elhatározták, hogy a lakók védelméről szóló törvény fentartása mellett foglalnak ál ást. Egyidejűleg a többi szocialista képviselővel is tárgyalni fognak, hogy ebben az ügyben az összes szocialista pártok lehetőleg egységesen járjanak el. A kiub követeli továbbá, hogy az autonóm vámtarifát a parlament sürgősen intézze el. A munkásság határozottan a pénzügy.i vámok, továbbá a kávé , tea-, rizs-, fűszer és kakaó vám ■ Ne hagyja magát megtéveszteni, mert aki ol-B ■ csőt vesz, az kétszer vesz. Raktáron tartok * Jféri! és női gyermekcipőket, csizmákat a leg-* ■ jobb anyagból, lag és szines különlegességeket ■ Ugyanott egy „balkaros“ és egy „cilinder“ Singer-féle varrógép ELADÓ! lleen lesz. Hasonló erélyes módon fognak hárcolni az összes többi vám ellen is. Az ipar versenyképességét a szénadó, Dyersvas vámja, valamint a szállítási tarifák leszállítása által kell támogatni. Végül a klub állást foglalt a cseh-szlovák—osztrák szerződéssel szemben és elhatározta, hogy elvi okokból ez ellen a szerződés ellen szávaz, mert az a párisi békeszerződésen alapul. = Az elbocsátott tisztviselők és a miniszterelnök. A magyar politikusok a Benes dr. miniszterelnökkel folytatott tanácskozások során a kérelmek között fölhozták ama kívánságukat is, hogy az összes elbocsátott hivatalnokok érdekében állítsák helyre a jog folytonossági elvet. Minden elbocsátott hivatalnoknak nyújtsanak ismét alkalmat a fogadalmi letételére s ha az megtörtént, megfelelő fizetés mellett helyezzék őket rendelkezési állományba vagy alkalmazzák újra, vagy pedig nyugdíjazzák őket, eddig visszatartott javadalmazásukat azonban teljes összegében utalványozzák ki részükre. Benes miniszterelnök ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy már emberi szempontból is szükségesnek tartja úgy ennek, mint a régi nyugdíjasok ügyének kedvező elintézését s a hivatalos lépéseket még január havában megteszi. = Jugoszlávia és Magyarország határainak kiigazítása. A határkiigazitó bizottság, mely a magyar és délszláv-államok hatarainak megállapításával foglalkozik, úgy határozott, hogy á magyar határt a Lendva folyó vonalán a magyarok javára egy kilométerre megváltoztatja. E változás következtében Zala és Vasmegyékből 28-30 község kerülne vissza Magyarországhoz. A határkiigazitó bizottság határozatát, tekintettel arra, hogy azt szótöbbséggel hozták meg, döntés végett a népszövetség elő terjesztik s valószínű, hogy a döntés már hamarosan mgtörtéuik. Megjegyzendő, hogy a szóban forgó községek lakossága magyar.— = „Burgenland“ és „Heinzenland“. A soproni területnek Magyarország kebelében való meghagyása következtében a „Burgenland“ két részre szakadt, amelyeket csak egy keskeny földsáv kapcsol össze. A természetes forgalmi központ Sopron, magyar területen fekszik, a „Burgenland“ északi és déli része forgalom technikai szempontból ketté van szakítva. Egy északdéli transzverzá is vasút építése, amely „Burgealand“ két részét összekötné egymással, nagy költségeket okozna. Mar most az az eszme merült fel, hogy „Heinzenland“ elnevezés alatt a „Burgenlandinak csak az északi részét szervezik mint önálló „Burgenland“ ot, melynek Kismarton volna a székhelye, mig a dé i részt a lakosság kivánsága értelmében Stájerországgal egyesítenék. A „Heinzenland“ úgy területileg, mint lakosságának számánál fogva i a legkisebb tartománnyal, Voralberggel volna egyenlő. j = Meghallgatják Németországot isT~A cannesi konferenciát január 7 én nyitották meg, melyen Lloyd George nagy beszédet mondott, melyben kifejezésre juttatta, hogy az igazságosság azt követeli, miszerint Németország teljesítőké-FISCHER JENŐ KOMÁRNO, Mii MM Minn. Ügyeljen a a Egyúttal, ki nálam szerzi be cipőszükségie- ■ 2 teit, az ajándékul kap egy bármily nagyságú 2 iBerson gnmmi sarkot. ■ cegre Cipők és csizmák! Ne mulassza el senki az alkalmat!
