Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-01-10 / 4. szám

2. oldat. „Komáromi Lapojt 1922. január 10 pességének határáig fizessen. A további tárgya­lások folyamán az angol delegáció kifejezte azt a kivánsáaát, hogy a jóvátétel kérdésben hall­gassák meg Németországot is. Mire a legfel­sőbb tanács este összeült tanácskozásra. = Gazdasági tárgyalás Magyarország és Ausztria között. Egyik becsi lap közlése sze­rint a magyar osztrák gazdasági tárgyalások ja­nuár közepén lesznek, január 1?. ike és 16-ika között Bethlen István gróf magyar miniszterel­nök személyesen Bécsbe utazik a tárgyalások megtartására. Ai épilHi Mny As a pitéiéi. •— A koalíciós pártok képviselőinek javaslata. — A pénzintézetek kényszerítése. — Betétek és folyószámlák 10 °/0 erejéig kötelesek sorsjegyet jegyezni. — A koalíciós pártok képviselői javaslatot terjesztenek a nemzetgyűlés elé, melyben az építkezési mozgalomnak a pénzintézetek által leendő kényszertámoga'ására nézve törvényes intézkedések meghozását indítványozzák. Az építkezési mozgalomról szóló törvény nem érte el a célját, s az építkezni vágyók nem jutnak pénzhez az állam által garantált hitel utján, s az állami sor.sjegykölcsön teljes sikertelensége is nyilvánvaló. Nem fogadható el az indítvány szerint — a pénzintézetek azon kifogása, hogy nincs pénz, mivel a csehszlovák pénzintézeteknél takarékbe­tétekként. 12.5 milliárd folyószámlabetét pedig 7.2 milliárd Ke. van az 1919. december 3l.-iki statisztika szerint. A javasló képviselőknek az a véleménye, hogy a beté tekkel bir» közönség nagyobb része szívesebben veszi, ha tőkéje az építkezések előmozdítására, mint egyes pénzintézetek által kedvezménye­zett kétes kimenetelű üzletekre fordittatik. Ezek alapján fenntirt képviselők a következő javaslatot terjesztik a nemzetgyűlés elé. Az összes pénzintézetek, takarékpénztá­rak az év végén kimutatott takarékpénztári betétek és folyószámlák végösszegének 10 % a erejéig, illetőleg a biztosító intézetek a lefolyt évben náluk biztosított összegek 25 %*a erejéig kötelesek jegyezni állami építke­zési sorsjegykölcsönt. Azon pénzintézetek, melyeknél a betétek az 50 milliót s biztositó intézetek, melyeknél a biztosítási dijak az egy és fél millió Kc.-át meghaladják a betétek további 7.5 % át, illetőleg a biztosítási dijak 15 &/0-át kötelesek felhasználni az építkezési mozgalomról szóló törvény 20 § a szerinti korlátolt kezességü társulatok alapítására. Hogy a pénzintézetek híven teljesítsék ezen kötelességüket, külön ellenőrző bizottságok szerveztetnek meg Prága, Briiun, Pozsony és IJngvár székhellyel. A pozsonyi és ungvári ellenőrző bizottság elnöke a pozsonyi zsupán ill. a ruszinszkói kormányzók, tagjai az itteni kerület pénzügyigazgatója s a megyei köz­­igazgatási bizottság által választott további két tag. Bizottsági tag nem lehet pénzintézeti alkalmazott, részvényes és takarékbetét tu­lajdonosa. Szegény nyugdíjasokról szól megint a nóta. Egyenesen elképesztő már az az ember­telenségig menő szivtelenség, amilyen nemtörő­dömséggel a kormány a nyomorgó nyugdíja­sok ügyét kezeli. Egy szorgalmas és becsületes munkában megőszült és megrokkant magasrangú nyugdíjas állami tisztviselő ma 200—300 ko­rona havi éhbéren kénytelen tengődni, felesé­gével, sokszor még keresetképtelen gyermekei­vel egyetemben. A nyugdíjas özvegy sorsa még ennél is siralmasabb. Magasrangú birák, volt ügyészek és más állami tisztviselők özvegyei kénytelenek havi 140—160 koronából élni. Hát lehetséges ez ? Nézheti egy demok­ratikus állam a polgárság legértékesebb ele­meinek e sorvadását. Lehet-e átlamcélul kijelölni egy csendes és becsületes, .munkához szokott társadalmi osztály koldussá degradálását ? Nem szökik- e a kormányférfiak és a bol­dog nyugalmat élvező mai vezetőtisztviselők arcába a vér, amikor egykori pályatársaikat koldusbotra támaszkodni látják ? Nem látnak-e egy lépéssel tovább a jelennél, nem gondolnak-e arra, hogy a társadalmi osztályok fejlődése és mai eltolódása nem végleges? Hogy jöhet egy holnap, amely a jelenleg fönt és a húsos faze­kak körül élőket lesöpörheti a vezetőheiyről és az esetleges és a bizonytalan jövő vezérférfiai azzal a kíméletlenséggel, azzal a szívtelenséggel, azzal a lelketlen nemtöródömsséggel, rosszaka­ratú fölényességgel kezelhetik majd az ő ellátási kérdéseiket, amelyet a maiktól tanultak ? A nyomorgó nyugdíjasok elérkeztek már arra a pontra, ahonnan nincsen tovább. Szivet­­facsaró látvány volt ezen jobb sorsra érdemes intelligencia karácsonya. Az utolsó ékszerüket bocsátották áruba, hogy legalább az ember­­szeretet ezen estélyéjén teljék tüzelőfára vagy egy pohár meleg tejre. Érző szivü kuiturember nem nézheti fel­háborodás nélkül pálya és sorstársai eme kény­­szertengődését. A kormányt nem érheti elég gáncs ezen tömegnyomor előidézése és tétlen szemlélése miatt. Még ma is hónapokig tart, amíg egy elhunyt tisztviselő özvegye és támasz nélkül maradt családja ellátmányi kérdéseit az illetékes faktorok elintézik. Pedig tudniok kell, hogy ez az érdekelteknek a mindennapi betevő falatot: a kenyeret, a száraz kenyeret jelenti csupán. A köztársaság minden igaz barátjának támogató figyelmét felhívjuk erre az égető és halaszthatalanul sürgős megoldást igénylő kér­désre. Mert ez a tömegelégedetlenség a biztos anarkia felé viszi a köztársaságot. Minden jó­zanul látó államférfinak, a köztársaság minden igaz barátjának kell, megszólaljon lelkiismerete ennéla súlyos kérdésnél! Cselekedjenek sürgősen. Ne feszítsék végletekig a szerencsétlenek türelmét. Ma tán még nem késő. Az uj vadászati törvény. A kormány uj vadászati törvényterveze­tet dolgoztat ki, mely még ezen az ülésszakon lesz a parlamentben tárgyalás alá bocsátva. Az uj törvény sok újítást hoz és gyöke­resen változtat a régi vadászati törvény ren­delkezésein, mely uj rendszabályok különösen a vadászterületek bérlőit érintik. A törvény­­javaslat 9. §-a alapján az uj vadászterületeket a politikai kerületi hatóság fogja megállapí­tani. Az uj vadászati peródius 6 évre van megállapítva és csak kivételes é3 foato3 ese­tekben lehet ezt 12 évre kitolni. A 9. §. szerint a községi vadászat csakis nyilvános árverés utján adható bérbe. A bérbeadást egy vadászati bizottság intézi, mely csak kéthar­mad szótöbbséggel határozhat affalől, hogy kik vehetnek részt az árlejtéseu; mert csak azok vehetik bérbe a községi vadászterületet, akik a Község területén birtokkal rendelkez­nek és hosszabb ideig a községben voltak megtelepedve. A kiméieti idő is újonnan lesz szabályozva. Az uj kiméieti idők: szarvas és dán­­vadbikákra; nov. 1.—jun. 30, szarvas és dán­­vadtehenekre; íebr. 1.—okt. 31, őzbakra; febr. 1.—ápr. 30, nyulra; jan. 15.—aug. 31, foglyokra; febr. 1.—aug. 15, fácánokra: jan, 1.—aug. 31, a szalonka miuden fajtájára, apr. 16.—jul. 31, vadludakra ; máre. 16.—jun. 30. vadkacsákra ; márc. 16.—jun. 30. A 110. és 111. § ok szabályozzák a vadászati jogért járó ellenszolgáltatásokat. A leadás a községi vadászati bérlet kamatának 20 százalékát teszi ki; bérbe nem adott vadászterületek után a leadás 150 hektárig 40 K, minden következő 50 hektár után 10 K bérbeadott magan vadászterületnél az évi bér­összeg további 10 százaléka. Hát miért is nem? (A dolog nem olyan egyszerű.) Előző számunk egyikében arra a kérdésre akart megfelelui valaki, hogy miért nem nő­sülnek a férfiak? És egyszerűen azzal felöl erre a bonyolult kérdésre, hogy azért nem, mert attól félnek a férfiak, hogy ha meg­nősülnek, papucshős lesz belőlük. Hát nyugod­jon meg a cikkíró, de ez csak elenyésző kis része a házasság iszonyban szenvedőknek. Sokkal többen vannak, akik az anyóstól való félelmükben maradnak örökös agglegények. A papucshösösködésen és az anyósokon kívül sokkal nagyobb madárijesztője a házas­ságnak a pletyka, amely sok megkötendő fri­gyet szakított már szét. Hány szerető szívbe lopta már bele a rosszakaratú pletyka a gyant, a bizalmatlanság, a féltékenység, a harag, az elhidegulés, a msghasoulás, a viszály és végül a szakítás ördögét, démonát. Jaj aunak a sze­relmes párnáit, amelyiket a pletyka a szárnyára vesz és jaj annak a szerelmesnek, aki ezek­nek a pletykáknak hisz, annak már elhege­dülte a házasságát, a boldogságát szent Dávid. A pletyka és mostoha testvérei: a gya­núsítás, a rágalom, sok lényt Kergetett már a halálba és sok boldog párt hidegitett, válasz­tott el egymástól. Az emberi gyarlóságnak ez a hitvány hajtása a legfőbb okozója, bogy a férüik nagy íésze idegenkedig a házasságtól. Védekezni ellene nagyon nehéz, mert az az emberek kissé rosszmájnak és nagyon hi­székenyek, pedig csak úgy védekezhetünk a pletyka ellen, ha nem veszünk komolyan és lemosolyogjuk nemcsak magát, hanem még azt is, aki terjeszti és aki hisz neki. A dotgot komikus oldaláról kell venni és sohase komolyan. Eoből a szempontból meg­ítélve a dolgot, lássuk hát ezt a veszedelmes ellenséget ? Az emberiség 1876 nyavalyája között a legragályossab. Kimenetele csak ritkán halá­los, (fizikailag) de viszont gyógyíthatatlan. Kisebb-nagyooO mértékben mindenki hajlamos rá, áldozatainak nagy tömegét azonban a gyengébb neműek közül szedi. Ezen állítás némi magyarázatra szorul. U. i. az antipiaty­­kasok (magam is ezok közé tartozom) a piety kázás szenvedélyét betegségnek miuösitik s a benne szenvedőket szánjak, viszont a pletyka­űzők óriási tömege terneltségeo normális álla­potnak véli s csak akkor, ott és azok között érzi jól mágit, mikor, ahol és akikkel szenve­délyének nódolhat. Eredetének ideje bizonytalan. Egyes ku­tatók szerint Káin és Ábel közötti összeütkö­zés bizonyos pletykán** volna tulajdonítható, fejlődése az emberiségével azonos. Külömoség annyiban és jeibető, üogy áz utóbbi időben a szóba, illetőleg a nyelvre kerültek nem tulaj­donítanak a dolognak olyan nagy fontosságot, mint a régiek. A pietykázás mint olyan abban nyilvá­nul meg, hogy egyeseket bizonyos edeuálha­­tatlau inger lesz meg, mely arra kényszeríti őket, hogy másokról beszéljenek. Még jiedig lehetőleg rosszat. Határokat nem ismerő elter­­jedsége innen magyarázható. Aki másról rosz­­szat mondhat, magát annál küiömbuek tartja. Ergo igyekszik mennél többről a lehetőség szerint soknak sok rósszat mondani Innen vau az is, hogy egyetlen egy pletyka fonálon elin­dulva egész megyék összlakóságát meglehet ismerni. A plecykázók ; kezdők, haladók, mes­terek és nagymesterek csoportjára osziauak. A kezdőkben a szenvedély még csak kis mértékben gyökeretzett. Működésük inkább a hallgatásra ((űrfelvétel) szorítkozik. Aktív plety­­kázásnk egyszerűen szószaporitásnak mondható. A haladók csoportja már jóval veszedei­­mesobb. Ezek már nem esak tudni akarnak mindenkiről mindent, de tudatni is. Azouoan állítólag még ezek között is akadnak olyanok, kik másfél óráig is kibírják pietykázás nélkül. A haladókra nézve jellemző, hogy a kopott hireket csak némi túlzással adják tovább. A mestereknél a pietykázás szenvedélye már mániává fejlődött. Ók már nem elégsze­nek meg azzal, hogy a nyelvükre kerültet le­vetkőztetik, ki- és beforgatják, róla a kereszt­víznek még a nyomát is leszólják, de egycsa­­pással őseit, oldalági rokonait, sőt leszárma­­zottait is elintézik. A kapott hireket bővített és nagyított kiadásban adják tovább. Nyelvük haláluk után még 7 évig él. A mesterek, ha e kasztban ljj. évet el­töltőitek, nagymesterekké válnak. Náluk a pietykázás már dühvé fajult. A leghosszabb idő, amit pietykázás nélkül kibírnak, 6 és Vs perc. A nagymestereket Könyves Kálmán ide­jéig hivatalosan boszorkányoknak hívták. Nyel­vük elpusztithatatlanabbak, mint a Gatmann J.­­féle munkásöltönyök. Német statisztikusok kiszámították, hogy a világ pletykázói nyelvének félórái erőkifej­tése nagyobb, mint Európa összes motorikus, gőz és elektromos gépeinek egy havi erőter­melése. Állítólag, az entente-körök irányadá

Next

/
Oldalképek
Tartalom